Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
Hétköznap Hétköznap. Hőség, a hőmérő higanyszála árnyékban huszonnyolc fokot mutat. Ideális tavaszi nap munkára és napozásra egyaránt. Csak hát faluhelyen még hétvégén nem igen akad idő napozásra, pihenésre, nem pedig hétköznap, java dologidőben. Hogyan telik egy tavaszi hétköznap - falun? Mondjuk Csallóközcsütörtökön (Stvrtok na Ostrove), ebben a fővárostól huszonegynéhány kilométerre lévő faluban. Ennek jártunk utána. Kezdjük a látogatást a helyi nemzeti bizottságon. Pásztor Dezső, a hnb fiatal, harminchárom éves, tavaly ősztől hivatalban lévő elnöke már kora reggeltől hivatali teendőit intézi. Az 1633 lakosú faluban munka akad bőven, akár az irodában, akár a falut járva. Meg aztán panaszosból, ügyfélből is van elég. Csallóközcsütörtök is azok közé a falvak közé tartozik, ahol tilos új utcasorok nyitása. A termőföld védelmének érdekében csak a megüresedett telkekre, foghíjas belterületekre szabad építkezni. Az építkezési tilalom miatt évről évre csökken a falu lélekszáma. Tiz évvel ezelőtt még 130 lakossal többen voltak. Főleg a fiatalok mennek el a faluból a fővárosba és a környező községbe. S ez a csökkenő létszám sok mindenre károsan kihat. Akik maradnak azokat sújtja a kis lélekszám, hiszen a fejlesztés a falu lakosainak számához van méretezve. Pedig ha építkezhetnének, néhány év alatt több százzal is emelkedhetne a lakosok száma, mert sokan még a fővárosból is ide jönnének lakni. De hogyan telik egy hétköznapja annak, aki mégis marad? Elindultunk a hnb-elnökkel. Azzal a céllal, hogy meglátogatunk egy háztartásbeli asszonyt. Igen ám, de vagy csak idős nyugdíjas néniket találtunk a portákon, vagy zárt kapukat. A falu munkaképes lakossága a hajnali buszokkal élPásztor Dezső, a hnb elnöke utazott. Ök majd csak délután jönnek haza. Mások a Gombai (Hubi- ce) Állami Gazdaságban dolgoznak, néhány asszony meg az AVA ipari szövetkezet helyi varrodájában. Aki rajtuk kívül még épkézláb ember - az piacozik. A primőr áruk idénye van. Fiatalabb háztartásbeliek, vagy idős nyugdíjasok ilyenkor mind a piacon árulnak. Hosszú-hosszú keresgélés után akadtunk csak Kállay Zitára, aki gyermekgondozási szabadságon van, s két hónap múlva kisbabát vár. Neki hogyan telik egy hétköznapja?- Munkával - kapjuk meg a választ a tágas, szépen berendezett konyhában. - Reggel fél hatkor kelek. Megetetem az állatokat, kinyitom a fóliát, megöntözök, reggelit készítek, a gyereket megetetem, délelőtt főzök, teszek-veszek a konyhában, a portán. Estefelé meg újra vár a kert, a fólia. Unatkozni nincs idő, van bőven munka. Az anyósom velünk lakik, ám ő beteges, sokat nem tud segíteni, igy rám marad minden, hiszen a férjem egész nap dolgozik. S tudja, az a legrosszabb, hogy ilyenkor napközben még szólni sincs a gereken kívül kihez. Aki a szomszédok közül itthon van, az mind dolgozik,piacozik. Üres napközben a környék, az utca. Mintha kihalt lenne a falu. A falu persze nem kihalt, csak épp aki mozogni bír az nem tétlenkedik. Főleg ilyenkor kedden nem az, amikor rendel a körzeti orvos, s az idősebbek elbandukolnak a rendelőbe. Zora Vajnorská doktornő nincs könnyű helyzetben, hiszen piciny rendelője nagyon elavult, jószerével semmiféle műszerrel, felszereléssel nem rendelkezik. Épp csak meg tudja mérni a betegek vérnyomását és felír valamilyen gyógyszert.- Pedig beteg van épp elég. Hetente kétszer rendelek, s ha rosszabb az idő, ha nem lehet dolgozni a kertben, egy délután 25-35 beteg is felkeres. Főleg idős emberek, nyugdíjasok. Megviselt emberek, akik már ledolgozták a magukét, pihenést kívánna szervezetük, de ők még öreg korukra is hajtják magukat. Nagyon sok a hátgerinc-, derék- és vállfáj- dalmakra panaszkodó beteg. Ez nem is csoda. Hiszen a sok munka nem marad nyom nélkül. Mert ezek az asszonyok lényegében három műszakban dolgoznak. Az egyik műszak alatt értem a háztartást, a másik alatt a tényleges munkahelyen végzett tevékenységet és a harmadik műszak a kertben, a fóliában végzett munka. Pihenésre szinte nem marad idő. S ennyi megterhelést nehezen visel el a szervezet. De ugyanez érvényes a férfiakra is. Be kéne látniuk már végre, hogy legalább olyan gondot kellene fordítaniuk saját magukra, egészségükre, mint a retekre, paprikára, palántákra fordítanak. Sajnos, a lassú tempót faluhelyen nem igen kedvelik az emberek. A többség nem szereti a henyélést, a félig- és a rosszul végzett munkát. Es nem szeretik' azt sem, ha az üzletbe ehetetlen kenyér érkezik. Mert gyakran van ilyen, mondja az élelmiszerbolt vezetője, Nagy Anna.- Most már néhány napja megint kimondottan rossz kenyeret kapunk. Nem viszik az emberek. Inkább a környéken vesznek finom kenyeret. Panaszkodtunk már mindenfelé, de ez a kenyérgond valahogy csak nem akar megoldódni. Pedig a kenyéren kívül az ellátás valóban javul. Egyre kevesebb a hiánycikk. Hüvelyesekből, kakaóból, cukorkákból, üdítőből, sörből - amelyek korábban hiánycikkek, vagy csak időnként felbukkanó áruféleségek voltak - már van elég. Csak a kenyér! Hogy jól megy a bolt ezt el is hiszem, hiszen egyhavi forgalmuk eléri a félmillió koronát, ami már komoly tétel ilyen kis falu esetében. Megtudom még, hogy napközben alig van vevő, inkább korán reggel és estefelé vásárolnak az emberek. S abban a reményben búcsúzunk, hogy-a dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) kenyérgyár képes lesz jó minőségű kenyeret előállítani. A bolttal szemben van az AVA kis varrodája, ahol Oros Anna vezetése alatt tizenhárom asz- szony dolgozik. A két helyiségben kötényeket, blúzokat varrnak. Kora délután van, lassan már közeledik számukra a műszak vége, de még nem a napi munka vége. Hiszen hétköznap van. A harmadik műszak, a kerti és háztartási munka még vár rájuk. Akárcsak a többiekre is, akik a délutáni bú- ászokkal megérkeznek a fővárosból, vagy hazamennek a többi helybeli munkahelyről. Késő estig, amíg be nem sötétedik van bőven teendő. Mert faluhelyen ez már csak igy szokás! ZOLCZER JÁNOS Kállay Zita: „Unatkozni nincs idő“ (A szerző felvételei) H MEITIR mm írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere Bizonyára mindenki egyetért azzal, hogy minden vezető munkáját elismerve leszögezhetjük: a legrátermettebb vállalatigazgató sem tudná teljesíteni a népgazdaság további intenzív fejlesztésével kapcsolatos igényes feladatokat jó mesterek nélkül. Éppen a mesterek irányítják közvetlenül és'Személyesen a munkakollektivákat, azokat, akik a konkrét értékeket megteremtik. A mesternek számos kötelessége és feladata van, ezeket teljesítenie kell mint dolgozónak, s mint a munkafolyamat irányítójának, szervezőjének és ellenőrzőjének is. A munkások úgy tekintenek a mesterekre, mint a vállalat képviselőire, a vezetőség szemében viszont a munkásokat képviselik. Hatáskörüket rendszerint a munkafolyamat vagy a termelés'egy bizonyos szakasza határozza meg. A mesterek tehát kulcsfontosságú, operatív gazdasági dolgozók. Közvetlenül ök felelősek azért, hogy milyen hatékonyan és milyen minőségben végeznek el egy bizonyos munkát. A mesterek kötelességeinek és feladatainak felsorolása rendkívül hosszú lenne, tekintettel az egyes ágazatok sajátosságaira és konkrét feltételeire. Nem is lenne teljes. Valamennyiüknek azonban pótolhatatlan szerepük van a munka tervezésében, szervezésében, a termelés irányításában, a munkafolyamatra vonatkozó utasításokban, a termelési technológiai és munkafegyelem megtartásában, a normázásban, a beosztottak munkájának egybehangolásában, a többi munkahellyel folytatott rugalmas együttműködésben, különösen pedig az egészség- és munkavédelemben, az ellenőrzésben és a dolgozók igazságos javadalmazásában. Széles körű kötelességek hárulnak rájuk a személyzeti munkában és a dolgozókról való gondoskodásban. Ugyanakkor egy mester sem bújhat ki az adminisztratív kötelességek alól, amelyek sok esetben eltúlzottak és ezért sokat kötnek le abból az idejéből, amelyet az emberek körében kellene eltöltenie. A másik oldalon viszont a mester jogkörének felsorolása már sokkal rövidebb. Olyan jogokból áll - s ezek végeredményükben kötelességek is - mint a beosztottak munkafeladatainak meghatározása, munkájuk szervezése, irányítása és ellenőrzése, a bér mozgórészének elosztása (prémiumok, rendkívüli jutalmak). Figyelmeztető jelzések Már több éve olyan jelzéseket kapunk, hogy a mesterek társadalmi helyzete és tekintélye nem felel meg minden vonatkozásban a kor követelményeinek, (gy például a szakágazati, vagy állami kitüntetésekkel jutalmazott dolgozók között csak ritkán találunk mestereket. Pedig sok esetben megérdemelnék az ilyen erkölcsi elismerést. A szociológiai felmérések is azt tanúsítják, hogy maguk a mesterek sem elégedettek társadalmi helyzetükkel és erkölcsi elismerésükkel. Különösen kedvezőtlenül hat a mesteri munkakör ellátá-' Sára az a tény, hogy a vállalatok vezetői nem tanúsítanak kellő érdeklődést a termelés problémái iránt, a mesterek nem elég tájékozottak a vállalat életéről, nem tökéletes a vállalaton belüli irányítás, a munkahelyeken rossz a munkaszervezés, gyakran rosszak a kapcsolatok nemcsak a munkakollektivában, hanem a mester és felettesei között is. A tudomány és technika állandó fejlődése, az új technológiák, új munkaszervezési és javadalmazási formák bevezetése törvényszerűen növeli a mesterek szakismereteivel és politikai tájékozottságával szemben támasztott követelményeket. A nem megfelelő szakképzettség és műveltségi szint gyakran negatívan befolyásolja a mester mindennapi munkáját, tekintélyét és helyzetét. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a mesterek munkáját nehezítő említett negatívumokat - amelyek miatt néha nem is vállalják ezt a társadalmilag fontos beosztást - a vállalati vezetőség, a párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezet együttműködésével fokozatosan és céltudatosan ki lehet küszöbölni. Égető kérdést jelent a mesterek javadalmazása, ezzel részletesebben szeretnénk foglalkozni. Kihasználatlan lehetőségek Milyen a helyzet jelenleg? Nem ritka, hogy a mester néhány százassal kevesebbet keres, mint beosztott szakmunkásai. A mestereket a műszaki-gazdasági munkakörbe tartozó dolgozók szakképzettségi katalógusa szerint javadalmazzák. Eszerint a 8-12. bérosztályba tartoznak. A fömester, aki több mestert irányít, eggyel magasabb bérosztályba tartozik. Az eddig érvényes katalógus is lehetővé tette azonban, hogy több előnyt élvezzenek. így például eggyel magasabb bérosztályba lehet őket sorolni, mint amint azt a katalógus meghatározza. Ezenkívül a meghatározott felső bérszint tíz százalékkal növelhető, ha a mester az 1 -3. bérosztályba sorolt munkásokat, és húsz százalékkal, ha 4., illetve magasabb bérosztályba sorolt munkásokat irányít. Amennyiben a munkahelyen a bér összegét pontosan a személyes értékelés alapján határozzák meg (nincs ÚJ SZÚ. 8 1985. VI. 21.
