Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
BEB VUYK * t*' I F f Rffllklll II VI mm I Abban a hónapban mindennap esett az eső, de sötétedés előtt mindig el is állt. Eső után a felázott kert friss levél- és fűillatot árasztott. A parkszerű kert közepén állt a kórház épülete, egy átalakított, vidéki kastély, melyben egy évszázaddal korábban egy hírneves festő élt fejedelemhez illő életet. Az épület az évek során elszenvedett különféle átalakítások ellenére is őrizte ódon hangulatát; valami régi vágású nyugalmat és naiv, paraszti egyszerűséget. Forgalmas főútvonal mellett állt, épp a városközpont határán: csendes sziget volt térben és időben. A ligeteket kivágták, a halastavakat meg feltöltötték, de meghagyták a királyi pálmákkal szegett vén kocsifeljárót, amit aztán lebetonoztak, így kötve össze a modern főbejáratot a nővérszállással - ami azelőtt a főépület volt; hivalkodóan csúnya, de nagyvonalú építmény. Bár az oldalszárnyak megtoldása során kis belső udvarok keletkeztek, az elszórt pavilonok körül, az öreg, hús árnyékú fák alatt elég sétány maradt ahhoz, hogy ne tűnjön el a tágasság a hűvösség és a vidéki derű hangulata. Délutánonként őzek legelésztek a fűben. A nő mindig egyedül feküdt ebben a fehér szobában. Napközben sötét volt bent, csak napnyugta előtt egy órával húzták fel a redőnyöket, mikor a verőfény már elvesztette vakító erejét, s a falak fehérjén szürke árnyék képződött, mely nem terült szét, csak céltalanul borongott, mintha valahonnan belülről áradna. Vannak olyan helyek, ahol az időleges dolgok állandósulnak. Egyenesen a pótülésről nyekkent le ide, erre a helyre, átzuhanva az eszméletlenség éjszakáján; kettősségben lebegett: már nem élt, de még halott sem volt. Éjszaka nyitva állt a széles, hátsó folyosóra nyíló ajtó. A sötét szobából a folyosóra látott, ahol, csupán húszméternyire az ágytól, középen, egy alacsonyan függő lámpa halványsárga fénykort vetített az éjszakás nővérek asz- c talára. Egyszer hangosan beszélt álmában, de mikor felébredt, nem tudott visszaemlékezni, hogy miről is szólt az álom. Az éjszakás nővér állt az ágya mellett, s megitatta.- Megijedt valamitől? - kérdezte nincs semmi baj, hiszen minden rendbe fog jönni. Hát persze, az bizony kellemetlen, hogy még egy-két hétig mozdulatlanul kell feküdnie itt, a sötétben, de aztán...- Nem, nem félek - mondta gyorsan, s meglepődött, hogy bűntudatot érez, akárcsak gyerekkorában, ha nem kapták rajta hazugságon.- Ne adjak valami altatót? — Köszönöm, nem - mondta majdnem bosszúsan, és becsukta a szemét. - Semmi az egész, nővér, mindjárt elalszom újra. De mégsem aludt el. A nővér befejezte ellenőrző körútját, és leült az asztalhoz, a lámpa alá. Kötögetett egy darabig, közben átment egy másik szobába, hogy ellásson egy beteget, majd félrerakta a kötést, és újságot vett a kezébe. Sárga fény áradt az alacsonyan függő lámpából, alatta egy rendőr ült, újságot olvasott. Ó a koszos padlóra terített szőnyegen feküdt és álmodott, álmában sikoltozott. Elítélték, a bírája a sápadt arcú, merev, hüllő szemű százados volt. Amikor előadta a történetet, An és Chris ott ültek mellette - ők ismerték a hazugságait, és vállalták, hogy vele együtt hazudnak.- És akkor bevezették Bennie-t is. Már nem viselt egyenruhát, az a khakiszínű nadrág és ing volt rajta, amit a kerti munkához szokott felvenni. Nyugodtnak és gyanútlannak látszott; fesztelenül üdvözölte a birót egy fejbiccentéssel. Nem tudta figyelmeztetni, hiszen külön tartóztatták le, és sohasem szembesítették vele. Most egyenesen a fogolytáborból cipelték ide, hogy vallomást tegyen. Kétségbeesetten gondolta: Bennie nem ismeri a történetet, amit kitaláltam, és most elárul bennünket. A vallomásából biztos rá fognak jönni, hogy hazudunk. A férfi arca úgy közeledett felé, mint a filmvásznon egy premier plan; barátságos, bizalomgerjesztő arc; becsületes, egyszerű ember arca. Csupa jóhiszeműségből fog elárulni bennünket, gondolta, igazat fog mondani, és az igazság a mi halálos ítéletünk. Aztán látta, ahogy az arc egyre jobban szétmállik. A szemek mélyebbre süllyedtek, az orcák behorpadtak, s csak a fogak villogtak csupaszon. Ez a kép eltűnt, és most tetőtől talpig látta maga előtt. Kigombolt ingéből kilátszott a melle, rothadásnak indult húsa; kilátszottak a bordái is, s a mellkascsontján már csak néhány húscafat lógott. Sikoltott, hallotta saját magát, ahogy sikoltozik. Valaki megérintette a fejét.- Megijedt valamitől? Kér valamit inni? - kérdezte a hang. Az alacsony rendőr remegő kézzel nyújtott felé egy pohár vizet. Még két másik férfi is állt mögötte.- Ránk ijesztett- mondta-, talán álmodott valamit?- Igen, a japánról. A rendőr félig a többiekhez fordulva mondotta:- A japánról álmodott. Látta az arcukat, mind a ketten bólintottak és megismételték:- A japánról álmodik.- Vallatták? - kérdezte a legmagasabb.- Igen, árammal, de nem ezt álmodtam. x- Máskor ne ijesszen meg ennyire bennünket - mondta az alacsony komolyan. Mereven feküdt a szőnyegén, s meglátta az arcukra kiült félelmet. Az egyikük leguggolt melléje, kivett egy kis dobozt a zsebéből, és valamilyen kenőcsöt kent a homlokára.- Mi ez? - kérdeze.- Gyógy balzsam. A másik egy aszpirint adott és hozott még vizet.- Próbáljon meg aludni - mondotta a magas, és vígasztalban, mintha egy gyereknek mondaná, hozzátette: - Holnap nem lesz kihallgatás. Becsukta a szemét. A rendőrök jávaiul beszéltek egymással, aztán, valamivel később hallotta, hogy az ajtó becsukódik mögöttük. Mikor újra kinyitotta a szemét, az alacsony rendőr ott ült az asztalnál a mélyen lehúzott lámpa alatt. Mint egy ápolónóvér, amint a betegek mellett virraszt - gondolta magában akkor. A röntgenszobába vitték vizsgálatra; hordágyon gördítették végig a folyosón. Még korán volt, de itt, a szobáján kívül már könyörtelenül vakított a fény. Idős bennszülött asszonyok mosták a csempével kirakott, hosszú folyosókat, nővérek siettek az egyik osztályról a másikra; lábadozó, még elgyötört arcú betegek sétáltak a kertben, ügyelve minden lépésre. Becsukta a szemét, és kezével eltakarta az arcát.- Ugye, így már sokkal jobb - mondta a nővér -, még bántja a szemét a fény. A megjegyzései mindig barátságosak, jó szándékúak és pontosak voltak, de valahogy mégis elsiklottak a lényeg mellett. Jólesett megérkezni a homályos, hűs és könyörületesen csöndes röntgenszobába. Hagyták feküdni a hordágyon, mert az orvos még nem érkezett meg. A szemét továbbra is csukva tartotta, s még akkor sem nyitotta ki, mikor az injekciót kapta - egy ideig ebben, a fel-felvillanó eszmélet és a tompa eszméletlenség közöti állapotban lebegett. Később a dolgok megint körvonalazódtak körülötte. Egyszer csak ott állt mellette az orvos, észre sem vette, hogy mikor jött be.- Már megkapta az injekciót - hallotta a nővér hangját de nem tudta, hogy le kell-e borotválni a haját vagy sem. Az orvos rátette a kezét a nyakára. Hideg volt a keze, akár a kard acélja. Gyilkos hideg, mint egy kard, gondolta. Volt erre egy jobb szó, ami pontosan kifejezte volna ezt, de nem jutott az eszébe. Most már semmi más nem volt hátra, mint büszkén meghalni. Ez volt az utolsó feladata: büszkén meghalni. Ugyanakkor azt is tudta, hogy nem kell meghalnia, vagy legalábbis nem ebben a pillanatban. A benne feszülő félelem egyre kibírhatatlanabbá vált, holott biztosan tudta, nem fog meghalni. S még a halálfélelemnél is élesebben, tapinthatóbban érezte, hogy darabokra hullik, hogy siránkozni kezd, és megalázottan fog könyörögni. Nem cellába csukták, hanem az elkobzott holmik raktárába. Egyszer estefelé az egyik cellából sikoltást hallott. Egy nő sikoltott, akit alig ismert, s csak annyit tudott róla, hogy az előző polgármester felesége. Ha vécére ment, a nő cellája előtt kellett elhaladnia; eleinte rendőr kísérte, később már csak akkor, ha japánok voltak a közelben. Néha váltottak egypár szót. A nő mindig a kémlelőnyi- lásnál állt: fehér arc, borzas vörös haj keretében, féloldalasán kopaszra borotválva.- Mindjárt az első vizsgálatnál leko- pasztottak - súgta a nő. Délutánonként az unokahúga hozott be ennivalót neki, mert a vizsgálati fogságban levők még kaphattak kintről ennivalót. Néha a kisfia is eljött; olyan négyévesforma, dundi, jópofa kiskölyök. Egy délután Pák Ateng, a legidősebb rendőr kinyitotta a cellaajtót, a nő kilépett, s magához ölelte a karjába rohanó kisfiút. Ő mindezt végignézte a raktár ablakából, miközben a saját gyerekeire gondolt.- Who will take care of your little boys when we have beheaded you? (Ki gondoskodik majd a kisfiáról, ha lefejezzük magát?) - érdeklődött a japán százados pár nappal ezelőtt. ~ Már majdnem besötétedett, mikor a sikoltást hallotta, és rögtön tudta, ki sikolt. Kinézett az ablakon, de nem látott semmit; s a teste megmerevedett az erőfeszítéstől, nehogy elsikoltsa magát ö is. Az ügyeletes kicipelte a nőt a cellából, a raktárban lefektette egy tábori ágyra, és brómot adott neki. Akkor már nem kiabált- csak hangosan zokogott görcsbe rán- dult testtel. Később egy japán hadnagy jött meg egy orvos, és beszállították a kórházba. A nő addigra már megnyugodott. Egy pádon ült, s hosszú haját a leborotvált fejrészre fésülte.- Akit főbenjáró bűncselekménnyel vádolnak, azt mind lekopasztják - mondta a nő, de rám aztán semmit sem tudnak rám bizonyítani. Darabokra szedtem az adót, az alkatrészeit pedig a káliba dobtam. Minden délután ott sétáltam a kálinál a kisfiámmal.- Halálra ítélték - ordított rá a kapitány. Az asztalra dobta a pisztolyát, és kihúzta a kardját. - Melyik halálnemet választja, kard vagy pisztoly, választhat.- És amikor inkább meglepetésében, mint félelmében, erre sem válaszolt, a százados a hajánál fogva hátracsavarta a fejét, és a tarkójára tette a kard pengéjét. A vas jéghideg volt, és érezte, hogy abból a keskeny csíkból egész testében szétárad a hideg. ,,És akkor a halál hidege behatolt a testébe“ - ez egy verssor volt, de hogy kitől, arra már nem emlékezett. Ez nem lehet igaz, gondolta, a férfi csak komédiázik, ez hozzátartozik a pszichológiai hadviseléshez. Semmi sem fog történni. Egyáltalán nem félt, sőt tisztán tudott gondolkodni: csupán a fém hidegsége hatott el a gerincvelőig, és onnan visszaverődve megremegtette az egész testét. A férfi végighúzta a kardot a tarkóján fölfelé, majd leeresztette, s lazán lógatta a kezében.- Hiszen még nincs is megborotválva- mondta a főhadnagynak. - így nem vághatom le a fejét. Inkább holnap. Majd lehívatom és elviszem Bogorba. Itt túl bonyolult lenne, Bogorban minden szükséges eszköz megvan hozzá. Nem fog eljönni, gondolta magában. Az ügy még kivizsgálás alatt áll, ítélet még nincs. De a férfi mégis eljött érte egy világossárga, nyitott kocsiban; a piros huzatnak új bőrszaga volt. A férfi vezetett, így hát melléje kellett ülnie. Bogor felé hajtottak. Színészkedik, gondolta, csak színészkedik. Már nem remegett, egyenes derékkal, görcsösen ült, arcán merev mosoly. Tíz perc múlva befordultak egy mellékutcába, és már tudta, hogy visszafelé mennek. A férfi, közel az őrhöz, megállt.- Holnap adok még egy utolsó lehetőséget. Még egyszer kihallgatom, hogy végre bevallja az igazságot. A kocsi mellett állt, a férfi kinyújtotta a karját, és nyakcsigolyája fölött megcsippentette a bőrt.- Vigyázzon magára, mert itt fogjuk elvágni. Sütött a nap, meleg volt, de a férfi ujjai mégis olyan jéghidegek voltak, akár kardja. Az orvos elvette a kezét.- Ehhez a röntgenképhez nem szükséges leborotválni a haját. Nővérke, minden elő van készítve? Először a szúrást csináljuk meg. Felültették az asztalra. Mivel napok óta először ült fel, megszédült, és még jobban elbizonytalanodott. Elmosódtak a tárgyak körvonalai, de a hangok továbbra is közelről és élesen csengtek. Csigolyáin érezte a kezét, az orvos kezét, de most sokkal-sokkal lejjebb, mint akkor.- Hajoljon egy kicsit jobban előre- szólt a parancs, és 6 engedelmeskedett. Hallotta, ahogy a tű behatol a porcba, és ettől csak jóval később érezte a fájdalmat, mely mintha a koponya tetejéről áradna szét benne, a parányi sejtek ezrein át, ahogy a víz szivárog keresztül a cseppkőn. Moccanás nélkül ült: testét- fejétől a talpáig - egyetlen merevgörcs zárta egységbe. Tudta, hogy hol van, ismerte az orvost és az asszisztenst, s ha valaki kérdezi, azonnal rávágta volna a nevüket. Tudta, hogy mi történik vele, s azt is, hogy miért, és mégis, mindez csak közvetetten határozta meg a reakcióit. ■- Még nem érez semmit? - kérdezte az orvos.- Nem - válaszolta bizonytalanul.- Nem - ismételte az orvos, s a hangjában érződő meglepetés hozzásegítette, hogy minden erejét összeszedve, legyőzze az ellenerőket és válaszoljon:- Igen, most fáj. - Nyugodtan és tisztán beszélt. De ez a világosság csak egy pillanatig tartott, mert, amikor a fájdalom teljesen a hatalmába kerítette, már csak ezt hajtogatta: - Jaj, rettenetes, rettenetes. - Nyöszörgött, nem is annyira a fájdalomtól, mint inkább a megalázó vallomástól. VÁRI ZSUZSA fordítása E gyszer e ácsoro várakoztam. Itt közbe k koriban tetszi meglehetőser hajadon. Tisz Hát persze sok. Gyengéc versfaragás is a legtávolabb az épitőmunk ka ugrál az égen... Kedv set... - Itt e szem -ö, ta-l A szerelerr mindig negatí gozó világné; fel néha, mec érzelmek. Fe emberek irár s a vágy, A szív, lám, teljesen fölös Szóval, m előcsarnokát ütött, és várc A pénztár utcai bejárat tálnil Állok, Amúgy energ man. Énekel londozni, hűl; valakit, tréfál csavarrni az a lelkemben, tői szakadozi Egyszer c sen öltözött í ratnál. Ringy van, vedlett pője. A fönti szovjet 90. évfot zunk. Nyáres lat (Ni i B ertalan János már második hete volt Pécsett, nagynénje vendégszerető házában, amikor egyik reggel - megvárván, amíg a háziak elmennek hazulról - megkereste a villanyvasalót, s munkához látott. Akkor még maga sem értette pontosan, miért is kell a nadrágot kivasalnia. Egész délelőtt dolgozott, konok buzgalommal. Életében először hajolt forró vassal nedves ruháról felcsapódó gőz fölé, hiszen azelőtt mindig anyja csinálta az effajta munkát. Irma nénjét azonban nem merte megkérni erre, hiszen a drága lélek bizonyára furcsán nézett volna rá, ha azzal fordul hozzá, hogy most, júliusban vasalja ki a barna szövetnadrágját. Viszont a barna nadrágot - élete első hosszú nadrágját - ki kellett vasalni, mindenáron. Igaz: két hete függ a szekrényben, s ugyancsak kilóghatta már az utazás törődöttségét - de hát ez nem elég: az élének vágnia kell! Kegyetlenül nehezen ment a munka: hol az N ujját égette meg a vassal, hol a fehér vászonruhát pörkölte drappszínüvé. Kilenckor kezdett hozzá, fél tizenkettő felé készült el. A vasalót eltette, a nadrágot visszaakasztotta a szekrénybe, aztán nyugodtan várta Irma nénjét, s az ebédet. Erzsivel négykor volt találkozója. Mindketten most végezték ez első gimnáziumot, s mindkettő azt mondta a másiknak, hogy a másodikat végezte. Noha már ötödik napja ismerték egymást, találkozót csak most beszéltek meg először. János tegnapig észre sem vette Erzsit; két vékony szőke hajfonatát kislányosnak tartotta, s tizenöt éves korában az ember valahogy túl van már a kislányokon. De tegnap délután tovább voltak együtt a*társasággal a strandon, s ő hazafelé menet Erzsi mellé került. Most, vasalás közben már nem is emléke- E zett rá, miről beszéltek a hosszú úton hazáig, a v Felködlött benne, hogy talán Shakespeare-ról hári - a Szentivánéji álmot tavaly látta a Szigeten juta -, vagy tán a Hiúság vásáráról, amit nemrég E olvasott. De az ördög értette ezt: akkor, ott az ő c utcán valahogy alig figyelt a tulajdon szavaira, épü Mindegyre Erzsi két varkocsa himbálózott ta < előtte, azokat bámulta, s szinte önkéntelen fo- szó lyamatossággal dőlt belőle a szó. Kicsit cső- J dálkozott is magán, hiszen régebben valóság- dek gal megbénult a nyelve, ha lányokkal beszélt, néz Igaz: két-három éve még a labdán, mozin kívül háti más alig érdekelte, esztendeje meg a könyvek varázsa kerítette hatalmába - s csak most - S legutóbb, tél végén, tavasz fakadtán változott C meg körülötte minden. A csitri lányok, akikkel aka birkózva hempergett a porban, s akiknek var- vas kocsát cibálta azelőtt, most fölényes és soktu- I dó pillantásokkal méregették, s neki egyre inkább melege lett ezektől a pillantásoktól. - k Nyár közeledtével azon kapta magát, hogy vak egyre gyakrabban fordul meg a lányok után, a s ha könnyű blúzokban, lebbenő szoknyájukban ellibbennek mellette. Nemcsak arcukra - bo- Ke< kájukra s derekukra is rányílt a szeme. Erz Később ráébredt, hogy hangja mélyül, éle s hogy most már minden szombaton borotválkoznia kell. en( BÁRÁNY TAMÁS
