Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
Patasi Ilona Gaál Sándor Csiba Gábor Bozsaki Erzsébet Halász János Bodó András (A szerző felvételei) Gazdag történelmi múltú mezőgazdasági termelésünk további változások korát éli napjainkban. A mezőgazdasági termelőknek állandóan keresniük kell a hagyományokkal sok esetben szakítást jelentő új termelési formákat, hogy eleget tehessenek a velük szemben támasztott követeményeknek. Az új megoldásokat, lehetőségeket, formákat keresők táborának az élcsapatát a mezőgazdaságban is az újítók és a feltalálók képezik. Igaz, az utóbbi években elég gyakran érte szó a házuk táját, főleg olyan esetekben, amikor munkájukat az ipari üzemekben dolgozó újítókéhoz viszonyítva értékelték. A közelmúltban a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban alkalmam volt elbeszélgetni néhány fiatal újítóval és olyan személyekkel, akik valamilyen formában felelősek az újítómozgalom sorsáért. Úgy érzem, hogy amit Patasi Ilonától, a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók szakszervezeti szövetsége járási bizottságának elnökétől, Gaál Sándortól, a SZISZ járási bizottságának titkárától, Csiba Gábortól a Nagylégi (Lehni- ce) Efsz gépjavító részlegének vezetőjétől, Halász Jánostól, a Csilizköz (Medzici- lizie) Efsz főgépesítőjétől, Bodó Andrástól, az utóbbi efsz gépjavító részlegének vezetőjétől, valamint a szövetkezet SZISZ szervezetének elnökétől, Bozsaki Erzsébettől hallottam, általánosabb érvényűek voltak annál, hogy csak a dunaszerdahelyi járásban lenne érdemes odafigyelni rájuk. G. S.: Bevezetőül el kell mondani, hogy az utóbbi években nagyon sokat fejlődött járásunkban az újitómozgalom. Míg négy-öt évvel ezelőtt az újításokból származó gazdasági haszon alig haladta meg a kétmillió koronát, a múlt évben ez az összeg több mint tízmillióra rúgott. Örülünk annak, hogy ebben a mozgalomban jelentős szerepet játszanak a fiatalok, akik a múlt évben huszonnyolc újítással járultak hozzá az említett tízmillión feletti értékhez. P. I.: Csak a pontosság kedvéért teszem hozzá, hogy az említett megtakarítást a járási mezőgazdasági igazgatóság hatáskörébe tartozó üzemekben érték el, de emellett a központilag irányított mező- gazdasági üzemek is jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Meglehet, összegszerűen nem érik el azt, amit a termelő üzemek, de újításaik jelentősége sok esetben olyan nagy, hogy az ország határain túl is felfigyelnek rájuk. Cs. G.: Úgy érzem, az említett számok egyértelműen kifejezik azt, hogy a dunaszerdahelyi járásban milyen dinamikus fejlődésen ment keresztül az újítómozgalom. Tudomásom szerint ezekkel az és az az ideális, ha ezekben a kollektívákban megfelelő arányban képviselve vannak az újra, a szebbre, a gazdaságosabbra fogékonyabb fiatalok, valamint a nagyobb tudással, tapasztalattal rendelkező idősebb szakemberek is. B. E.: Társaimat csak annyiban szeretném kiegészíteni, hogy nemcsak azért érik el a fiatalok az említett eredményeket, mert elsősorban ők dolgoznak azoAKHfflRU MEZŰGflZDJUÁGDIT eredményekkel országos méretekben is előkelő helyet foglalunk el. H. J.: Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben elsősorban a fiatalokra vár az újítómozgalom fellendítése. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a gépesítésben, amely e téren „hangadónak“ számít, nagyon sok fiatal szakember dolgozik. Persze, ez nem jelenti azt, hogy más ágazatokban nem lehet újitani és azt sem, hogy csak a fiataloktól függ a mozgalom jelene és jövője. A gyakorlat azt mutatja, hogy az újítások alapötletei általában a fiataloktól származnak, de a termelésbe való bevezetésükhöz már szükséges az idősebb szakemberek tapasztalata és megfontoltsága is. B. A.: Én is úgy látom, hogy elsősorban a technikához közelebb álló fiatalok kezében van ennek a mozgalomnak a sorsa. Ugyanakkor a mezőgazdaságban szinte elképzelhetetlen, hogy az újító egymagában is képes legyen az ötletének megvalósítására. Kollektív munkát igényel az újítási javaslatok realizálása kon a szakaszokon, ahol úgymond köny- nyebb újítani, hanem azért is, mert az utóbbi években már az ifjúsági szervezet szintén nagyobb részt vállal ennek a mozgalomnak az irányításából, mint régebben. Legalábbis a csilizközi szövetkezet esetében ez komoly tényezőnek számít és meggyőződésem, hogy más szövetkezetekben is elsősorban az ifjúsági alapszervezeteknek kell hatniuk a tagjaikra, hogy vállalják az újítások kidolgozásával járó többletmunkát. Persze, ez többletmunkát jelent az ifjúsági alapszervezet számára is, de vállalni kell és találni kell minden SZISZ-bizottság- ban egy olyan személyt, aki irányítani tudja a fiatal újítókat. Sót az irányítás mellett, ha kell, síkra tud szállni érdekeik védelmezéséért is. Beszélgetésünk közben szóba került az is, hogy egyes vélemények szerint az újitómozgalom magasabb színvonalon van az ipari, mint a mezőgazdasági üzemekben. Persze, a vélemények megoszlanak. Cs. G.: Én néhány évet dolgoztam ipari üzemben és ott is bekapcsolódtam az újítómozgalomba. Tapasztalatból mondom, hogy nagy különbséget nem látok, sőt az az érzésem, hogy a jelenlegi munkahelyemen jobban van irányítva ez a mozgalom. Szerintem minden az adott üzem vezetőségétől és az ott dolgozó szakemberek hozzáállásától függ. H. J.: Megengedem, hogy a statisztika az ipar mellett szól, de én is azt mondom, hogy jelentős különbségek nincsenek. Ugyanis számtalanszor tapasztatom, hogy a mi gépjavítóink olyan módosításokat eszközölnek a berendezéseinken, amelyeket újításként is kezelhetnénk, de a gondolatot, az ötletet, a műszaki változást nem vetik papírra. így senki sem veszi ezt újításnak, de még ennél is nagyobb baj, hogy tudomást sem szerezhetnek róla mások, akik esetleg szintén hasznosítani tudnák az adott ötletet. Szóval én ezt inkább ügyintézési kérdésnek tekintem. P. I.: Tudnék néhány konkrét példát is felhozni arra, hogy az újítómozgalomban az ipari és a mezőgazdasági üzemek között mutatkozó különbségek rövid időn belül kiegyenlítődhetnek. Például a Mezőgazdasági Építőipari Vállalatnál nagyon ésszerűen irányítják ezt a mozgalmat. Évente legalább egyszer megtartják az újítók aktívaértekezletét, amelyen mindenki kifejtheti észrevételeit, elmondhatja javaslatait. De megemlíthetném még a felvásárló üzemet, vagy akár a magtisztító állomást is. Viszont tény, hogy a jövőben a mezőgazdasági üzemeket irányító szerveknek az eddiginél többet kell tenniük, hogy az újításoknak „nyomuk“ is legyen. Szerintem ebben az esetben a pontos adminisztráció nem felesleges papírmunkát jelent, hanem azt eredményezi, hogy mások is tudomást szerezhetnek a már bevált ötletekről, újításokról. Gondolom, felesleges hangsúlyozni, hogy ennek milyen gazdasági haszna lenne. De nem elhanyagolható az a tény sem, hogy lényegesen kedvezőbb fénybe állítaná a mezőgazdasági üzemeket az újítómozgalom fejlesztésében. KAMOCSAI IMRE N em süt a nap, a hőség mégis szinte elviselhetetlen. A Rimaszécsi (Rimavaská Seő) Efsz kertészetének üvegházán valamennyi ajtó-ablak nyitva van, a hőmérő higanyszála mégis közel ötven fokot mutat. A kövér paradicsom- és paprikapalántákat gyakran kell öntözni, s ez csak fokozza a páratartalmat, nehezíti a légzést. Ilyen trópusi levegőben még a pihenés is gyötrelmes, nemhogy a munka. Márpedig szorgos munkát végeznek itt a gazdaság lányai és asszonyai. Ilyenkor, palántaültetés idején különösen sok a tennivaló, benn az üvegházban, s kinn a földeken. Kolozsi Kálmánnénak ki tudja hányadik idénye ez a mostani a kertészetben, 6 mindenesetre nem tartja számon. Annyi biztos csupán, hogy a közös 1952-ben alakult a faluban, s azóta nem sok napot töltött el pihenéssel.- Az alakuló gyűlésre úgy emlékszem, mintha ma történt volna - idézi a 33 évvel ezelőtti eseményeket Juliska néni. Az elnöki asztalra az én térítőmét kérték kölcsön, mert a közös kasszából akkor még nem igen tellett ilyesmire. Persze, nemcsak abroszainkat és egyéb ingóságainkat kölcsönöztük annakidején, hanem, munkaerőnket is. Bizony három-négy hónap is eltelt fizetség nélkül, s mi csak dolgoztunk, küszködtünk. Nem is tudom mi hajtott, mi vitt előre bennünket. Talán a jövőbe vetett hit, mert éreztük, hogy nincs veszíteni valónk. Mai fejjel bizony nem könnyű megérteni, hogy Juliska néni és a hozzá hasonlóan minden áldozatot vállaló fiatal falusi asszonyok a mezőkön eltöltött nyolc-tiz óra után az este nagy részét fejéssel, az állatok etetésével töltötték, merthogy közös istálló híján a tehenek és egyéb jószágok egy részét a házaknál helyezte el a szövetkezet.- Később sem volt könnyű, amikor a kertészet megalakult - folytatja a visszaemlékezést - hiszen nem jól fűtött üvegázban neveltük a palántákat, hanem saját magunk által összetákolt melegágyakban. A februári Gyakorlat teszi a mestert fagyok idején még a csákány nyelét is keményen meg kellett fognunk, mert a gépek nem végezték el helyettünk a munkát. Nálunk a jelenlegi kertész édesapja, Perjési József rakta le a nagyüzemi zöldségtermesztés alapjait, s mi falusi asszonyok mellette sajátítottuk el a szakma fortélyait, nem pedig az iskolapadokban. Kolozsi Kálmánnét a gyakorlat tette szakemberré. Lelkes és pontos munkával érdemelte ki felettesei bizalmát, munkatársai tiszteletét. Az évek múltával a kertészek jobbkeze, soha ki nem nevezett helyettese lett.- Nyugodtan rámbízhatták a vetést, a palántanevelést, sőt még a vegyszerezést is, mert a közel három évtized alatt mindent megtanultam, kitapasztaltam. Meg aztán szerettem is a munkámat, érdekelt minden, ami új, minden, amivel hasznot hajthattam a közösnek. A betakarítás idején már nem is annyira a szaktudásra, mint inkább a fegyelemre, a jó munkaszervezésre volt szükség. A paradicsom- és paprikaszüret idején rengeteg idénymunkás és diák járt hozzánk, s bizony olykor oda kellett figyelnem. Az utóbbi években már könnyebb munkát kaptam, a leszedett zöldséget osztályoztam, a felvásárlásnál segédkeztem. Sajnos, most már nem sokáig kertészkedhettem, mert a lábaim nem nagyon bírják a megterhelést. Elfáradtam, pedig most már közel sem olyan nehéz a munka, mint annak idején, ráadásul helybe szállít bennünket a szövetkezet autója, s még arra is kiterjed a vezetők figyelme, hogy kifogástalan minőségű ivóvizünk, meleg ételünk legyen. De jó is lenne most fiatalnak lenni! Bármit panaszkodom, így is nagyon szép volt, még ha verejtékes, küzdelmes is. Jóleső érzés hallani, hogy a kertészet országos hírű, a gazdaság is az élenjárók közé került az utóbbi években, s ebben talán nekem is van egy kevés részem... Kolozsi elvtársnő - aki tagja a Munka Érdemrenddel kitüntetett Rimaszécsi Efsz vezetőségének - valóban részese, mégpedig komoly részese a közös gazdaság sikereinek. így vélekedtek munkatársnői és a szövetkezet vezetői is, amikor a közelmúltban állami kitüntetésre javasolták. A „Kiváló munkáért“ kitüntetés dolgos kezekbe került. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 6 1985. VI. 14.
