Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
MMH M - FEJ1É0É NYÍLD Mi az új a magyar helyesírásban? Mint arról már több forrásból értesültek olvasóink, hatályba lépett az új magyar helyesírási szabályzat. Tulajdonképpen az elmúlt évben adták ki, gyakorlatilag azonban többen még most is a régihez igazodnak, mert az újat - legalábbis nálunk - csak most kezdik árusítani. De akinek már a kezében van A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása, az is elsősorban arra kíváncsi, mi változott benne a régihez képest. Hiszen az újnak a régivel való tüzetes összehasonlítása nem kis munka, s ezt el sem lehet várni minden szerkesztőségi dolgozótól, pedagógustól és más érdeklődőtől. Az alábbiakban ezekre a változásokra hívjuk fel a figyelmet. Olyan módosítás, amely mindnyájunkat érdekel - vagyis amely a helyesírás megváltoztatását eredményezte -, aránylag nem sok van. Nem célunk most e változások értékelése, ezért a következőkben ' csak ismertetésükre szorítkozunk. AZ ALAPELVEK A régi három alapelvhez, amelyhez helyesírásunk igazodott (a kiejtés, a szó- eiemzés, a hagyomány elve), a 11. kiadás egy negyediket is sorol: az egyszerűsítés elvét. Erre azért volt szükség, mert ez az elv - kimondatlanul is - érvényesült helyesírásunk gyakorlatában. Például ha a toll főnevet ellátjuk a -val határozórag hasonult (-lal) változatával, akkor a származtatás elve szerint három / betűt kellene írnunk a határozóragos szóban a toll- +lal elemek tükröztetésére. Eddig is csak két /-lel írtuk a tollal alakot, ezután is így írjuk, sőt ez az írásmód a kiejtés elvének is megfelel. Hadd hívjuk fel a figyelmet azonban arra, hogy ezt az alapelvet nem érvényesítjük minden szóban, illetve minden helyzetben. Akkor igazodunk hozzá, amikor a köznévhez járul toldalék (mint például az említett esetben), vagy keresztneveket toldalékolunk: Bernadett+től = Bernadettől, Adrienn+ne! = Adriennel stb. Ha azonban hosszú mássalhangzóra végződő magyar családneveket toldalékolunk, akkor a kötőjeles írásmódot alkalmazzuk, megtartva a három mássalhangzót a névben: Papp-pal, Kiss-sel stb. Ugyanígy járunk el az idegen tulajdonnevek írásakor is: Hermann-nal, Scott-tól stb. Nem vonatkozik az egyszerűsítés elve a szóösszetételekre sem: sakk+kör = sakk-kör, balett+táncos = balett-táncos stb. Az egyszerűsítés elve érvényesült eddig is abban, hogy a többjegyü betűk (cs, sz, ty, dzs stb.) kettőzött alakját csonkítottan írtuk mind a tőszókban, mind a toldalékos alakokban: loccsan (nem locscsan); illetőleg jeggyel (nem jegy- —- — gyei). Az egyszerűsítésnek újra alapelvvé való nyilvánítása (a régebbi szabályzatok közül némelyikben már szerepelt) indokolt volt. A KÜLÖNÍRÁS ÉS AZ EGYBEÍRÁS Ez a kérdéskör a legkevésbé ismert része a magyar helyesírásnak. Mivel az összetett szavak sok típusra oszthatók, a rájuk vonatkozó szabályok száma is nagy. S mivel e szabályok ismerete feltételezi az összetett szavak fajtáinak ismeretét is, kevés ember képes vagy hajlandó e szavak helyesírási szabályainak megismerésére. Az összetett szavak helyesírási szabályait a régi (10. kiadás) eléggé általánosan és röviden tárgyalta. Még e kiadás érvényessége idején hozott a helyesírási bizottság konkrétabb, pontosabb szabályokat. Ezek folyóiratban, illetve különle- nyomatokban jelentek meg; a Helyesírási tanácsadó szótár szójegyzékében érvényesítették is ezeket a szerzők, de szabály formájában kevés érdeklődőhöz jutottak el. (Ez is oka lehet annak, hogy aránylag kevesen ismerik e szavak helyesírását.) A 11. kiadás részletesen ismerteti a szabályokat, és a 10. kiadástól eltérően (nem az utótag szófaja, hanem a két tag közötti viszony szerint) csoportosította őket. Célszerűnek tartjuk, hogy e szabályokkal mi is részletesebben fog- U J SZÚ lalkozzunk. m összetett szó több okból keletkezhet. A leggyakoribb ok az, hogy a két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege. Az 985. VI. 21. íróasztal asztal ugyan, de nem ír (mi írunk mellette), tehát az író melléknévi igenév nem állhat az asztal szó előtt különírt jelzőként, mint például az író ember szókapcsolatban. Az asztalláb láb ugyan, de nem asztal, hanem ennek a lába, így csak a két szó összetételével fejezhetjük ki pontosan azt a fogalmat (dolgot), amelyet jelöl. Természetesen előfordul az is, hogy jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk a szokás alapján: jókedv, egyhetes, vasgolyó, vízbe fű lás stb. I. A MELLÉRENDELŐ ÖSSZETETT SZAVAK Ezekben egyenlő rangúak a tagok (az előtag és az utótag), s a mellérendelésnek valamelyik fajtája fedezhető fel köztük (a rúgkapál: rúg és kapál = kapcsolatos viszony; maholnap: ma vagy holnap = választóviszony stb.). Két fő szabály érvényesül itt (néhány kivételtől eltekintve): 1. Ha mindkét tag felveszi a toldalékot, kötőjellel kapcsoljuk őket össze. Például a süt-föz így toldalékolható ( sütött- főzött). Ha toldalék nélküli formájukban nem fordulnak elő, de a toldalék mindkét tagon megtalálható, akkor is kötőjellel kapcsoljuk össze őket: keze-lába (kézláb nincs). 2. A teljesen összeforrott összetételek csak a szóvégen (a második tagon) tol- dalékolhatók, ezért, egybeírandók: rúgkapál(tak), búbánat(ra) stb. Kivételek: a/ Vagy nem, vagy csak az utótagon toldalékolhatók, de kötőjellel írandók ezek a lazább összetételű mellérendelő szavak: édes-bús(an), sík-domború (lencse), rabló-pandúrt, t), szoba-konyha (szoba-konyhás lakás), sakk-matt(ot) stb. b/ Az alapformájukban egybeírt mellérendelő összetételek közül is kétféleképpen toldalékolható némelyik: hírnév-hírneve, de híre-neve; hírneves, de híresneves; szántóvetők, de szántó-vető (emberek); csúszómászók (hüllők), de csú- szó-mászó (kisgyerek) stb. A mellérendelő összetett szavak közé soroljuk az ikerszókat is (csupán egyik tagjuk vagy egyik sem él önálló szóként): irul-pirul, terefere stb. Har mindkét tag felveszi a toldalékot, kötőjellel kapcsoljuk össze őket: /ru/(tam)-p/ru/(tam), izeg- (nek)-mozog(nak) stb. Ha csak az utótag, akkor egybeírandók: tereferél(nek), lim-lom(ot) stb. Kivételek: a/ A nem vagy csak kivételesen toldalékolhatók is jelesek: csihi-puhi(t), piff- puff, csinn-bumm stb. b/ Az ingadozó toldalékolásúakat alapformájukban is egybeírjuk: icipici, gizgaz; más esetekben a toldalékoláshoz igazodunk: icit-picit, de icipicit; gizes- gazos, de gizgazos stb. II. AZ ALÁRENDELŐ ÖSSZETETT SZAVAK Alaptagjuk az utótag; az előtag a másodikkal olyan kapcsolatban van, amely (kisebb vagy nagyobb alakítással) mondatrészi viszonyú szószerkezettel is kifejezhető. Pl.: dércsípte (mi csípte?) = ala- nyos; favágó (mit vágó?) = tárgyas; semmittevés (mit tevés?) = tárgyas; osztályfőnök (minek a főnöke?) = birtokos jelzős; tojásfehérje (minek a fehérje?) = birtokos jelzős; fenyőfa (milyen fa?) = minóségjelzös; munkaképes (mire képes?) = határozós; csődbejutás (mibe jutás?) = határozós. Az ún. jelöletlen tárgyasak (favágó), birtokos jelzősek (osztályfőnök), határo- zósak (munkaképes), valamint a több mondattani viszonyt magukba súrítök (jelentéstömörítők: vámvizsgálat = vámmai kapcsolatos vizsgálat; karóra = karokon hordott vagy viselt óra) mondaton kívül keletkezett szókészleti egységek. A jelöltek (a mondatrészre jellemző rag ott található az előtagjukon, a birtokos jelzősök esetében az utótagon) mondatban keletkezett összetételek. Ilyenek a következők: semmittevés (sem- mif+tevés); tojásfehérje (a tojás fehérje); csödbejutás (csődbe jutás). A mondatban keletkeztek ezeken kívül az alanyo- sak, a minőség- és mennyiségjelzösök is, de ezek jelöletlenek, mert a magyarban sem az alanynak, sem az említett jelzőknek nincs ragjuk. 1.A mondaton kívül keletkezett, vagyis a jelöletlen tárgyas, birtokos jelzős, határozós és jelentéstömörítő összetett szavakat a következő szabályok szerint írjuk: a/ A két egyszerű szóból alakult összetételeket egybe: matematikatanítás, teljesítménynövekedés stb. (De: sakk-kör - a három azonos mássalhangzó nem kerülhet egymás mellé.) b/ A kettőnél több szóból alakult összetételeket hat szótagig egybe: gépkocsivezető, rádiószaküzlet, készruha- áruház stb. - Hét szótagtól kötőjellel: fölműves-szövetkezet, tornász-csapatbajnokság, munkaerő-nyilvántartás stb. (A Helyesírási tanácsadó szótár gyakorlatától eltérően nem külön szabály alapján írjuk egybe vagy kötójelezzük ezután az összetett előtagból és az összetett utótagból alakult szóösszetételeket.) Tudnivalók a szabályok alkalmazásához: a/ Nem tekintendők önálló szónak a szavakban az egy szótagú igekötök, tehát az ilyen elemekkel ellátott szavak egyszerű szónak minösítendök. (Pl. a meghosszabbítás = egyszerű szó, így a szabadságmeghosszabbítás is egybeírandó.) b/ Szótagszámon csak az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagjait kell érteni; a jelet és a ragot nem vesszük számba. Pl. a cserépedénygyártás minden szótagját számoljuk, de az esetleges ragjait (cserépedénygyártásunkíóí) nem; vagyis az összetétel hat szótagúnak számít. - A képző azonban szótagnak számítandó, tehát a cserépedény-gyártási elem tagjait (a hét szótag miatt) kötőjellel kapcsoljuk össze. 2. A mondatban az alanyos, minőség- és mennyiségjelzős, a jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szó- kapcsolatok közül csak a jelentésváltozá- sosak vagy rövidebbek, gyakrabban használatosak váltak összetett szavakká. Ezeket egybeírjuk, kötőjellel soha. Az összetett szóvá nem vált szókapcsolatok különírandók. Nem könnyű eldönteni, melyik szókapcsolat írható egybe, melyik külön, főképpen ha a szókapcsolat tagjai közt nem érezhető a jelentésváltozás. Más a drága kő és a drágakő, de már a faburkolat és a tölgyfa burkolat esetében csak a szabály ismeretében dönthetjük el, hogy az előbbit egybe-, az utóbbit különírjük.. a/ Az alanyosak közül a jelentésválto- zásosakat egybeírjuk: agyafúrt, eszeveszett, ügyefogyott stb., a jelentésváltozás nélküliek közül csak az ilyen rövid alakulatokat írjuk egybe: dércsípte, molyrágta, napsütötte, szúette stb. Különirjuk: anyja nevelte, árvíz mosta stb. b/ A minöségjelzősök több csoportra oszlanak. Ezek közül a következőkkel kell foglalkoznunk:-Az anyagnévi jelzősek. Anyag- névi jelzőseknek azokat az összetételeket, illetve szókapcsolatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt az anyagot jelöli, amelyből az utótagban megnevezett tárgy mesterséges úton készült, illetve amely e tárgy anyagát alkotja. Az aranyóra anyagnévi jelzős összetétel, mert az óra aranyból készült, az alkotja az anyagát, de a homokkővonulat már nem sorolható ide, mivel természetes képződményt nevez meg. Az őszibaracklikőr is csak látszólagos anyagnévi jelzős, mert bár e likőr őszibarackból készül, de ennek csupán a párlatát, illetve e párlat ízesített változatát nevezi meg a szó. Az anyagnévi jelzős kapcsolatokat a következőképpen írjuk: ha az előtag is egyszerű, az utótag is egyszerű szó. egybeírandók (faburkolat, alumíniumedény stb.); ha az előtag egyszerű, az utótag összetett: különírandók (bőr pénztárca, acél mérőszalag stb.); ha mindkét tag összetett szó, különírandók (műanyag padlóburkolat, tölgyfa íróasztal stb.). Nem érvényes ezután az a szabály, amely szerint az egyszerű anyagnévi jelző csak akkor volt egybeírható az egyszerű szói utótaggal, ha a jelző legfeljebb két szótagból állt (sziloning, de dederon ing; most: dederoning).- Az -ó, -ő képzős melléknévi igenévi jelzővel alakult szókapcsolatok. Ezeket a jelzőket különírjuk a jelzett szótól, ha a kapcsolat alkalom- szerű, illetve a jelzős szerkezet aktív (a jelzett szóval jelölt személy vagy dolog végzi az igenévben kifejezett cselekvést): dolgozó nő (a nő dolgozik), izzó fém (a fém izzik) stb. Ezek közül azonban a jelentésváltozásosak (típusmegnevezők) egybeírandók: forgószínpad, mérőműszer, hullócsillag stb. Egybeírjuk az -ó, -ó képzős igenevet a jelzett szavával, ha a szerkezet nem aktív (a jelzett szóval jelölt személy, dolog az igenévben kifejezett cselekvésnek logikai tárgya, határozója): ivóvíz (a vizei isszák), kutatóintézet (Az intézet ben kutatnak), varrótű (a tű vei varrunk) stb. Különírandó nem aktív szerkezet esetén is az igenévi jelző és a jelzett szó, ha bármelyik vagy mindkét tag előtagot vesz fel: atomkutató intézet, zsákvarró tű, szé- lező körfűrész, fatároló kiskamra stb. Ha az ó, -ő képzős előtag főnévnek tekinthető már, akkor a mondaton kívül keletkezett összetett szavak szótagszám- lálási szabályai vonatkoznak az összetételre. Pl. a tűzoltósapka, tűzoltóderékszíj összetett szavakban a tűzoltó elem már főnév, s birtokos jelzős összetételt alkot a jelzett szóval, de a tűzoltó berendezés szókapcsolatban melléknévi igenév, ezért a fentebb ismertetett szabályok szerint különírjuk a két tagot. c) A mennyiségjelzősek közül általában a jelentésváltozásos kapcsolatokat írjuk egybe: háromszög (mértani idom), tízperc (iskolában) stb. Ha mennyiségjelzői (számnévi) előtag, valamint -s, -/, -nyi, -ú, -ú, -jú, -jú képzős melléknévi, illetve -ként, -nként rágós főnévi utótag kapcsolatáról van szó, helyesírása a következő szabályok szerint történik: egyszerű + egyszerű = egybe (húsznapos, negyvenévnyi); egyszerű + összetett = külön (negyven kilométeres); összetett + egyszerű = külön (negyvenöt méteres); összetett + összetett = külön (negyvenöt hektoliteres). d) Jelölt határozós összetett szavaknak általában azokat a szókapcsolatokat tekintjük, amelyeknek tagjai közt jelentésváltozás fedezhető fel: cserbenhagy (bajban hagy), ágrólszakadt (szegény), túzrölpattant (ügyes), tökkelütött (buta), de - a szokásnak engedve - jelentésváltozás nélküli kapcsolatokat is egybeírunk (főként a rövidebbeket és gyakrabban előfordulókat): partraszállás (de: partra száll), bérbeadás (de: bérbe ad) stb. Ezekre nézve nem lehet pontos szabályt megállapítani; általában az öt szótagosnál rém hosszabb kapcsolatok kerülnek egybe. e) A jelölt birtokos jelzős összetételek utótagján birtokos személyrag utal a két tag között levő birtokos jelzői viszonyra: községháza, barátfüle (derelye), naplemente, napkelte, tojássárgá/a. Csak a jelentésváltozásos vagy a gyakrabban használt birtokos jelzős szerkezetek forrnak egybe összetett szóvá. III. EGYÉB TÍPUSÚ ÖSSZETÉTELEK Akadnak nyelvünkben ún. szervetlen összetételek is, amelyeknek tagjai közt sem a mellé-, sem az alárendelő viszony nem található meg. Rendszerint a jelentésváltozás az oka annak, hogy ezeknek a tagjai összetétellé váltak. Pl. a névutós kapcsolatok tagjai: délelőtt (határozószó); a névutó-mellékneves kapcsolatok tagjai: földalatti (1. metró, 2. illegális); a mutatónévmás és a névutó kapcsolata: Ezután jó légy! (de: ez után az ember után). Mivel ide számos összetételi típus tartozik, s ezeknek a helyesírása nem változott, nem tárgyaljuk őket. IV. MOZGÓ SZABÁLYOK AZ ÖSSZETÉTELRE Három mozgó szabály érvényesül: 1. Ha a kötőjellel tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az első kötőjelet (mivel közszói alárendelő összetételekben két kötőjel nem lehet) kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulásban egybeírjuk: anyagcsere-vizsgálat, de: anyag- cserevizsgálat-kérés; békeszerződéstervezet, de: békeszerzödéstervezet-ki- dolgozás. (Jobb a szerkezetes megoldás: a békeszerződés-tervezet kidolgozása stb.) 2. Ha egy különírt szókapcsolat (pl. házi feladat) olyan utótagot (pl. ellenőrzés) kap, amely az egészhez járul, az egyébként különírandó részt az alakulatban egybeírjuk, s kötőjellel kapcsoljuk hozzá az új utótagot (függetlenül a szótagszámtól): házifeladat-ellenőrzés. Ilyenek: hideg víz, de: hidegvíz-csap, hajlított (Folytatás a 14. oldalon)
