Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Vasárnap 1985. augusztus 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.26, nyugszik 19.58 Közép-Szlovákia: 05.33, nyugszik 20.05 Nyugat-Szlovákia: 05.39, nyugszik 20.11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 00.37, nyugszik 16.46 Közép-Szlovákia: 00.44, nyugszik 16.53 Nyugat-Szlovákia: 00.50, nyugszik 16.59 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSUZSANNA, TIBORC -ZUZANA nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SOK FÜGG A FELKÉSZÜLÉSTŐL Dr. Ján Machyniak docens, kandidátus cikke KIHELYEZETT MUNKAHELY Egri Ferenc írása ROMÁNIAI HÉTKÖZNAPOK J. Mészáros Károly riportsorozatának első része KÉT ÉVTIZED EGY MUNKAHELYEN Deák Teréz írása A MAGAS-TÁTRA TÖRTÉNÉSZE Gály Iván interjúja LÓVÁSÁR Gazdag József riportja MEGHALLANI A KOR SZAVÁT Szaszák György írása TALÁLKOZÓ Morvay Gyula novellája A Peckyi Ipari Automatizációs Művek cakovicei konszernvállalatánál elkezdték az atomerömüvi szervomotorok gyártását. Az idén három típusváltozatban körülbelül. 2500 ilyen motort készítenek. A motorok egy részét a modranyi SIGMA vállalatnál gyártott szerelvények tartozékaiként a Szovjetunióba szállítják, a többit a hazai atomerőművek építésénél használják fel. A motorok teljes mértékben megfelelnek az atomerőmüvek üzemeltetési követelményeinek a reaktorok hermetikusan elzárt zónájában. A felvételen Josef Hoskovec és Jaroslav épicák az atomerömüvi szervomotorokat szerelik. A ÓSTK felvétele Javában tart a nyári népvándorlás, Szlovákia fővárosa, Bratislava nevezetességeit is naponta a hazai és külföldi turisták ezrei tekintik meg. A felső felvételen lengyel diákok - a Bydhosti Mezőgazdasági Főiskola hallgatói - láthatók a Slavinon. Az alsó felvétel pedig a bratislavai vár turistalátogatóinak egyik csoportját örökítette meg. (Vlastimír Andor - ŐSTK felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Elvi jelentőségű kérdés - amelynek megoldására gazdaságpolitikánk stratégiájának érdekében nagy erőt kell összpontosítanunk - a népgazdasági tervezésnek és irányításnak a további tökéletesítése s a gazdasági mechanizmus működésének javítása minden szinten. Nem a különböző piaci koncepciók, a szocialista társadalmi vagyon és a pártnak a gazdaságban betöltött vezető szerepe meggyengítésének útján fogunk haladni. Ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataink vannak. A követelmények egész komplexumáról van szó: a központi irányítás és tervezés tökéletesítéséről a gazdasági szabályok és értékviszonyok hatékonyabb kihasználásával, az egyes irányítási szintek szerepének és feladatkörének pontosabb meghatározásáról és konkrét feladatai kijelöléséről, azon képességek fokozásáról, hogy a probléma alapos ismeretében irányítsanak és döntsenek. A központi és a vállalati kollektívák kezdeményezése közötti kapcsolatoknak megfelelő kiegyensúlyozottságáról, valamint arról van szó, hogy növekedjék a vállalatok jogköre és felelőssége a gazdálkodás eredményeiért, s a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséért. Abból indulunk ki, hogy a vállalatok túlnyomó többségénél tehetséges, felelősségtudattal rendelkező gazdasági dolgozók és jól működő pártszervezetek dolgoznak. Következetesebben kell munkálkodni az önelszámolási és az anyagi érdekeltségi rendszer tökéletesítésében, hogy minden dolgozó kollektíva és minden munkás keresete közvetlenül függjön a munka végeredményétől, terjeszteni kell a brigádszerú munkaszervezést és javadalmazást. A demokratikus centralizmusra épülő irányítási rendszernek meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy tovább növekedjék a dolgozók részvétele az irányításban, érdekeltségük a termelésben s a gazdálkodás minőségi szempontjainak aktív érvényre juttatásában minden vállalatnál, üzemben és minden szervezetben. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk, hogy ezen igényes követelmények fényében még határozottabban kerül előtérbe a közvetlen irányító- és szervező munka minőségének javítása. Színvonalát tekintve, mint már mondottuk, nem kevés a kívánnivaló. E tekintetben is növelnünk kell a nyomást, és határozottabban kell felszámolnunk a rutinmunkát és a maradiságot. Ez éppúgy vonatkozik a központi szervekre, mint az irányítás alacsonyabb szintjére. Igényesebben kell érvényre juttatnunk a lenini gondolkodásmódot és munkastílust, s elsajátítani, valamint érvényesíteni az intenzív fejlesztésnek megfelelő új eljárásokat. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából.) Negyvenöt múlt,- a dióspato- nyi (Orechová Potön) Barátság Efsz gépszerelője. A faluban született, kiskora óta itt lakik és 1959 márciusától a szövetkezet központi gépműhelyében dolgozik. A termelésben egyre korszerűbb gépeket használtak, a műhely felszerelése is ennek megfelelően gazdagodott, javultak a szociális feltételek, s mindennek Miklós Vince közvetlen átélóje volt. Sosem gondolt arra, hogy más munkát végezzen, de még arra sem, hogy ugyanazt, de esetleg másutt. Amint mondta, nem azért, mert félt a változásoktól, hanem mert szereti a szakmáját, ami teljes egészében leköti. Az sem lényegtelen, hogy megértő közösségben dolgozik, olyan kollégák között, akik messzemenően összetartanak és támogatják egymást. Az évtizedek alatt alaposan megismerte a gépeket, kitanulta titkaikat, a hibák gyors felismerésének és kijavításának a módját. Nem véletlen, hogy általában a használat közben meghibásodott gépek javításával bízzák meg. Találkozásunkkor traktort javított, de már ott állt egy járvaszecskázó is, hogy keze nyomán üzemképessé váljon. „Nemcsak érti és szereti a munkáját, hanem tudását és tapasztalatait másokkal is szívesen megosztja. Egyike azon szerelőknek, akik mellé rendszeresen beosztunk gyakorlatot végző szakmunkástanulókat. Az aratás napjaiban is hasonló feladattal bíztuk meg. Induláskor mindig kint volt a határban, hogy segítsen a gépek beállításakor, és a két évtized alatt szerzett kombájnosi tapasztalatait megossza a fiatalokkal, tanácsokkal, útmutatásokkal lássa el őket“ - mondta a műhely mestere, miközben elment, hogy megmossa könyökig olajos kezét.- Ez azt is jelenti, hogy vége a kombájnozásnak? - kérdeztem tőle, felidézve a mester szavait.- Igen, vége. Átadom helyemet a fiataloknak. De egyszer, rövid időre azért, még visszaülök a nyeregbe. Talán már most ősszel. A fiam leszerel, és ahogy az elmúlt húsz év alatt sok fiatalt, őt is szeretném megismertetni a kombájnozás írott és íratlan törvényeivel.- A szakmai ismereteken túl elsősorban mire neveli, ösztönzi a fiatalokat?- Arra, hogy nemcsak érteni, hanem szeretni is kell a szakmát. Büszkék legyenek munkájukra, s úgy igyekezzenek, hogy a minőség ellen sose legyen kifogás. Nem vet jó fényt a szerelőre, ha a keze alól kikerülő gép idő előtt kerül vissza a műhelybe.- Ha mégis, az csak a szerelő hibája?- Nem, és éppen ezért a pártcsoport ülésein, a szocialista munkabrigád tanácskozásán és a munkaértekezleteken is gyakran beszélünk róla. Sok függ attól, hogy miként bánnak a géppel, de attól is, hogy a kezelő a javításra leadottgépéhez mennyire pontos „kórlapot“ mellékel. Előfordul, hogy nem figyelmeztet a már jelentkező, de még csak munka közben észlelhető hibára, amiből aztán rövidesen nagyobb lesz. Az ilyen és hasonló eseteket kollegiálisán, de ugyanakkor kritikusan megvitatjuk, mert nemcsak a gép, hanem az ember hibáit is javítani kell. Az irodában látott kimutatásban olvastam, hogy évekkel ezelőtt megkapta a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, kombájnosként nyert már járási versenyt, sőt szlovákiai helyezett is volt. Sikereit és elismeréseit említve kissé zavarba jön, mit is mondjon. Mindig igyekezett a lehető legjobban dolgozni, tudása legjavát nyújtani. Az elismeréseknek, sikereknek örült, de sosem példázgatott velük. Változik a hang, megélénkül a beszélgetés, amikor másra terelődik a szó. Arra, hogy a helyi tűzvédelmi szervezet parancsnokaként elégedett-e a munkájával, és mivel tölti szabad idejét.- A tűzvédelem mindig kiemelt feladat, s ilyenkor, nyár idején kétszeresen az. A parancsnoksággal együtt járó munka nem kevés, de azért arra is jut időm, hogy kedvtelésemnek hódoljak. A gyümölcsfák és a szölőlugas árnyékában pihenem ki a fáradalmakat, s ha még mindig maradna a gondokból, a négyéves unokámmal való játszás, beszélgetés közben minden bizonynyal azokat is elfelejtem. Nem mondta, de szavaiból egyértelműen következik, kiegyensúlyozott, elégedett ember. S ez csak alap ahhoz, hogy a munkában a továbbiakban is megállja a helyét, példát mutasson. EGRI FERENC A szakmát szeretni kell r ÚJ 1985. Vili
