Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-07 / 23. szám
* Mottó: „Út csak egy van, $S s az nem könnyű: a munka, *5$ a kemény edzés.“ A philadelphiai Spectrum csarnok volt a színhelye az év elején az amerikai fedettpályás teniszbajnokságnak. Az US Open Pro Indoor - ez a torna hivatalos neve - döntőjében a világ jelenleg legjobb játékosának tartott amerikai John McEnroe és egy csehszlovák fiú, Milos- lav Meőír állt egymással szemben. Nagy dolog a világ egyik legnevesebb teniszviadalának döntőjébe kerülni. Ott, ahol a fehérsport egyetlen csillaga sem hiányzik. McEnroen kívül Connors, Lendl, Wilander, Noah, Teltscher és a többiek is mind ott voltak. A helyi lapok vastagbetüs címmel harangozták be őket. Csak Mecírzsel nem számoltak. A csehszlovák játékos talán ezért is akarta nekik megmutatni, felhívni a figyelmüket: - Itt vagyok, jövök, engem nem hagyhattok ki a dologból. Vagy az elmúlt két év során még nem jöttetek rá?! Ott, azon a kék borítású pályán már nyoma sem volt a lámpaláznak, nem remegett a térde a nagy csillagok láttán. Az előző hónapok tornáin sokszor állt velük szemben.- Csak semmi izgalom - mondogatta magának oda kell figyelnem, meg kell mutatnom, nem csak a szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy eljutottam az utolsó felvonásig. A pályán szerényen, nyugodtan viselkedett. Minden idegszálával a játékra figyelt. Csak a pihenőidőben kalandoztak el gondolatai. Messzire, haza, a bojnicei szülőházba, a prievidzai első lépésekre, a Slovan pályájára. Az ott töltött sok-sok órára, a kemény, céltudatos edzésmunkára...- Kis srác korom óta arra tanított az édesapám, ne támaszkodjak egyedül csak a tehetségemre. Gyakoroljak, edz- dzek, dolgozzak. Rendszeresen és becsülettel. Csak abban bízzak, amit magam elvégeztem. Sok-sok türelemmel magyarázott, okított, pedig néha olyan ügyetlenül, esetlenül mozogtam a pályán. Tízszer, százszor ismételtük a mozdulatokat, míg az élsportközpontba jutottam. Karol Safárik edzőhöz. „Time“ (az idő lejárt) - szólal meg a mérkőzés játékvezetőjének szigorú hangja, s az emlékezés szála megszakad. Legalább is a következő pihenőig... A fiúk jutnak eszébe, pajtásai, Vajda, Stankoviö és a többiek. Biztosan szurkolnak érte. És Karol Safárik is. Merev arccal, átélve minden egyes labdamenetet. Ö tudja legjobban: Ha kiállja Miloá a próbát... Nem, nem lesz szégyen az sem, ha kikap tanítványa. Dehogyis lesz. Csak jól játsszon! S a mester arcizmai lazulnak. Védence férfihoz méltóan küzd. így van rendjén. Erre tanította. Ezt tette 1982-ben is, amikor először verekedte be magát az országos bajnokság döntőjébe. Erre a napra Miloá is jól emlékezik. Ott, az amerikai döntőben is eszébe jut.- Krta, Vajda, Stankovic - ott tolongtak valamennyien a pálya mentén, buzdították, erőt öntöttek belém. Ha most is itt lennének! Milyen jó lenne a válságos pillanatokban látni az arcukat, tekintetükből kiolvasni, miben vétettem hibát. Akkor is ádáz küzdelem folyt, maratonira húzódott a meccs, s már-már feladtam, de aztán újra fordítani tudtam. Csakúgy, mint Pferovban, ott a bratislavainál erősebb mezőny gyűlt egybe, s a döntőben Tornáé Smldet győztem le. 1982 ősze, a bratislavai országos bajnokság fordulópontot jelentett sportpályafutásában: a jövő tehetségeinek táborából a jelen csillagainak egyikévé lépett elő. Nemzetközi szinten is lehetőséget kapott. A Vichyben rendezett Galea Kupa döntőjében övé volt a siker oroszlán- része.- Milyen jó is volt Vichyben - sóvárogta vissza emlékeiben ott volt az egész csapat. Segítettük egymást, most pedig itt állok egyedül. A Grand Prix-tornákon mindenki magáért, az ATP-pontokért küzd, magára van utalva. Én is magamra vagyok utalva. De nem! Otthon biztosan rám gondolnak. Nem szabad csalódást okoznom! A tornák rohanó világában a játékosok szabad ideje percekre kiszámított. A rendelkezésükre álló kevésben egyesek idegen nyelveket tanulnak, mások olvasnak, moziba járnak. Ki-ki igényei, egyénisége szerint. Barátkozni nem sok idő marad. No meg a teniszezők nem is valami extrovertált emberek. Meőífnek sincs közöttük sok barátja, a nagyok, a McEnroe- félék, nemigen járnak közéjük. Egyedül a vele egy korosztályú svédekkel talált közös témát, szórakozást. Baseballt játszanak, horgásznak. Hallgatagon, csendben várják a fogást, nyugtatják tornáktól elcsigázott idegeiket. Gondolnak ki újabb és újabb taktikát, szőnek új terveket. Ki tudja, vajon hol született az ausztráliai haditerv. Egyáltalán volt-e ilyen? Talán nem is. Akkor, úgy másfél éve, igazából senki nem gondolt rá, még Karol Safárik és tanítványa s§m. S egyszer • És külföldön az egyik Grand Prix- tornán csak ott találta magát a döntőben. A nagy Connors ellen. Na nem úgy mint a mesében, hogy behunyom a szemem és hipp- hopp ott vagyok, ahol akarok. Ellenkezőleg. Nagyon is nyitva kellett tartania a szemét a decemberi napok eseményein: McNamee, Cash, McNamara nem ad olyan egykönnyen utat az embernek. Pedig nem is velük kezdődött. Tulasne-röI megfeledkezett.- A torna kezdete meglepően könnyűnek tűnt, az első fordulóban a Davis Kupa-találkozókról is jól ismert Thierry Tulasne-t kaptam. Négy évvel ezelőtt ó volt a legjobb ifjúsági teniszező. Simán győztem. Érdekes, őt annyira sértette ez a vereség, hogy az újságokban azt nyilatkozta: ,,Egy valamiféle Meöíftöl kaptam ki." Hát, nekem ez nem esett valami jól. Azt mondtam, barátom, megmutatom én neked, hogy miféle vagyok. Megvertem az indiai Krisnant, a brazil Soarest, az amerikai Purcellt. Ott voltam a negyeddöntőben Connorsszal, Noah-val és Teltscherrel együtt. Mert a többi kiemelt kiesett a magamfajtákkal szemben. S végül a döntőben. A háló másik oldalán a nagy Jimmy Connors. Mit érzett akkor? Félt? Izgult? Az emlékek halványodnak. De nem, egyik sem. Nyugodt volt. Hogy ezt csak magára • Mit csináltam rosszul? - kérdezi Me- őír tekintete (Vojtiáek és ÓSTK-felvétel) erőltette? Lehet. Nem volt mit vesztenie. Tudta, hogy itt csak nyerhet. Már azzal, hogy idáig jutott. A találkozón Connors le-lehunyta szemét, csóválta fejét. Minden olyan könnyűnek, egyszerűnek tűnt az elején. Most pedig itt van ez a nyúlánk, sarjadó sza- kállú, szőke gyerek, aki állítólag még húszéves sincs, s szenvtelen arccal, meghatottság nélkül helyezi a labdákat, kergeti őt, az öreg rókát, egyik sarokból a másikba. Már csak azt remélte, a vékony fiú hamar kifárad, kiadja magából az energiát, de nem. És mégsem. Pedig már meccslabdája van... Az újságok sporttudósításai Melbourne után kövér betűkkel hirdették: „Kigyúlt egy új csillag.“ S tündökölt. Rómában, Rotterdamban, szerte a világon. Már nem volt a nagy ismeretlen, már senki sem csodálkozott, hogy McEnroe társaságában ő játszhatja a döntőt. A Connors elleni győzelem önbizalmat adott neki, érezte, egyenrangú ellenfele lehet a legjobbaknak is. Egyedül csak a svéd Jar- ryd volt a mumus.- Sokáig nem tudtam, hogyan, mit játsszak ellene. Soha semmi nem jött be. Pedig éreztem, hogy nálánál erősebbeket is legyőztem. Törtem a fejem, mi lehet a dolog nyitja, hol hibázok, de nem tudtam rájönni. Háromszor egymás után kikaptam tőle. Rotterdamban enyhén megszédültem, mikor megtudtam, hogy a sorsolás már a második fordulóban összehozott vele. No, szervusz, mondtam. Innen aztán idejekorán szedhetem a sátorfámat. Nem tudom, mi történt, hogy történt, csak arra eszméltem, egyszer csak valaki kezet ráz velem. Fölnézek a táblára: 6:2, 7:6 a javamra. Megtört a jég. Valóban megtört. S hogy a svéd fiú csak lélektani akadály volt Meőír számára, azt bizonyítja a düsseldorfi Világ Kupa is. Ismét egymás ellen játszottak, s ismét a csehszlovák fiú győzött. Megtalálta a receptet.- Kezdetben nehéz volt. Nem ismertem az ellenfelek stílusát. Időközben már mindegyikkel találkoztam, tudom, mit várhatok tőlük, mi a fegyverük. Még sincs konkrét haditervem egy-egy mérkőzés előtt. Megvárom a bemelegítést, kitapasztalom, melyik ütésmód megy ma Legnagyobb a legnagyobbak közül, legrégibb a sok régi közül. Wimbledon - The Lawn Tennis Championships All England Club - 1977-ben ünnepelte centennáriumát. Az eltelt idő alatt annyi örömet, drámát, csalódást ért meg. A wimbledoni torna június végén a világ minden részéből vonzza a teniszezőket, a közönséget. A győztest hősként ünnepük. Főleg azt, aki egymás után többször is a legjobbnak bizonyul. Az első győztes. Gore nem tudta megvédeni a trófeát, de társai közül soknak sikerült. A prímet William Renshaw viszi, 1981-1986-ig egyeduralkodó volt, majd 1989-ben még egyszer diadalmaskodott. Fivérével, Ernesttel hétszer nyert párosban is. A Doherty család a századfordulón volt híres a tenisz világában. A fivérek közül Reginaid 1897-1900-ben, öcs- cse, Hugh 1902-1906-ban nyerte a trófeát. Ezután Wilding korszaka a legjobban, s azt igyekszem az adott pillanatban leginkább kamatoztatni. Ez néha sikerül, néha nem. A nagy rotterdami győzelem után a milánói torna első fordulójában kikapott. Hasonló eset történt a philadelphiai után is. Fáradtság? Nem, arra még van idő. Inkább a gyors alkalmazkodási készség hiánya. Mindenütt más a pálya borítása, más labdákkal játszanak, s az újat meg kell szokni. De erre nem mindig van idő. Vasárnap fejeződik be a torna, amennyiben döntőbe jutok, s hétfőn, kivételesen kedden már a másik színhelyen kell pályára lépnie. Düsseldorfból irány Párizs, a Roland Garros, a négy Grand Slame-torna egyike. Egyet már nyert, a melbourne-it. - Ha most megint győzhetne! Mondjuk Wimbledonban! De nem, az még messze van. Mármint a győzelme. Mert a nemhivatalos világbajnokságnak tartott londoni viadal már itt van a küszöbön. De szép is lenne 21 évesen ott is döntőbe jutni! Az lenne az igazi nagy-nagy fegyvertény. Megálljt parancsol a képzeletnek, nem szabad, hogy az túl magasra szökjön, túl gyorsan csapongjon. Hisz az idén nem is nagyon készült füves pályán. Hogy akar akkor trófeát szerezni!? Hiába a parancs, a gondolat újra és újra előtör. Ismét ott látja magát Wimbledonban, de már nem mellékszereplőként. Újra felriasztják gondolataiból. Vissza kell mennie a pályára. McEnroe még csak most jön. A világranglista-első most is vezet, s már csak pár lépésnyire van az újabb sikertől. Mégis dühös, mégis tiltakozik, veszekszik. Milyen ellentétes a két fiú viselkedése: Meőír maga a nyugalom, illedelmesen, szerényen veszi tudomásul a bírói döntéseket, a tényeket. Érzi, hogy Philadephiában sem hozott szégyent a sportág hírnevére, méltó ellenfele volt a jelenlegi legjobb teniszezőnek. S az sem tragédia, hogy elvesztette a mérkőzést. Majd máskor... Akkor majd ő távozik győztesen. S az a pillanat is elérkezett már. Rotterdamban McEnroe hagyta el a pályát lógó orral. Meőír öt mérkőzést nyert, a 32 induló közül ő volt a legjobb. Május 19-én volt 21 éves. S már 27. az ATP ranglistáján. Mi jöhet ezután?- Munka, rengeteg edzés. Az élet nem áll meg. Tovább kell menni, nem szabad lazítani. Csak így érhetünk célt. De az a cél még messze van. Legalább is az enyém. Előbbre és még előbbre, mert ez a 27. hely távolról sem lehet az utolsó szavam... következett, 1910-1913 között. A magas, atlétikus testalkatú teniszezőt Tilden váltotta fel, az a Tilden, aki igazi mesteri szintre emelte a sportágat. Tőle származik a játszma hetedik játéka (game), aki ezt nyerte, megnyerte a játszmát is. Tilden háromszor lett bajnok Wimbledonban, 1920-21 -ben, majd az 1924-29 között uralkodó négy francia „muskétás“, Borotra, Lacoste, Cochet és Brugnon diadala után még egyszer 1930-ban. A háború utáni években egymást váltották a győztesek. 1957-58-ban az ausztrál Hoad kétszer egymás után diadalmaskodik, majd honfitársa, Rod Laver négyszer is (1961-1962, 1968-1969). A híres ausztrál trió harmadik tagja: Newcombe. Ö 1970 -1971-ben állt a győzelmi emelvényen. 1973 a csehszlovák Jan Ködéé éve volt, majd a híres svéd, Björn Borg következett - öt győzelmével. Ki követi vajon a példát? Az oldalt írta: URBÁN KLÁRA Wimbledoni krónika & ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek' 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. I s fnffiiN mamim
