Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
ÚJ szú 15 I985. Vili. 16. SZÍRIÁI ÚTINAPLÓ 3. A Szulejman-mecset a helyi sörnek, amelyet 1978 óta gyártanak itt a csehszlovák segítséggel felépített közeli sörgyárban. A város valódi szíve változatlanul a híres bazár, a szúk fedett „főutcájával“ és az ebbe torkolló utcácskák százaival. A damaszkuszi szúk múltja elválaszthatatlanul összefügg a város történelmével. Ma, éppúgy, mint a múltban, semmihez sem hasonlítható az itteni nyüzsgés, az örökös hangzavar, az árusok és a vásárlók heves és hangos gesztikulálása, a legkülönbözőbb árukkal telezsúfolt miniatűr üzletecskék ezrei. A tömeg minden irányba megállás nélkül hömpölyög és nincs olyan látogató, aki ne hagyná magát becsábítani valamelyik boltocskába, vagy ne von- zaná a keleti fűszerek bódító illata. Sokszor kóboroltam fényképezőgéppel a kezemben ezeken az árnyas utcácskákon azzal a szilárd elhatározással, hogy semmit sem veszek, de egyszer sem fordult elő, hogy úgy mentem volna el innen, hogy ne lett volna a hónom alatt egy csodálatos, ékes réztálca, teáskanna, valamilyen bőráru, gyöngyházberakásos faládika vagy arannyal hímzett díszes kaftán. A damaszkuszi bazár egyszerűen magával ragadja az embert és nem engedi el... Az utcácskák labirintusa végén, közvetlenül a bazár mellett található az Omajjad-mecset, az egyik legértékesebb építészeti emlék,- amelyet a muzulmán világ egyik fő szent tielyének tartanak és az iszlám építészet egyik legszebb gyöngyszeménak. A mecset abban az időben épült, amikor Damaszkusz a Hindukus folyó vízgyűjtőjétől a Pireneusig terjedő óriási birodalom központja volt, a Közel-Kelet egyik legfontosabb politikai, kereskedelmi, vallási és kulturális centruma. Ez az Omajjádok uralma idején volt (í. sz. 661 -750), amikor Damaszkusz a kalifátus fővárosa lett. Ezt az időszakot máig is a város aranykorának tekintik a legendák, a szájhagyomány és a folklór is. A mecsetet egy antik templom helyén építették fel, amelyből már csak a diadalív maradványai maradtak fenn, melynek hat oszlopa csodálatos korintoszi fejekben végzőAz ősi Damaszkusz fiatalsága Szíria és főleg fővárosa Damaszkusz - a világ egyik legősibb városa - a 20. század modern ritmusában él, bár itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe ütközünk. A termékeny Guta oázist, amely a Szíriái sivatag legnyugatibb szélén fekszik - itt terül el a több mint egymilliós Damaszkusz - emberemlékezet óta az emberi civilizáció egyik bölcsőjének tartják. A legenda szerint a közeli Beit Laiha falucskában élt Éva, az emberiség ősanyja, s egy közeli dombon áll az a templom, amelyet a szájhagyomány fia, Ábel bibliai alakjával hoz összefüggésbe. A testvérgyilkosság után Káin állítólag titokban oda temette, de egyetlen idegenvezető sem vállalkozik arra, hogy legalább megközelítőleg megjelölje, a templom mely része alatt fekszik az első gyilkosság áldozata. Térjünk azonban vissza a jelenre. .. A szíriai főváros legszebb és leglenyűgözőbb képe a Kassziun hegy csúcsáról tárul elénk. Több mint ezer méter magasról Damaszkusz valóban lélegzetelállító. A szúk, kanyargós utcácskák egykori városát új, korszerű negyedek koszorúzzák, ezek a város új jelképei. A kiterjedt lakásépítés nyomán született új lakótelepek már elérik a környező sivatagot. A legszebb látványt sötétedéskor nyújtják, amely itt szokatlanul gyorsan jelentkezik. Damaszkusz elénk tárja esti szépségét és arra ösztönzi az embert, hogy belevesse magát az esti élet forgatagába. Leereszkedünk a meredek hegyoldalon és néhány perc múlva az üdítő szellőt az utak aszfaltjából és a házak betonjából sugárzó forróság váltja fel, a csendet a rendkívül élénk város zaja. A gépkocsik melodikus és hangos kürtjelei keverednek az utcai árusok kiáltozásával, akik limonádét, mogyorót vagy kávét kínálnak, s ebbe szinte minden erkélyről ritmikus arab zene vegyül a természetesen maximális hangerőre állított japán sztereomagnók- ból. Ez a hangkulissza kísér minket végig utunkon a híres Hamadija bazárig, melyet a Barada folyó mentén haladva érhetünk el. A folyópart, főleg a vásárváros környékén — ahol Csehszlovákia évente szívesen látott és nagyra értékelt kiállító - fiataloktól zsúfolt, akik itt bonyolítják le koraesti találkozóikat. A Damaszkuszt átszelő folyó érdekes kapcsolatban áll hazánkkal is, hiszen nevet adott A szúk (A szerző felvételei) dik, és egy fal, amelyet beépítettek a mecsetbe. A kiterjedt épület - a város egyik szimbóluma - három minarettjével 125 méter hosszú és egyedülálló építészeti megoldása mellett főleg díszítése értékes. Az arany alapon kiképzett mozaikok, az értékes márványberakások és aranyozások finom kombinációja olyan összhatást kelt, amely csodálatot váltott ki az egész Keleten. A mozaikképek motívumai színesek és sokrétűek, a fák és a virágok dominálnak, mivel az iszlám megengedhetetlennek tartja az emberek ábrázolását. A többi muzulmán templomtól eltérően az Omajjad-mecsetet megnyitották a látogatók előtt, akik - természetesen cipő nélkül és a nők csak fekete fátyollal a fejükön - a belső udvaron kívül megtekinthetik az imatermet is. A vásárváros a Barada folyó partján A forró köveken való járástól fáradtan és benyomásokkal telten leülök egy narancsfa árnyékába az üdítő szökőkút mellett, egy középkori palota csodálatos kertjében, a mecset közelében. Damaszkuszban több tucat ilyen rejtett kert van és ezek egyike itt, az Azem palotában, ahol vendégemre, a tájékoztatási minisztérium munkatársára várok. A temperamentumos Ahmed magával hozta barátját az építőipari minisztériumból, hogy egy csésze jó kávé mellett és az elmaradhatatlan vízipipa „társaságában“ tájékoztassanak városuk fejlődéséről. Beszámolnak a nagyszabású lakásépítésről a sivatag szélén, az óváros központjában az elavult házak lebontásáról, az úthálózat kiépítéséről. A komplex építkezés példájaként mutatják meg a legújabb lakótelepet, Barzehet, a város észak- nyugati határán. Befejezése után kb. 2 ezer lakás lesz itt s természetesen - ami Szíriában egyelőre még mindig újdonság - nem fognak hiányozni a bevásárlóközpontok, a sportlétesítmények és az iskolák sem. Az ősi Damaszkusz lépten-nyomon fiatalodik. Ami tegnap még jó volt, ma már nem qlég vagy nem kielégítő. Dimask as-Saam - ahogy arabul nevezik a szíriaiak fővárosukat - külsejével és életritmusával fiatal akar lenni, kellemes és biztonságos otthona lakóinak, méltó fővárosa az országnak JURAJ RÁCZ Hat évvel ezelőtt Gennagyij Zikrackij marós szakmunkás volt az egyik minszki üzemben. Közben a tanárképző főiskola esti tagozatára járt. Egy alkalomma1 felfigyelt egy hirdetésre: „Óvoda nevelőket keres“. Nem csoda, hogy amikor jelentkezett, bizalmatlanul fogadták. Kéthónapi próbaidőre vették fel. A gyerekek viszont természetesnek találták a dolgot, sőt, a fiatalember hamarosan a kedvencük lett. így kezdődött a „bajuszos dajka" - ahogyan a Szovjetunióban a férfi nevelőket nevezik - nem mindennapi karrierje. Zikrackij szárnyai alól már két nemzedék repült ki. Két csoportja lett iskoláskorú. Az iskola- előkészítő csoportokban alkalmazott módszereit más óvodákban is tanulmányozzák. Amikor az egyik minszki újságban egy rövid cikk jelent meg Zikrackijról, az óvodában megszólalt a telefon: „Beírathatnám önökhöz az unokámat? A lányommal egyedül neveljük a kisfiút, és nagyon megérezzük, hogy hiányzik a férfi a családból.“ Miben rejlik Zikrackij titka, miért tartják szerencsének a szülők, ha gyermekük éppen az ő csoportjába kerül? Gennagyijtól a kicsinyek soha nem hallják, hogy „Ne futkározz, ne rohangálj, mert megfázol." Ha elesik a gyerek, és megüti magát, így vigasztalja: semmiség, az esküvőig elmúlik. Érdekes módon a Gennagyij csoportjában lévő gyerekek ritkábban betegek, mint a más csoportbeliek. És ami a legfontosabb: a kisfiúknak nagyon tetszik a férfias beszélgetés, amely néhá- nyuknak annyira hiányzik otthon. Gennagyij túrákat szervez, megtanítja őket tábortüzet rakni, átgázolni a sekély folyón, segíteni a kislányoknak. De nem feledkezett meg eredeti szakmájáról sem. Éppen ezért a csoportjában valamennyi gyerek ért a barkácsoláshoz. Az óvoda módszertani szakértője, Nyina Kardos megkérdezte Zikrackij növendékeit: „Miért szeretitek Gennagyij Petrovicsot?“ Ilyen válaszokat kapott. „Mert azt mondja, hogy a matematika a tudományok királynője... „Semmit sem tilt meg nekünk. Megengedi, hogy szaladgáljunk ugráljunk.“ És végül: „Tisztel minket...“ Egyelőre kevés olyan ember akad, mint Gennagyij Zikrackij. A másfél millió lakosú Minszkben azonban mindről tudnak, és a statisztika arról tanúskodik, hogy a tanárképző főiskolára felvett fiatalemberek száma észrevehetően megnőtt. Ez az örvendetes jelenség összefügg a szovjet iskolareformmal, amely előírja a politechnikai oktatás bevezetését az iskolában. Ez pedig azt jelenti, hogy szükség van férfi nevelőkre. (Szovjetunió)
