Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
Sok csehszlovák állampolgár néz szét a világban. Sok, ám közülük alighanem kevés mondhatja el magáról azt, amit a kassai (KoSice) Jozef Ristvej: két hónap híján négy évet töltött Kelet-Ázsiában, illetve volt szakács a Koreai Nép Demokratikus Köztársaság fővárosában, a jelenleg majdnem másfél millió lakosú és gyors ütemben fejlődő Phenjanban. Már vagy két évvel ezelőtt ki akartam faggatni erről a hosszú és emlékezetes kirándulásáról, de nem sikerült, mert napjaink többségét akkor még az Astoria vendéglőjének a konyhájában töltötte, ha pedig szabadnapos volt, akkor általában a kertjében foglalatoskodott, vagy éppen a másik legkedvesebb szórakozását űzte: feleségével és unokáival együtt a közeli erdőket járta. - Ha nyugdíjba vonulok, akkor bizonyára több időm lesz az emlékek felelevenítésére... - ajánlotta a későbbi időpontot. A minap már nyugodtan, ráérősen fogadott az egyik belvárosi toronyház sokadik emeleti otthonában. Közben időmilliomos lett: végleg szögre akasztotta a vendéglátóiparban évtizedekig használt munkaeszközeit s ráadásul a természet, a kert sem csalogatta, ugyanis egész nap esett. Beszélgetésünkhöz előszedett egy ha- lomnyi, Észak-Koreát bemutató képeskönyvet, valamint egy csomó, saját készítésű fényképet. Nem vágtunk azonnal a dolgok közepébe, egy kicsit visszakanyarodtunk a távolabbi múltba.- Kezdjem azzal, hogy heten voltunk testvérek és apánk kőműves volt? - kérdezte.- Lehet... ' - Én gyermekkoromtól szakács akartam lenni. Elsősorban azért, mert érdekelt az ételek elkészítése, no meg talán azért is, mert abban reménykedtem, hogy a szakácsnak csak jut mindig valami a tányérjára. Szakmámat egy urasági birtokon tanultam, utána pedig egy ideig Budapesten, Kassán, Oravsky Podzá- mokban, Losoncon (Luőenec), majd ismét Kassán dolgoztam. Igaz, közben katonaként a második világháborút is megjártam. 1952 után tizenhárom és fél esztendeig Kassán a Lőcsei ház étteremben főztem, azt követően pedig szülővárosom egyik új vendéglátóipari üzemébe, a Béke lakótelep éttermébe kerültem, szintén főszakácsnak. Munkámat igyekeztem becsületesen végezni, arra törekedtem, hogy a vendégeink közül lehetőleg senki se távozzon elégedetlenül. Szóba kerültek a sikerek, az elismerések is. A hatvanas évek elején alakított szocialista munkabrigádja ügyes és jó kollektíva hírében állt. A vendéglátóiparban példás dolgozóként tartották nyilván, s a jó munkájáért kapott jutalmak között egy jugoszláviai kirándulás is szerepelt.- Munkámmal alighanem elégedettek lehettek a feletteseim is, mert amikor 1970-ben a külügyminisztérium külföldi szolgálata alkalmas szakácsokat keresett, az illetékesek engem is kiválasztottak. Utána évek teltek el, már azt hittem tárgytalan az egész, amikor 1976 áprilisában Bratistavábót telefonon felhívtak és azt kérdezték, vállalom-e a koreai kiküldetést. Vállaltam s június elején feleségemmel együtt útra keltünk, Moszkvát és még néhány további szovjet várost érintve érkeztünk a számunkra teljesen ismeretlen kelet-ázsiai országba. Akkortól kezdve közel négy évig az ottani nagykövetségünk szakácsa voltam.- Egy közép-európai konyhamester szemével nézve milyen ország Korea és milyen város Phenjan?- Érdekes. Az ottani éghajlati viszonyok ugyan nem sokban különböznek a közép-európaitól, hiszen ott is hasonló a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, s körülbelül a hőmérséklet is azonos, viszont a levegő sokkal párásabb, mint nálunk. Dús növényzetéből nekem elsősorban á koreaiak nemzeti virágának számitó csindálle tetszett a legjobban. Ezzel a rododendronfélével tele vannak a parkok meg a hegyoldalak is. A koreai nyelvről talán csak annyit, hogy tolmács nélkül most sem igen tudnék társalogni az ottaniakkal, hacsak nem oroszul beszélnénk. Igaz, néhány szót megtanultam, de az kevés lenne a boldoguláshoz. A tizenöt- millió lakosú ország gyors ütemben épül, egyik napról a másikra is sokat változik, sok benne az új gyár, az új, korszerű lakóház, iskola, üzlet, egészségügyi intézmény és más létesítmény. Az ottani emberekről pedig azt tartom, hogy rendkívül szorgalmasak, fegyelmezettek és vendégszeretők. Phenjanban például meglepődve tapasztaltam, hogy a bérházakban nincs házmester. Ott a lépcsőket, a folyosót és a ház előtti járdát maguk a lakók takarítják és mégis mindenütt rend, tisztaság van. Maga a főváros szép, korszerű, sok benne a zöldövezet, ugyanakkor rendkívül tiszta is. „Gyerekkoromtól szakács akartam lenni“ (A szerző felvétele)- És a koreai konyha?- ízletes és sokkal egészségesebb, mint a miénk. Egészségesebb, mert ott a zsírfélék helyett inkább olajat használnak, a feketeborsot szinte nem is ismerik, viszont sokkal több hagymát, káposztát, paradicsomot, spenótot, uborkát, salátát, gombát, tejet, friss bambuszrügyet és más zöldségféléket, illetve gyümölcsöt fogyasztanak. A húsfélék között a baromfi- és a halhúsé az elsőség, ugyanakkor kapható az üzletekben marha-, sertés- és bárányhús, s többek között rák is. A húsféléket leggyakrabban rizzsel tálalják, a levest pedig utóételként eszik. Persze, a koreai ételek nemcsak finomak, hanem változatosak is. A koreai konyha hasonlít a kínaihoz, Kínáról pedig köztudott, hogy egykoron az ottani szakács egy évben nem ismételhette meg ugyanazt az ételt.- Nyilván hozott magával néhány kínai ételreceptet is.- Mi ott többnvire a megszokott hazai ételeinket főztük és ettük, de azért megtanultam néhány koreai eledel elkészítését. Ilyen például a karamelles sertéshús. A nyolcvan dekagramm húst apró, körülbelül másfél centiméteres kockákra szeleteljük, azt egy tálban egy kis fehérborssal, sóval és két tojásfehérjével, valamint egy evőkanál keményitöliszttel összekeverjük és két-három óráig állni hagyjuk. Ezután egy serpenyőben a sütéshez szükséges olajba egy evőkanálnyi kristálycukorból karamellt készítünk. Ebbe a cukros olajba beletesszük a húst és körülbelül tizenöt percig sütjük, közben pedig vagy háromszor megkeverjük. Az igy elkészített húst főtt rizzsel tálaljuk, s kecsuppal vagy Worcester-mártással is ízesíthetjük.- Ha a nagykövetünk koreai vagy más vendéget fogadott, akkor mi volt leggyakrabban a menü, mi volt az ön ottani ; specialitása?- Sertéshús-tekercs zöldséggel és burgonyával. Persze, sok dicséretet kaptam a saját készítésű házikolbászért és a disznósajtért is.- Koreai élményei?- Rengetegben volt részem, hiszen gyakran kirándultam, számos műemléket és nevezetességet láttam. Többek között négyszer jártam Kínában, voltam az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határon, Panmindzsonban, az 1953-as fegyverszüneti megállapodás aláírásának színhelyén; jártam néhány tengerparti és hegyvidéki üdülőtelepen, több ipari és mezőgazdasági üzemben, rizsföldeken. Bevallom, azelőtt nem igen szerettem a rizst, ám amióta láttam, hogy mennyi munkát igényel a termesztése, azóta jobban tisztelem. Kedves emlékként tartom számon a magyarországi nagykövettel való találkozásomat is, ugyanis meglepődött, amikor magyarul szóltam hozzá s elmondtam neki, hogy valamikor Budán, a Krisztina téri Zöld Fa vendéglőben is dolgoztam.- Nem volt hosszú, esetleg unalmas az idegenben töltött idő?- Mi tagadás, eleinte nehéz volt megszokni az ottani vidéket, embereket, de az idő múltával egyikkel is, másikkal is megbarátkoztunk, ugyanakkor pedig az évi szabadságunkat itthon töltöttük. Azt nem mondhatnám, hogy unatkoztam Koreában, hiszen egy szakácsnak mindennap akad dolga. Ha pedig szabadom volt, akkor gyakran kirándultam, nézegettem a várost, csodáltam az ottani tájat, olvastam az otthonról rendszeresen járó leveleket, és újságokat, néha a rádiót is bekapcsoltam. Jozef Ristvej szívesen emlékszik visz- sza a hazájától, szülőföldjétől messze távol leélt négy esztendőre, az ottani ünnepekre és hétköznapokra, a phenjani kis élelmiszerboltokra és nagy áruházakra, az észak-koreai emberekre, ismerőseire. Azt vallja, szép időszak volt ez a négy év az életében. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 9 a bérnek alsó és felső határa) a bér ilyen esetekben is tíz illetve húsz százalékkal emelhető. A munkahelyek gazdasági vezetőinek tehát eddig is lehetőségük nyílt arra, hogy a mestereket differenciáltan javadalmazzák. A tapasztalatok szerint azonban csak nagyon ritkán szabnak meg személyre szóló bérösszeget a 12. bérosztályba, illetve a középiskolát végzett és tizenöt évi gyakorlattal rendelkező, 11. bérosztályba sorolt mesterek számára. Pedig a személy szerint meghatározott bérek egyharmaddal magasabbak lehetnek a maghatározott bér felső határánál. A javadalmazás differenciálásában fontos szerepe van a bér ösztönző részének. A mesterek ugyanúgy mint a munkások prémiumokat, vagy a teljesítmények alapján meghatározott jutalmakat kaphatnak. Ezek összegét nem szabják meg a bérrendeletek. Érvényes azonban, hogy meg kell tartani az érdemek szempontját, a prémium vagy jutalom összegét gazdaságilag meg kell indokolni, az összegnek meg kell felelnie az elvégzett munka igényességének és társadalmi hasznosságának. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium tapasztalatai szerint az egyes munkahelyek nem élnek a bérrendeletek adta lehetőségekkel és a mestereknek sok esetben lényegesen kevesebb prémiumot adnak, mint az általuk irányított munkásoknak. így például a preáovi Nálepka Ruhagyárban a szabászatban dolgozó, a 7. bérosztályba sorolt mester 24 százalékos prémiumot kapott, míg a 8. bérosztályba sorolt munkás 29 százalékot. Mit tesz lehetővé a bérrendszer tökéletesítésének programja? A lehetőségeket tovább bővíti a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programja. A program második szakaszát fokozatosan január 1-től valósítjuk meg az egyes iparágak kiválasztott szervezeteiben. Mi újat hoz ez a gyakorlatban? Például a 8. bérosztályba sorolt mester alapfizetésének felső határa eddig 2450 korona volt, mig a program második szakaszának megvalósítása révén már 2750 korona. A 9. bérosztályban az alapbér 2700-ról 3000-re, a 10. bérosztályban 3000-ről 3300 koronára, a 11. bérosztályban 3300-ról 3650-re, a 12. bérosztályban pedig 3800-ról 4200-ra növekedhet. Mivel lehetőség nyílik arra, hogy a mestereket a 13. bérosztályba sorolják, egyesek alapfizetése elérheti a 4600 koronát is. Azokban az ágazatokban, ahol a munkások az 5. tarifaskálába tartoznak a mesterek a megemelt 2 skálába sorolhatók, amely 5 százalékkal magasabb az előbb említett összegeknél. Az igazgatásban a 10. bérosztályba sorolt munkakörökben a bér 3050 korona lehet, mig a mestereké ugyanebben az osztályban 3300, illetve 34uu es jodu nuiuim. Ezenkívül az illetékes központi szerv beleegyezésével a rendkívül nehéz feltételek között dolgozó mesterek a b bérskálába sorolhatók, amelyben a bérek 10 százalékkal magasabbak. \ Ez nem jelenti azonban, hogy az összes mestert megilleti ez a kedvezmény és eltérések vannak az egyes ágazatok között is. így például az építőiparban, a vegyiparban stb. a 11. bérosztályban az alapbér 4100 korona is lehet. További változások A mesterek az irányítás legalacsonyabb szintjén tevékenykednek, de gyakorlatilag ugyanazokat az ismereteket és képességeket követelik meg tőlük mint a többi vezetőtől, sőt az a tény, hogy közvetlen kapcsolatban állnak a munkásokkal, sokszor magasabb igényeket támaszt velük szemben. A mesteri munkakör az irányítás iskolája, a mesterek olyan tartalékot jelentenek, amelyet fel kell használni az irányító apparátus feltöltéséhez. Egyre nagyobb igényeket támasztunk a mesterek irányító és szervezőképességével, személyes tulajdonságaival, általános ismereteivel, szakismereteivel szemben. Ezért az egyes ágazatokban és termelési-gazdasági egységekben ki kell építeni a mesterek rendszeres továbbképzésének rendszerét. Társadalmunk célja - a tudományos-technikai forradalom szükségleteiből kiindulva -, hogy a nagyon igényes termelésekben, így például a vegyiparban, az elektrotechnikában és a kohóiparban a mestereknek főiskolai végzettségük legyen. Be kell ismernünk, hogy ezt a célt eddig nem sikerült elérnünk. Ezért nemcsak a munkahelyek okolhatók, hiszen a főiskolákat végzett szakemberek sem tanúsítanak kellő érdeklődést, nem akarják ezt a munkakört elvállalni. Nem tudatosítják, hogy így lehetőségük nyílna megismerni a termelés feltételeit, az emberek munkáját és így felkészülhetnek más vezető munkakörök betöltésére. Az rendszerint eszükbe sem jut, hogy hosszabb ideig is mesteri beosztásban dolgozzanak. A mesterek feladataiban és helyzetében nagy változásokat hoz a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás bevezetése. Azáltal, hogy több szervezési feladatot a brigád vezetője vesz át és bevezeti az önálló elszámolást, nagyobb lehetőségük nyílik a mestereknek az irányító és a tömegpolitikai munkára is. Ugyanakkor színvonalasabban kell együttműködniük a magasabb szintű gazdasági vezetőkkel, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetekkel. Hogyan tovább? A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium már második éve megkülönböztetett figyelmet szentel a mesterek helyzete megoldásának. A CSKP XVI. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa, a CSKP KB 10. ülése és az SZLKP KB ezt követő ülése is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az illetékes központi szervek rövidesen befejezik egy dokumentumtervezet kidolgozását, amely tartalmazza a mesterek szerepének és feladatainak alapelveit a termelés irányításában és a dolgozók nevelésében. Az alapelvek szerint például felelősségteljesen kell kiválasztani a mestereket, szüntelenül növelni kell szakmai és politikai ismereteiket, s pontosan meg kell határozni jogkörüket, felelősségüket. Továbbá foglalkozik a dokumentum a mesterek javadalmazásával, a tervszerű irányításban való részvételük elmélyítésével, a rájuk bízott kollektívák munkakezdeményezésével. Ez a dokumentum tehát komplexen megoldja a mesterek helyzetével kapcsolatos gondokat. Természetesen csak akkor, ha az egyes iparágak, a mezőgazdaság, az építőipar és a szolgáltatóipar konkrétan lebontja az alapelveket, és ami a legjelentősebb, következetesen érvényesíti azokat a mindennapi gyakorlatban. Fontos feladatot jelent ez nemcsak a politikai, állami és irányító szervek, hanem mindenekelőtt az egyes vállalatok igazgatói és más vezetők számára. Tőlük függ ugyanis, hogyan sikerül javítanunk a mesterek kiválasztását, szakmai és politikai felkészítését, munkáják erkölcsi és anyagi elismerését.
