Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
előcsarnokában és egy hölgyre írnom, hogy ak- (em valaki. Egy ó, gyermektelen nő. slem. Találkozá- >k, satöbbi. Még í témáról, amely olatban sem állt yesmi: „Madárnap ragyog az fogadd e ver- ra nem emlék- a... régen...“ t az értelemben >n alakítja a dol- ízivfájdalom lép inféle humánus a szánalom az a halak iránt, legítsen rajtuk, rinyé válik. Ami lapjainkban. , állok a mozi nt egy tökkelígyózó sor. Az - tessék besé- m, álldogálok, ácsorgók, vidá- a kedvem, bori. Oldalba lökni ele, Vagy meg- Dal bomlik ki féktelen öröm3m: szegénye- sötétlik a bejá- yos kis kabátja /ásott, öreg cia jeles i emlékeAz anyóka szerényen meghúzódik az ajtóban, és szánalmas tekintetét a belépőkre függeszti, várva az alamizsnát. Más az ő helyében kihívóan me- redezne ott, vékony kis hangon zön- gicsélve, vagy francia szavakat mormolva, de ez szerényen, sőt szemérmesen lapul. Humánus érzelmek öntik el szivemet. Előveszem a pénztárcámat, nem kotorászom benne sokáig, fogok egy rubelt, és tiszta jó szívvel, kissé meghajolva, odanyújtom az öregasszonynak. És a szívemet csordultig töltő érzésektől könnyek gyémántja csillan meg a szememben. Az öregasszony ránéz a rubelre, és azt kérdezi:- Ez mi?- Tessék - mondom fogadja el, mamuska, egy ismeretlentől. Mit látok? Hirtelen lángra gyűl az arca a mélységes felháborodástól.- Különös - jegyzi meg. - Hiszen én nem is kéregetek! Mit dugdossa ide a rubeljét?... Hátha csak a lányomat várom! Moziba akarok menni vele! Nagyon sérelmes - azt mondja - efféle jelenségeket tapasztalni! Dadogok:- Bocsánat... Nem is tudom... - Igazán magam sem értem... Pardon ... Félreértettem. Az ember nem mindig találja ki, kinek mi jó. És ki miért ácsorog. Nem csoda, ilyen tömegben... Hanem az öregasszony egészen harsányra emeli a hangját.- Mi az - rikoltja -, már moziba se menet az ember anélkül, hogy személyét sérelem ne érné? Hogy nem száradt le a keze, amikor a pénztárcájába nyúlt! Megvárom a lányomat, és elmegyek vele egy másik moziba, nem fogok magával egy nézőtéren ülni, és a fertezetes levegőjét szívni! Megragadom a kezét, szabadkozom, és bocsánatért esedezem. Aztán gyorsan eloldalgok, mert még utóbb - gondolom - felfigyelnek rám a rendőrök, már pedig én hölgyet várok. Hölgyem nemsokára meg is érkezik. Én már csüggedt és sápadt képpel álldogálok, kicsit fejbe verten, félrepillantani is restellek, nehogy meglássam az én vérig sértett öregasszonyomat. Fogom a jegyemet, és apró léptekkel igyekszem hölgyem után. Egyszer csak mögém lép valaki, és elkapja a könyökömet. Szabadulni akarok, hogy tovább léphessek, hát az én anyókám állja el az utamat.- Elnézést - mondja -, nem maga akart nekem egy rubelt adni az előbb? Érthetetlen szavakat motyogok, de ó folytatja:- Az előbb valaki a kezembe akart nyomni egy rubelt, nem em- Jékszem már, hogy kicsoda... Úgy rémlik, maga. Ha maga volt, akkor nem bánom adja ide. A leányom nem jól számította ki a pénzét, mert itt a másodosztályú helyek drágábbak, mint gondoltuk. Harmadosztályú helyről pedig semmit sem látok, mivel gyönge a szemem. Akkor inkább hazamegyek. Elnézést - azt mondja -, hogy emlékeztetem. Előveszem a pénztárcámat, de hölgyem a következő szavakkal int le:-Teljesen fölösleges, hogy igy dobálja a pénzt. Ha már költeni akar, inkább nekem fizessen egy üveg narzani ásványvizet a büfében. Azt felelem:- Megkapja a narzanit is, ne sírjon. De ezt a rubelt oda kell adnom. Elvégre kerülhet valaki pénzzavarba! Kötelességem - mondom - az elvtársi segitségnyújtás! Egyszóval az öregasszonynak mégiscak odaadtam a rubelt, majd megtépázott érzésekkel kezdtük nézni a filmet. A zene alatt hölgyem azon rágta a májamat, hogy ismeretségünk két hete alatt még egy üveg kölnit se vettem neki, de közben, hogy nagy- zolhassak, jobbra-balra hajigálom a rubeljeimet. A vége felé egy vidám komédiát mutattak be, és mi elfeledkezve mindenről, jókedvűen hahotáz- tunk. Az a bizonyos anyóka ott ült a lányával a közelünkben, időnként ő is jóízűen felgöcögött. Én pedig nagyon örültem, hogy ezt a kulturális élvezetet meg tudtam neki szerezni. Még ha két rubelt kért volna is tőlem, azt is a kezébe nyomom, szemrebbenés nélkül. RAB ZSUZSA fordítása MIHAIL ZOSCSENKO Apró epizód magánéletemből derekéin történt. Aztán jöttek ajd a pécsi nyaralás. Irma néni meghívása a szép bizonyítvány nem volt ott a főpostánál, amikor ihányszor elsétált hát a jókora tán tíz perc múltán megpillantot- A Széchényi tér felől jött, kék fehér blúzban. e, s csepp szédülést érzett. „Érit meg benne —, a lábát nem is csak a haját...“ Nem is gondol- i; a lány már ott állt előtte, injünk? - kérdezte férfiasán. zólva ezt szerette volna; nem az ülés tönkretegye nadrágja allgatott. lább cukrászdába szeretnél? tán, mert ebből a hallgatásból olvasta ki, hogy szép, szép i a cukrászsütemény se utolsó, gondolta -, ilyenek a nők!“ ibentett egyet a nadrágján, hogy egye már észre azt a hibátlan mondta: írünk talán cukrászdába. Meg- / meghívjalak? Erzsi ezt nem engedte meg, noha magát az indítványt örömmel fogadta. Ezen kissé elvitatkoztak, aztán elindultak a cukrászda felé. Útközben János Balzacról beszélt. Nemrég olvasta az Elveszett illúziókat; sokat s hevesen magyarázott Lucien Rubempréről. Erzsi szemlátomást érdeklődéssel hallgatta, néha szólt csak közbe, olyasmit kérdezvén, hogy a pesti lányok mostanában kétrészes fürdőruhát hordanak-e inkább vagy egybeszabottat. Az előadást ilyenkor hosszú másodpercekre meg kellett szakítania, s bizony eléggé nehéz volt aztán visszatalálni az elveszett fonalhoz. De mindannyiszor visszatalált. Lucien Rubempréről még mindig sokkal könnyebb volt beszélni, mint arról, hogy mennyire tetszik neki Erzsi szőkesége. Egész délután a cukrászdában ültek. Balzac után újra Shakespeare került sorra, aztán Gorkij, aztán Móricz Zsigmond. Erzsi annyi odaadással hallgatott, hogy Jánosnak nem volt szive abbahagyni. Néha egymáséba tévedt a pillantásuk; olykor gyorsan elkapta a szemét. Sötétedett, s már azon tanakodtak, indulni illenék, amikor Jánosnak eszébe jutott, hogy kerek egy hete nem irt már a szüleinek. Igaz, mindennap az eszében járt, hogy otthon bizonyára várják a levelét. Irma nénje is megkérdezte néhányszor, mikor ir már - de a strand, az új társaság valahogy mindig előbbrevaló volt. Ma reggel viszont megfogadta nénjének, hogy ir.- Bocsáss meg egy pillanatra - mondta Erzsinek -, csak átszaladok ide a trafikba levelezőlapért. írnom kell a szüleimnek, hazafelé menet majd bedobom a főpostán. - Erzsi biccentett, s ő már indult is. Visszajövet gyorsan megírta a lapot. Töltőtolla ugyan dacoskodott egy ideig, de néhány erélyes rázás után megtört, s tisztességgel rótta a sorokat. A kislánynak feltűnt, hogy a lap felül üres: a fiú nem írt megszólítást.- Igy küldöd el? - kérdezte meglepetten. János ránézett; éppen most kanyaritotta a sorok alá nevét, s őszintén szólva már várta ezt a kérdést.- Igy! - mondta mindjárt határozottan. - Mit Írjak? Drága Anyukám és Apukám? Férfiak vagyynk, mit érzelegjünk, nem igaz? Az érzel- gés asszonyok dolga. Azzal állt is fel, fizetett - Erzsiké most már engedte -, s mentek. A főpostánál tétován megállott.- No - kérdezte a leány -, hát nem dobod be a lapot? Ott a láda!- De igen - felelte gyorsan. - Csakhogy expressz-cédulával szeretném feladni. Bocsáss meg egy pillanatra! S már lódult be a forgóajtón. Odabent megállt, kipillantott, nem figyeli-e a leány, aztán odahúzódott egy írópulthoz, előkapta töltőtollát, s ijesztő gyorsasággal odaírta a lap tetejére: „Drága Anyukám és Apukám!“ Azzal zsebébe süllyesztette a lapot, s nyugodt lassúsággal kilépett a kapun.- No, feladtad? - kérdezte Erzsi.- Hosszú sor áll az ablak előtt, nem érdemes várni. Végeredményben holnap így is megkapják... Igaz?- Igaz - biccentett a leány. János ekkor kimért léptekkel odament a postaládához, a zsebébe nyúlt, majd határozottan, férfias mozdulattal útjára bocsátotta a lapot. Demeter József + Estebéd Apám a Rapón teheneket őriz Sovány hátukon Cipelik az eget Esténként a hegy orma Kerek puliszkának A menny abroszára borítja A Holdat Megpucolt hagymák a Csillagok Anyám szól Terítve van Ételhordó A kiürült ételhordóval sokszor a falu széléről tértem vissza az aratóba - szüléimhez. Aztán a szeretőmet kezdtem félteni. Később a feleségem miatt aggódtam, hogy baja ne essék. Ahogy a gyermekek akkorára nőnek, mondotta a pszichológus barátom, megszabadulsz ezektől az érzésektől. % Tegnap azzal állított be hozzánk édesanyám, hogy vigyázzatok az unokáimra, mert az éjszaka azt álmodtam... Somosdi Veress Károly + részlet a fiam /lányom?/ könyvéből talán már mozdulsz - éledsz az ősóceánban elkezdődsz öntudatlan is a mindenség érverése vagy kozmoszbéli vigasz végtelenbe csöppented mosoly feszíted szét az anyai ölt varrnak - izzadnak az érted tülekedók apád verset ír egy elkezdett s bo nem fejezhet öt rólad J hogy tulajdonkeppen már vagy rúgod öklözöd a közel bátorkodó tenyeret-arcot magzatvíztől lucskosan kérdezés nélkül lihegés nélkül hogy minden napra jusson följegyeznivaló gondolkodnivaló az elhűlőknek - téblábolóknak töpörödötteknek a teremtés dolgába avatkozóknak Idill Vasárnap volt. Ezüst délután. Sosem rajzott még így az ég, ilyen álomszerűén, szűziesen. Stilizált hópelyhek. Egy nő a szemben levő tömbház teraszán hegedült. A zenét magukba isszák a pelyhek és hangerősítőként továbbítják..., továbbítják... Muzsikáló tél... Mintha ezüst zene hullna, áradozott a fiú. Mintha égi derékaljból tollú szállingózna., áradozik a leány. + Fiatal romániai magyar költők
