Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
imtm-Mimm Képzeletbeli utazáson (Molnár János felvételei) okatlan utazásra vállalkoztunk azon a márciusi napon. A hideg, s a szemerkélő eső elől a gazdaság udvarán álló autóbuszban kerestünk menedéket. Hogy röviddel utána elinduljunk: a műhelybe, a határba, mindenhová, ahol útitársaim naponta vagy legalábbis gyakran megfordulnak. Eközben azonban a buszmotor egyszer sem búgott fel, a jármű mozdulatlanul állt a helyén. De a szó szárnyán nélküle is eljutottunk mindenhová, ahová csak akartunk. Szippantottunk az ifjúsági brigádban uralkodó légkörből, jártunk az emberi kapcsolatok hullámhosszán, gépek nyergéből néztünk végig a földeken, s ha kellett, hazaugrottunk valamelyikükkel, vagy éppen a szakma fortélyai mellett időztünk el tovább. Heten tartottak velem: Leczo György, id. Petrigán András, Mihók István, Bandura János, Patas Árpád, ifj. Petrigán András és Iván Ferenc. Mindnyájan a Királyhelmeci (Krá- l'ovsky Chlmec) Állami Gazdaság gépjavító és traíftoros részlegén dolgozó ifjúsági munkabrigád tagjai. Onnan kelünk útra, ahol az előbb még dolgoztak. A műhelyből. Tárcsák, boronák világából, saját gépeik közelségéből. Akkor éppen a tavaszi munkákra készülődtek, de az időjárás csak mindig elodázta a rajtot. Ázóta már sok-sok kilométert megtehettek a határban, s nemsokára a gabona betakarításán fáradoznak majd. Nyugodtságuk mégis elevenen él bennem. Arcukra nem ült ki a megkésett indulás izgalma, szájuk semmilyen feszültségről nem árulkodott. Pedig egyiküknek sem kedvez, ha a határ nem fogadja őket. Mert legjobban mégiscsak ott érzik magukat. Szakmaszeretetük viszont örök mécsesként ég bennünk.- Amióta csak az eszemet tudom, mindig a gépek között forgolódtam - kezdi Bandura János, a legfiatalabbak egyike. - Helmeci vagyok, s ez már önmagában a mezőgazdaság felé, a földművelés gépesített világába vonzott. Hatodik éve vagyok a szakmában, s úgy érzem, ebben a munkabrigádban a barátság, a kollektíva összetartása honol. Nekem is sokat segítettek. Tanítottak, amit nem értettem, megmagyarázták. Aztán egyre többet bíztak rám. Túl vagyok már a tűzkeresztségen. S ha értékelnem kellene önmagamat, háromnegyed részben elégedett lennék...- Én még nem tartok itt - fűzi hozzá Leczo György, a másik legfiatalabb. - Valamikor innen indultam, aztán bevonultam katonának, ahonnan fél éve tértem vissza. A szolgálat alatt kissé kizökkentem ebből a munkából, bár ott sem voltam távol a gépektől. Idehaza még tanulnom kell, hogy minél többet elsajátíthassak a szakma fortélyaiból, s idővel magabiztos legyek. Ezt szeretném elérni.- Nálunk ez a munka családi örökség - szólal meg a mellette ülő id. Petrigán András, aki rangidős körünkben. - Miután kitanult a fiam, idehoztam magam mellé. Később a kisebbik is itt kötött ki. Nem kellett őket nógatnom, hogy jöjjenek. Ebben nőttek fel, így természetesnek vették a hívásomat, öt-hatévesen már a volánt kérték tőlem, s ha beleültek a nyeregbe, alig értek a kormányig. De már vonzotta őket a vezetés.. Bélán József Tizennyolc éves koromig juhász voltam, aztán otthagytam a jót, mint azt többen is megmondták. Nem kellett tovább a jószág, pedig a famíliámban mindenki juhász volt. Én kiléptem a sorból... Fia, ifj. Petrigán András leghátul ül. Hozzáteszi:- Ha gondom támad, apámhoz fordulok. Persze, mással is megbeszélhetem, de vele mégis a legjobb. Ritkán fordul elő, hogy nem a gépekről társalgunk. Hiszen a gépek „megszállottjai“ vagyunk. Jó traktorosnak lenni. Ha szükség van rá, szombaton is bejövök. Máskor meg nyújtott műszakokban is húzom. Nem nehéz a munkám, de azért fárasztó. Mellette ül Iván Ferenc, aki hetvennyolctól brigádvezető. Egyszerű receptje van a munkaszervezésre:- Úgy oldunk meg mindent, hogy jó legyen. Általában a határban dolgozunk, mert órabérben, a műhelyben senki sem keres annyit, mint a földeken. Patasi Árpád nem sokat mond. Traktoros, de más gépek nyergébe is szívesen beleül. Dolgozni viszont szeret, mondják a többiek. Mihók István gépszeretetéről vall, de ó sem nagyon bőbeszédúen. Traktoros, nemrégiben kapott egy hathengeres géjset. Kedveli a sportot és a munkát. Közben elszállt egy óra, mert szárnyakat adtunk az időnek. Jókedvűen szállunk ki a buszból, mintha egy emlékezetes utazás lenne mögöttünk. Bélán József fögépesitó kózszorítás közben ráadásképpen mondja:- Nemigen akartam zavarni, mert láttam, jól elszórakoztak. De azért el kell róluk mondanom, hogy fegyelmezettek, megbízhatóak, akárcsak a munkabrigád többi tagja. A helmeci körzetünkben nincs traktoroshiány, s ha kell, kétváltásos műszakot is tudunk biztosítani. Többen felküzdöt- ték magukat kombájnra, s így aratáskor máshová, az északi járásokba is eljutnak. Először segédkombájnos- ként kezdenek, s ha van hozzáállásuk, idővel továbbléphetnek. Ezzel a lehetőséggel minden bizonnyal az idén is élnek majd. Hisz egyszercsak újra küszöbön lesz az Qfcltás J. MÉSZÁROS KÁROLY-ÚJ SZÚ A Liko termelési-gazdasági egység hat feldolgozó vállalata és egy szakosított gyümölcs- és zöldségtermelő mezőgazdasági vállalata az idei évben nagy feladatok előtt áll. Igaz, a felkészültség is elég jó, mert működik egy élelmiszerkutató intézete és a középfokú szakmunkásképző iskolából is új dolgozók kerülnek a termelésbe. Tervezőirodájában új üzemek építését és a régiek korszerűsítését készítik elő. A tervek szerint 34 üzemében és a hozzájuk tartozó termelési részlegeken 75 269 tonna zöldséget, 25 517 tonna gyümölcsöt kell feldolgozni. Talán az első pillanatra ezek a számok nem mondanak sokat az olvasónak, de jobban érzékelteti az előrehaladást az az adat, mely szerint az elmúlt évhez viszonyítva 366 millió korona értékű áruval lesz gazdagabb a közellátás. Nem árt közelebbről is megvizsgálni, hogyan alakul a termelés, mennyire sikerül az igényekhez igazítani az árutermelési programot. Mert amint ismeretes, amig egyes árufélékből több kerül az üzletekbe, ugyanakkor jónóhány áru hiánycikknek számit. Figyelembe véve ezt a nem túl kedvező helyzetet, a termelési egység vezérigazgatósága úgy döntött, hogy egyes árufélékből lényegesen többet termelnek a vállalatok, mint a hetedik ötéves tervidőszak első négy évének átlagában. Amint azt MichaI Vanőo mérnök, vezérigazgató és a termelési-gazdasági egység osztályvezetői elmondották, az intézkedések alapján bizonyára sikerül majd megteremteni az összhangot a kínálat és a kereslet között. A múlt évhez viszonyítva a gyümölcsökből készült termékek mennyisége 20 százalékkal, a bébiételeké 14 százalékkal, a krém- és pudingporoké 24, a leveseskészítményeké 13,5, a jégkrémeké 11 Idény előtti gondok a Likoban Az igényekhez „szabni“ a termelést százalékkal növekszik. Ez nagyon igényes és nehéz feladat, mert a januári és a februári rendkívüli hideg miatt jelentős kiesések keletkeztek a termelésben és a tervek teljesítésében. Pótolni kell tehát a hiányt és egyidejűleg biztosítani a folyamatos üzemeltetést. Nincs más kiút, rendkívüli műszakokat kell szervezni, hogy minél többet termelhessenek. Több és jobb minőségű áru termelését tűzték célul, de egyelőre gondokat okoz egyes termékek előállítása, azért nem tudják minden esetben teljesíteni a megrendeléseket. A tavalyi rossz termés miatt csemegeuborkából, paradicsompüréből, őrölt paprikából és néhány zöldségkompótból nincs elég a raktárakon. Ezzel szemben még mindig tele vannak a raktárak savanyított káposztával. Ezt szeretnék minél gyorsabban értékesíteni. Szintén elég sok szilva-, <örte- és szőlőkompótot tárolnak még. Ilyen gondok is nehezítik a vállalatok munkáját. A rendelkezésre álló készleteket sokféle módon propagálják, hogy azok mielőbb eljussanak a fogyasztókhoz. Erőfeszítéseket tettek az alkoholmentes italok választékának bővítésére., Januárban termelési programot dolgoztak ki az almaié többféle feldolgozására. Nemcsak a választékot bővítik, olcsóbban állítják elő a dzsúszféléket is, hogy ily módon is hozzájárulhassanak a lakosság minél több alkohol- mentes itallal való ellátásához. A tervek teljesítéséhez szükséges nyersanyagot a vállalatok többféle módon szerzik be, adásvételi szerződéseket kötnek a mezőgazdasági vállalatokkal, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége szolgáltató és felvásárló vállalataival, a Jednota helyi szervezeteivel, valamint a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Agrofrigor vállalattal. Ez az egyik legnehezebb munka, mert a termelés nem mindig folyamatos, az egyik évben egyes zöldségfélékből túltermelés van, más zöldségekből viszont nem tudnak eleget vásárolni. Ilyen esetekben kénytelenek behozatallal pótolni a hiányt. Emellett rendszeresen vásárolnak a szomszédos országokból szőlőt, céklarépát, őszibarackot. A behozatalt egyes termékek exportálásával igyekeznek megközelítőleg kiegyenlíteni. A Liko kiváló termékeket szállít Európa 21 államába, valamint Ázsiába és Ausztráliába. Ezek a cikkek utat törtek a fogyasztókhoz és megmaradtak az igényes piacokon. A tervek szerint újabb termékekkel bővítik ki az exportot, amelyek valószínűleg szintén jó hírnevet szereznek a termelési-gazdasági egységeknek. Az idény megkezdése előtt - a jelenlegi időszakban még csak a spenót feldolgozását kezdték meg - elég sok gond és nehézség van a termelésigazdasági egységben, amelyeket fokozatosan meg kell oldani. Amint elhangzott, újabb beruházásokkal, üzemek építésének megkezdésével, a régiek korszerűsítésével teremtenek kedvező feltételeket a termelés növeléséhez. Ezek közül megemlíthetjük a prievidzai Carpathia levesporkészítő üzem építését, a sládkoviőovói mélyhűtő üzem befejezését, valamint a Dolná Krupá-i enzimgyártó üzem építését. A nyolcadik ötéves tervidőszakban még számos üzemet építenek, korszerű berendezéseket helyeznek üzembe, hogy az egyre növekvő feladatokat megvalósíthassák. BÁLLÁ JÓZSEF 1985. VI. 14. « 'S ■« SL c J2 ^ O • u) •— m "íh >0 N ~ «í *>■-85 >- £ 2 ^ J ® <« ~ p N S * SS SS! « >öj « í • ° c p 3 <-o c í n < “ / c (2 •> . — íur.ií ^ >fc- S ^ — =o ■ra ■« n j ^ V3líSi £ w rafg « ® g;« * o> c "O ®o’32e -« S^S E <n E tt c 2 >• u ni S o w o> ö .gf •* 85 «t; c 2:? 5 e -í 5 « > 2 C 3 Sí. y c oi®» fi ^ o S > C s o fc > XJ 0 8 in ® « N u * «0 g = s * ■ Iw CL--1 i'ligl £:»■<= « l-Si « ra<0
