Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-07 / 23. szám
ÚJ szú 17 1985. VI. 7. TUDOMÁNYI TECHNIKA Több mint hetven éve tudjuk, hová csapódott be a „tunguszkai meteorit“. Többrendbeli bizonyítékaink vannak, hogy valóban becsapódott, ám maga a meteorit nyomtalanul eltűnt... Milyen ismeretek vannak az ismeretlenről? Hetvenhat évvel ezelőtt Kelet-Szibériában, Irkutszk várostól 900 km-re északnyugati irányban felrobbant egy ismeretlen eredetű test. A robbanás ezerszer nagyobb erejű volt, mint a hirosimai atombombáé. Megállapították, hogy csak egy legalább százezer tonna tömegű kozmikus test, amely belehatolt a Föld légkörébe, okozhatott ekkora pusztítást, tarolhatott le ennyi erdőt, és támaszthatott ily hatalmas tűzvészt. Viszont maradandó nyomot kellett volna hagynia, egy körülbelül fél kilométer mélységű krátert. De kráternek nyoma sincs, és meteorit szilánkokat sem találtak a helyszínen. A sok ezer tonna ..anyag“ nyomtalanul eltűnt. A rejtélyes eset óta számos hipotézis született, mintha tudósok és szakértők, újságírók és sci-fi szerzők versenyre keltek volna, vajon melyikük elmélete a hihetőbb? A robbanás a Köves-Tungusz- ka folyó körzetében történt, ezért „tunguszkai meteorit“ néven került be a titokzatos események közé. Minden bizonnyal azért, mert elsőként az jut az ember eszébe, hogy a nem azonosított testet meteoritnak tartsa. Ez a felfogás uralkodott több mint három évtizeden át, majd felváltotta a más bolygókról származó, katasztrófát szenvedett űrhajó története. Később új feltevés született, eszerint a robbanás nem a földön, hanem a levegőben következett be, 10-15 km magasságban (ezzel magyarázható a kráter hiánya), s akkora hő keletkezett, hogy még a nehezen olvadó fémek is gáznemúvé vagy cseppfolyóssá alakultak át (ezért nem maradtak fenn szilánkok sem). Felmerült a kérdés: honnan származhatott ez a kolosszális energia? A magyarázat a következő: a tunguszkai eset kisméretű üstökös lehetett, amely a Földnek ütközött. Köztudott, hogy az üstökösmagok rendszerint nem tudják leküzdeni a földi légkör ellenállását, és a katasztrófa külső nyomai viszonylag gyorsan eltűnnek. A sajátos ötletparádé egy újabb variánsa, hogy a tunguszkai katasztrófát a Hattyú csillagkép 61. csillagának bolygórendszeréből, azaz idegen civilizációról érkező lézerüzenet (jelzés) okozta. Amikor megállapították, hogy a katasztrófa epicentrumából származó földmintákban nem szerepel az argon-39 radioaktív izotóp, és a tajga fölötti robbanást mag nélkülinek nyilvánították, megszületett az a hipotézis, amely szerint a tunguszkai meteorit csupán egy hatalmas méretű, legalább 100 ezer tonna tömegű por- és hótömb volt. A „tunguszkai meteorit“ rejtélyével kapcsolatban minden feltevés, amely az utóbbi hat évtizedben megfogalmazódott, két tényen alapult. Ismerjük a becsapódás helyét, de maga a test még nincs meg. A kutatók az elmúlt hat évtized alatt pontosan erre a titokzatos körülményre próbáltak a legkülönfélébb módon magyarázatot találni. Nemrégiben egy le- ningrádi tudós, J. Jordanisvili professzor, a' műszaki tudományok doktora, egész más szemszögből közelítette meg a problémát. Elképzelése olyannyira kézenfekvő, hogy egyszerűen érthetetlen, miért nem gondolt erre eddig senki. Jordanisvili professzor két valós tényből indult ki. Az első: 1908. június 30-ájának reggelén több száz ember látta Kelet-Szibériában a lehulló égitestet egy több mint ezer kilométer hosszúságú sávban, a Bajkál-tó és a becsapódási pont, vagyis a Vanavara telep között. A test lapos szögban száguldott a Föld felé, és 120-130 kilométeres magasságban tisztán kivehető volt tüzes, fénylő nyomvonala. Ez a tény egyetlen fizikai törvénynek sem mond ellent, hiszen ismeretes, hogy bármely test, amely kozmikus sebességgel behatol a Föld légkörébe, egy szempillantás alatt felizzik, hőmérséklete eléri a 10-15 ezer fokot, és „hullócsillagként“ vagy „napszilánkként“ észlelik (azok is ezt az elnevezést használták, akik a „tunguszkai meteorit“ száguldásának voltak a szemtanúi). Azt is tudjuk, hogy 100-130 km magasságban, amikor a test sűrű légrétegekbe ért, a súrlódástól lángra lobbant. A megfigyelési adat - rhint látjuk - pontosan egyezik a tudományos adatokkal. A másik tény: ugyanazt a száguldó testet szemtanúk még egy csoportja észlelte, ez a csoport azonban az Angara középső folyása mentén 200-400 km távolságra tartózkodott. Ez a tény szolgáltatott alapot á legfantasztikusabb értelmezésekre. Ugyanis, ha figyelembe vesszük a földgolyó görbületét, a látóhatár vonalát és számos egyéb körülményt, kiderült, hogy a szemtanúknak a lángoló testet legalább 300-400 km magasságban kellett látniuk, vagyis a földi légkörön kívül... máskülönben egyszerűen nem láthatták volna. Ha pedig így van, akkor a test nem a légköri súrlódástól lobbant lángra. Ez a feltételezés a legkülönfélébb, olyan jellegű következtetésekre ad alkalmat, mint a „kigyulladt űrhajó“. Tegyük fel, hogy a megfigyelők első csoportja a becsapódás előtt látta a meteoritot, az Angara középső folyása mentén tartózkodó második csoport pedig csak utána. A meteorit lapos szögben közelítette meg a Földet, bolygónk felszínéhez csapódott, majd két- háromszáz kilométer magasra visszapattant. Az Angara középső folyásának körzetében a szemtanúk ekkor észlelhették a meteoritot, amely olyannyira felizzott, hogy napként ragyogott. A test fantasztikus sebességét elveszítve másodszor is a Földre zuhant, ekkor már véglegesen... A tájékozódott olvasó felvetheti: ha a beesési szög elég kicsi volt ahhoz, hogy a meteorit visszapattanhasson, akkor mivel a beesési és a visszaverődési szögnek meg kellett egyeznie, a test nem pattanhatott olyan magasságba. Nem szabad viszont arról megfeledkeznünk, hogy visszapattanás esetében nem mindig érvényesül ez a törvény. A meteorit a dombos terepen csapódott be, és ez nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy nagy szögben pattanjon vissza. Mennyiben visz közelebb bennünket ez a hipotézis a probléma megoldásához? Mindenekelőtt megmagyarázza azt a tényt, miért észlelték a felizzott testet az atmoszféra határán kívül. De arra is magyarázatot ad, hogy miért nincs kráter a meteorit és a Föld érintkezésének helyén, és miért nem találtak semmilyen ,,anyag“-szilán- kot. Az anyag ugyanis másutt van. Végül fény derül a meteorit még egy titkára. A becsapódás helyén a kutatók felfigyeltek arra a jelenségre, és ezt többször rögzítették írásban is, hogy a katasztrófa az erdőt „figurálisán“ tarolta le, lepke alakzatban. Induljunk ki a lapos kő példájából. Ha a tenger felszínére dobjuk a követ, a csobbanás nagyjából jobbra és balra gyűrűzik a kő röppályájától. És hova zuhant a meteorit? Hol kell keresnünk? Az új hipotézis szerzője, a leningrádi Jordanisvili professzor a következő választ adja ezekre a kérdésekre:- A mechanika törvényeiből következik, hogy a meteorit útja az ütközés után valahol a Vanavara telep, valamint a Dubcsesz és a Vorogovka (a Jenyiszej kis mellékfolyói) folyók torkolatának vonalában húzódhat. Természetesen eltérések adódhatnak, de valószínűleg nem számottevőek. Fontos kérdés, hogy a „kacsázó“ meteorit az első becsapódást követően milyen messzire „ugrott“. Úgy véljük, ezt a távolságot is meg lehet becsülni, ha grafikus számítást végzünk. Ez az útvonal a térképen valahol a Jenyiszej hegyi kanyarulata közelében lesz, vagy a Jenyiszej és az Irtis által közrefogott tajgai térségekre esik. A telep mocsaras-dombos elpusztult kőzet és hatalmas görgelékkövek nagy mennyiségben találhatók itt. Egyikük valószínűleg a tunguszkai „jövevény“, a fiatal erdő már benőtte - ez az erdő mindössze 76 éves... VILJAM AGABEKOV (Tyehnyika - Mologyozsi) Hová tűnt a „tunguszkai meteorit“? A Skoda konszern Moszkvában A Moszkvában 1985. május 31-tól június 30-ig tartó „Csehszlovákia 1985“ jubileumi kiállítás sokoldalúan mutatja be hazánk 40 éves gazdasági és társadalmi fejlődésének eredményeit, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott tudományos-műszaki és termelési együttműködés egyes területeit. A kiállítás egyik legnagyobb résztvevője a plzeni Skoda konszern, melynek vállalatai gépipari termékeket, közlekedési eszközöket és energetikai berendezéseket mutatnak be. A kiállított gyártmányok között szerepel a Skoda Tr 14-es tirisztoros szabályozású trolibusz is, amely nagy sorozatokban készül a hazai és a szovjet városi közlekedés számára. Az energetikát az 500 MW-os Skoda gőzturbina forgó része képviseli. Ilyen turbinát helyeztek üzembe a Mélník III. hőerőműben. Az elektrotechnikai termékek közül a Skoda konszern bemutatja a hengerművi, kohászati és cementgyári berendezéseket meghajtó villanymotorok új sorozatát, amelyek nagy teljesítményükkel és megbízható működésükkel tűnnek ki az említett szakágazatok nehéz feltételei között. A nehéz szerszámgépek hagyományos gyártását horizontális maró- és fúrógépek modelljei szemlétetik. Ezeket a gépeket számos szovjet gépipari üzemben használják, a rendszeres megrendelők közé tartozik a konszern baráti vállalata, a szverdlovszki Uralmas. Az Első Brnói Gépgyár konszernvállalat eróművi kazánokhoz használt automatikus földgáztüzelő berendezéseket mutat be. A kiállítás látogatói megismerkedhetnek továbbá a ŐKD Dukla Praha konszernvállalat energetikai vízszűrőjével, valamint a víz oxigéntartalmának gyors és pontos meghatározására szolgáló berendezésével. I. B. S. A Praha-Ruzyné-i Légi Közelekedési Irányítás kiképzőközpontja az egyedüli intézmény Csehszlovákiában, ahol erre az igényes hivatásra készülő személyek oktatása folyik. Az érettségi vizsgák utáni 18 hónapos felépítményi szakoktatás mellett speciális radarkezeló tanfolyamokat is rendeznek. Az 1983 októbere óta működő intézményt a legkorszerűbb oktatási segédeszközökkel szerelték fel, amelyek teljes mértékben helyettesitik a légi közlekedés gyakorlati irányításának a feltételeit. A hivatásra készülő fiatalok mellett az alkalmazott irányítási dolgozók is itt ismerkednek meg a légi irányításban bevezetésre kerülő új műszerekkel, s állandó szakmai továbbképzésük elősegíti a légi közlekedés biztonságának fokozását. A felvételen Josef Fiiinger radarkezeló (balra) és Josef Novotny szakoktató a radar képernyőjén a leszálló pályák valóságnak megfelelő ábrázolását szemléli. A ÖSTK felvétele Érdekességek, újdonságok TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS A VASÚTI KÖZLEKEDÉSBEN A Szovjetunió erősen túlterhelt vasúti fővonalai azzal növelik a teljesítményt, hogy egyszerre továbbítanak rendkívüli terheket hosszú szerelvényekkel. A Német Szövetségi Köztársaság vasútvonalain például 5300 tonna a legsúlyosabb ércszállító szerelvények bruttó terhelése, a Szovjetunióban viszont már nyolcezer tonna a szabványos terhelés számos vasútvonalon. A szovjet államvasutakon nemrégiben világcsúcsot állítottak fel - írja a Railway Gazette International című folyóirat -, egy 440 vasúti kocsiból és öt dízelmozdonyból álló szerelvény 33 500 tonnás bruttó súllyal közlekedett az egyik harkovi vonalszakaszon. A korábbiaknál hosszabb személyszállító szerelvényeket is használnak a Szovjetunióban. A Moszkva-Jaroszláv gyorsvonat például az eddigi 16 kocsi helyett 24-ból áll. Hasonlóan hosszabb gyorsvonati szerelvények járnak Moszkva és Gorkij között is, és emiatt számos vasútállomáson 400-ról 600 méterre kellett meghosszabbítani a peronokat. EHETŐ GYAPOTMAG Ezentúl a gyapotmagot ugyanúgy lehet majd étkezési és takarmányozási célokra használni, akárcsak a búzát vagy a kukoricát. Eddig a gyapot magjában levő mérgező pigment miatt nem válhatott élelmiszerré, habár sok értékes fehérjét tartalmaz. A franciái gyapotkutató in :ézet csádi, mali és elefántcsontparti laboratóriumának genetikusai néhány évvel ezelőtt a trópusi Amerikában őshonos Gossypium hirsutumból olyan új gyapotfajtát hoztak létre, amely nem tartalmaz mérgező pigmentet. így az emészthetővé tett gyapotliszt szintén részt vehet majd az afrikai éhségövezet lakosságának táplálásában. (d) A plzeni Skoda Művekben 1950-ben kezdték el a hengermúvi részegységek szovjet tervdokumentációk alapján történő gyártását. Ez a termelési irányzat a későbbiek folyamán komplett hengemnúvi berendezések gyártásává fejlődött, melynek keretében számos csehszlovák találmányt és szabadalmat érvényesítettek. A Szovjetunióval folytatott együttműködés főleg 1960 után bontakozott ki, a Kelet-szlovákiai Vasmű hengermúvi berendezéseinek építésével összefüggésben. A hetvenes évek folyamán a Skoda konszern jelentős részt vállalt a Szovjetunióban épülő hengerművek kivitelezésében. Az egyik ilyen jelentősebb létesítmény az Azovsztál kohászati kombinátban működő, vastaglemezeket gyártó „Kvarto 3600“ hengermű. Jelenleg pótalkatrészeket is gyártanak a Szovjetunió színesfém-hengerdéinek felújításához. A felvételen a Stefan Kmec által vezetett szocialista munkabrigád tagjai a DUÓ 850x1650 mm-es színesfémhengerdéhez tekercsátrakó berendezést készítenek. A CSTK felvétele
