Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
ÚJ szú 17 1985. Vili. 2. TUDOMÁNY TECHNIKA Az energiatermelés környezeti hatásai Az energiatermelés és a környezet összefüggésében számos probléma merül fel, amelyekkel a kutatók egyre behatóbban foglalkoznak. Az egyik ilyen összefüggés abban nyilvánulhat meg, hogy a felhasznált energia meny- nyiségének a növelése bolygónk felszíni hőmérsékletének emelkedését okozhatja. Több szakértő feltevése szerint a hőtermelés növelése jelentős éghajlati változásokhoz vezethet. Ennek valószínűségét a XXI. évszázad közepére helyezik, addig azonban más, gyorsabban ható jelenségekkel is szembe kell nézni. Sokkal korábban mutatkozhat bolygónk hömérlegében az a változás, amelyet az égéstermékek légköri felhalmozódása okozhat. A jelenlegi évszázad elejétől a negyvenes évek végéig az átlagos évi középhómérséklet 0,7 °C- al emelkedett, a sarkvidékek jégtömege pedig 10 százalékkal csökkent. Ezt a jelenséget annak idején a légkör széndioxid-tartalmának növekedésével magyarázták. Amikor azonban az utóbbi 20 év alatt a C02 kibocsátás közel kétszeresére nőtt, a melegedés fokozatosan lehűlésbe ment át, s jelenleg az átlagos középhőmérséklet megközelíti a XIX. század utolsó éveinek a szintjét. Ezt az ellentmondást a tudósok az aeroszolok hatásával magyarázzák. Ezek forrása a légkörben főleg a környezetbe kibocsátott kéndioxid és más gáznemű ve- gyületek. Még sok kutatást kell végezni ahhoz, hogy számszerűsíthető legyen a kibocsátások és a klímaváltozás közötti összefüggés. A jövőben a C02 kibocsátásának csökkenésével lehet számolni, mivel a hagyományos hőerőművek helyét fokozatosan atomerőművek foglalják el, amelyek nem bocsátanak ki ilyen gázt. Az aeroszolterhelés ütemének csökkentése azonban aligha várható, mivel a kibocsátott gázokból nagyobb mértékben csak a szilárd részecskék kiszűrésére lehet számítani. A légkör átlátszóságát rontó parányi részecskék kibocsátása előreláthatólag a jövőben sem lesz kisebb. A légkör hőmérsékletének a problémája napjainkban még nem okoz olyan nehézségeket, mint a szennyezése. Ezt a szerves tüzelőanyagok használatának csökkentésével korlátozhatjuk. A legfontosabb légszennyező anyagok a különböző égéstermékek, a kén-dioxid, a hamu, a szén- monoxid, a nitrogénoxidok stb., amelyek a tökéletes és a tökéletlen égés folyamán keletkeznek. Meg kell jegyezni, hogy a korszerű, hatalmas erőművekben az égés gyakorlatilag tökéletes, ezeket pernyeválasztóval is ellátták, amelyek hatásfoka a 99 százalékot is eléri. Ezért, habár az ilyen erőművek fűtésére gyenge minő12 ATOMHÁBORÚ ES 12 IDOJllltS A közvélemény még nem tudatosította azt az új és látszólag ellentmondó tényt, hogy az atomháború éghajlati következményei jóval súlyosabbak lehetnek az atomfegyver közvetlen hatásánál. A környezeti feltételek katasztrofális hatásai az atomkonfliktus után néhány napon belül bekövetkeznének, s több éven át éreztetnék hatásukat az egész földgolyón. A fő éghajlati hatás a kontinensek feletti levegő gyors, rendkívül erős és tartós lehűlése lenne. Ezt az idézné elő, hogy az atomrobbanások a légkört erősen szennyeznék porral és korommal, amely a városok, ipari központok, tüzelőanyag-készletek és erdők égésekor keletkezne. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának számítóközpontjában végzett számítások szerint egy feltételezett nukleáris összecsapás után az egyes földrészek hőmérséklete egy hónap alatt általában 30-50 Cel- sius-fokkal csökkenne. A tragédia emellett nem szűkülne le az egyik féltekére. A lehűlés abban az esetben is érintené a déli féltekét, ha áz atomháború színtere csupán az északi félteke lenne. Az északi félteke légkörének erős szennyeződése folytán ugyanis a féltekék között nagy hőmérsékleti különbség keletkezne, ami a légköri mozgások átrendeződését idézné elő, s az atomszennyezödés erőteljes déli irányú átáramlásához vezetne. Miközben a légkör alsó rétegeiben a levegő hőmérséklete gyorsan csökken, az egész szennyezett atmoszféra erősebben melegszik fel, mint jelenleg. Ez gyökeresen megváltoztatja a légkör hidrológiai körforgását, melynek természetes tisztulása napjainkéhoz viszonyítva erőteljesen lelassul. Az óceán lehűlése, óriási termikus tehetetlensége következtében, sokkal lassabban következne be. Ezért az óceán felszíne felett a levegő hőmérséklete csupán néhány fokkal hűlne le, ami sűrű, hosszú hónapokig tartó köd keletkezéséhez vezetne. Mivel a szárazföld és a lassan lehűlő óceán között rendkívül nagy lesz a hőmérséklet-különbség, kegyetlen orkánok támadnának, amelyeket hó formájában óriási meny- nyiségű csapadék lehullása kisérne. Az évszaktól függetlenül tehát hosszan tartó „nukleáris tél“ kezdődne. A nukleáris összecsapásnak azonban további éghajlati következményei is lennének. A nagy magasságokban bekövetkező atomrobbanások óriási mennyiségű nátrium-oxidot szabadítanának fel, ami megsemmisítené az ózonréteget, s a föld felületére jutó veszedelmes ibolyántúli sugárzás erőssége többszörösére növekedne. Az alacsony atomrobbanások viszont az ózonkoncentrációt növelnék meg a földfelszín közelében, amely biológiai szempontból mérgező anyag. A „civilizáció elhamvasztásának“ következtében a városi tűzvészek mérgező hatású gázokat fejlesztenének, többek között szén-monoxidot, cianidokat, dioxint és furánokat. Ezeket a szél elhordaná, ami a környező ökológiai rendszerek pusztulását vonná maga után. A földi szerves élet fő oxigénforrásai a trópusi erdők, s mivel ezek az említett hőmérsékleti és fényingadozásokat nem lennének képesek elviselni, a hideg és a sötétség hatására elpusztulnának, a bioszféra pedig elveszítené alapvető oxigénforrását. Bármilyen elképzelések szerint játszódnék is le az atomháború, mindezek a hatások fellépnének. Nem játszik lényeges szerepet, hogy a hadszíntér földrajzilag hol helyezkedik el. Globális nukleáris konfliktus esetén az északi féltekén az éghajlati következmények gyakorlatilag azonnal jelentkeznének, a déli féltekén pedig néhány hét múlva. Ha a bolygó bármely pontján helyi nukleáris konfliktus robban ki, a légkör általános keringési mechanizmusa folytán egy-két hónap alatt a föld egész légköre elszennyeződnék. Mindez azt jelenti, hogy bármilyen tervek szerint vívnák is meg az atomháborút, azok az emberek, akik az atomháború első csapását túlélik, kegyetlen hideg körülmények közé kerülnének, nem lenne sem vizük, sem élelmük, sem fűtőanyaguk, nagyerejú sugárzásnak lennének kitéve, szennyező anyagoktól, betegségektől szenvednének, s homály vagy sötétség venné körül valamennyiüket. Ezért bármilyen méretű is lenne az atomháború, az emberi nem vagy megsemmisülne, vagy a történelem előtti kor emberénél alacsonyabb szintre süllyedne visz- sza. (S) ségü tüzelőanyagot használnak fel, részarányuk az összes levegőszennyezésben aránylag kis mértékű. Ezeknél a kibocsátás főleg kén-dioxidból és nitrogén- oxidból áll. A kisebb fűtő és technológiai berendezések, amelyekből igen sok van az iparilag fejlett országokban, kevés nitrogén-oxi- dot juttatnak a levegőbe, de sok, tökéletlen égésből származó korom kerül ki belőlük. Rosszabbul hasznosítják a tüzelőanyagot a járműmotorok. A benzinüzeműben sok szén-monoxidot és nitrogén-oxidot termelnek, a dízelmotorok kevesebb szén-monoxidot, de jóval több kormot juttatnak a környezetbe. A városok levegőszennyezódésé- ben első számú közellenség a szénmonoxid. Ezt a problémát gyorsan meg kell oldani, mivel a gépkocsik száma rohamosan növekszik. Erélyes intézkedés lenne a városi közlekedés teljes villamosítása, legalább a tömeg- közlekedés szakaszán. Nagy aggodalmat kelt az energetikai rendszerek hidroszférára gyakorolt hatása is. A kőolaj tankhajók szállítása, valamint a tengeri olajkitermelés növekedése komolyan veszélyezteti a tengervíz tisztaságát. A hőerőművek és a tüzelőanyagokat égető egyéb üzemek a levegőn keresztül szennyezik a hidroszférát. Ma már sok területen észlelhető a vizekben a levegőbe került kén- és nitrogén-oxid- ból származó savak jelenléte. A hatalmas vízerőművek szintén nagy hatást gyakorolnak a vizekre. Az áramszolgáltatást biztosító víztározók kedvezőtlenül befolyásolják a hidrobioszféra feltételeit, nagyon rontják az egész vízháztartást. A pangó viz csökkenti a víz öntisztító képességét, kiváltja a növényzet erőteljes fejlődését, főleg az alacsonyabb rendű fajtákét, s ezáltal növeli az oxigén biológiai felhasználását. Ezekre a jelenségekre a kutatók ma még aránylag kevés figyelmet fordítanak, s az ellenük való védelmi intézkedéseket sem dolgozták ki. Az előbbiekkel szorosan összefügg az atomerőművek hókibocsátási problémája, ami a vizek hőszennyezését okozza. Ennek megoldására azonban vannak lehetőségek. Az atomerőművek hul- ladékhójét számos országban mezőgazdasági célokra, növényházak fűtésére, haltenyésztésre stb. hasznosítják, s természetesen a lakónegyedek fűtése is számításba jön. Hazánk az energetikai forrásokban szűkölködő országok közé tartozik, ezért a szerves tüzelőanyagokat fokozódó mértékben atomenergiával kívánjuk helyettesíteni. Eddigi eredményeink ezen az úton jók és biztatók, így nálunk a gazdasági, nevezetesen az energetikai fejlődés előrejelzése környezetvédelmi szempontokból is kedvező irányba mutat. KOVÁCS ZOLTÁN Csehszlovák építéstechnikai újdonságok Moszkvában Az idén júniusban Moszkvában megrendezett „Csehszlovákia ’85“ kiállításon a csehszlovák építőipar kutatási és fejlesztési eredményei is sikeresen szerepeltek. A cseh és a szlovák építőipari tárcához tartozó kutatóintézetek, vezérigazgatóságok és vállalatok a közös kiállítás keretében mintegy 100 újdonságot mutattak be. A kiállítás szabad területének látogatói megismerkedhettek a Hydrostav nemzeti vállalat nagy felületű IS-NOE TOP zsaluzási rendszerével, amely kiváló minőségű betonfelületet biztosít, emellett lehetővé teszi a panelek függőleges és vízszintes elhelyezésének tetszés szerinti kombinálását, s az ékzárók alkalmazása lényegesen megkönnyíti a zsaluzás eltávolítását az egyenetlen felületekről. A bratislavai Doprastav vállalat bemutatta a Lafranconi mellett építésre kerülő új híd modelljét, amely a 8. ötéves tervidőszak egyik legnagyobb beruházási akciója lesz. Az új híd 760 méteres hosszúságban előfeszített betonelemekből épül, függesztett betonozási technológia alkalmazásával. Sokan megtekintették a tábori Jordán folyó fölé tervezett függőhíd modelljét is, amely a Prágai Ut- és Vasútépítő Vállalat kivitelezésében készül. Az Olomouci Útépítő Vállalat DST rendszerű hídelemeket és lézeres építéstechnikai vezérlőrendszert mutatott be. A kassai (Koéice) Mélyépítő Vállalat hídépítésnél alkalmazható csörlörendszerrel szerepelt a kiállításon, a bratislavai Mélyépítési Kutatóintézet pedig az OPR-VÚIS-01 jelzésű, komplex módon gépesített csatornázási, cső- és vezetéklerakó berendezést mutatta be. Az utóbbiak a hazai INVEX ’85 és CONECO ’85 kiállításokon is nagy sikerrel szerepeltek. » A kiállításon szerepelt számos egyéb építőipari érdekesség közül a felső képen a bratislavai Mélyépítési Kutatóintézet, valamint a prágai Építéstechnikai Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézet együttműködésében kifejlesztett kábelrögzítő és feszítő berendezések láthatók. Az alsó képen könnyített polipropilénből készített, előregyártóit csatornázási akna látható, amely agresszív vegyi hatásoknak is ellenáll, s főleg ipari építkezéseknél előnyös az alkalmazása. A betonnál jobban szigetel, nagyobb az élettartama, így környezet- védelmi szempontból is jelentős újdonságnak számít. Stefan Nemcek felvételei Érdekességek, újdonságok Új fakonzerváló szerek Angol kutatók jelentős eredményeket értek el a fakonzerválás területén. Sikeresen kipróbáltak több olyan szert, amelyek hatóanyaga valamilyen szerves ónvegyület volt. Az ónalapú fakonzerváló szerek előnye a jelenleg használatos arzén-, króm- vagy réztartalmú konzerválószerekkel szemben az, hogy kevésbé mérgezőek, a kreozottal szemben pedig az, hogy nem karcinogének. Az ónvegyületek fel- használása nem új, de eddig az óntartalmú fakonzerváló szerekhez szerves oldószereket alkalmaztak, mert nem voltak vízben oldhatók, ami tűzveszélyessé tette őket. Az angol vegyészek abból a célból kezdtek foglalkozni az ónvegyületekkel, hogy vízben oldható fakonzerváló szereket állítsanak elő. A kiindulási anyag a tributil-ón volt, melynek molekuláihoz metil- és etil-szul- fonsav molekulákat kapcsoltak, s az új vegyületek már vízben oldhatókká váltak. A vizsgálatok kimutatták, hogy az új konzerválószerek hatása megegyezik a rézvegyüjete- kével. Mesterséges tapintás A robotoknak már van kezük, de tapintó érzékük még nincs. Egy olasz kutatócsoport ezt a problémát szeretné megoldani., Olyan tapintásképes műbőrt fejlesztettek ki, amelyben érzékelők hálózata van elhelyezve. Ez a vékony, hajlékony, polivinil-fluorid réteg különös villamos tulajdonságokat mutat. Nyomás vagy hő hatására villamos jeleket kelt, vagyis érzékeli a nyomásban és hőmérsékletben bekövetkező változásokat. Hasonló érzékelőket tűzvédelmi és betörés- jelző-készülékekben már alkalmaztak, most a robotkezeket szerelik fel velük. A robot a kezével, az ujjaival meg tudja különböztetni a hideg és a meleg tárgyakat, a kemény és lágy anyagokat. Problémát okoz azonban a kétféle érzékelés különválasztása, a villamos kimenet ugyanis nem tesz köztük különbséget. A megoldást az jelentheti, ha a megfogószerkezetet egy meghatározott nyomásra programozzák, amelyhez ismert nagyságú villamos jel tartozik. Az ettől való eltérés igy a hőmérséklet érzékelését jelenti.
