Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
«M I I I I I I I I I Amikor a múlt vasárnap korán reggel úgy hat órakor estefelé hegyen-völgyön keresztül eveztem ki csónakomon, találkoztam két férfival, akik egy szép méncsikón léptettek. Egy nyeregben ültek, és az a méncsikó kanca volt. Azt mondom nekik:- He), ti ketten egy lovon, hát meghalt az a piszok, akit azért akasztottak fel, mert megfulladt a pehelyzáporban?- Nem tudunk róla - válaszolták azok ketten egyszerre -, de menjen és kérdezze meg Anyóka apótól, ő majd nem mondja meg magának.- De hogyan találom meg a házát? - kérdem én.- Á, az nagyon egyszerű - mondják ók. - Egy téglaházban lakik, amit úgy ácsoltak össze fából, és teljesen magányosan áll ötven-hatvan ugyanolyan ház között. Jan Vladislav Anyóka története- No hát akkor ez tényleg egyszerű - mondom én.- Hogyne lenne - mondják ők, és ezzel elbúcsúztunk. Igen ám, csakhogy Anyóka apó óriási óriás volt, és palackokat gyártott. És mint minden óriási óriás, aki palackokat gyárt, ő is legjobban egy picike kis palackban szeretett üldögélni az ajtó mögött. Amikor megérkeztem, kiugrott a picike palackból, és így szólt:- Jó estét, barátom.- Jó reggelt - köszöntem meg szívességét.- Nem akar velem együtt ebédelni? - kérdezi ó.- Miért ne - felelem én. - Nem rossz egy kis vacsora korán reggel. így hát jóllaktunk, annyira, hogy pattogott a hevederünk. Megettünk egy jókora darab világos sört és megittunk egy egész hordó borjúpecsenyét. Amikor lenyeltem az utolsó falat sört, és megittam az utolsó korty pecsenyét, az aszta! alatt a lábamba harapott egy kutya.- Akassza fel - mondom én.- Dehogy akasztom - mondja Anyóka apó. - Tegnap a halastóban fogott nekem egy szép kövér nyulat. Ha nem hiszi, megnézheti azt a medvét, ott ugrándozik a kosárban. És Anyóka apó ezután megmutatta nekem a gazdaságát. Az udvar egyik sarkában egy róka ült néhány sastojáson. A másik sarkában egy vadalmafa nőtt és tele volt ólomkörtével. A harmadik sarkában egy kosár állt, melyben ott ugrándozott a széttépett nyúl. Az udvar negyedik sarkában pedig huszonnégy csipkenádpálca krumplit csépelt. Amikor engem megpillantottak, olyan serényen kezdtek csépelni, hogy a csépha- daróval átütötték a falat, s még egy kutyát is felszúrtak rá, mely éppen arra futott. Aztán Anyóka apó bevezetett a vadaskertjébe, és megmutatta nekem nagyvad-állományát. Ekkor eszembe jutott, hogy a zsebemben simul egy írásos parancs: lőnöm kell néhány vadat a királyi tábla számára. így hát nem sokat gondolkoztam, megtöltöttem az íjamat, lenyomtam a ravaszt, és a nyáj közé lőttem. Tizenhét szarvasnak az egyik oldalát, huszonegy és félnek a másik oldalát találtam el. De a nyilam túl repült rajtuk, így egyetlen egyet sem érintett. A legrosszabb persze az volt, hogy elveszett a nyilam. Szerencsére később megtaláltam egy kidöntött fában. Megnyaltam, ragadós volt az íze. Aztán megszagoltam, mézillatú volt.- Á, itt méhek is vannak! - kiáltottam fel, és a kaptárból kirebbent egy sereg fogoly. Azonnal közéjük lőttem az íjamból. Egyesek azt állítják, hogy tizenegyet lőttem le belőlük, de én jól tudom, hogy sokkal többet, harminchatot ejtettem el, sőt még egy lazacot is lepuffantottam, amely éppen akkor repült át a hídon. Ebből aztán olyan finom almapástétomot készítettem, amilyet még életemben sohasem ettem. Hogyha nem hiszed, gyere kóstold meg, van belőle három fél, kaphatsz négyet is, ne félj! Kövesdi János fordítása Autólegenda A bécsi techikai múzeum gépkocsiosztályán évtizedeken át mint technikatörténeti szenzációt mutogatták a Marcus-féle gépkocsit. Alkotója- állítólag - 1875-ben készítette, megelőzve ezzel Karl Benz 1885-ben feltűnt Velő háromkerekű autóját és Gottlieb Daimler 1886-ban bemutatott „benzinfiákerét". Gondos technikatörténeti kutatás azután felderítette az autó igazi történetét. Siegfried Marcus (1831-1898) osztrák feltaláló, aki a kocsin levő tábla tanúsága szerint az autót alkotta, Mecklenburgban született, vasipart tanult, képezte magát, a bécsi Burgban ó szerelte fel a villanycsengó-berendezést, amely galvántelepekkel működött az akkori, villany nélküli világban. Telefonnal, távíróval, robbantáshoz használt aknagyújtóval foglalkozott, 38 találmányát jegyezték be. Amikor a belső égésű gépeket kezdték megismerni, nagy lelkesedéssel fogott a gázmotorok fejlesztéséhez. A villamos aknagyújtóból kifejlesztette a benzinmotorok villamos megszakító gyújtását, és azt sikeresen kipróbálta és alkalmazta az addig általánosan használt lánggyújtás helyett. Műhelyében 1864-ben egy, a hordárok által használt kézikocsira motort szerelt fel, és azzal mintegy kétszáz métert tudott megtenni. Hans Seper - a múzeum tudós kutatója- kiderítette, hogy Marcus kiállított autójának egy hengeres, háromnegyed lóerős motorral hajtott kocsija semmi esetre sem készülhetett 1875-ben, legalább jó húsz évvel későbbi keletű. A legendát Marcus egyik tisztelője, Czischek professzor költötte, aki merő szeretetból tüntette fel mesterét az autómobilizmus úttörőjének. A megtalált tervrajzokon 1889. január 22-i dátum látható. A kocsit az 1898-as bécsi autombil- kiállításre készítették, majd a kiállítás után Adamstahlban tárolták éveken át, és onnan vitték a bécsi gyűjteménybe. Czischek 1927-ben nagy cikket írt egy szaklapba, és abban elmondta, hogy mestere - Marcus - „saját mulatságára" készítette a gépjárművet, amelynek differenciálműve, kuplungja, kormányművé volt, és - mint írta - ez volt a világ legelső benzinüzemű gépjármüve. A múzeum 1959-ben kiadott képes katalógusa is így mondja el a kocsi történetét. Czischek 1951 -ben meghalt, anélkül, hogy titkát valakinek elárulta volna. Kimutatták azután azt is, hogy a deutzi gépgyárnak Bécsben kisebb fióküzeme volt 1872- ben, amelyben négyütemű motorokat gyártottak. A Marcusnak tulajdonított motor is négyütemű, amit azonban Marcus nem szabadalmaztatott, noha Otto, a deutzi gyár alapítója, csak egy évvel később szabadalmaztatta a négyüteműt. (Tömérdek pereskedés folyt a négy ütem feltalálásának elsőbbsége körül, de a periratokban Marcus neve nem szerepel.) Tény, hogy Marcus a kétes dicsőséget soha sem próbálta saját maga számára biztosítani. Az 1898-as autókiállításon, amelyen kocsiját kiállították, betegsége miatt nem is jelent meg, jellemét ismerve, biztosra vehetjük, hogy az egészről semmit sem tudott. Marcus szobrát 1932-ben a bécsi technikai főiskola kertjében felállították, ahonnét a hitleri időkben eltávolították, majd 1948-ban visszahelyezték. Dr. Horváth Árpád [ ___■ j | T Ml P ^ 1L ij A •! ■ 2i _A__]| lm 3LI 1 A__] 4L i] • ▲ ( ■ • sl____AJ------------------------------------VÁLASSZ! Hányas számú ábra illik a felső csoportban látható üres négyzet helyére? NO NÉZZÜK! Az öt postás közül melyik hasonlít leginkább a keretben levőhöz? I I | ■| ■ | * ERŐSNEK KELL TUDNIA MAGÁT AZ EMBERNEK, HOGY AZ IS LEGYEN. Martin du Gard Kísérletek a konyhában HOGYAN TANULT MEG A KRUMPLI ÉS A TOJÁS ÚSZNI Sok olyan anyagot és tárgyat ismerünk, amely nem merül el a vízben, hanem a víz színén úszik vagy lebeg. A fáról például mindenki tudja, hogy könnyebb a víznél. Persze, ha pontosan szeretnénk magunkat kifejezni, akkor inkább azt kellene mondanunk, hogy a fa fajsúlya kisebb a víz fajsúlyánál, ezért marad a víz felszínén. Az anyagok fajsúlyát a 4 C°-os desztillált víz fajsúlyához viszonyítják, amelyet 1 - nek vesznek. Egy anyag fajsúlya tehát azt fejezi ki, hányszor nehezebb vagy könnyebb az adott anyag a vele azonos térfogatú víznél. Képzeljük el, hogy van egy olyan alumíniumkockánk, amelynek az oldala 10 cm hosszú. Egy ugyanilyen méretű edényben éppen 1 kilogrammnyi víz férne el. Ha lemérnénk az alumíniumkockánkat, a mérleg 2,7 kg-ot mutatna, vagyis 2,7;-szer lenne nehezebb az ugyanolyan térfogatú víznél. Az alumínium fajsúlya tehát 2,7. A legtöbb fémnek ennél jóval nagyobb a fajsúlya; a vasé például 7,25, az ólomé 11,3, az aranyé 19,3 a platináé 21,4. A fafélék fajsúlya általában kisebb 1 -nél, a parafáé például csak 0,15-0,2, de némelyik fafajta nehezebb a víznél, így például a tiszafa, az ébenfa, ám valamennyi között a karib-tengeri szigetvilágban honos pokkfa fajsúlya a legnagyobb: 1,4-1,55. A folyadékok esetében a fajsúly helyett inkább sűrűségről szoktunk beszélni, de ez számértékben nem jelent különbségeket. Tudnunk kell viszont, hogy a sűrűség függ a hőmérséklettől. A desztillált víz sűrűsége 4 C°-on 1 kg/dm3, 10 C°-on 0,9997, 20 C°-on pedig 0,998203. A jég sűrűsége csupán 0,92, ezért úszik a víz felszínén. Ha vízbe olajat öntünk, akkor egy idő múlva a víz felszínén olajréteg képződik, mert az olaj sűrűsége kisebb; ha viszont egy hi- ganycsepp kerül a vízbe, az menten az edény aljára süly- lyed, mert sűrűsége jóval nagyobb a vízénél. Végezzük el a következő kísérletet: öntsünk vizet egy mustáros pohárba, majd dobjunk bele egy meghámozott krumplit. A krumpli lesüllyed a pohár aljára. Most szórjunk a vízbe két-három kávéskanálnyi sót: egy idő múlva a krumpli felemelkedik a víz színére. Ha tiszta vizet öntünk az oldathoz, a krumpli ismét lesüllyed, de egy-két kanál só hozzáadásával újból a felszínre csalogathatjuk. Ugyanezt a kísérletet egy tojással is elvégezhetjük, de ebben az esetben valamivel több sóra lesz szükségünk. Gondolom, már sejtitek is a magyarázatot. A krumpli (és a tojás) fajsúlya nagyobb, mint a tiszta vízé, ezért süllyed a pohár aljára. Ha sót szórunk a vízbe, akkor tulajdonképpen növeljük a fajsúlyát (sűrűségét); minél több sót tartalamaz a víz, annál nagyobb lesz a fajsúlya. Mivel a krumpli fajsúlya alig valamivel több 1 -nél, kellő mennyiségű sót tartalmazó vízben úszni fog. Ha az oldatba tiszta vizet öntünk, csökkentjük a sűrűségét, ezért a krumplink lesüllyed. LACZA TIHAMÉR Feliinger Károly Kutyusom van i így volt, úgy volt, ' ■ nem mindegy, kutyusom van, ez a lényeg. Hogyha ugat éjszaka, hintájából kifordul az éj maga. S ha az ágyad alá nézel, ott játszik a holddal éppen. Ezekután mit is mondjak, csontot dobok szunnyadó kutyusomnak. MEGFEJTÉS------A j úlius 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as; 4x3+4-7+9:3x6:9+2x2:2+4:5+2=4, (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Illés Szilvia, Királyhelmec (Král'. Chlmec); Sebestyén Erzsébet, Nagy- salló (Tekovské Luzany); ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd (To- pol'níky); Bukai Gábor, Zsitva- besenyő (Beéeóov); Gajdosik Katalin, Csallóközkürt (Oh- rady). I I ÚJ SZÚ 18 1985. Vili. 2.- Nem gondolod, hogy eltévedtél?