Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
Vasárnap 1985. július 7. A Nap kel - Kelet-Szlová- kia: 04.46, nyugszik 20.38 Közép-Szlovákia: 04.53, nyugszik 20.45 Nyugat-Szlovákia: 04.59 nyugszik 20.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 23.43, nyugszik 10.02 Közép-Szlovákia: 23.50, nyugszik 10.09 Nyugat-Szlovákia: 23.56, nyugszik 10.15 órakor Névnapjukon szeretettel köszönfjük APOLLÓNIA és OLIVER nevű kedves olvasóinkat • 1860-ban született Gustav MAHLER osztrák zeneszerző és karmester (t 1911) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDIG ÉS MINDENÜTT A HALADÁS ÉLVONALÁBAN Irta: Vladimír Trvala, az SZLKP KB osztályvezetője FORDÍTSUNK NAGYOBB GONDOT A TÖMEGTAKARMÁNYOK TERMESZTÉSÉRE Jozef Morbacher mérnök írása NAGYÍTÓ ALATT A MINŐSÉG Deák Teréz cikke ÉLNI - EMBERHEZ MÉLTÓAN Péterfi Szonya riportja VÁLTOZTATNI KELL Szilvássy József írása MINDENT TUDUNK AVAGY TÖRTÉNET KORUNK REJTELMEIRŐL Duba Gyula szatírája MINDENT EGYEDÜL Szabó G. László riportja SZEMTŐL SZEMBE A BIRODALMI VARÁZSLÓVAL Kulcsár István riportja A Kassai (Kosice) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat raktárai jelenleg 510 ezer tonna termény tárolására alkalmasak. Kapacitásukat a vállalat öt felvásárló központjában az idei aratás során további 15 200 tonnával növelik. Ugyanis új raktárakat adnak át Sabinovban, Giraltovcében, Novosadban, Trebisovban és Sninában. A legnagyobb raktárt, 4800 tonna kapacitásút Sabinovban adják át. Felvételeink a vállalat preéovi üzemében készültek, amely 9600 tonna termény tárolására alkalmas. A fenti képen: Frantisek Leéko (baloldalt) és Stefan Pakcun a gabonaszállító szalagot állítja be. A lenti képen: Jozef Oléavsky (baloldalt) és Imrich Tomecko a felvásárló központ vezetője a raktár gabonaszárítójának vezérlőberendezését próbálja ki, mellette maga a szárítóberendezés látható. (Svätopluk Písecky felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 7. ötéves tervidőszak' első két évében lelassult a népgazdaság növekedése és a nemzeti jövedelem képzése. Rendkívül bonyolult időszak volt ez, de nem hátráltunk meg a nehézségek és az akadályok előtt. A központi bizottság mozgósította az egész pártot, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalmat és a Nemzeti Front többi szervezetét, az állami és a gazdasági szférát és minden dolgozót a tartalékok feltárására, a gazdaságosság fokozására, a hatékonyság és a munka minőségének javítására. Csakis ez az út tette lehetővé, hogy elérjük alapvető szociális-gazdasági céljainkat, megőrizzük az elért életszínvonalat és a nép szociális biztonságát, biztosítsuk a gazdasági növekedést és a külső gazdasági kapcsolatok egyenletességét. A párt évzáró taggyűlései, valamint az 1983-as járási és kerületi pártkonferenciák teljes mértékben támogatták a központi bizottság eljárását. Megerősítették, hogy a pártban és a társadalomban elegendő erő van ahhoz, hogy átültessük a gyakorlatba a kongresszus irányvonalát. E fokozott-erőfeszítés nyomán már 1983-ban felújítottuk a fejlődés dinamikáját, ami lehetővé tette, hogy az 1984-es év feladatait megemeljük. A múlt évi feladatokat egészében véve teljesítettük. Ez bizonyítja a párt fejlettségét, valamint azt, hogy képes elemezni az új, igényes feltételeket, hatékonyan kihasználni a tapasztalatokat, a lehetőségeket és a tartalékokat, s meg tudja határozni a megoldás helyes módját és útját. A népgazdaság fejlődése az elmúlt négy év alatt és az idei év első öt hónapjában arra jogosít fel bennünket, hogy elmondjuk: a fő mutatókban teljesítjük, sőt túlteljesítjük a 7. ötéves tervidőszak feladatait. Azzal számolunk, hogy a nemzeti jövedelem hozzávetőlegesen 11 százalékkal, az ipari termelés 14 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 9-10 százalékkal emelkedik az elmúlt ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva. Előreléptünk az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és hatékonyságának fokozásában, valamint az élelmiszertermelésben való önellátottság megerősítésében. A gyártásszerkezet módosításaival kapcsolatos hosszú távú célokkal összhangban gyorsabban fejlesztettük a feldolgozó ágazatokat, főleg a gépipart, az elektrotechnikai ipart és a hazai nyersanyagbázissal rendelkező ágazatokat. Sokat tettünk a tüzelö- anyag-ipari-enegetikai komplexum fejlesztésében. Szép eredményeket értünk el a tüzelőanyag, az energia, a fém, a nyersanyag- és más anyagok fogyasztásának s a szállítás- igényességnek a csökkentésében. Részlegesen javult a beruházási feladatok teljesítése. Gyorsabban fejlődött a külkereskedelem. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából) T {- Nem kívánok és semmi különöset, mindössze annyit, hogy egészségben, békében dolgozhassad, s hogy az Elekt- rosvitben olyan gyártmányok készüljenek, amelyeket szívesen vásárolnak az emberek... Ennyit hallottam abból a beszélgetésből, amelyet Érsekúj- várott (Nővé Zámky) az Elekt- rosvit vállalati lapjának szerkesztője folytatott ifjabb Juhász Istvánnal, a vállalat energetikai részlegének művezetőjével. Amikor az energetikai részleg felé igyekeztem - amely mellesleg vagy egy kilométerre van a főépülettől éppen arról gondolkodtam, vajon milyen is lehet egy vállalati energetikus munkája, hiszen az erősáramú elektrotechnika nem tartogat túl sok, látványosnak mondható lehetőséget azok számára, akik ilyen munkakörben dolgoznak. így kifejezetten jól jött, amit hallottam, hiszen az a „semmi különös“, amit Juhász István kívánt, tulajdonképpen olyan, aminél különbet vagy mást, lényegesebbet aligha kívánhatna bárki is a nagyvállalat dolgozói közül. Ezért aztán arra kértem, mondja el, hogyan tudja az (A szerző felvétele) energetikus elősegíteni, hogy olyan gyártmányok készüljenek, amelyeket szívesen vesznek a vásárlók...- Csakis közvetve, de azért alapvető a mi feladatunk. Szerepünk meg olyan, mint a fut- ballbíróé... Az a jó, ha rólunk nem beszélnek. Ha zavartalan a munka, ha mindenütt van villanyáram meg sűrített levegő. Kiekem „csak“ annyi a dolgom, hogy oda kell figyelnem, minden rendben működjön. Itt jön a 110 kilovoltos vezeték - mutat ki az ablakon -, ez nálunk letranszformálódik 22 kilovoltra, ezt kapják az egyes műhelyek, mi „osztjuk“ szét, aztán a műhelyekben ezt transzformáljuk le 380, illetve 220 voltra. Karbantartóim gondja még a gyengeáramú főelosztók zavartalan áramellátásának biztosítása is, ami pedig a műhelyeken belül történik, az már nem az energetikusra tartozik. Hát ennyi... azt hiszem az érdekesebb dolgokért inkább az egyes gyártási részlegekre kell menni! Lehet, sőt biztosan Így van, csak szerencsére a dolgozók érdemeinek elismeréskor nem az nyomja a legtöbbet a latban, vajon mennyire érdekes az a munka, amit végeznek. Ha úgy lenne, akkor Juhász István sosem kapta volna meg a Kiváló Munkáért állami kitüntetést ez év májusában. Korábban is volt már része elismerésben, hiszen három évvel ezelőtt a járás fejlesztetéséért kitüntetett dolgozók között is ott volt, és tizenkét évvel ezelőtt a februári győzelem 25. évrfordulója alkalmából pedig azért tüntették ki, mert a Népi Milicia tagjaként is lelkiismeretesen végezte - s végzi ma is - feladatait. Csaknem negyedszázada már, hogy először lépte át az Elektrosvit kapuját, s kezdettől fogva energetikusként dolgozik. Annak pedig már 15 éve múlt, hogy részlegvezető. Kollektívája közben benevezett a szocialista brigádok versenyébe, néhányan már bronzjelvényt is szereztek, a brigád- vezető pedig a IV-es számú pártalapszervezet elnöke is, tehát a mozgalmi munkából ugyancsak kiveszi részét. Elismerik, megbecsülik. Ezért kérdeztem tőle, elégedett-e?- Ilyen nincs. Lépést kell tartani a fejlődéssel. Elégedett csak akkor vagyok, amikor a legtöbb a teendőm... MÉSZÁROS JÁNOS „Jobb, ha rólunk nem beszélnek...“ újszC 2 1985. VII. 5