Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-17 / 20. szám
utóbbi évtizedekben végbement nagyfokú iparosodás és urbanizálódás magával hozta az iparvidékek és a városok levegőjének szennyeződését, a zajártalom növekedését, valamint a különféle kórokozók elszaporodását. A civilizációs légszennyeződésnek ma már több mint 200 forrása ismeretes. A legfontosabbak közé tartozik az ipari por, továbbá a füst, a különböző gáz halmazállapotú égéstermékek és egyéb szervetlen vegyü- letek. Lényegében a levegőt szennyezik a hanghullámok is. amelyek gyakorlatilag zaj és lárma formájában fejtik ki káros hatásukat. A kórokozó baktériumok elszaporodására jellemző, hogy a nagyvárosok levegője köbméterenként 30-40 ezer egészségre káros mikroorganizmust tartalmaz. Mindez csökkenti a városi lakosság munkaképességét, különböző civilizációs megbetegedéseket idéz elő, ami végső fokon az egész társadalom szempontjából is kedvezőtlen körülményekkel jár. Szükséges tehát, hogy az iparosodás és a városiasodás kedvezőtlen következményeit a legújabb tudományos ismeretek segítségével kiküszöböljük, illetve mérsékeljük, ami egyúttal napjaink egyik legfontosabb feladatát is képezi. A légszennyeződés elleni küzdelem egyrészt műszaki, másrészt pedig biológiai módszerekkel valósítható meg a legeredményesebben. A műszaki módszerek lényegében olyan berendezések alkalmazását jelentik, melyek a különböző szennyező anyagoknak a levegőbe jutását megakadályozzák. Ugyanakkor a biológiai küzdelemben a legnagyobb szerepe az élő fáknak, cserjéknek, bokroknak van, melyek különböző kedvező tulajdonságaik révén képesek a légszennyeződés káros hatásait nagymértékben csökkenteni. E kedvező tulajdonságok közé tartozik mindenekelőtt a fás növények szűrőhatása, ami abban rejlik, hogy nagy levélfelületükkel felfogják a levegőt szennyező anyagokat. Természetesen az egyes fa- és cserjefélék szűröhatása különböző, mint ahogyan eltérő — A fásítások szerepe környezetünk védelmében a mérges gázokkal szemben tanúsított ellenálló képességük is. Itt említjük meg, hogy a mérges gázok közül a fás növényekre a kéndioxid és a széndioxid a legártalmasabb, melyekkel szemben gyakorlatilag ellenállóknak tekinthetők a nemes nyár, a tölgyek, továbbá az akác, az ezüstfa és a gledícsia. Ugyanakkor az említett mérges gázokkal szemben érzékenyek a luc-, a vörös- és a duglászfenyö, valamint a kislevelű hárs és a fürtös juhar. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy a talaj jó tápanyagellátása és szellőzöttsége, valamint a faállomány kedvező szerkezete nagymértékben növeli a fás növények szűrőhatását és ellenállóképességét a mérges gázokkal szemben. Az említetteken túlmenően nagy jelentőségük van a fás növényeknek a városainkban és ipartelepeinken egyre növekvő zaj elleni küzdelemben is. A 70 decibel feletti zaj már zajártalomnak számít, kedvezőtlen hatással van az emberi szervezetre és csökkenti a munkaképességet. A hanghullámok a fákba, bokrokba ütközve megtorpannak, majd pedig elnyelődnek. Egyes vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy az egyetlen sor fából és cserjéből álló ültetvény is jelentős zajtompító hatást fejt ki. Az ilyen ültetvény a tehergépkocsi által előidézett zajszintet mintegy 21 decibellel, míg a motorkerékpárét 30 decibellel képes csökkenteni. A fák zajcsökkentő hatása az alkalmazott fafajtáktól, valamint azok korától is függ. Igen nagyfokú zajtompító hatással rendelkeznek például az előbbiekben már említett nemes nyárak, melyek fasorokban már a 7 méteres magasságot elérve is igen kedvező hatást fejtenek ki. Az egyes fák és cserjék, facsoportok, fasorok azonban nemcsak megszűrik a levegőt, tompítják a zajt, hanem valósággal fertőtlenítik is a természetes légkört. Ez a tulajdonságuk elsősorban abból következik, hogy rügyeik, leveleik hatalmas felületet képezve olyan illóanyagokat választanak ki, melyek az emberi egészségre nézve rendkívüli veszélyes mikroorganizmusokat is képesek elpusztítani, illetve ártalmatlanná tenni. Ezeket az anyagokat a tudományos szóhasználatban fitoncídeknek nevezik. E tekintetben említést érdemel, hogy az egyes fák, cserjék fitoncíd hatása rendkívül eltérő. A tűlevelűek közül jelentős A Ceské Budéjovice-i Állami Erdőgazdaság piseki üzeme csaknem 30 000 hektárnyi erdőterületet gondoz, s az üzem faiskolájában az idén több mint hárommillió csemetét állítanak elő. Ebből 1 312 000 lucfenyőt, 850 000 erdei fenyőt, 313 000 bükköt, 280 000 tölgyet és 228 000 vörös fenyőt. A facsemetéket elsősorban saját szükségleteikre termelik, de más erdő- gazdaságokat is kisegítenek. Az idén 455 hektárt erdősítenek be, 30 hektárral többet, mint az elmúlt évben. Az erdősítést 130 hektáron gépekkel végzik. A felvételen Jan Pexidr, a faiskola vezetője és Jirí Procházka mérnök termesztési felügyelő a lucfenyő csemeték fejlettségét ellenőrzi A ŐSTK felvétele fitoncíd hatású például a lucfenyő és az erdei fenyő, továbbá a tiszafa és a boróka. Ugyanakkor a lomblevelűek közül elsősorban a nyárak, a tölgy, a gyertyán, a vadcseresznye és a mogyoró mutat ki erős fitoncíd hatást. Ezek alapján érthető, hogy a városok fásításánál, az ipartelepi zöldövezetek létesítésénél ezt a szempontot is figyelembe kell venni, s a telepítendő fákat és cserjéket úgy kell megválasztani, hogy azok egyéb kedvező tulajdonságaik mellett megfelelő fitoncíd hatással is rendelkezzenek. A vázoltak alapján nyilvánvaló, hogy a nyárak úgyszólván minden szempontból megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek környezetünk helyes kialakítása, illetve javítása szempontjából kívánatosak. Mindenekelőtt nagyfokú ellenállást tanúsítanak a legártalmasabb mérges gázokkal szemben, intenzív szűrőhatást fejtenek ki, jelentős zajcsökkentő képességük van, s fitoncíd aktivitásuk is igen magas. Ezen túlmenően a nyáraknak igen sok változatuk van, melyek alakjukban is jelentősen különböznek egymástól, s így esztétikai szempontból is kedvezően befolyásolják környezetünket. Természeti viszonyaink között elsősorban a fehér, a fekete és a balzsamos nyárak csoportjába tartozó fajtáknak, illetve változatoknak van jelentőségük. A fehér nyár például világos kérgével, szétterülő, terebélyes koronájával, többnyire elágazó törzsével, tenyérszerűen karélyos, ezüstösen csillogó leveleivel nyújt kellemes látványt a parkokban, fasorokban, facsoportokban. A fekete nyárak csoportjába tartozó európai és amerikai fekete nyár kereszteződéséből olyan kiónok jöttek létre, amelyeknek nemcsak gazdasági jelentőségük nagy, de környezetvédelmi szerepük is igen fontos. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet egy igen fontos tényezőre, nevezetesen arra, hogy ezek nőivarú egyedei virágzás idején allergikus megbetegedéseket idézhetnek elő. Éppen ezért nagyon fontos, hogy lakott területek fásításánál csakis hímivarú nyárakat alkalmazzunk, mivel ezek egészségügyi szempontból teljesen veszélytelenek. Esztétikai szempontból jelentős hímivarú nyáraink közé tartozik például a jegenye nyár, a tiszaháti nyár, az óriás nyár, a holland nyár, valamint több balzsamos nyár, melyek gyors növekedésük következtében is jelentős szerepet játszhatnak községeink és városaink fásításánál, valamint az ipartelepi zöldövezetek létesítésénél. Az említett nyárakat az illetékes erdőgazdaságok termesztik csemetekertjeikben, s a szükségleteket bármikor képesek kielégíteni. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a fásítások szerepe a községek, városok és ipartelepek körzetében környezet- és egészségvédelmi szempontból szinte felbecsülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy minden egyes fát, bokrot, cserjét védjünk és ápoljunk, mivel ezek szövetségeseink az egészséges környezet védelmében és fejlesztésében. Szocialista társadalmunk minden segítséget megad e feladat teljesítéséhez. Rajtunk múlik, hogy ezt a segítséget eredményesen kamatoztassuk. KOHÁN ISTVÁN A gőzmozdonyok a patakokkal átszőtt szűk völgyeken keresztül nemcsak a tehervagonokat húzták, hanem munkásokat is szállítottak a Podbrezová melletti étiav- nickára Miro Veselovsky felvétele A naptár 1901-et mutatott. Budapesten a mezőgazdasági minisztérium erdei kisvasút építéséről tárgyalt. A beruházás, amely abban az időszakban fontos előrelépést jelentett, elsősorban a rönkszállítás gondjait volt hivatott megoldani. Addig ugyanis a kivágott fát úsztatták, vagy 15-25 kilométernyire fuvarozták - a podbrezovái vasútra. A Fe- kete-Garam völgyeiben a fa úsztatására víztárolókat létesítettek, ezekből táplálták a víziutakat. A szállításnak ez a módja azonban nem volt éppen gazdaságos, mivel az úsztatások folyamán nagyok voltak a veszteségek, s ezeket még a vízi közlekedés alacsony költségei sem ellensúlyozták. Azonkívül az időjárástól való függőség, az árvízveszély s a korlátolt szállítási kapacitás is az erdei vasút építése mellett szólt. 1908-ban, több javaslat megvitatása után, megkezdődött az építés első része a Hronec-Őierny Balog-i szakaszon, s az év végéig 10,7 kilométeren fektették le a vágányokat. A kisvasút fokozatosan újabb völgyeket szelt át, ám a lelkes munkát félbeszakította az első világháború. 1915-ben azonban újra benépesedett a Fekete-Garam környéke', hadifoglyok folytatták az egy évvel azelőtt megszakított munkát. 1916-1918-ban a Hronec -Osrblie és a Dobroc-Páleniőnő szaka- szoni elsősorban orosz hadifoglyok dolgozták. Az építés később is gyors ütemben folytatódott, 1928-ra már csaknem 100 kilométer hosszú szakasz készült el. A kisvasút utolsó részén az 1947-1949- es években rakták le a vágányokat; a Cierny Potok-Smreőina szakasszal együtt az erdei kisvasút 132 kilométer hosszú lett. Az építés, az üzemeltetés és rönkszállítás 250 - 300 embernek adott munkát. A fekete-garami erdei kisvasút üzemeltetése azonban, amely csaknem 40 éven át több mint 15 millió köbméter fát szállított, műszaki szempontból nem volt egyszerű, hiszen a szerelvénynek helyenként 70 ezrelékes emelkedőt kellett leküzdenie. Egyébként az 1927-1962 közti időszakban személyszállításra is használták a kisvasutat, amelyen naponta 250-300 Cierny Balog-i utazott a hro- neci öntödébe, vagy bevásárolni Podbre- zovára. A kisvasút nagy szolgálatot tett az erdőgazdaságnak. Az 1953-1955-ös években, amikor a Garam-menti erdők nagy részében orkán pusztított, egy benzinmotor-meghajtású és hét gözmoz- dony szállította a tönkrement fákat. 1961- ben aztán három diesel mozdonnyal bővült a géppark. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentős szakasz a fekete-garami kisvasút történetében. Dolgozói alaposan kivették részüket a megszállók elleni harcból. Partizánokat és katonákat szállítottak a hegyekbe, akik számára az élelem és a fegyver is ezen az útvonalon érkezett. Az egyik Cierny Balogból Hronecba történő szállítás alkalmával Ján Nikolajdes mozdonyvezető és Dezider Ővec fűtő a németek fogságába esett. 1944 október 26-án Hronec főterén mindkettőjüket agyonlőtték. Később az előrenyomuló szovjet hadsereg elől menekülő fasiszták sok kárt okoztak a kisvasútban. Hronecben két gőzmozdonyt megsemmisítettek, felgyújtották a fútőházat, az üzemanyagraktárt és tönkretették a váltókat. A többi gőzmozdonyt, amelyek Cierny Balogban és a környező völgyekben voltak, a partizánok megmentették. A felszabadulás után aránylag rövid időn belül felújították a kisvasút forgalmát. 1967-ben úgy tűnt, a fekete-garami erdei kisvasút rövid idő múlva végleg befejezi pályafutását. Az állami erdőgazdaság a közúti közlekedést részesítette előnyben, így a már „haszontalan“ vasút vágányait fokozatosan felszedték. 1980- ra 95 kilométert, vagyis az egész szakasz háromnegyedét likvidálták... De a hidakat felszakítani nem lehet. Kell, hogy valami visszavezessen a múltba - esetenként figyelmeztetőül, máskor pusztán az emlékek miatt. így az erdei kisvasút néhány utolsó kilométere megmenekült. .. Nagy munka volt, de létrejött a fekete-garami erdei kisvasút múzeuma és a Jozef Dekrét Matejovie emlékszoba. A munkából a Banská Bystrica-i Kerületi Nemzeti Bizottság és a helyi SZISZ- szervezet is kivette részét. Az ötlet - menteni a menthetőt - Klára Janőuro- vától és Vlado Paskotól, a Banská Bystri- ca-i URBION mérnökeitől származott. Ök kapták feladatul Cierny Balog területfejlesztési tervdokumentációjának kidolgozását. Tudták, a kisvasútról sem szabad megfeledkezniük, meg kell menteni a múltat a mának s a jövő generációnak. IVAN BACA • ^ ^ ^ •i Imi «n^iovonek
