Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-05 / 18. szám

ORVOSNÁL Az orvos megvizsgálja a páci­enst, és így szól:- önnek náthája van, ez termé­szetes ilyenkor, tavasszal. Tegnap még nekem is az volt. De ajánlok magának egy csodaszert! Nem kell ide semmi gyógyszer. Megit­tam hét deci forralt bort, aztán gyorsan bebújtam a kádba. Forró fürdőt vettem, majd odafeküdtem a feleségem mellé. Tudja, milyen hatásos ez, főleg ilyenkor, májusi éjszakákon? Magának is ezt ajánlom! Mire a beteg:- De doktor úr, én nem is isme­rem a maga feleségét! BÁR Végre bezár az éjszakai mulató. A főnök fáradtan hazaér. Amint ágyának dől, megszólal a telefon.- Mondja, hánykor nyitnak? - hallatszik a vonal túlsó végéről.- Délután ötkor! - feleli dühö­sen, és lecsapja a kagylót. Kisvártatva újabb csengetés.- Mondja, nem tudna kivétele­sen hamarabb nyitni?- Egy frászt! - ordítja a főnök.- De, uram, én nem be szeret­nék jutni, hanem ki! Ugyanis itt hagyott az asztal alatt... BLÖD Természetrajzórán feláll Pisti­ke, és azt kérdezi a tanítótól:- Tanító úr, kérem, tessék ne­kem megmondani, hogy miért hív­ják a sárgarigót sárgarigónak?- Micsoda ostoba kérdés ez? Azért hívják sárgarigónak,, mert sárga.- Azt én is tudom, De miért rigó? SÉTA- Anyuka, mehetek sétálni?- Ilyen piszkos füllel akarsz menni?- Nem... a pajtársaimmal.... MUTATVÁNY Csinos állatszelidítónő mutatja be nagy számát az oroszlánket­recben. Egy kockacukrot vesz a szájába, odahajol egy nagy sö­rényű hím oroszlánhoz, az pedig kiveszi a szájával a szelídítőnö szájából a cukrot. Dörgő taps. A cirkuszigazgató harsány hangon bejelenti, hogy aki utánacsinálja a mutatványt, ezer koronát kap. Nagy csend tá­mad. Egyszerre csak a karzatról leszól egy hang:- Én megteszem, de vigyék ki előbb az oroszlánt. AFORIZMÁK A DIKOBRAZBÓL Sohasem mondott sem­mit, azt viszont iparkodott ha­tásosan előadni. A nullából csak akkor lesz valami, ha jól helyezkedik. Valamikor azt mondtuk: * vannak még hibák, hibáink. Ma már árnyaltabban fogalma­zunk: vannak még tartalé­kaink.. . Vigyázott nevének becsüle­tére. Ezért csak névtelen följe­lentéseket írt. Valaha az döntött, hogy mit tud, mit ismer. Ma olykor fonto­sabb az, hogy kit ismer... Kétszer nem lépsz ugyan­abba a folyóba. Másodszor már piszkosabb... Rövidlátókon még a rózsa­színű szemüveg sem segít. Van olyan munkahely, ahol azt is palástolni kell, hogy az ember azért gondolkodik. A televízió kiölte belőlünk utolsó nomád ösztönünket. Csak ülünk, és alig mozdulunk valahová. Sz. J. fordításai A hét vicce Sopánkainénak mondja az orvos:- Asszonyom, a férjének nyugalomra, csendre van szüksége. Tessék, fölírok magának altatókat.- Doktor úr, és milyen adagokban szedje a férjem?- Téved, asszonyom. Nem a férjének írtam ki ezeket a porokat, hanem önnek...- írja, Mancika. Meg­szüntetjük a sok fö­lösleges körlevelet, ezért kiadunk egy kör­levelet a körlevelek ellen! (Milan Stano karikatúrája) VIZSGA Sebészeti szigorlat. Megkérdi a vizsgáztató professzor:- A beteg lábában golyó akad el, és emiatt sántít. Mit tenne ön?- Én is sántítanék. HALLOTTUK a c '<0 o <3 o> $ E V. 0 E <0 qT E 1 8 . a» : ■2, í ín IA O <t> N ■C s 0 <B Je — If E S <0.2. fi UJ (0 1 10 o c 3 CL MEMÓRIA Három nyugdíjas beszélget egy ligeti pádon.- Nehezemre esik már az olva­sás - mondja az első. - Tíz perc után összefutnak a betűk a sze­mem előtt. - Nagyot sóhajt, és legyint: - A látásom, a látásom.- Nekem a fülemmel van baj - mondja a másik. - A női hango­kat alig hallom, a moziban minden film néma nekem. Hja, a hallásom, a hallásom.- Képzeljétek - mondja a har­madik -, a múltkor jó kedvem volt. Mondom a feleségemnek: anyu­kám, szeressük egymást. Erre ő: de apjuk, hát nincs egy órája, hogy megöleltél. Persze, persze, igazad van. Bizony, bizony, a memóriám, a memóriám. MEGÁLLNI Gyerkőcök fölmásznak a cse­resznyefára. Nagyban eszeget­nek, amikor meglátják a közelgő kerülőt. Nosza, futásnak erednek. A kerülő kergeti őket és így kiált:- Álljatok meg, ebadta gaz­fickói! Mire egyik gyerek visszafor­dul:- Álljon meg maga! Magát nem kergeti senki! „ SYEREKÉSZ A tanító az iskolában az elvont dolgok fogalmát magyarázza:- Elvont az a dolog, amit nem tudunk a kezünkkel megfogni. Na Pistike, mondj egy példát!- Például egy izzó vasdarab. GYERKŐCÖK- Elveszel feleségül, ha nagyok leszünk? - kérdezi az ötéves Kati­ka Pistitől az óvodában.- Elvennélek, de nem lehet - hangzik a felelet. - Mi csak egymás közt házasodunk: a nagy­apám a nagymamámat vette el, a sógor bácsi meg a nővéremet! Azonnal hívja az orvostanhallgatót! (Sztrsei) Adil Rahimov* Elkéstem a munkából. Belé­pek a műhelybe, hát éppen a főnök jön szembe. Haszan Mehtijevics. Zavaromban elpi­rultam.- Hm, hm - köszörülte ko­moran a torkát Haszan Mehti­jevics, aztán jeges hangon megszólalt: - Szép kis munka­erő, mondhatom. Majd a föld alá süllyedtem szégyenemben.- Hány óra?- Nyolc óra múlt tíz perccel - feleltem csöndesen.- És hánykor kezdődik a műszak?- Nyolckor - suttogtam még hallkabban szememet bűnbá­nóan lesütve.- Látom, nem vagy fajankó. Jól tudod, hogy létezik a vilá­gon munkafegyelem, amely mindenkire egyformán kötele­ző. Rendnek kell lenni. Minden perccel takarékoskodni kell... * Azerbajdzsán humo­rista Legfőbb kincsünk az idő Haszan Mehtijevicsből öm­lött a szó. Hosszasan fejteget­te a percek fontosságát. Meg­győzően és szívélyesen, heve­sen és oktatóan, szavainak időnként széles mozdulatokkal adott nagyobb nyomatékot. Hol csöndesre fogta a hangját, hol meg úgy dübörgött, akár a hegyipatak. Utalt egy bizo­nyos értekezletre bizonyos előadásának bizonyos kitételé­re, idézte egy bizonyos tekinté­lyes újság cikkének hosszú és okos mondatait, hivatkozott egy bizonyos brosúrára, . amelyben arról esik szó, mi­lyen kárt okoznak a termelés­nek egyes lelkiismeretlen dol­gozók. Már egészen elzsibbadt a lábam. Irigykedve néztem a gépük fölé hajoló szakikat. Az enyém is ott állt két lépés­nyire fémesen csillogva, moz­dulatlanul. Éreztem, hogy ki­száll belőlem minden erő. A szemem előtt elsötétült a vi-. lág. A főnök atyáskodó vállve- regetése térített magamhoz:- No, világos minden? Mosolyfélét erőltettem az arcomra. Nyilván igen gyá­szosra sikerülhetett, mert Ha­szan Mehtijevics aztmondta:- Látom, hogy furdal a lelki­ismeret a ballépésed miatt. Je­gyezd meg, hogy tíz perc a ter­melésben nagy dolog. Tíz perc alatt műhelyünk például 200 munkadarabot készít, gyárunk pedig... Azt hittem rögtön elájulok.- Vésd jól az eszedbe, hogy becsülni kell minden másod­percet! Amikor befejezte, rogyado­zó térddel kullogtam a géphez. Ebben a pillanatban meg­szólalt az üzemi rádió:- Elvtársak, ebédszünet. Most hallgassák meg Haszan Mehtijevics Kalantarov előadá­sát a Legfőbb kincsünk az idő című sorozatból. Elveszítettem az eszméle­temet. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása ÚJ szú' 22 1985. V. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom