Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
MINDIG ÉS MINDENÜTT HELYTÁLLT-Talán egy óra időm sincs. Reggel mindig elsorolom, amit aznap tennem kell, és este áttekintem, mit tettem meg belőle és mit nem. Ez a szokásom. Már ötven éve. Ez talán abból ered, hogy semmit sem akartam elfelejteni, és mindig segíteni akartam, ahol csak lehetett. Hatan voltunk testvérek. Apám az első világháborúból összetörve tért haza. Akkor még kicsi voltam, csak tizennyolc éves koromban értettem meg, hogy a háború apámat tönkretette. Talán az volt a kezdete annak, amit később tettem, amiben később hittem, amiért az életemet is képes lettem volna feláldozni. Ma már minden másképp van. Azok az idők elmúltak. Amikor erről a gyerekeknek mesélek, tényleg mesének tűnhet. Ugyanis látom a tekintetükből, hogy mindezt el sem hiszik. Mindig az jut eszembe, tulajdonképpen jó, hogy nem hiszik el. Számukra az életem jó sztori vagy történelem. Mindig jó legyen nekik, azt akartuk mi, kommunisták. És ma is ezt akarjuk. Talán ez az életem értelme. Mellettem ül és mesél. A hetvenhárom éves Michal Schmotzer amecenzéfi (Me- dzev, Kassa-vidéki - KoSice járás) lakóhelyi pártszervezet elnöke, öregember? Dehogy. Sűrű ősz hajú, gondosan borotválkozott, keze és arca napbarnított. Tekintete szilárd, biztos. Ugyanilyen a testtartása. Szereti a történelmet. Könyvet írt vidékének kommunista és munkásmozgalmáról. Akkorra odaadással, érdeklődéssel beszél az ötven évvel ezelőtti eseményekről, mintha most peregnének azok az események, mintha újra látná, menynyire nehéz volt propagálni a párt politikáját a burzsoá köztársaság idején. Pedig a mecenzéfi kommunista pártszervezet mindig a legerősebbek közé tartozott. Még Hitlertől sem féltek. Nem féltek, pedig tudták, hogy ebben az élethalálharcban könnyen elpusztulhatnak.- Jövőre lesz ötven éve annak, hogy beléptem a kommunista pártba. Én, a német nemzetiségű állampolgár. Ez lényegében a háború előestéjén történt. A müncheni árulás után a párt illegalitásba vonult, vele együtt én is. Szervezési titkár voltam a Gelnicai járásban. Pártsejteket alakítottunk, ami lényegében felkészülés volt a partizánharcra. Több társammal együtt följelentettek, letartóztattak és egy hónapon át kihallgattak. Kivégzéssel fenyegettek, vertek, mint a kutyát. Az ember akkor tudta meg, mi mindent bír ki. Minél többet vertek, annál kitartóbb voltam, annál többet gondoltam elvtársaimra, barátaimra. Amikor kitört a szlovák nemzeti felkelés, konkrét feladatot kaptam a párttól Mecenzéfben. Akkor már jó száz fiatal rejtőzött el a környező erdőkben, A szovjet támogatás megérkezése után partizáncsapatunk Martinov őrnagy dandárjának része lett. Körülöttem meghaltak a barátaim... De örökre megmaradtak szivemben. Gyakran látom arcukat, hallom hangjukat. Borzalmas volt számomra, amikor a harctéren a testvéremet láttam meghalni... Ma is gyakran eljárok az erdőbe, és látom azokat a helyeket, ahol harcoltunk, látom azokat a barátaimat, akik elestek. Korábban azt hittem, hogy az emlékek elhalványulnak, csak foszlányok maradnak meg belőlük. Pedig éppen fordítva van. Aztán jöttek a szocializmus építésének évei. Sokat jelentettek Schmotzer elvtárs számára, mindig elkötelezett odaadó hive, harcosa volt a szocializmusnak. Már 1945-ben Szepsiben (Moldava nad Bod- vou) és Gelnicában szakszervezeti titkár, később a királyhelmeci (Krátovsky Chlmec) és a levoőai járási pártbizottság vezető titkára lett, s a néphatalmi szervekben is számos tisztséggel megbízták. Mindig arra törekedett, hogy tiszta legyen a lelkiismerete, harcoljon a szocializmus eszméjéért. Ez sokszor nem volt könnyű, például a szövetkezetesítés vagy a hatvannyolcas események idején. Tizenhét év telt el 1968 óta. Csaknem új nemzedék nőtt fel ezalatt a tizenhét év alatt.- Nem maradt bennem keserűség abból az időből. Tudatosítottam, hogy az emberek nevelésében valamit elmulasztottunk, és ez megbosszulta magát. Ez nagy tanulság. Ha nekem valami nem sikerül, nem szegi kedvem a további munkától. Ilyen az élet, vannak szép és szomorú perceim. Hetvenévesen még sok tisztséget láttam el. A legtöbbet továbbadtam a fiatal elvtársaknak, akiket felkészítettem a tisztség betöltésére. Rövidesen sor kerül pártszervezetünk évzáró taggyűlésére. Már azt sem tudom, hányadik az életemben. Le akartam mondani a lakóA szerző felvétele helyi pártszervezet elnökének tisztségéről, de az elvtársak a járáson és a pártbizottságon rábeszéltek, hogy ne tegyem ezt. Igen, tudják, miért. Mivel Schmotzer elvtárs igényes önmagával és másokkal szemben, törődk azzal, hogy a lakóhelyi pártszervezet minden tagja felelősséget vállaljon a feladatok teljesítéséért.- Számomra a pártmunka pontosságot jelent. Nem szabad megkerülni a feladatokat. ' A pártmunka egész embert követel, aki nem sajnálja idejét, nem az óráját nézi, hogy mikor fejezi be a munkát. Nemzedékem számára ez mindig természetes volt, s így van ez ma is, sok év múltán. Michal Schmotzer elvtárs hetvenhárom éves. öt gyermeke, tizennégy unokája és két dédunokája vein. Otthon mindig jókedvúek, amikor összejönnek. De ez nincs gyakran. A legtöbb idejét a feleségével kettesben tölti. A gyermekek felnőttek, nekik is megvannak a maguk kötelességei.- Talán jól neveltük őket. örülök annak, hogy politikailag mind tevékenyek, néhányan párttisztségviselök. És amikor meglátogatnak, s mondjuk közösen dolgozunk a kertben, mindig a legfontosabbról beszélünk, a politikai munkáról. Szívesen hallgatom, hogyan végzik ezt a fia- mék a gyárban, és szavait mindig összehasonlítom azzal, amit mi végeztünk. Mesélek erről, és a vita gyakran az éjszakába nyúlik. Hálás vagyok azért nekik, hogy nyomdokaimban haladnak. Talán büszke is lehetek rájuk. Schmotzer elvtárs ugyan azt mondta, hogy sok tisztségtől búcsút vett, de mégsem mindegyiktől. Erre nem volt képes. Még a mecenzéfi nyugdíjasok klubjának elnöke, a Kassa-vidéki járási pártbizottság tagja, s részt vesz az ifjúsági munkával foiglalkozó bizottság tanácskozásain. Ezenkívül az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége járási bizottságának tagja. Egyszóval nem tétlenkedik.- Sokat járok a fiatalok közé, iskolákba, szaktanintézetekbe, gimnáziumokba. Elbeszélgetünk. Elmondom a fialatoknak, milyen volt az a kor, amikor annyi idős voltam, mint ők most, mit jelentett számunkra egy darab kenyér, mennyire becsültük azt, hogy iskolába járhattunk. Mesélek nekik a háborúról, a szlovák nemzeti felkelésről, arról, amiből a jelen született. Sokat kérdeznek. És hányszor megtörténik, hogy az egy órányira szabott beszélgetés két órásra nyúlik. Kitüntetéseimet is magammal viszem. Kiteszem a padra, hogy megnézzék őket. Elmondom: így méltányolta a párt, amit életemben tettem. És mindennek alapja a becsületes munka. Ez pedig az élet fő értelme. Igen. A szocialista társadalom javára végzett becsületes munka. Kitüntetéseimnek száma meghaladja a húszat. Van köztük négy állami kitüntetés. A legutóbbit - a Győzelmes Február Érdemrendet Schmotzer elvtársnak a párt és a társadalom javára kifejtett sokéves tevékenységéért az idén május elseje alkalmából adományozták. Aznap, amikor Schmotzer elvtárssal beszélgettem, reggel öt órakor kelt. Délelőtt a járási pártbizottságon intézett valamit, egy kassai iskolában járt, este a lakóhelyi pártbizottság ülésén vett részt. Normális hétköznapja volt. munkával teli. VÁCLAV PERGL Szünet van az iskolában, ilyenkor az iskolaigazgatók ^ is jobban ráérnek, gondoltam, könnyebben szakítanak ^ időt a beszélgetésre. Az udvardi (Dvory nad 2itavou) ^ iskola igazgatóját mégsem találom sem otthon, sem az ^ iskolában. Telefonálok egyik nap - Fürön (Rubaő) van; 5 keresem két nappal később, azt mondja a felesége, ^ most meg Csúzra (Dubník) utazott. Végre mégis talál- ^ koztunk, s csak nem hagy nyugton, mi dolga van Sáfi \ Árpádnak a nyári szünetben Fürön vagy Csúzon. Sok és fontos dolga. Nemcsak most és nemcsak az $ említett két faluban, hanem az Érsekújvári (Nővé $ Zámky) járás egész területén, lévén, hogy huszonegy $ éve elnöke a járási nemzeti bizottság kulturális bizott- $ ságának. Hatvannégytől hetvenötig az oktatásügyi és ^ kulturális bizottság együtt dolgozott, akkor választották ^ ketté -, és Sáfi ÁrpáJ a kulturális bizottság elnöke ^ maradt továbbra is. A bizottság havonta ülésezik, negyedévenként egy- ^ szer vidéken, kétszer a járási székhelyen. A vidéki ^ kiszállások alkalmával egy-egy falu kulturális életét ^ veszik nagyító alá: hogyan támogatja a helyi nemzeti ^ bizottság a falu kulturális életét, milyen az egyes ^ tömegszervezetek tevékenysége, milyen színvonalú ^ a népművelés stb. A tapasztaltakat megtárgyalják, s az ^ elkövetkező időszakra intézkedéseket javasolnak. ■ Huszonegy év alatt lehetősége volt megismerni ^ a járás kulturális életét. A két évtized alatt mely k változások a legszembetűnőbbek? s ^ Azzal illusztrálnám, hogy mivel foglalkozott kezdet- $ ben a szakbizottság. Először is a községi krónikák ^ elhanyagoltak voltak, s ahol volt, ott nem vezették $ mindenütt rendszeresen. Mára elértük, hogy a járás $ falvainak 95 százalékában létezik krónika, amely a falu $ történetét a felszabadulás óta jegyzi. Az utóbbi 2-3 $ évben a krónikák tíz százalékát vezették hiányosan. ^ Óriási eredmény, hogy a könyvtárszolgálat jelenleg ^ kiváló. A járás országos szinten az elsők között van. ^ Minden évben kap valamelyik község első díjat. Az ^ eltelt két évtized alatt 20-25 községben épült nagysze$ rú kultúrotthon közös beruházással. § ■ Járási viszonylatban jelenleg milyen a helyzet ^ a művelődési otthonokat illetően? | - Több művelődési otthon nincs kellően kihasználva. $ A szép otthon és a falu kulturális élete nincs mindig ^ arányban. Attól is függ, milyen a vezetés. A legjobbak $ közé tartozik például a szögyéni (Svodín) szövetkezeti $ klub. Nagyszerű a vezetője. De Szímőn (Zemné) is hasonló a helyzet: tízéves a művelődési otthon, s jó munkát fejtenek ki. Sáfi Árpádnak azonban nem ez az egyetlen tisztsége: a helyi pártbizottság - amely 1981-ben Udvardon alakult meg elsőként a járásban - elnöke. A bizottság feladata a község politikai és kulturális életének irányítása. A helyi pártbizottság létrehozását az tette szükségessé, hogy a faluban szervezett akciókat összehangolják. Állandó problémát jelentett például a nyilvános pártgyúlések megszervezése. Nem volt, aki irányítsa, szervezze a nyilvános ünnepségeket. Most már ez a probléma megoldódott: a faluban működő minden pártalapszervezetböl tagja valaki a helyi pártbizottságnak, s minden egyes bizottsági tag konkrét feladatot kap, amit a saját alapszervezetében végrehajt. Az ó segítségükkel tudják mozgósítani a párttagokat a közös cél érdekében. Udvardon a regisztrált tagokon kívül mintegy kétszázötven a párttagok száma. A kérdésre, hogy a regisztrált tagok tevékenykednek-e a lakhelyükön, Sáfi Árpád azt feleli: annyit, amennyit általában a regisztrált tagoktól elvárhatunk. A helyi pártbizottság tevékenységét dicséri az a tény is, hogy míg korábban a nyilvános pártgyúléseken kevesebben vettek részt, addig az utóbbi időben 300-350 embert tudnak mozgósítani, amikor félévenként az egész falu problémáit érintő kérdéseket tárgyalják meg. Ettől függetlenül minden alapszervezet tart a saját problémáit tárgyaló nyilvános gyűlést. Harminchat évvel ezelőtt, ezerkilencszáznegyvenki- lenc júliusában jött Sáfi Árpád fiatal tanítóként Udvaréra - s még az év őszétől tanítani kezdett - a szlovák polgári iskolában. Derűsen emlékezik az akkori időkre: _ S- Egy szót sem tudtam szlovákul, minden órára tanul- ^ tam az anyagot, de egy év alatt jól belejöttem. Két évvel később nyílt meg a magyar tanítási nyelvű ^ iskola, melynek máig ó az igazgatója. Kivéve, amikor $ 1964-71 között ó volt a járási oktatási és kulturális § ügyosztály szakbizottsági elnöke.-Alapítója voltam a szövetkezetnek, és nemcsak ^ Udvardon, hanem más falvakban is. Megszoktam itt, ^ a mostani ötvenévesek mind a tanítványaim — mondja. § ■ Milyen volt Udvard, amikor ide jött?- Az utcák rendezetlenek, még a főutca is, ahol most § bokrok, fák zöldellnek. Emeletes ház mutatóban sem ^ volt. Az iskolaépület öreg. ^ És milyen a falukép ma? Rendezett utcák, emeletes házak sora, üzletköz- ^ pont, új emeletes iskolák, szövetkezeti klub, a falu ^ 70-80 százaléka a központi vízhálózatból kapja a vizet, ^ nemrég adták át a Z-akcióban épült négytantermes ^ óvodát, és ez év elejétől Udvard központi község lett. | A falu szépül, épül - de sajnos fogy is. Huszonöt ^ évvel ezelót a magyar és szlovák iskola tanulóinak ^ száma 1100 volt, ma a baromlaki (Branovo) gyerekeket $ leszámítva, akik szintén oda járnak - mintegy hatszáz- ^ ötven. Harminchat éve párttag Sáfi Árpád, és ötvennyolc § óta pártelnök. A pártmunka az ötvenes évek elején ^ nyilván más volt, mint ma - ez iránt érdeklődöm.- összehasonlíthatatlanul nehezebb volt, mint ma. ^ Nem volt tapasztalatunk a pártmunkában. Például, ha ^ a gyűlés délután háromkor kezdődött, sokszor éjfélig is ^ eltartott. Mindent a pártgyúlésen tárgyaltunk meg. 5 A hosszú évek alatt számtalan tisztséget viselt: volt ^ a Nemzeti Front titkára a faluban, a járási béketanács ^ elnöke, a CSSZBSZ járási bizottságának alelnöke. Ma már csak két tisztsége van: a járási kulturális bizottság $ elnöke, és a helyi pártbizottság elnöke, de mindkettő ^ sok időt és munkát követel. Két éve nyugdíjban lehetne, de maradt, mert szűk- ^ ség volt rá. Szeptemberben újabb iskolai évet kezd. ^ Több kitüntetést kapott, többek között a Kiváló Munká- ^ ért, a Példás Tanító, a Kultúra Kiváló Dolgozója kitünte- $ tést. $ Szeret tanítani. Kell a munka. Ha az olyan ember, aki § világéletében aktívan bekapcsolódott minden tévé- ^ kenységbe, egyszerre mindent abbahagyna, törést ^ szenvedne. -A munka éltet. Ez csak érthető nem? \- mondja búcsúzóul. S KOPASZ CSILLA 5 1
