Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-05 / 27. szám

Vasárnap 1985. július 7. A Nap kel - Kelet-Szlová- kia: 04.46, nyugszik 20.38 Közép-Szlovákia: 04.53, nyugszik 20.45 Nyugat-Szlovákia: 04.59 nyugszik 20.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 23.43, nyugszik 10.02 Közép-Szlovákia: 23.50, nyugszik 10.09 Nyugat-Szlovákia: 23.56, nyugszik 10.15 órakor Névnapjukon szeretettel köszönfjük APOLLÓNIA és OLIVER nevű kedves olvasóinkat • 1860-ban született Gustav MAHLER osztrák zeneszerző és karmester (t 1911) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDIG ÉS MINDENÜTT A HALADÁS ÉLVONALÁBAN Irta: Vladimír Trvala, az SZLKP KB osztályvezetője FORDÍTSUNK NAGYOBB GONDOT A TÖMEGTAKARMÁ­NYOK TERMESZTÉ­SÉRE Jozef Morbacher mérnök írása NAGYÍTÓ ALATT A MINŐSÉG Deák Teréz cikke ÉLNI - EMBERHEZ MÉLTÓAN Péterfi Szonya riportja VÁLTOZTATNI KELL Szilvássy József írása MINDENT TUDUNK AVAGY TÖRTÉNET KORUNK REJTELMEIRŐL Duba Gyula szatírája MINDENT EGYEDÜL Szabó G. László riportja SZEMTŐL SZEMBE A BIRODALMI VARÁZSLÓVAL Kulcsár István riportja A Kassai (Kosice) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat raktárai jelenleg 510 ezer tonna termény tárolására alkalmasak. Kapacitásukat a vállalat öt felvásárló központjában az idei aratás során további 15 200 tonnával növelik. Ugyanis új raktárakat adnak át Sabinovban, Giraltovcében, Novosadban, Trebisovban és Sninában. A legnagyobb raktárt, 4800 tonna kapacitásút Sabinovban adják át. Felvételeink a vállalat preéovi üzemében készültek, amely 9600 tonna termény tárolására alkalmas. A fenti képen: Frantisek Leéko (baloldalt) és Stefan Pakcun a gabonaszállító szalagot állítja be. A lenti képen: Jozef Oléavsky (baloldalt) és Imrich Tomecko a felvásárló központ vezetője a raktár gabonaszárítójának vezérlőberendezését próbálja ki, mellette maga a szárítóbe­rendezés látható. (Svätopluk Písecky felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 7. ötéves tervidőszak' első két évében lelassult a népgazdaság növekedése és a nemzeti jövedelem képzése. Rendkívül bonyolult időszak volt ez, de nem hátráltunk meg a nehézségek és az akadályok előtt. A központi bizottság mozgó­sította az egész pártot, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalmat és a Nemzeti Front többi szervezetét, az állami és a gazdasági szférát és minden dolgozót a tartalékok feltá­rására, a gazdaságosság fokozására, a haté­konyság és a munka minőségének javításá­ra. Csakis ez az út tette lehetővé, hogy elérjük alapvető szociális-gazdasági céljain­kat, megőrizzük az elért életszínvonalat és a nép szociális biztonságát, biztosítsuk a gazdasági növekedést és a külső gazdasá­gi kapcsolatok egyenletességét. A párt évzá­ró taggyűlései, valamint az 1983-as járási és kerületi pártkonferenciák teljes mértékben támogatták a központi bizottság eljárását. Megerősítették, hogy a pártban és a társada­lomban elegendő erő van ahhoz, hogy átül­tessük a gyakorlatba a kongresszus irányvo­nalát. E fokozott-erőfeszítés nyomán már 1983-ban felújítottuk a fejlődés dinamikáját, ami lehetővé tette, hogy az 1984-es év fela­datait megemeljük. A múlt évi feladatokat egészében véve teljesítettük. Ez bizonyítja a párt fejlettségét, valamint azt, hogy képes elemezni az új, igényes feltételeket, hatéko­nyan kihasználni a tapasztalatokat, a lehető­ségeket és a tartalékokat, s meg tudja hatá­rozni a megoldás helyes módját és útját. A népgazdaság fejlődése az elmúlt négy év alatt és az idei év első öt hónapjában arra jogosít fel bennünket, hogy elmondjuk: a fő mutatókban teljesítjük, sőt túlteljesítjük a 7. ötéves tervidőszak feladatait. Azzal számo­lunk, hogy a nemzeti jövedelem hozzávetőle­gesen 11 százalékkal, az ipari termelés 14 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pe­dig 9-10 százalékkal emelkedik az elmúlt ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva. Előreléptünk az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és hatékonyságának fokozásában, valamint az élelmiszerterme­lésben való önellátottság megerősítésében. A gyártásszerkezet módosításaival kapcso­latos hosszú távú célokkal összhangban gyorsabban fejlesztettük a feldolgozó ágaza­tokat, főleg a gépipart, az elektrotechnikai ipart és a hazai nyersanyagbázissal rendel­kező ágazatokat. Sokat tettünk a tüzelö- anyag-ipari-enegetikai komplexum fejleszté­sében. Szép eredményeket értünk el a tüze­lőanyag, az energia, a fém, a nyersanyag- és más anyagok fogyasztásának s a szállítás- igényességnek a csökkentésében. Részlege­sen javult a beruházási feladatok teljesítése. Gyorsabban fejlődött a külkereskedelem. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából) T {- Nem kívánok és semmi különöset, mindössze annyit, hogy egészségben, békében dolgozhassad, s hogy az Elekt- rosvitben olyan gyártmányok készüljenek, amelyeket szíve­sen vásárolnak az emberek... Ennyit hallottam abból a be­szélgetésből, amelyet Érsekúj- várott (Nővé Zámky) az Elekt- rosvit vállalati lapjának szer­kesztője folytatott ifjabb Ju­hász Istvánnal, a vállalat energetikai részlegének műve­zetőjével. Amikor az energetikai rész­leg felé igyekeztem - amely mellesleg vagy egy kilométerre van a főépülettől éppen arról gondolkodtam, vajon milyen is lehet egy vállalati energetikus munkája, hiszen az erősáramú elektrotechnika nem tartogat túl sok, látványosnak mondha­tó lehetőséget azok számára, akik ilyen munkakörben dol­goznak. így kifejezetten jól jött, amit hallottam, hiszen az a „semmi különös“, amit Ju­hász István kívánt, tulajdon­képpen olyan, aminél különbet vagy mást, lényegesebbet aligha kívánhatna bárki is a nagyvállalat dolgozói közül. Ezért aztán arra kértem, mondja el, hogyan tudja az (A szerző felvétele) energetikus elősegíteni, hogy olyan gyártmányok készülje­nek, amelyeket szívesen vesz­nek a vásárlók...- Csakis közvetve, de azért alapvető a mi feladatunk. Sze­repünk meg olyan, mint a fut- ballbíróé... Az a jó, ha rólunk nem beszélnek. Ha zavartalan a munka, ha mindenütt van villanyáram meg sűrített leve­gő. Kiekem „csak“ annyi a dol­gom, hogy oda kell figyelnem, minden rendben működjön. Itt jön a 110 kilovoltos vezeték - mutat ki az ablakon -, ez nálunk letranszformálódik 22 kilovoltra, ezt kapják az egyes műhelyek, mi „osztjuk“ szét, aztán a műhelyekben ezt transzformáljuk le 380, illetve 220 voltra. Karbantartóim gondja még a gyengeáramú főelosztók zavartalan áramel­látásának biztosítása is, ami pedig a műhelyeken belül tör­ténik, az már nem az energeti­kusra tartozik. Hát ennyi... azt hiszem az érdekesebb dolgo­kért inkább az egyes gyártási részlegekre kell menni! Lehet, sőt biztosan Így van, csak szerencsére a dolgozók érdemeinek elismeréskor nem az nyomja a legtöbbet a latban, vajon mennyire érdekes az a munka, amit végeznek. Ha úgy lenne, akkor Juhász István sosem kapta volna meg a Ki­váló Munkáért állami kitünte­tést ez év májusában. Koráb­ban is volt már része elisme­résben, hiszen három évvel ezelőtt a járás fejlesztetéséért kitüntetett dolgozók között is ott volt, és tizenkét évvel eze­lőtt a februári győzelem 25. évrfordulója alkalmából pedig azért tüntették ki, mert a Népi Milicia tagjaként is lelkiismere­tesen végezte - s végzi ma is - feladatait. Csaknem negyedszázada már, hogy először lépte át az Elektrosvit kapuját, s kezdettől fogva energetikusként dolgo­zik. Annak pedig már 15 éve múlt, hogy részlegvezető. Kol­lektívája közben benevezett a szocialista brigádok verse­nyébe, néhányan már bronz­jelvényt is szereztek, a brigád- vezető pedig a IV-es számú pártalapszervezet elnöke is, tehát a mozgalmi munkából ugyancsak kiveszi részét. Elis­merik, megbecsülik. Ezért kér­deztem tőle, elégedett-e?- Ilyen nincs. Lépést kell tartani a fejlődéssel. Elégedett csak akkor vagyok, amikor a legtöbb a teendőm... MÉSZÁROS JÁNOS „Jobb, ha rólunk nem beszélnek...“ újszC 2 1985. VII. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom