Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 18. szám
ÚJ szú 15 1985. V. 5. A Kirov kolhoznak saját szolgáltatóháza van pel együtt, és még csak nem is egészen számít bedolgozónak. A tallini kombinátban csak kellemes üzemi étkezdét láttam, egy másik baltikumi könnyűipari üzemben, az ugyancsak részben exportra dolgozó vilniusi bútorgyárban viszont minden üzemrészhez külön kis eszpresszó tartozik. Hogy mikor térnek be oda - munkaidő előtt, után, vagy netán alatt - nem tudom biztosan. Ugyanennek a litvániai gyárnak a felkeresése után a házigazdák saját Ika- rusz-buszukba ültették újságíró csoportunkat, úgy vittek el a profilaktóriumukba. Az út negyven percet vett igénybe. A város határán jócskán túl, egy csöndes, metszőén tiszta levegőjű fenyöerdöben állt meg velünk az autóbusz. Ugyanígy hozzák és viszik reggelenként, illetve munkaidő után vissza a profi- laktóriumban pihenő dolgozóikat. Ez nem szanatórium: lakói közben végzik munkájukat az üzemben. Azokat utalják be ide (nem kevesebb és nem több, mint huszonnégy napra), akiknek ugyan nincs heveny megbetegedésük, de akik kimerültek, valamilyen bajjal küszködnek, vagy egyszerűen akik egy kis környezet- változást igényelnek. Három és fél héten át itt töltik tehát a délutánjaikat, az estéiket és az éjszakájukat. Ezalatt elvégzik rajtuk a szükséges orvosi „karbantartást“ (iszap és egyéb fürdő, fizikoterápia, masszázs, fogorvosi kezelés, szauna áll a beutaltak rendelkezésére), olvasnak, kártyáznak, tévét nézA _ észt főváros, Tallinn határában t\L. található egy minta-halászkol- hoz. A turisták számára kiadott útikalauz is ajánlja a gazdaság központjának felkeresését, s aki megfogadja a tanácsot, az nem falut, vagy telepet talál, hanem valóságos parkot, benne terraszosan emelkedő, egyéni tervezésű lakóházakat, az éppen épülő tízemeletes irodaházat, a szállodarendszerű nyugdíjasházat és így tovább. A város felől érkezve az első épület a saját szolgáltatóház, ahol a halászszövetkezet tagjai a fodrásztól a kozmetikuson át a ruhaszalonig, a vegytisztítóig és az órásig mindent megtalálnak. Méghozzá évente százhúsz rubel erejéig a tagok ingyenesen vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Ez kiegészítésnek számít a pénzbeli jövedelmükhöz. Amint a Baltikumban járva később meggyőződhettem róla, ez nem annak köszönhető, hogy mintakolhozról van szó. Ellenkezőleg. A kisebb jövedelmet nyújtó szövetkezeti és állami gazdaságok még inkább törik magukat, hogy külön szociális kedvezményekhez, juttatásokhoz segíthessék dolgozóikat. Miért? Először is azért, mert a szocialista társadalomban mindig is volt ilyen tendencia, s ez a Szovjetunióban máig is érvényes. A második ok: a munkaerő megtartása csaknem minden termelő üzem, szövetkezet nagy problémája, s ennek egyik megoldása éppen a megfelelő szociális háttér és légkör megteremtése. A harmadik tényező pedig az, hogy a balti szovjet köztársaságokban- jóval korábban fogyott el a munkaerőfelesleg és még égetőbb a létszámhiány, mint a Szovjetunió más vidékein. Ennek egyik fő, bár nem egyetlen oka az, hogy itt a születési arányszám kisebb, mint más szovjet köztársaságokban. Atallinni „Marat“ textilkombinát exportra dolgozó üzem, Nyugatra is szállít. Főleg női és gyermek-felsőruhát, fehérneműt gyárt kivitelre. Ovszjannyikov főmérnök büszkén újságolta, hogy a múlt évben csak négy százalékos volt a fluktuáció. Szvetlána Minyova üzemi bizottsági elnöknő fél órán keresztül sorolta, hogy mit tesznek a munkaerő megtartásáért. Nem fontossági sorrendben mondta, hanem ahogyan eszébe jutott. A kombinát dolgozói olcsóbban vásárolhatnak saját termékeikből; a gyárban (illetve gyáraikban, mert számos telephelyük van) élelmiszerüzlet, fodrász, manikűrös, takarékpénztár működik; a gyár területén távhívásos telefonautomaták működnek; óvoda és gyereknyaralás dolgában minden igényt ki tudnak elégíteni. A gyárnak gyümölcs- és zöldségtermesztő szövetkezete van. Magyarán: minden dolgozó névleges összegért bérelhet közművesített telket, ahol hétvégi házikót építhet, kertészkedhet. Az üzemi bizottilyen házakban laknak az észt halászok (A szerző felvételei) ság közös kirándulásokat szervez; családi rendezvényekhez - ha kívánják - ingyen bocsát rendelkezésre helyiséget. A tanév elején a dolgozók gyerekeinek beiskolázási ünnepséget rendeznek és minden elsőosztályosnak ingyen adnak iskolatáskát. A gyár főként egy, de azért tulajdonképpen három műszakban dolgozik. A műhelyeket járva értettem meg ezt a különös megállapítást. A varrónők ugyanis abban a napszakban járnak be az üzembe, amikor nekik alkalmasabb: délelőtt, délután, este, vagy akár éjszaka. Aki tud, nyolc órát dolgozik, de aki csak négyet, azt is szeretettel várják. Aki akarja, hazaviheti a munkát a gyári varrógépnek, sétálnak, gombát szednek az erdőben. Ha van elég hely, nem is szükséges orvosi javallat a beutaláshoz. A kétágyas szobákhoz külön fürdőszoba tartozik. A nyári időszakban a profilaktórium közönséges üdülésként a családdal együtt is igénybe vehető. A huszonnégy napra szóló, a gyárban elfogyasztott ebédet is magában foglaló, beutaló önköltsége az üzemnek százharminc rubel; a dolgozó azonban csak tizenhárom rubelt fizet érte. Családtagjai valamivel többet, (összehasonlításképpen: az átlagbér havi kétszáz rubel körül van a bútorgyárban.) A háromemeletes, hosszú épületben százhúsz fő számára van hely; gyakorlatilag mindenki, aki igényli, évente kétszer kaphat huszonnégy napra ide Szolgáltatások nyomában a Baltikumban beutalót. A bútorgyárnak ezenkívül saját üdülője van a Balti-tenger partján. A jövedelem-elosztás módja is olyan, hogy a másutt megszokottnál kisebb hányad jut a bérekre (a prémiumokra ez már nem vonatkozik) és jóval nagyobb azokra a szociális kedvezményekre és juttatásokra, amelyek könnyítik a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyok, a nagycsaládosok és különösen a fiatalok megélhetését. Egy halászkolhozban például (nem a már említett Tallinn mellettiben, hanem a lettországi Salacgrivas községben) megmutatták azokat a többemeletes, távfűtéses lakóházakat, amelyeket a gazdaság maga épített és amelyekben háromszáz alacsony bérű lakás áll tagjaik rendelkezésére. Nem „dobálják“ a kiutalást a tagok után (kivéve, ha nagyon kapós szakember az illető, akit azzal csábítanak oda), de a fiatal házasoknak sem kell azért túl sokáig lakásra várniok.. Megjegyzem, a Szovjetunióban mind többen vannak olyanok, akik nem emeletes, hanem saját családi házban szeretnek élni. Ennek az építését is támogatják az ipari és a mezőgazdsági üzemek és - amennyire a Baltikumban meggyőződtem róla - elég hatékonyan. Az észtországi Väätsea községben a Május 9. kolhozban is jártunk. Kitünően dolgozhatnak ott. Ezt abból gondolom, hogy az évi fejési átlag tehenenként 5120 liter, s egy hektárról átlagosan mintegy négy tonna gabonát takarítanak be - ez jócskán meghaladja a szovjet országos átlagot. A 260 rubeles havi átlagjövedelem ehhez képest nem tűnik soknak, kivált, ha tudjuk, hogy ezt a háztájiból viszonylag kevéssel lehet csak kiegészíteni. Viszont aki családi házat épít (és itt irigylésre méltók a fiatalok!), annak a gazdaság eleve negyven százalékot térít és a többi hatvanra is hosszú lejáratú hitelt nyújt. Az építkezésbe tehát jóformán kezdő befizetés nélkül bele lehet fogni. Ebben az észt kolhozban láttam néhány készülő, kétszintes családi otthont: a kolhoz saját építöbrigádja dolgozik rajtuk. A lakószobák átlagos ossz-alapterülete nyolcvan négyzetméter (ez rendszerint egy nagy közös nappali és négy kis hálószoba). Ehhez jön a konyha, a mellékhelyiségek, a szauna a pincében és többnyire még egy garázs, valamint fészer, vagy nyárikonyha. A kivitel - a nyílászárók illesztése, a tapétázás, a parkett minősége mindenütt kielégítő volt. Mindennek beszerzése persze a Baltikumban sem mindig könnyű... KULCSÁR ISTVÁN A bizalom megbízólevele A Moszkvai Rádiótechnikai Gyárban azért is jól ismerik Sztanyiszlav Scsokint, a Kom- szomol-bizottság titkárát, mert tekintélye van a fiatalok körében - ezt azonnal meg- éreztem. Sztanyiszlavot nyilván kissé zavarta a személye iránt tanúsított figyelem. Úgy véli: semmi különöset nem tett. Mint sok más fiú, a középiskola elvégzése után mindjárt beállt a gyárba, de hogy is lehetett volna másként? Hiszen apja, anyja, bátyja és nővére is ott dolgozik. Az üzem, mint mondani szokás, a „szülőháza" lett. Azután beiratkozott a főiskolára és levelező úton elvégezte. 1983-ban pedig a gyári Komszomol-bizott- ság titkárává választották. A nagy kollektívában hamar felismerték és értékelték a fiatal munkás szakmai képességeit.- 1982-ben - meséli Sztanyiszlav -, olyan esemény történt, amely új értelmet adott az életemnek. A kerületi tanács képviselőjévé választottak. A választók nem tévedtek, amikor bizalmat tanúsítottak iránta. Sztanyiszlav 29 éves korában a kerületi képviselőcsoport vezetője, s ezenkívül még a fiatalkorúak körében végzett munkával foglalkozó képviselőbizottság tevékenységét is irányítja. A gyárban is sok gond nehezedik a fiatal képviselő vállára. Az üzem munkásaiból és mérnökeiből képviselőcsoportot szervezett. Sztanyiszlav felelős a szocialista verseny megszervezéséért az ifjúság körében. Arra a kérdésre, hogyan befolyásolja a komszomolisták szocialista versenye az üzem terveinek teljesítését, Sztanyiszlav így válaszol:- A 63 Komszomol-brigádban a legutóbbi évben egyetlen fegyelemsértés sem fordult elő, nincs fluktuáció, a munka termelékenysége pedig nálunk az átlagosnál 15-20 százalékkal nagyobb. Az ifjúsági brigádok gyártotta termékek több mint 98 százalékát az átvétel során azonnal elfogadják. Míg az egész gyárban a termékek önköltségének 0,5 százalékos csökkentését tervezték, e brigádokban ez 0,75 százalékkal lett kisebb.- Mi az eredmények titka?- Minden ifjúsági brigád alaposan ellenőrizte valamennyi műveletét - magyarázta Sztanyiszlav -, a technológia valamennyi elemét betápláltuk a számítógépbe, és másodpercnyi pontossággal ellenőriztük. Világossá vált, hogy jobban is meg lehet szervezni a munkát. Tanulmányoztuk a szomszédos szakaszok munkáját, és ott is akadtak tartalékok. Miután nálunk a gyárban feltártuk a lehetőségeket, megállapítottuk, hogy jobb eredményeket lehet elérni, ha tökéletesítjük az együttműködést a részegységeket és kiegészítő alkatrészeket szállító társüzemekkel. Itt aztán jó szolgálatot tett a képviselői megbízólevél... De nemcsak a szocialista verseny nyújt segítséget a munkatermelékenység növeléséhez és a termékek minőségének javításához. A legtapasztaltabb szakemberek patronálják az ifjúmunkásokat, átadják nekik ismereteiket, a szakmai fogásokat. Az oktatók közül hárman a Szocialista Munka Hősei, 130-an pedig különböző érdemrendekkel és érmekkel kitüntetett kiváló munkások. A fiatal szakemberek továbbképző tanfolyamokon, két technikumon, a főiskola esti tagozatán emelhetik szakmai képzettségük szintjét. Csupán a múlt évben több mint 300 ésszerűsítő javaslatot dolgoztak ki a gyárban. A bevezetésükből származó gazdasági eredmény 320 ezer rubel volt. Figyelemre méltó, hogy az ésszerúsítők többsége a tanulóifjúság köréből kerül ki. A kerületi Komszomol-bizottságban elmondták: Sztanyiszlav Scsokin tud tapintatosan bánni az emberekkel. Senkire sem kényszeríti rá az akaratát, hanem érti a módját annak, hogy „megmozgassa" az embereket, felkeltse érdeklődésüket. Magam is meggyőződtem erről, amikor Sztanyiszlav, mint valami magától értetődő dologról, lelkesen mesélt az ifjúmunkás-birgádok kezdeményezéseiről. A gyár fiataljai - többek között -, bekapcsolódtak az egyik brigád kezdeményezésébe. Ennek a komszomolistái egy hétig nemcsak a maguk normáját teljesítették, hanem jelképesen a gyár volt munkásának, N. Sz. Artamonovnak, a Szovjetunió Hősének a normáját is, aki a Nagy Honvédő Háborúban esett el. „Az emlékezet műszaka" - így nevezték el ezt a kezdeményezésüket - révén keresett pénzt pedig a fasiszta Németország fölött aratott győzelmet megörökítő emlékmű építésének céljára utalták át.- Gyárunkban most - folytatja Sztanyiszlav - verseny indult a küszöbönálló moszkvai VIT tiszteletére. A komszomolisták elhatározták, hogy ezt az eseményt nemcsak termelési sikerekkel köszöntik. Sokan azt a kívánságukat fejezték ki, hogy szabad idejükben részt vesznek az ifjúsági palota építésében. A. POPOV (APN)
