Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

ÚJ szú 17 85. Vili. 16. \ Érdekességek, újdonságok A folyók és a halastavak szennyeződése csökkenti a természetes halszaporodást. A gyakorlatban bevált a halak mesterséges viszonyok közötti szaporítása, amelyeket 1-2 éves korukban engednek a sporthorgászati célokra szolgáló vizekbe, amikor már ellenállóbbakká váltak. A Cseh Horgászszövetség tábori halsza­porító telepén a megtermékenyített ikrákat speciális üvegedé­nyekben tartják, amelyekben tiszta víz folyik. Az itt kifejlődő ivadékokkal ellátják az egész országot, s még külföldre Is szillíiá- nak belőlük. Az elmúlt évben csaknem 44 millió halivadékot állítottak elő, s már teljes mértékben fedezik a halállomány újratermelésének hazai szükségleteit. A felvételen Josef Tichy csuka és pisztráng szaporításához készíti elő az akváriumot. (A CSTK felvétele) ÁSVÁNYOK A FÖLDÖN ÉS A HOLDON A múlt század elején még csak 190 féle ásványt ismertek, ma már 2700 félét különböztetünk meg a Földön. Közülük mindössze 20-30 ásvány (főként kvarc, földpátok, csillámok) alkotja a földkéreg 99,5 százalékát, a maradék legnagyobb része igen ritkán fordul elő. A kutatási módszerek fejlődése a mineralógia területén is éreztette a hatását. Amíg például a század elején a Vogézek egy kis, 30 négyzetkilométernyi területről csak 53 ásványt Írtak le, 1982-ben már 140-et. A világ leggazdagabb ásvány le­lőhelyein, az amerikai Sterlingben 260, a szovjetunióbeli llmeny-tó környékén 145, a csehszlovákiai Pribramnál 108 féle ásványt találtak. A Holdról származó kőzetekből 1981-ig csupán 89 ásványt határoztak meg. Ez részben azzal magyarázható, hogy aránylag csekély, mindössze 380 kg a hat Apollo és a két Luna űrhajó által lehozott kőzetek mennyisége. Eddig sem víz-, sem hidroxiltartalmú ásványokat nem találtak bennük, pedig a Földön körülbelül nyolcszáz ásványban van víz és hidroxil. A holdkózetek ásványaiból hiányoznak a szulfátok, a kloridok és a borátok. Az ottani ásványok 49 százaléka a szilikátok, 20 százaléka az oxidok, 10 százaléka a szulf idők közé tartozik, a többit foszfát-, karbkJ-, karbonát- stb. ásványok alkotják. MIKROBIOLÓGIAI KLÓRTALANÍTÁS A talajban és a talajvízben egyre gyakrabban találhatók egész­ségre ártalmas klórozott szénhidrogének, amelyek klórozott növényvédő szerekből származnak. A talajban a mikroorganizmusok lebontják ezeket, de ez a folyamat nagyon lassú. A méregtelenítés szempontjából a lebontás döntő lépése a szervesen kötött klór lehasítása. A hohenheimi egyetem biológusai egy Pneumonas nemhez tartozó baktériumtörzset izoláltak a komposztból, amely a 4- klórfenilecetsav-vegyületból képes volt a klórt aránylag gyorsan lehasítani. Ezek a baktériumok egy enzim segítségével végzik a klórtalanítást. Amikor ezt az enzimet el akarták választani a baktéri­umok többi sejtfehérjéjétől, meglepő jelenséget tapasztaltak: az enzim egy vörös és egy sárga frakcióra vált szét, s ezek mindegyiké­nek szerepe van a klórtalanításban. A 4-klórfenilecetsavat ugyan nem használják növényvédelemre, de a mikrobiológiai klórtalanítás folyamatának teljes kiderítésével ötletek nyerhetők, hogy mit tehe­tünk számos, mérgező hatása miatt nagy gondot okozó anyaggal. A SZAHARA MÚLTJA ÉS JELENE A Szahara 10 000 évvel ezelőtt más képet mutatott, mint ma. Tavak tarkították, bennük halak, kagylók éltek, a dús vegetáció pedig elegendő táplálékot nyújtott a vadon élő állatoknak. Az utóbbi tíz évben a Sahel övezetben a szárazság katasztrofális helyzetet okozott. Kiégett a növényzet, kiszáradtak a vizek, megindult a nagy népvándorlás. Az emberek megmaradt nyájaikkal vizet keresve útnak indultak Afrika más részei felé. A katasztrofális szárazságot a klímaviszonyok mellett az emberi beavatkozások sorozata, a fák és a cserjék irtása is előidézte. A Közép-szlovákiai Tejipari Válla­lat Liptovsky Mikuláé-i üzemében naponta több mint 80 ezer liter tehéntejből készítenek keresett kemény sajtféléket. Legnépsze­rűbb termékük a Liptov gőzölt és füstölt félostyepka, amelyből az idén a szlovákiai és az ostravai fogyasztók részére több mint 450 tonnát készítenek. További termé­keik közé tartozik a Morva blokk természetes keménysajt, a gőzölt- füstölt Koliba sajt, valamint a te­héntejből készített természetes gomolyasajt (Kravská hrudka). Az idén mintegy 1500 tonna sajtot készítenek az említett négy fajtá­ból a hazai piac ellátására. A fel­vételen Duéan Mikyta és Adam Kubaöka sófürdöből szedi ki a fél- ostyepkákat. (A ŐSTK felvétele) TUDOMÁNY TECHNIKA \/ilágszerte megnövekedett V az érdeklődés a biotechno­lógiai kutatások iránt, egyre széle­sebb körű az ilyen jellegű termelé­si eljárások és termékek száma. Itthon is mind több területen ta­pasztalhatjuk a biológiai módsze­rek alkalmazásának, s az így nyert termékek használatának elónveit. A biotechnológia fogalma rend­kívül széles, hiszen ide tartozik a különböző élő szervezetek, főleg a mikroorganizmusok célszerű hasznosítása, amelyekkel a gene­tikai információ megváltoztatása útján irányított módon állíthatók elő bizonyos termékek, illetve al­kalmassá tehetők bizonyos meg­határozott feladatok elvégzésére. A biotechnológia alaptudomá­nya a genetika. Ez azonban az ugyancsak fontos segítőtársai, a biokémia és a mikrobiológia nél­kül nem lenne képes megbirkózni lítania a veszettség vírusának fe­lületi fehérjéjét genetikai manipulá­ció útján. A nyolcvanas évek ele­jén az amerikai Genetech cég ku­tatói inzulin szintézisét irányító gé­neket építettek be az Escherichia coli baktériumba. A kísérlet sike­rült, ma már az egész világon forgalmazzák a baktériumok által termelt inzulint. Hasonló módon állítanak elő növekedést szabá­lyozó emberi hormont. A biotechnológia legújabban a rák elleni harcba is bekapcsoló­dott, olyan gyógyszerek előállítá­sával, amelyek megsemmisítik a rákos sejteket, s nincs káros mellékhatásuk az egészséges emberi sejtekre. A mikroorganizmusok segítsé­gével takarmányozásra alkalmas fe­hérje is készíthető, ami hozzájá­rulhat a világviszonylatban ható fehérjehiány felszámolásához. • _ r n SOKAT ÍGÉRŐ FEJLŐDÉS A BIOTECHNOLÓGIÁBAN a problémák megoldásával. Újab­ban a növény- és az állatfiziológia is az említett tudományágak mellé társult. Ez is jellemzi a biotechno­lógia széles hatáskörét, amit egy új, hibrid tudományágazatnak te­kinthetünk. Az emberiség már a civilizáció" kezdetétől ismeri a biotechnológia alapvető folyamatait, bár ezek lé­nyegét csak a múlt században sikerült megmagyarázni. A szén­dioxid keletkezésével járó erjedést már az ó-egyiptomiak is felhasz­nálták a kelt tészta készítéséhez. Az alkoholos erjedés ugyancsak régóta ismert. Ma már tudjuk, hogy az erjedés előidézői a mikro­organizmusok, amelyek pótolha­tatlan szerepet töltenek be a saj­tok készítésénél, a borászatban és a sörgyártásban. Századunk elején robbanósze­rek gyártásához is alkalmazták a mikroorganizmusokat. Az alko­holos erjedésnél ugyanis glicerin is keletkezik, amely a nitroglicerin, illetve a dinamit alapanyaga. Ang­liában a Clostridium acetobacteri- um segítségével acetobutanolt termeltek, ugyancsak katonai cé­lokra. Néhány évtizede ismert az anti­biotikumok előállítása. Alexander Flemming még a második világhá­ború előtt fedezte fel a penicillint, az első antibiotikumot, amit a Pe- nicillium notatum penészből állí­tottak elő. Ezzel elkezdődött a mikroorganizmusok felhasználá­sa a gyógyszeriparban. Az említett példákban az ember úgy hasznosította a baktériumok, penészek termelő képességeit, ahogy azok a természetben létez­nek. A tudomány gyors haladása azonban lehetővé tette genetikai információik, vagyis tulajdonsá­gaik mesterséges megváltoztatá­sát. Létrejött egy új tudományos szakágazat, a génmérnökség. Eleinte sokan kételkedtek a génsebészet, illetve a génmér­nökség gyakorlati lehetőségeiben. A restrikciós enzimek felfedezése után ennek már nem volt akadá­lya. Ezek az enzimek képesek feldarabolni a baktériumban, vagy a sejtmagban levő DNS-fonalat (dezoxiribonukleinsav), amely az öröklődés hordozója. Az így nyert DNS-darabokat át lehet vinni más, idegen baktériumokba vagy sejt­magokba, ahol hozzá tapadnak az ott levő DNS-fonalhoz. így meg lehet változtatni az eredeti geneti­kai információt, s módosítani a mikroorganizmusok biokémiai életfolyamatait. A Transgene cégnek Stras- bourgban 1982-ben sikerült elóál­Ebből a szempontból érdekes összehasonlítani a baktériumok és a tényésztett állatok fehérjeter- melő-képességét. Amíg egy 500 kg-os hízóbika naponta körül­belül 1 kg fehérjét termel, ugyan­akkor 500 kg baktérium ennek több százszorosát képes előállí­tani. A fehérjegondok megoldásá­ban nagy szerepet játszhatnak a fehérjét tartalmazó egyséjtű mik­roorganizmusok. A Szovjetunió­ban jelenleg csaknem 100 üzem foglalkozik az előállításukkal. Ezek az üzemek egyrészt az olaj- finomítás során keletkező mellék- termékeket, másrészt a mezőgaz­daságban, a faiparban és a papír- gyártásnál keletkező melléktermé­keket hasznosítják. Az utóbbi időben környezetvé­delmi feladatokra is alkalmazzák a baktériumokat Sikerült kite­nyészteni a Superbrag elnevezé­sű kőolajfaló baktériumot, mely­nek segítségével eltüntethető a víz olajszennyeződése. Még az ivóvíz tisztítására is felhasznál­ható. Olyan baktériumokkal is kísér­leteznek, amelyek fémeket fogad­nak be és tárolnak a szerveze­tükben. Főleg a rezet és a nemes fémeket felvevő baktériumok áll­nak az érdeklődés középpontjá­ban. A fémek visszanyerése egy­szerű - addig kell hevíteni a mik­roorganizmusok tömegét, amíg abból a fémen kívül minden elég. Megnövekedett az érdeklődés a biogáz termelése iránt is, mely­nek segítségével hasznosítani le­het a mezőgazdaság egyes mel­léktermékeit, s csökkenteni az is- tállótráqya tárolása során keletke­ző tápanyagveszteségeket. Egy tonna szerves anyagból anaerob (levegő nélküli) erjesztéssel mint­egy 440 köbméter metán és ugyan­ennyi széndioxid keletkezik. A bi­ogáz termelése után visszamara­dó szerves anyag biológiailag ak­tívabb, mint a hagyományos úton érlelt szerves trágya, s a nitrogén­veszteség minimális. A biogázte­lepek jelentős energiaforrást ké­pezhetnek, javítják a trágya minő­ségét, s nem utolsósorban kör­nyezetvédő szerepük is van. A biotechnológia a növényter­mesztés szakaszán is érvényesül­het. A növények nemesítésénél például a génsebészet néhány hó­napra rövidítheti le a hosszú éve­kig tartó keresztezési munkákat. Bizonyos genetikai kombinációk­kal egészen új gyümölcs- és zöld­ségfélék állíthatók elő, vagy a nö­vényi anyagcsere átalakításával tovább növelhetők a hozamok. Ha például a paradicsom olyan hidegtúró lenne, mint például a ve­le rokonságban álló burgonya, ter­mesztését ki lehetne terjeszteni a hidegebb éghajlatú vidékekre. Dél-Amerika hegyvidékein talál­ható egy vadon termő paradi­csom, amely kiválóan túri a hűvös időjárást, termése azonban élvez­hetetlen. A tudósok valószínűnek tartják, hogy sikerül megtalálni és elválasztani azt a gént, amely a hi- degtúrő képességért felelős, s át­vinni ezt a nálunk termesztett pa­radicsom sejtmagjába. A növénynemesítéssel kapcso­latban sok feladat áll a biotechno­lógia előtt. A legfőbb kérdések közé tartozik a levegőben levő szabad nitrogén megkötése, a fo­toszintézis folyamatának a meg­erősítése, a nagyobb fehérjetartal­mú növényfajták, valamint a szá­razsággal és a betegségekkel szemben jobban ellenálló növé­nyek kinemesítése. Az emberiség nagy problémái közé tartozik az energiaellátás. A trópusi erdőkben található egy fafaj, a Capaifera mulfijuga, mely­nek törzséből a kéreg felvágása után petróleumhoz hasonló folya­dék csöpög. Évente 45 liter ilyen folyadékot képes termelni a fa. Ez a bizonyos növény csak a trópu­sokon fejlődik, de a kutatók úgy vélik, hogy génsebészeti úton hi­degebb éghajlat elviselésére is átalakítható. A sikeres kísérlet bi­zonyos mértékben hozzájárulhat­na az energiahiány enyhítéséhez. Felmerülhet a kérdés, hogy va­jon mennyi időbe telik, amíg a me­zőgazdasági termelés hasznát ve­heti az ilyen irányú genetikai kuta­tásoknak. A feltételezések szerint az első genetikailag módosított növények már a nyolcvanas évek végén megjelenhetnek a terme­lésben. Vitathatatlan, hogy a leg­közelebbi 25-30 év folyamán ha­talmas változásokat várhatunk a világ mezőgazdaságában. Biz­tosak lehetünk abban, hogy a bio­technológia rendelkezésünkre fog állni az olyan'fontos problémák leküzdésében, mint az éhség és az energiahiány felszámolása, va­lamint a betegségekkel szembeni küzdelem. OLDRICH DITMAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom