Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
N éphadseregünk tisztjei közül nem sokan büszkélkedhetnek azzal, hogy alig több mint harmincéves korukban már őrnagyi csillag ragyogott a vál- lapjukon. Gomboé János őrnagy, az országos, sót egyre inkább nemzetközi hírű élsportolókat nevelő Banská Bystrica-i Dukla Katonai Sportközpont politikai parancsnok-helyettese sem számított ilyen gyors előrehaladásra a ranglétrán, A most még csak 33 éves hivatásos katona jó két esztendővel ezelőtt, amikor felolvasták előtte az újabb előléptetéséről szóló parancsot, az első pillanatokban nem is merte elhinni, hogy tényleg a saját nevét hallotta.- Mindig és mindennél jobban vonzott a katonai pálya - mondja magáról, amint sok-sok elfoglaltsága közben némi időt tud szakítani a beszélgetésre. - Gyermekkoromban tanyán éltem a Vágtornóc (Trnovec nad Váhom) melletti Horny Ja- tovban. Ott ugyan elég ritkán fordult meg egyenruhás ember, de amikor a helybeliek közül bárki feltette előttem a gyerekeknek szokásos ,,És te mi leszel, ha nagy leszel?“ kérdést, csakis azt válaszoltam, hogy katona. Édesapám, aki mint traktoros dolgozik a Vágtornóci Állami Gazdaságban eleinte gyakran megmosolyogta ezt a szilárd elhatározást, de mivel erős testalkatú és az iskolában mindvégig kitüntetett tanuló voltam, a pályaválasztás- kör ó is erre biztatott. A Vágtornóci Szlovák Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola pedagógusai közül különösen a testnevelő szakos Ján Gar- őár helyeselte Gomboá János döntését. Kedvenc tanítványa ugyanis a különféle sportversenyeken szintén figyelemre méltó eredményeket ért el. Mint hetedik osztályos tanuló már járási bajnokságot nyert magas- és távolugrásban. Szorgalmát és ügyességét később újabb győzelmek bizonyították a versenypályákon.- Tizenötévesen biztos voltam abban, hogy a kitüntetéses bizonyítvány és a rendszeres sportolás elegendő a katonai gimnáziumba való bejutáshoz - idézi fel akkori nagy csalódását. - A felvételi vizságán viszont nálam rátermettebb jelentkezők is voltak. Közülük választották ki az új elsősöket, nekem pedig helyszűke miatt más iskolát tanácsoltak a továbbtanuláshoz. A kudarc nagyon elkedvetlenített. Hetekig sóvárogva lestem a postást, hátha valamilyen csoda folytán mégiscsak kedvező választ kapok a gimnázium parancsnokságától. Ezután villanyszerelőnek kezdtem tanulni a bratislavai Juraj < Gomboá János őrnagy (A szerző felvétele) ló szervező képességei és helyes célokért való lelkesedése láttán egyre fontosabb feladatok teljesítésével bízták meg. A gimnáziumban az egyik SZISZ-alap- szervezet, a híradós továbbképzés idején pedig az ezred SZISZ-bizottságának elnöke volt.- Számos elismerő oklevelet, vándorzászlót és nyilvános dicséretet kaptunk az ifjúsági szervezet sokrétű tevékenységéért - sorolja a kollektív munka sikereit. - A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága több alkalommal is kitüntette alakulatunk fiataljait. Jutalomból többedmagam- mal részt vehettem a berlini Világifjúsági Találkozón, és ami még többet jelentett számomra, az ifjúsági szövetség tagjeSZORGALOM Dimitrov Vegyiművek szaktanintézetében. A sportolást természetesen ott sem hagytam abba. Több atlétikai versenyen sikeresen szerepeltem. Hamarosan egy ilyen alkalom hozott össze a bratislavai Ján Zizka Katonai Gimnázium növendékeivel. Bevallom, irigylem őket, amiért több szerencsével jártak a felvételi vizsgán, és ezért minden erőmet arra fordítottam, hogy legalább a pályán többet produkáljak náluk. Amikor ez végül sikerült, edzőjük felfigyelt a teljesítményeimre, majd biztatni kezdett, hogy próbáljam meg újra a jelentkezést. A második nekifutáskor teljesült a vágyam, megfeleltem a felvétel összes szigorú követelményének. Bratislavából 1969-ben Banská Bystri- cába költözött a katonai gimnázium. Gomboá János már ott érettségizett, majd híradós továbbképzésre jelentkezett. Tanulmányai közben aktiv munkát ■ végzett az ifjúsági mozgalomban is. Kiválöltnek ajánlott a pártba. Felvételem után a CSKP alapszervezetében igen nagy hasznát vettem az addigi szervező munkában szerzett tapasztalatoknak. A szered/ (Sered) laktanyában, ahol mint hadnagy szolgáltam, a szabad időmből is sokat a sorkatonák között töltöttem. Különféle hasznos csoportos foglalkozásokat szerveztünk, együtt sportoltunk és részben ennek köszönhetően egyre jobbak lettek a kiképzésben elért eredmények is. Ez sem kerülte el feletteseim figyelmét, akik hamarosan újabb tanulásra ösztönöztek. Bár időközben megnősültem, és már két kisgyermekünk volt, 1974-ben beiratkoztam a bratislavai Kle- ment Gottwald Katonai Akadémiára. Nehéz évek következtek, de egyszer sem bántam meg az elhatározásomat. A hivatásom gyakorlásához nélkülözhetetlenül fontos sok új ismeretet szereztem az akadémián. Tanulmányaim végén egy évre a brnói Antonín Zápotocky Katonai Akadémiára vezényeltek politikai dolgozónak. Gomboá János ott is kiválóan teljesítette feladatait. így nem kellett sokáig várnia arra, hogy a főhadnagyi után kiérdemelje a századosi rangot.- Nagyon kedvemre való volt a brnói kollektívában végzett munka- bizonygatja. - Egyre többször fontolgattam a végleges ottmaradás gondolatát. Végül viszont le kellett mondanom erről, mert a családom, akkor Serecfen lakott. Két hetenként, de nem ritkán csak havonta egyszer utazhattam haza. Mivel igen kevés időt tölthettem a feleségemmel és a gyermekeimmel, kérvényeztem az áthelyezésemet. Legközelebb Banská Bystricában volt éppen a képesítésemnek és az elképzeléseimnek megfelelő szolgálati poszton egy üresedés. Ráadásul rövid határidőre lakást is ígérlek.- Milyen új feladatokat jelentett az új beosztás?- Továbbra is a politikai szervező munka az elsődleges dolgom. A csehszlovák néphadseregben sorkatonai szolgálatot teljesítő legtehetségesebb sportolók kerülnek az alakulatunkhoz. Nekünk, hivatásos tiszteknek a polgári foglalkozású edzők segítségével élvonalbeli atlétákat, tornászokat, cselgáncsozó- kat, labdarúgókat, sportlövészeket, öttusázókat, úszókat és sízőket kell nevelni ezekből a fiatalokból. Olyan versenyzőket, akik nemcsak országos szinten, hanem európai, sót világbajnokságokon is megállják a helyüket. Jelenleg több mint hatvan katonánk tagja az országos válogatott kereteknek. Sokoldalú felkészítésükhöz a kemény edzéseken kívül jelentős mértékben hozzájárul a politikai nevelő munka is. Az a célunk, hogy élsportolóink a katonaévek letöltése után széles látókörű fiatalokként kapcsolódjanak be a társadalmi életbe. A Banská Bystrica-i Dukla Katonai Sportközpont versenyzői az utóbbi években egyre több rangos hazai erőpróbán, Európa- és világbajnokságon szerepelnek jó eredménnyel. Gombos János őrnagy minden ilyen alkalomkor velük együtt örül a sikernek, hiszen a szép helyezések egy kicsit az 6 munkáját is tükrözik. Azt az állandó vasakarattal, felelősségtudattal és példamutató szorgalommal végzett munkát, amelynek újabb elismerését nem sokára egy második csillag szintén jelezni fogja a vállapján. LALO KÁROLY A lig vettük le ujjúnkat a csengő gombjáról, apró lépések neszét hallottuk, majd a „máris nyitom“ után az ajtó kitárult előttünk. - Pocsai Kati nénit keressük - mondjuk az előttünk álló vékony, kedves arcú néninek. Szemeiben huncut tüzek gyúlnak. Én vagyok az - s nevetve a konyhába tessékel.- Mi járatban vannak? - kérdezi, miközben lábasokat tesz a gáztűzhelyre és szimpatikus egyszerűséggel közli velünk, hogy Vince bácsi ebédelni jön. - Ó a második gondozottam - teszi hozzá gyorsan.- Margitkát már több mint tíz éve vettem magamhoz, Vince bácsi gondozását pedig másfél éve vállaltam el. Látva arcunkon az ámulatot, lepergeti előttünk életének „filmjét“.- Hat családom volt, egyedül küszködtem, férjem halálakor a legkisebb gyermekünk alig múlt kétéves. A Széna téren saját házban éltünk - emlékezik, de tekintete a távolba réved, elhallgat. Vajon mit lát maga előtt a 84 éves Kati néni? Gyermekeit, a kert gyümölcstől terhes fáit, vagy a régen elhalt társ arcának vonásait? - A szomszéd bérházban egy gyermektelen cipész házaspár lakott. S mert az enyéim cipóit mindig reparálni kellett, gyakori vendégek voltunk a Böcskei házaspárnál. Elmondja azt is, hogy már lebontották a komáromi (Komárno) Széna téri házakat, a cipészék házát is. Igaz, addigra már a súlyosan beteg Böcskei Margit is egyedül maradt. Kórházba kellett szállítani és a gondos kezelés ellenére sem javult lényegében az állapota. Képtelen lett volna egyedül élni.- Annyira egyedül volt, megsajnáltam, magamhoz vettem, a lakásom üres volt, mondja, majd a kis szoba felé fordul, nem jön-e Margit néni. - Alig jár már - suttogja, s részvét csendül hangjából. - Én is egyedül éltem, hiszen a gyerekeim rég férjhez mentek, megnősültek. Amikor lebontották a házam, ebbe a kétszobás lakásba is magammal hoztam Margitkát. A házért kapott pénzt Kati néni elosztotta gyermekei között, annyit tartott meg csupán, hogy a lakást, úgy mint a ház többi bérlője, megvásárolhassa.- Legalább van dolgom, kötelességem - mondja mosolyogva. - Egész életemben keményen dolgoztam, a munkától sohasem féltem. Pocsai Katalin a komáromi szövetkezet alapító tagja. A szövetkezetben először finom falatokat főzött a tagságnak, később pulykákat, csibéket nevelt. Közben tagtoborzást is végzett, s mikor elég asszony jött össze az aprójószág-részére, fejőnő lett. Ha a szükség úgy kívánta, kijárt dolgozni a földekre is. Volt olyan időszak, amikor sertéseket etetett, s mint mondja, a sok-sok moslékkal teli vödör görbítette meg a hátát. Nappalai az éjszakába nyúltak, a pirkadat már lábon találta.- Ezért maradok most reggel nyolcig az ágyban, Margitfit ka még ennél is tovább - magyarázza. - Azután megveszem a reggelihez való tejet, péksüteményt, elkészítem a tejeskávét, majd belefogok a takarításba. Ha elfáradok, abbahagyom, másnap folytatom. Elmondja, hogy főzni ritkán szokott, befizettek az étterembe, s az ebédekért naponta eljár.- Csak akkor főzök, ha a gyerekek hoznak egy tyúkot vagy csibét, illetve nyulat vagy disznótoros kóstolót. A beszélgetést a csengő éles hangja zavarja meg. - Ez már Vince bácsi lesz. Ma bejött a városba Kisizsáról. Ritkán teszi meg az utat, nehezére esik a járás - majd perdül-fordul egyet, ajtót nyit, lesegíti az egy évvel fiatalabb Vince bácsiról a kabátot, kitálalja az ebédet és folytatja.- Egyre nehezebb vele, rohamosan romlik a látása, a hallása - int fejével a jóízűen falatozó bácsi felé. Rákérdeztünk, hogyan, miként vállalta el Vince bácsit is.- A lányom házában élt, s amikor másfél évvel ezelőtt Juci lányom meghalt, ott maradt egyedül. A falubeli szomszédok, idős emberek lévén, nem vállalhatták gondozását, elvállaltam hát én. A ház mellett kert van és amikor munka van a kertben, naponta kijárok, nem bánom a 15-20 perces gyaloglást sem. A bevásárlást is rendszerint én végzem, én hozom-viszem a ruhaféléket, az ágyneműt a tisztítóból is. Itthon mi is csak az apró holmikat mossuk. Mire Vince bácsi az ebéd végére ér, Kati néni feketekávét tesz eléje. - Enélkül nem ebéd az ebéd - mondja, s búcsúzás közben jóleső örömmel nyugtázza Vince bácsi dicsérő szavait. Botjára támaszkodva kibiceg a konyhába Margit néni is, két teríték kerül az asztalra. - Mi később eszünk - magyarázza. Az első falat lenyelése után Margit néni remegő hangon megszólal: - De finom ez á tyúkleves, - majd hirtelen elsírja magát. - Mi lenne velem Katika nélkül? Egyidősek vagyunk, de engem a betegség tönkre tett. Pedig ö is biztosan fáradt már, ráadásul nem egészséges ó sem,- panaszolja gyerekes hangon. - Amikor befogadott, több éven keresztül nem is tudta, hogy gondozásomért fizetséget is kaphat. Ha elutazik, mindig elintézi, hogy valaki ellásson mindkettőnket - dicséri a mosolygó, öt leintő Kati nénit.- Ha esik, ha hideg van, ebéd után naponta elmegyek a nyugdíjasklubba. Minden klubkiránduláson is ott vagyok mert szeretek utazni, új tájakat látni, - mondja lelkesen.- De estére már ismét itt vagyok, a tévéhíradót, csak úgy élvezem, ha itthon nézhetem. Igaz, egyre jobban elfáradok, valahogy nem segít már a napi két feketekávé és a rumos tea sem. A gyerekeim haragszanak is rám, hogy miért kell nekem dolgoznom még most is. Úgy veszem észre, mintha a fiatalok ma nem törődnének eléggé szüleikkel, nagyszüleikkel. Én megmutatom, hogy van még erőm, türelmem, hogy ellássam a magányosan élőket. S meddig? Amíg bírom. Kati néni ezért gondozza „öregjeit“. Nem vár köszönő szóra, hiszen egyedül döntötte el, hogy segít embertársain. Emberségből, szeretetből. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 8 1985.1. 25. © © ^© _> © > :0 >N CD © © © ■o ü .co t: 0 1 o 0> <0 .1 c o •o
