Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
ÚJ szú 3 i. Vili. 9. A szocializmus és kapitalizmus összehasonlítása a burzsoá közgazdaságtanban A burzsoá elmélet és politikai gyakorlat elcsépelt szólamai A mai forradalmi korszakban a világ fejlődését többek között meghatározza a két ellentétes társadalmi-gazdasági rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus versengése. A kapitalizmus és a szocializmus közti ellentmondás befolyásolja a fejlődés irányvonalát és tartalmát, s ugyanakkor állandó hatással van a tőkés országokban az osztályok harcára is. Olyan korszakban élünk, amikor a burzsoá ideológusok szüntelenül támadják a szocializmust, a marxista -leninista ideológiát. Az ideológiai harc világviszonylatban kiéleződött és ez a küzdelem nem absztrakt, érinti a gazdaság, a politika és a nemzetközi kapcsolatok konkrét és időszerű problémáit. Fokozzák a támadásokat a szocializmus ellen A kapitalizmus és a szocializmus, a marxista-leninista és a burzsoájde- ológia közti harc kiéleződése természetesen abban is tükröződik, hogy a burzsoá közgazdászok hogyan hasonlítják össze ezt a két világrend- szert, hogyan elemzik működését, hogyan vetik egybe gazdasági hatékonyságukat. A burzsoá teoretikusok arra törekednek, hogy „bebizonyítsák“ a kapitalizmus előnyeit és amennyiben az lehetséges, bemutassák optimista távlatait is. Ugyanakkor befeketítik és lebecsülik a szocializmus gazdasági sikereit. A burzsoá közgazdaságtan sokáig a kapitalizmust tekintette az egyedül lehetséges társadalmi rendszernek. Éppen ezért a szocialista gazdaságot elemző első antikommunista koncepciók is azon a tézisen alapultak, miszerint a szocializmus gyakorlati megvalósítása során szükségszerűen kudarcot vall. Ezek a negativista nézetek a nagy októberi szocialista forradalom győzelme után keletkeztek. A monopolburzsoázia és ideológusai be akarták bizonyítani: a szocialista gazdaság nem lehet életképes, létezése politikai szempontból nem logikus. Tették ezt annak érdekében, hogy csökkentsék a proletariátus harcát és megakadályozzák a reális szocializmus fejlődését. Kihasználták ennek érdekében a szocialista gazdaság nehézségeit, amelyek abban az időben a hadi kommunizmus módszerének szükségszerű érvényesítéséből következtek. Mivel a burzsoá közgazdászoknak a szocializmus szükségszerű csődjére vonatkozó jóslatai nem váltak be, a szocializmus különböző „modelljeit“ dolgozták ki. Elméleti fejtegetéseikben beismerték, hogy a szocializmusban is lehetséges a racionális gazdálkodás, ám továbbra is tagadták, hogy a gyakorlatban megvalósítható. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme, a háború által elpusztított gazdaság felújításában elért eredményei valamint a szocialista forradalom győzelme több európai országban, végül pedig a szocialista világrendszer megalakulása arra kényszerítene az antikom- munizmus teoretikusait, hogy tovább módosítsák a szocialista gazdaságra vonatkozó nézeteiket. A burzsoá közgazdászok kénytelenek voltak beismerni a szocialista gazdaság létezésének elméleti és gyakorlati lehetőségét. Újabb burzsoá elméletek A kapitalizmus általános válságának időszakában a burzsoá közgazdaságtan új irányzataként keletkezik a gazdasági rendszerek összehasonlítása. Ez sajátságos reakció a külső és belső ellentmondások kiéleződésére. A szocialista országok gazdasági fejlődése, a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben betöltött pozíciójuk megszilárdulása és ami különösen fontos, a szocializmus és a kapitalizmus közötti erőviszony megváltozása következtében egyre többen foglalkoznak a két társadalmigazdasági rendszer elemzésével és összehasonlításával. Tudjuk, hogy a kapitalizmus és a szocializmus gazdasága közti minőségi ellentmondás a termelési viszonyok alapvető különbözőségében rejlik. A burzsoá közgazdászok egymással szembe állítják a társadalmi-gazdasági fejlődés marxista és burzsoá értelmezését, mindenekelőtt azáltal, hogy megpróbálják megcáfolni a társadalmi-gazdasági alakulatokra vonatkozó, a történelem során beigazolódott tanítást, a marxizmus egyik legfontosabb tudományos felfedezését - az anyagi javak megteremtése módjának döntő szerepére vonatkozó tézist. A kapitalista és a szocialista országok pillanatnyi gazdasági színvonalát úgy hasonlítják össze, hogy hallgatnak a fejlődés üteméről. Elhallgatják, hogy a szocialista országok egyes alacsonyabb szintű mutatói csak átmenetiek és a lemaradás a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva közismert objektív okokkal magyarázható. így aztán arra a - természetesen helytelen, áltudományos, hamis - következtetésre jutnak, hogy azok az ösztönzők, amelyeken a szocializmus gazdasági rendszere alapul, nem megfelelőek. Nem veszik figyelembe a szocializmus eltérő kiinduló pozícióját, azokat az óriási károkat, amelyeket az imperializmus okozott, mindenekelőtt a Szovjetuniónak, a szocializmus első országának, figyelmen kívül hagyják az elszigetelés, a blokád, a diverzió, az imperialista támadások következményeit, a második világháború pusztítását és veszteségeit. Ezeket a tényeket más olyan országok esetében sem veszik számításba, amelyek a második világháború után a szocialista építés útjára léptek. A társadalmi-gazdasági alakulatokra vonatkozó marxista tanítás megcáfolására törekedve a szocializmus különböző absztrakt elméleti „modelljeit“ dolgozzák ki, ilyen például a központilag irányított gazdaság elmélete, a piacgazdálkodásra vonatkozó elmélet stb. Szerintük az ún. központilag irányított gazdálkodás feltárja és rámutat a szocialista gazdaság lényegére, arra, hogy a társadalom életét egy „fentről diktált“ központi terv szabályozza. Szerintük a szocialista gazdaság „utasításos gazdálkodás“. Nyilvánvaló, a szocialista gazdálkodás ilyen bírálata mindenekelőtt annak a következménye, hogy a burzsoá közgazdaságtan nem érti meg, sőt tudatosan elferdíti a gazdasági mechanizmus és a szocialista társadalmi törvények hatásának lényegét, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán, az értéktörvénynek a szocialista tervgazdálkodásban betöltött szerepén alapszik. Nem értik meg az áru és pénz viszonyának jellegét a szocializmus viszonyai között. Nézetük szerint a központilag irányított gazdálkodás ellentéte a „piacgazdálkodás“, amely megteremti a feltételeket a társadalom valamennyi tagja érdekében kifejtett kezdeményezés fokozásához. Ezzel a modellel kritikátlanul a szabad konkurrenciát abszolutizálják, idealizálják a piacrendszert, mint a gazdasági rendszer optimalizálásának és a társadalmi haladásnak a mechanizmusát, úgy tüntetik fel mint harmonikus és természetes rendszert. Elferdítik az igazságot A szocialista gazdálkodási mód rendszerét és mechanizmusának működését - korlátozott burzsoá szempontból - a kapitalista piacgazdálkodás kategóriái szerint értelmezik. A szocializmus társadalmi jelenségeit burzsoá értékrendszer és etikai normák alapján értékelik, ami azt jelenti, hogy á rendszereket a nekik megfelelő módon hasonlítják össze. Ez olyan kérdésekre is vonatkozik mint a „szabadság", a „demokrácia“, a „közös döntés“, az „emberi jogok“, a „szabad információcsere" stb. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyják és nyíltan megsértik az olyan alapelveket, mint a politikai, gazdasági és szociális jogok respektálása, a más országok- nemcsak a szocialista országok- belügyeibe való be nem avatkozás stb. A kapitalizmus és szocializmus burzsoá elemző összehasonlítása tehát úgy magyarázza a két antago- nisztikus rendszer harcának reális történelmi folyamatát, ahogyan a monopol nagyburzsoázia számára előnyös. Elferdíti, deformálja, hamisan magyarázza a kapitalizmus és a szocializmus fejlődésének lényegét és irányzatait. A mai nemzetközi gazdasági és ideológiai harcot az imperializmus, főleg az USA reakciós jellegének elmélyülése jellemzi. A nyolcvanas évek lélektani háborújában ismételten felmerül a „jó“ és a „rossz“ összehasonlítása, ennek segítségével a dolgozók körében gyűlöletet akarnak kelteni a szocializmussal szemben. Reagan 1981 -ben egy sajtóértekezletén kijelentette: A kommunizmus eltévelyedés. Nem jelenti az emberi lények normális életmódját. Úgy gondolom, tanúi lehetünk összeomlása, vége kezdetének. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben csak egyéni óhajról van szó. És ezt nemcsak mi tudatosítjuk, akik a szocializmusban élünk és aktív munkánkkal hozzájárulunk fejlődéséhez, hanem a világ többi részében élő reálisan gondolkodó emberek is. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Reagannek ez a „gondolata" egy csöppet sem eredeti, egy régen elcsépelt szólamot ismételt el, amelyet az első szocialista ország keletkezése óta a történelem már nem egyszer meggyőzően megcáfolt. A kapitalizmus és a szocializmus burzsoá elemző összehasonlítása kimondottan antikommunista jellegű. Az a célja, hogy elterelje a figyelmet korunk jellegéről és alapvető ellentmondásáról, félrevezesse a dolgozók széles tömegeit, megfertőzze tudatukat az antikommunizmus mérgével. S mindez abban az időszakban történik, amikor a kapitalizmus egyik válságát a másik után éli, amikor megerősödött az infláció, amikor a fejlett tőkés országokban egyedülálló méreteket öltő munkanélküliség egyre nyomasztóbb jelenség. Ezért fokozni kell az ilyen burzsoá elméletek marxista-leninista bírálatát, le kell leplezni burzsoá tartalmukat. Ugyanakkor magyarázni kell a szocializmus lényegét, mai fejlődését, objektiv előnyeit és forradalmi távlatait. A társadalmi fejlődés azt bizonyítja, a jövő nem a kiagyalt modelleké, hanem azé a rendszeré, amely tudományosan megindokolt, amely a társadalmi gyakorlatban bizonyítja előnyeit. Azé a rendszeré, amelyben a termelőeszközök nincsenek magántulajdonban, amelyben nincs kizsákmányolás- a szocializmusé. Dr. SONA CZAKOOVÁ, a CSKP KB Politikai Főiskolája bratislavai karának adjunktusa A — SZKP következő, XXVII. kongresszusa 1986. t\L- február 25-én kezdődik. A hátralevő időben a szovjet kommunisták 18,5 milliós pártja és a közvélemény legszélesebb körei megtárgyalják, milyen eredményekkel járt az ország fejlődése az előző , XXVI. kongresszus óta eltelt öt év alatt, valamint a következő (1986-1990-es) ötéves terv időszakára vonatkozó terveket és a belátható - 2000-ig terjedő - jövő távlatait. A küszöbönálló kongresszus határozatokat hoz ezekről a kérdésekről, valamint elfogadja az SZKP újjászerkesztett programját és a párt szervezeti szabályzatában szükséges változtatásokat. A plénum, amely határozatot hozott a soron következő kongresszus összehívásáról, ténylegesen megszabta a hangnemét azoknak a vitáknak, amelyek az ország valamennyi vállalatánál és építkezésénél, a kolhozokban és a szovhozokban, a tudományos, kulturális-közoktatási, állami és más intézményekben működő pártszervezetekben indított vezetösógválasztási kampány során bontakoznak majd ki. A Szovjetunió, mint ismeretes, hatalmas, sokoldalú fejlett gazdasággal, szakképzett munkás-, szakember- és tudóskáderekkel rendelkezik. A termelés és a technika fejlettségének sok iránya terén a Szovjetunió világviszonylatban szilárdan a vezető helyet foglalja el. A jelenlegi helyzet azonban megköveteli, hogy a gyártási módszerek gyökeres tudományos-technikai megújítása, az irányítás tökéletesítése alapján fokozzuk a népgazdaság intenzitását. Ezen az úton azonban jó néhány nehézség merült fel. A plénumon tartott beszámolójában Mihail Gorbacsov megállapította, hogy nem tanúsítottak kellő állhatatosságot a gazdasági területre vonatkozó, fontos intézkedések kidolgozásában és megvalósításában. A társadalmi-gazdasági haladás lényeges meggyorsítását kell elérnünk, jelentette ki, más út egyszerűen nincs. Gorbacsov arra szólított fel, mindent meg kell tenni azért, hogy a kommunisták kongresszus előtti kollektiv tanácskozása a legmagasabb konstruktív és kritikai szinten folyjon le. Az SZKP úgy halad a kongresszus felé, hogy a nép körében nagy tekintéllyel és teljes bizalommal rendelkezik. S ezt nem a_ hatalom erejével érte el. Mint ismeretes, a Szovjetunióban minden hatalom a tanácsőké. A párt - a munkásosztály és az egész szovjet nép politikai élcsapata, vezető szerepét a társadalomban eszmei-politikai eszközökkel gyakorolja. A Szovjetunió alkotmánya megállapítja: „Az SZKP a népért van és a népet szolgálja." Milyen az SZKP jelenleg, és milyen változások mennek végbe a párt társadalmi összetételében az új kongresszus küszöbén? A szovjetország legnagyobb létszámú osztálya: a munkásosztály, és a párt ezt tekinti fő támaszának. Soraiban a munkások számaránya jelenleg több mint 44, a kolhozparasztoké több mint 12, az alkalmazottaké pedig több rrint 43 százalék. A pártba belépő fiatalok között a Komszomol tagjai vannak túlsúlyban. Az új párttagok elsősorban munkások. A legutóbbi években azonban a műszaki értelmiség tagjainak, a közoktatás, a kultúra és a művészet dolgozóinak a párt soraiba való, nagyarányú beáramlása is észlelhető volt. Ahogy múlnak az évek, jelentősen növekszik a felsö- és középfokú végzettségű kommunisták százalékaránya; ezek elsősorban a tudomány különböző ágazataihoz tartozó szakemberek. A legutóbbi két évtized alatt csaknem kétszeresére növekedett a női párttagok száma - jelenleg a párt taglétszámának körülbelül egyharmadát képviselik. Mint ismeretes, a szovjet államszövetséghez 15 szövetségi köztársaság tartozik. Az SZKP 14 köztársasági kommunista pártot egyesit. A párt internacionalista jellege nemcsak abban tükröződik vissza konkrétan, hogy az országban élő több mint 100 nemzet és nemzetiség kommunistáit tömöríti soraiban. A párt vezető szerveinek - egészen a központi bizottságig - az összetétele is internacionális. A XXVI. kongresz- szus küldöttévé 66 nemzet és nemzetiség tagjainak sorából választottak kommunistákat. A társadalom politikai vezetője szerepének gyakorlására való képességét a párt állandóan, minden újabb történelmi szakaszban igyekszik igazolni. Ezt úgy törekszik elérni, hogy a néptömegek legsűrűjében tevékenykedik, semmit sem titkol el a pártonkivüliek elől, ellenkezőleg, állandóan meghallgatja a közvélemény képviselőit, a lakosság valamennyi rétegének véleményét, kívánságait és érdekeit tanulmányozza. Az SZKP alapja: a 430 ezer pártalapszervezet. A XXVI. kongresszus után ezeknek a száma tovább nő, és különösen gyorsan növekszik az olyan elsőfokú láncszemeké, amilyenek a műhely-pártszervezetek és az üzemibrigád-pártcsoportok. Ma körülbelül minden kilencedik dolgozó kommunista, minden száz párttag közül 73 pedig az anyagi termelés területein dolgozik. Ez a tény megcáfolja egyes külföldi kritikusoknak azokat a kitalálásait, hogy az SZKP állítólag „pártappa- rátus-tagokból“ áll, akik valamiféle különleges kiváltságokat élveznek. A jelenlegi időpont fő jelszavai, amelyeket kongresszus előtti gyűléseinknek, a XXVII. kongresszusra való egész felkészülésnek alapgondolatává kell avatni - hangsúlyozta M. Gorbacsov az alkotó munka, a szó és a tett egysége, a kezdeményező készség és a felelősség, az igényesség önmagukkal és elvárásainkkal szemben. Itt a kommunistáknak kell példát mutatniuk. FJODOR BREUSZ, az APN politikai szemleírója A SZÓ ÉS A TETT EGYSÉGE
