Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. június 14. XVIII. évfolyam 24. szám Ára 1 korona A Szovjetunió Állandó Atomenergetikai Bizottsága, az I. V. Kurcsa- tov Atomenergetikai Intézet, valamint a Csehszlovák Atomenergetikai Bizottság 1983-ban közös programot dolgozott ki a Prága melletti Rezi Magkutató Intézetben üzembe helyezett LR-0 reaktorral folytatott kísérletekre. A széles körű program 1990-ig terjed. A kísérleti reaktor az 1 GW teljesétményig terjedő atomenergetikai blokkokban zajló folyamatok modellezésére szolgál, minimális teljesítmény és sugárzás mellett. Ezt a kutatási munkát a láncreakció irányításának módosított koncepciója tette szükségessé. A felvételen Otmar Hrazdil és Frantiéek Hudec mérnökök a sza- bályozórudak kötegelnek a meghajtását ellenőrzik. ◄----------------------------------------------------------------------------------------------------A Sk oda Plzeó konszernvállalat Dysiné u Chrástu-i kompresszorüzemében ez év áprilisában befejezték a régi típusú DK 661-es és DK 331 -es légkompresszorok gyártását. Ugyanakkor elkezdték a'kisebb zajszintú és nagyobb teljesítményű PKD 4-es, PKD 6-os és PKD 12-es innovált kompresszorok termelését. A kerekes alvázra szerelt kompresszorok hetven százalékát exportra készítik. Az idén húsz PKD 12-es kompresszort a Szovjetunióba szállítanak. A többi szocialista ország közül még Lengyelország, Bulgária, Magyarország, az NDK és Vietnam vásárolja a dyéinél kompresszorokat. A felvételen Milan Fi- §er a Zetor 8701-es motort szereli a PKD 6-os kompresszor alvázába. (A ÖSTK felvételei) E J BLbBm iSh Ha Hbb Az utóbbi évek folyamán szocialista társadalmunk fejlődésének feltételei számos tekintetben megváltoztak. E változások függvényében előtérbe kerülnek a gazdasági növekedés intenzív tényezői, amelyek között alapvető szerepe van a tudományos kutatásban elért eredmények gyakorlati alkalmazásának. Eddigi tapasztalataink is bizonyítják, hogy olyan sokoldalú és bonyolult folyamatról van szó, amelynek sikeres megvalósítása minden szempontból alapos felkészülést igényel. Az intenzív gazdaságfejlesztés ugyanis nemcsak a megértés és a viszonyulás, az irányítási rendszerben eszközölt változtatások, a munka- szervezés és a javadalmazás tökéletesítésének a kérdése, hanem elsősorban a termelési alap korszerűsítését, a munka termelékenységét és a gazdasági hatékonyságot forradalmasitóan növelő új technológiai eljárások bevezetését jelenti. Mindez elválaszthatatlanul együtt jár a termékek minőségi színvonalának, használati értékének állandó és alapvető mértékű javitásával. Hazánk tudományos-kutatási potenciálja a szakemberek létszámát és az állami költségvetésből felhasznált összeget tekintve a felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt világviszonylatban is jelentős tényezővé fejlődött, de termelésünk csaknem minden szakágazatra kiterjedő, aránytalanul sokoldalú szerkezete mellett teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy minden területen csupán saját erőnkre építve valósítsuk meg a szükséges innovációkat. Ebből a helyzetből következik az is, hogy a gyártmányfejlesztés szakaszán a legtöbb esetben csak bizonyos részeredményeket érünk el, s az ennél sokkal szükségesebb, világpiaci szempontból is nélkülözhetetlen, magasabb szintű innovációk megvalósításában csak lassan haladunk előre. Ezek ugyanis lényegesen nagyobb anyagi és szellemi eszközráforditást igényelnek, s ha ezeket az egyes kiemelt szakágazatokra, termelési irányzatokra akarjuk koncentrálni, az szükségszerűen csak más területek rovására történhet. Kézenfekvő, hogy a megoldás kulcsát a nemzetközi gyártásszakosítás elmélyítésében, a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésében kell keresnünk. Ehhez reális alapot nyújtanak a szocialista közösség kommunista és munkáspártjai által kitűzött azonos célok, s nem utolsósorban az a körülmény is, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés útjára való áttérés az iparilag fejlett szocialista országok közös ügye és feladata. Ezt a feladatot az SZKP KB ülésén Mihail Gorbacsov elvtárs is hangsúlyozta, rámutatva, hogy a Szovjetunió soron következő 12. ötéves tervidőszakában elsődleges figyelmet kell fordítani a termelési alapok felújítására, a munka termelékenységét sokszorosan növelő, s a termelés anyagigényességét csökkentő progresszív technológiai eljárások bevezetésére. Ennek megfelelően előtérbe kerül a gépipari ágazatok gyorsított ütemű, 50-100 százalékos arányú fejlesztése, főleg az automatizált szerszámgépek és berendezések, valamint a tudományos-műszaki haladást meggyorsító elektrotechnikai és elektronikai termékek gyártása. A Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés az elmúlt 40 év alatt lehetővé tette népgazdaságunk folyamatos nyersanyag- és energiaellátásának biztosítását, a korábban nélkülözött nehézipari ágazatok kiépítését, amelyeknek nagy szerepük volt Szlovákia iparosításában is, valamint a feldolgozóipar egyes szakágazatainak megalapozott, gazdaságos fejlesztését. A szovjet megrendeléseknek, s ezeken belül a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás fokozatos elmélyülésének köszönhetően kibontakozhatott az igényes gépipari termékek, például a mozdonyok, a tehergépkocsik, a villamosok és trolibuszok, a szerszámgépek, a textilipari gépek, a nagy teljesítményű motorok és egyéb berendezések nagy sorozatú gyártása. A tudományos-műszaki együttműködés lehetővé tette számunkra az atomenergetikai program megvalósítását, s a csehszlovák gépipar aktív részvételét az atom- energetikai berendezések szakosított gyártásában. Az elért eredményeket sokoldalúan tükrözi a Moszkvában megnyitott Csehszlovákia 1985 jubileumi kiállítás, amely egyúttal az együttműködés további fejlesztésében rejlő lehetőségeket is feltárja a szovjet gazdasági vezetők, a tudományos-kutatási munkahelyek és vállalatok érdekelt szakemberei előtt. Erre azért van szükség, mert habár a szocialista építés alatt gyors ütemben növekedtek a csehszlovák-szovjet kereskedelmi kapcsolatok, s jelenleg a csehszlovák kivitel 43,4 százaléka a Szovjetunióba irányul, a behozatal 46,8 százaléka pedig onnan származik, ennek ellenére a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás területén még mindig nem értük el az adott lehetőségeknek megfelelő arányokat. Ennek fejlesztését emellett az is sürgeti, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés követelményeinek megfelelően a termelési és tudományos-műszaki együttműködést elsősorban a progresszív szakágazatok, az elektronika, a számítástechnika, a robot- és automatizálási technika, az atomenergetika, valamint a népgazdaságok nyersanyag- és energiaellátását bizosító kitermelő ágazatok, továbbá a vegyipar, a színesfémkohászat, a könnyűipar, a mezőgazdaság és a közlekedés területén kell kiszélesíteni, ahogy azt Csehszlovákia és a Szovjetunió gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének hosszú távú, az évezred végéig terjedő programja előirányozza. A Moszkvában aláírt program újabb távlatokat nyit meg a csehszlovák népgazdaság, főleg a progresszív szakágazatok fejlesztése előtt, s a Szovjetunióval folytatott együttműködésünket minőségileg magasabb szintre emeli. Amint arra Gustáv Husák elvtárs moszkvai látogatása alkalmából rámutatott: „Fejlődésünk meggyorsítása oszthatatlan részének és feltételének tekintjük a nemzetközi szocialista integrációban való részvétel jelentős elmélyítését. Nagy gondot fordítunk a gyártásszakositás és a kooperáció meggyorsítására, a tudományos kutatómunka egybehangolására és az egységes eljárásra más területeken is. Országaink erőinek és eszközeinek szorosabb egybekapcsolása, gazdaságaink közeledése nélkül nem lehet megbirkózni az új feladatokkal, megszilárdítani függetlenségünket a kapitalizmustól, s jobban kielégíteni az emberek szükségleteit.“ MAKRAI MIKLÓS
