Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-17 / 20. szám
3 SZÚ 5 85. V. 17. Közös célok és feladatok Európa után Délkelet-Ázsia volt a világ második térsége, ahol szembekerült egymással a két antagonisz- tikus társadalmi rendszer - a szocializmus és a kapitalizmus. Az imperializmus évtizedek óta arra törekszik, hogy visszafordítsa, illetve fékezze itt a haladást. A demokrácia és a szocializmus erői azonban minden ilyen kísérletet - beleértve a fegyveres agressziókat is - visszavertek. A három indokínai ország - Vietnam, Laosz és Kambodzsa - sikeresen megszilárdította a nemzeti demokratikus és a szocialista forradalmak vívmányait, sőt, továbbfejlesztette azokat. Hármójuk együttműködését a gyarmatosítók és agresszorok elleni közös harc alapozta meg. A függetlenség elnyerése és a haladó társadalmi rendszer megteremtése után kapcsolatuk új dimenziókat vett fel, új tartalommal gazdagodott. Szeriózus jogi alapokon A korábbi időszakban, a háború éveiben a közös politikai és katonai feladatokon volt a hangsúly, hiszen a három ország nemzeti függetlensége, puszta létének megvédése volt a tét. Napjainkban a gazdasági feladatok megoldásában is mindinkább szükségessé válik egységük, együttműködésük szilárdítása. A békésebb körülmények között megvalósuló építő munka, az anyagi-műszaki alapok fejlesztése, a gyarmati uralom, majd később a katonai agresszió éveiben megrongált gazdaság helyreállítása ezt elkerülhetetlenné teszi. A három indokínai ország barátsága, szövetsége, szeriózus jogi alapokon nyugszik. 1977 júliusában kötötték meg a vietnami-laoszi barátsági és együttműködési szerződést. 1979- ben Vietnam Kambodzsával kötött szerződést a békéről, barátságról és együttműködésről, s ugyanebben az esztendőben lépett életbe a laoszi -kambodzsai együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Ezek a dokumentumok, melyek kapcsolataik általános fejlődésének törvényszerű eredményei, rögzítik együttműködésük alapelveit, s megfelelnek mindhárom ország létérdekeinek. A gazdasági területen az együttműködés első szakaszában túlsúlyban volt az imperialista agresszió, illetve Kambodzsában a véres polpo- tista terror szörnyű következményeinek felszámolásához nyújtott kölcsönös segítség. Elsősorban az éhezést, a munkanélküliséget kellett megszüntetni, helyreállítani a legfontosabb ipari és mezőgazdasági létesítményeket, a közlekedést, egyszóval ami a normális, mindennapi élethez szükséges. Együttműködés - magasabb minőségi szinten Az indokínai országok sikereinek egyik legfontosabb biztosítéka az a támogatás, amelyben Vietnam részesíti Laoszt és Kambodzsát. A szocialista Vietnam önzetlen segítsége mentette meg a kambodzsai népet Pol Poték további vérengzéseitől. Ma pedig internacionalista kötelezettségéhez hűen az ország gazdasági, kulturális, stb, talpraállásához nyújt nélkülözhetetlen támogatást. A Laosznak nyújtott vietnami segítség is jelentős: közel 200 beruházás megvalósításában működik közre, s több mint ezer laoszi szakember szerezte meg a képesítést Vietnamban. Minőségileg új szakaszt nyitott együttműködésükben a három ország párt- és kormányküldöttségeinek vi- entianei csúcstalálkozója 1983 februárjában, melyen kidolgozták a hosszú távú együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás fő irányvonalait. Hangsúlyozták, hogy minden egymás közti kérdést a marxizmus-leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján oldanak meg, s tiszteletben tartják a függetlenség, a szuverenitás, a területi egység, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás elveit - tekintettel az egyes országok sajátos, valamint hármójuk közös érdekeire. A vientianei csúcs nagy ösztönzést jelentett az együttműködés bővítéséhez. Az utóbbi években ugrásszerűen bővült a két- és háromoldalú kapcsolatok terjedelme, lényegében felöleli a társadalmi és politikai élet minden szféráját. Mindhárom országban gazdasági együttműködési bizottságokat hoztak létre, s ezekre fontos szerep hárul a gazdaságfejlesztés koordinálásában is. A fejlesztési programok összehangolásában fontos állomás volt az 1983 júliusában Phnompenh- ben megtartott első miniszteri szintű konferencia a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés bővítéséről. Fél évvel később, 1984 februárjában a három ország állami tervbizottságainak vezetői határozatot hoztak a népgazdasági tervek egyeztetéséről, s hogy ennek érdekében évente rendszeresen összeülnek. A legfontosabb közös feladatok: a termőföld és a munkaerő-tartalékok hatékony kihasználása, a természeti kincsek kiaknázása, a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Az elfogadott intézkedéseknek köszönhetően az együttműködés jó eredményeket hozott a mezőgazdaságban, a közlekedésben, távközlésben, a pénzgazdálkodásban, kereskedelemben. Jelentős az egészségkedéseket foganatosítottak a járványok és a trópusi betegségek visszaszorítására, a lakosságnak nyújtott korszerű egészségügyi szolgáltatások bevezetésére. Nagy lehetőségeket rejt magában a Mekong folyó vízkészletének hasznosítása is. Mindenekelőtt a vízi erőművek rendszerének kiépítéséről, a folyó alsó szakaszán a hajózhatóság biztosításáról, folyami kikötök építéséről és a kompközlekedés rekonstrukciójáról van szó. Közös terveket dolgoztak ki az öntözőrendszer kiépítésére, s meg kell akadályozni a Mekong deltájában a talaj minőségének romlását. A jelenlegi feltételek között mindhárom ország számára rendkívül fontos a természeti kincsek hasznosítása és az élelmiszertermelés növelése. E szempontból is jelentősége van a munkaerő-gazdálkodásnak, a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének. Tervbe vették a faipari és a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozására szolgáló közös üzemek építését, s a közlekedési és energiagondok is jobban megoldhatók az összefogással. Az iparban el kell mélyíteni a gyártásszakosítást, a termelési együttműködést. Kézzelfogható eredmények Az együttműködés az utóbbi években már nemcsak a központi szervek, minisztériumok, kormányok szintjén valósul meg. A kapcsolatok a testvéri tartományok között is mélyülnek. Például a vietnami Tchanh-hoa és a laoszi Chuapchan tartomány vezetői gazdasági és kulturális együttműködési megállaixidást kötöttek, s ennek eredményeként született meg a Mu- ang-rong öntözőcsatorna-rendszer, a Sop Long vízi erőmű, továbbá több kórházépület, üzletközpont, egy főiskola és vízvezetékhálózat a laoszi tartományi központban. Rendszeressé váltak a pártközi kapcsolatok, valamint a külügyminiszteri konferenciák. (1980 januárjában volt az első, a legutóbbit, sorrendben már a tizediket pedig ez év januárjában tartották.) Ez jelzi, hogy a három fővárosban rendkívüli súlyt helyeznek a közös külpolitikai irányvonal kidolgozására, melynek alapvető célja a jószomszédi kapcsolatok, a béke és stabilitás megteremtése egész Dél- kelet-Ázsiában. Vietnam, Laosz és Kambodzsa közös erőfeszítései átfogják a társadalmi élet minden területét. Ez már meghozta az első gyümölcsöket. Mindhárom országban javul a lakosság élet- színvonala, erősödik védelmi képességük. Természetesen a belső építésben és a nemzetközi kapcsolatok terén is rendkívül bonyolult feladatok várnak még az indokínai államokra. Ennek tudatában nemegyszer hangsúlyozták, hogy problémáik megoldásának alapvető feltétele mind az egymás közötti együttműködés, mind pedig a testvéri szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval folytatott együttműködés bővítése. F. PRÓŐKOVÁ ügyi együttműködés is. Közös intézA Pol Pot-rezsim rémuralmának súlyos örökségeit sikeresen számolják fel Kambodzsában. A társadalmi-gazdasági élet lassan ismét a normális kerékvágásba lendül. Megszilárdult az ország védelmi képessége, s ennek eredményeként kerülhetett sor az idén - immár negyedszer - a vietnami önkéntesek újabb kontingenseinek kivonására. Áprilisban és májusban tizenötezer vietnami katona tért vissza hazájába. Felső képünkön: egy kambodzsai falu lakosai búcsúztatják a hazatérőket. Lent: a vietnami önkéntesek áthaladnak a Dec Lac határátkelőhelyen. (Foto: ŐSTK) D onyecknek - a Donyec-medence bányafóvárosának - jó néhány sajátságos, a szénvidékre jellemző vonása van. De olyanok is akadnak, amelyek Ukrajna, az Orosz Föderáció, Belorusszia más városaihoz nagyon hasonlóvá teszik... Ilyenek: azok az obeliszkek és emlékművek, szobrok és múzeumok, amelyek a szovjet nép életének legnehezebb és egyúttal hősi oldalait örökítik meg - ez a nép helytállt és győzött a fasizmussal való összecsapásban. Donyeckben sok ilyen hely van, az egyik a Cseljuszkin-expedícióról elnevezett bánya területén. Nyárfák és lucfenyők árnyékában egy komor emlékmű áll, amelyen 511 olyan bányász neve sorakozik, aki életét áldozta a hazáért... Az emlékművet azok állították, akik miután életben maradtak - a felrobbantott bányákat és üzemeket, a lerombolt várost új életre keltették. Még tartott a háború, itt a hátországban azonban már teljes iramban folyt a helyreállítás. Az egész ország segített a felszabadított Donyec-medencének.-A fasiszták felrobbantották és vízzel árasztották el a bányát - emlékszik vissza Miron Jefremenko, az üzem veterán munkása, aki hosszú ideig villanyszerelőként dolgozott a Cseljuszkin-expedícióról elnevezett bányában. - Egyetlen felszíni építmény sem maradt épségben, egyetlen emelőgép sem maradt. Eltűnt a villanytelep, a rakodó- híd és a szénosztályozó helyén cementdarabok, elgörbült vasroncsok hevertek. Valamennyi üzem, a város lakóépületeinek többsége is ilyen állapotban volt. A hitleristák a rombolás szörnyű képét hagyták maguk után. Több mint húsz nagy bányát robbantottak fel, ezenkívül a kohászati üzemet, a gépgyárat, négy kokszvegyészeti és a javító üzemet, a nitrogéngyárat, felperzselték A Donyec-medence újjászületése a villamosokat és a trolibuszokat is. Mintegy négyezer lakóházat semmisítettek meg. A város egész munkaképes lakossága hozzáfogott az üzemek, a lakó- és középületek, a vasút helyreállításához.- Bányánkban építési-helyreállítási főigazgatóságot szerveztek - meséli Miron Jefremenko - s ez úgy határozott, hogy elsősorban a kazánházat és két szivattyút kell felszerelni, hogy eltávolítsuk a vizet a fejtésekből. Az építöbrigád tagjai túlnyomórészt nők voltak. A bányászok napról napra egyre közeledtek a föld alatti szénmezökhöz. És másfél évvel a helyreállítási munkák megkezdése után, 1945 júniusában, az első szint nyugati vágatában üzembe állt a 7. számú front - megindult a széntermelés. Nemcsak maga a bánya született újjá, hanem a körülötte levő település is. Az a példátlan munkahősiesség, amelyet az építők, a bányászok tanúsítottak, lehetővé tette, hogy a háború utáni második év végére 26 nagy bányát állítsanak helyre és helyezzenek üzembe. Ezenkívül 6 új közepes és 10 kis bánya létesült. Emellett a szénfejtés folyamatainak gépesítése átlagosan 90 százalékot ért el, míg a háború előtt 70 százalék volt, s jelentősen fokozódott a réselógépek termelékenysége. A város más ipari üzemei is begyógyították a háborús sebeket. A kohászati üzemben két nagyolvasztót, öt martinkemencét, négy hengersort helyeztek üzembe. Az első három évben a nyersvas termelése 2,5-szörösére, az acélé 3,3-szorosára ás a hengerelt vasé kétszeresére emelkedett. Ugyanakkor befejeződött a gép- és a nitrogéngyár, a kokszvegyészeti üzemek helyreállítása, 42 kilométer hosszú villamosvágányt is rendbe hoztak. 1949-ben a városi ipar össztermelése 8,4 százalékkal múlta felül a háború előtti színvonalat. A háború utáni időben Donyeck felismerhetetlenül megváltozott. Manapság több mint egymillió bányász, építő- munkás, kohász, tudós, diák, tanuló él itt. A háború utáni néhány év alatt másfél millió négyzetméter alapterületű lakás épült - ez egy 120 ezres lakosságú új városnak felel meg. A lakótömbökkel együtt 6 új iskola, 13 iskola előtti gyermekintézmény létesült, több könyvtár, valamint kiállítási komplexum, sportkombinát létesült úszómedencével, 8 gyógyintézet, 72 üzlet, 110 étterem és vendéglő is nyílt.-Én már nyugdíjas vagyok, de állandóan ellátogatok szeretett munkahelyemre, a Csetjuszkin-bányába - mondja Jefremenko. - Társaimnak egyre jobban megy a sora. A bánya nemrég ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Ma valóságos széngyár. Elegendő annyit mondani, hogy 50-szer felülmúlja termelésének eredeti szintjét, és évente több mint egymillió tonna kiválóan kokszolható szenet ad. Jómagam és más veteránok is, akik megismerték a háború szörnyűségeit és az újjászületés időszakának nehézségeit, büszkék lehetünk utódainkra. Igen, a Cseljuszkin-bánya ma Donyeck egyik élenjáró, modern üzeme. A két ezertonnás fronton, amely több mint egy kilométer mélyen húzódik, a bányászok gépesített komplexumok segítségével sikeresen termelik ki a vékony szénrétegeket. Az automatizálási, távvezérlési eszközök, a balesetvédelmi technika magas szintje - lehetővé teszi a bányászok számára, hogy hatékonyan irányítsák a termelési folyamatokat a fejtések mélyén. Azok a jelentős anyagi eszközök, amelyeket a bánya a szén értékesítéséből kap, módot nyújtanak arra, hogy állandóan javítsák a bányászok munkakörülményeit. Csupán a legutóbbi néhány év alatt kényelmes szolgáltató komplexum, modern diszpécser-iroda létesült, amely valamennyi föld alatti folyamatot irányítja. Petrovka, a bánya melletti lakótelep is évről évre változik, szépül. A múlt évben, a Donyec-medence felszabadítása 40. évfordulójának előestéjén, Donyeck egyik parkjában felavatták „A Donyec-medence felszabadítóinak" emelt emlékművet. Az emlékmű elé szép rózsákat ültetnek, azokat a virágokat, amelyeket a város lakói oly nagy szeretettel nevelnek a sok-sok téren körúton és parkban VIKTOR NOVOSZELOV
