Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
A színház lemaradt jj/i a többi művészet mögött abban az igyekezetben, hogy „új utakat“ találjon korunk embere gondolkozásának, érzéseinek kifejezésére. Én nem tartozom az alig várt új drámaírók közé. Bár közibük tartoznék. De remélem, részt vehettem útjuk előkészítésében. Nem vagyok újító, csak elfelejtett javak felújítója, és remélem, hogy alkalmatlan limlomok eltakaritója“, fogalmazta meg ars poeticáját az író. mos változatban írta meg egyetlen, egész estét betöltő komédiáját. A házasságszerző végül Hello Dolly- a mozikban Barbra Streisanddal a főszerepben láthattuk - címmel musical formájában járta be a világot és szerzett írójának sikereket. Ismert drámái még a Mozart és a szürke szolga, Az élet értelme címüek. A mi kis városunkban pontosan tudja, hogy a dráma mindig a jelennek és a jelenről szól. írói programja, hogy ezt a jelent valahogy az örökkévalósághoz kapcsolja. Hasonlóan vélekedik a helyszín kérdésében is, ha konkrétan Amerikát ábrázolja is, olyan vonásokat emel ki, ábrázol, amelyek a világ több más pontján érvényesek. Hasonlóképpen jár el a Hajszál híjánban is, de ez a drámája - talán mert az emberi életet végtelen csillagászati távolságból szemléli - még merészebbnek, még általánosabb érvényűnek tűnik. ,,A lét küzdelem - mondja Antropus, a dráma főszereplője. - Tudom, hogy minden ami jó és nagyszerű a világon, szüntelen veszélyben van, borotvaélen táncol, és legyen akár föld, akár otthon, harcolni kell érte. “ UJ UTAKON Thorton Wilder: Drámák Ezek szerint írt, fogalmazott, szerkesztett. Egyike azon XX. századi drámaíróknak - Brecht és Dürenmatt mellett - akik a színpadon a legélesebben adnak hangot a világért való aggódásuknak. A Hajszál hí- jánt (Wilder), a Kurázsi mamát (Brecht) és a Fizikusokat (Dürenmatt) ilyen tematikai válogatás alapján akár trilógiába lehetne foglalni. Thornton Wilder (1897 - 1975) puritán amerikai családból származott, haladó gondolkodású, a világ sorsáért aggódó író volt. Szűk látókörű középiskolából került a szabadabb szellemű Yale Egyetemre, majd diplomája megszerzése után egy évet Rómában töltött. Hazakerülve egy kisvárosban tanított francia nyelvet és irodalmat. Ifjúkorának első irodalmi kísérletei „háromperces drámák“ voltak, melyek tulajdonképpen párbeszédekbe foglalt parafrázisai egy-egy morális eszmének. Első jelentékeny műve a Kabala című regény (1926), hírnevét azonban a Szent Lajos király hídja című regényével alapozta meg (1927). Termékeny író. További regények után gyors egymásutánban hat egyfelvonásost írt, amelyek A hosszú karácsonyi ebéd című kötetben jelentek meg (1931). Mind a mai napig a legismertebb A mi kis városunk (1938), amelyben már új formával jelentkezik: minduntalan megakasztja a cselekményt, magyaráz, kommentál, figyelmeztet. Időnként be-beugrik egy-egy szerepbe. Hasonlóképpen népszerű drámája még a Hajszál híján. Itt is az új formát használja - ezt Brecht drámáiban epikus drámai megoldásnak nevezte megakaszt, félbeszakít. SzáEz a koncepció a magyar olvasót Madáchra, még tovább lépve Goethére emlékezteti, azzal a különbséggel, hogy azokban a művekben az olvasónak könnyebb tájékozódnia. Wilder ugyanis azzal akarja érzékeltetni a fenyegető csapások állandó jellegét, hogy darabjában kettős időszámítást alkalmaz. Alakjai egyszerre színészek s az általuk megjelenítettek. Minden jelenet egyszerre játszódik a történelem előtti időben vagy éppen a jövőben - valamint a jelenben. Az író magasabb szintre akarta emelni a tipikus élet ábrázolását, de nem számolt néhány buktatóval. Teoretikusan megmagyarázható és érthető ugyan, hogy az ember három nagy problémája a természeti erőkkel való küzdelem, az erkölcsi világrend fenntartása és az önmaga énjével folyó harc. Ám ez nehezen fér el egyetlen dráma keretén belül. Ezért kétséges, hogy egy átlagos-tipikus család kifejezheti-e az emberiség fogalmát. (Ellentétben Madách Ádámjá- val, aki mindig vezető egyénisége korának.) Wilder úgy próbál segíteni magán, hogy szereplőiből, ahol a helyzet megkívánja allegorikus alakokat formál; mikor úgy érzi, túlzásba vitte, s követhetetlenné vált, visszarángatja őket a valóságba, a jelenbe. „Az új utak“ keresőjének, mindig is számolnia kellett az esetleges zsákutcákkal, hibalehetőségekkel, mivel nem a kitaposott utakat járja. Azt viszont, hogy a mély humánummal megírt, a világ sorsáért aggódó műveinek általános érvényű mondanivalóját sikerült-e mai korunkra interpretálnia, döntse el maga az olvasó. HORVATH MÁRIA A márványbohóc ÚJ ARC A GYŐRI BALETTBEN: IGOR VEJSADA Ha úgy veszem: semmi meglepő nem volt a döntésében, hiszen pályakezdése óta többre és másra vágyott, mint a társai. Főleg másra. Érzelmeket kavaró, elgondolkoztató darabokra várt. Olyanokra, amelyeknél a történet nem a színpadon, hanem a néző lelkében ér véget. Ahol a stílusburok mögött ott az emberi lényeg. Ahol hibáink, bűneink és ballépéseink képre új és új megvilágításban áll össze. Ahol a ki vagy és milyen vagy? kérdés nem kerül el senkit se. Amikor először látta a Győri Balettet, nem akart hinni a szemének: hát mégsem hiú ábránd az övé? Mégiscsak van egy maroknyi ember, aki ugyanúgy érez és arról „beszél“, amiről ö is olyan nagyon szeretne? Akkor ez az ó együttese. Bravózott és vörösre tapsolta a tenyerét. Az igazság pillanatát kétszer is megnézte. Amikor másodszor látta, már nem bírta ki, hogy ne kopogtasson be Markó Ivánhoz. Beszélni akart vele. Elmondani neki, hogy... Három év telt el azóta. Várakozással, találgatással, bizonytalansággal teli három év. Puckot táncolta a Szen- tivánéji álomban és Mercutiót a Rómeó és Júliában, amikor levelet kapott Győrből. Jöhetsz, várunk rád, hívta Markó Iván, s a 28 éves bmói táncos boldog volt, hogy mehetett. Először a Tabuk és fétisekben lép>ett fel, aztán a Carmina Buranában, majd a Boldog lelkekben „örökölt“ egy-egy szerepet. A Jön a cirkusz! az első győri bemutatója. Igor Vejsada a Fehér bohócot táncolja Markó Iván Marcellino mestere mellett.- Hosszú hónapokba telt, amíg Olga Skálová, a Janácek Színház „Érzem, hogy befogadtak“ (Karel Kouba felvétele) balettigazgatója beleegyezését adta, hogy a Győri Balett tagja lehessek - mondja tárgyilagosan. — És akkor is csak úgy mondhattam ki az igent, ha a győri fellépések mellett továbbra is én táncolom Puckot és Mercutiót. így aztán nem maradt más hátra, minthogy kompromisszumot kössek. Havonta két előadás Brnóban, próbák és előadások Győrben. De nem történt meg semmi; sem az utazgatás, sem az örökös készenlét. Számomra egy valami volt a fontos: ott táncolni Markó mellett és annyit tanulni tőle, amennyit csak bírok. Hogy meddig lehetek a közelében, még nem tudom. A szerződésem egy évadra szól, de ha módomban áll, úgyis meghosszabbítom. Emlékszem, az Izzó planétákat próbálta az együttes, amikor először álltam be közéjük. Teljesen megbabonáztak! Mint a megszállottak, úgy táncoltak. Hát én még ilyet sehol se láttam! Hogy egy ember akkora hatással legyen a többiekre, hogy azok még a legapróbb megjegyzését is tiszteletben tartsák! Hogy akkor sem csúszik ki a szájukon a tiltakozás, amikor vonszolni is alig bírják magukat! Igen, Markó nem ismer lehetetlent. Nála minden táncosnak egyformán kell helytállnia. A Győri Balettnek sem tánckara, sem szólistái nincsenek. Markónál mindenki fontos szerepet játszik. Dolgozni, teljes odaadással, átéléssel táncolni - ez az, amit minden egyes táncosától megkövetel. És nemcsak a színpadon, a próbateremben is! Lazítani, markírozni nem lehet nála. Még a legapróbb hibákat is észreveszi. Legyen az egy félresikerült lépés, vagy egy rosszul időzített mozdulat, vagy az is elég, ha csak egy másodpercre kihűl a tekintet, máris leállít. Izgultam; persze hogy izgultam az elején, hiszen a nyelvet sem értettem. Ha hozzám szóltak, franciául. Ma már könnyebb helyzetben vagyok: érzem, hogy befogadtak és magyarul is elég sokat tudok. A Cirkuszt nagyon szeretem. Mert nemcsak a manézsról szól, hanem az emberről is. A kisemberről, aki kimarad a csodákból, aki áldozatokat hoz, de senki sem veszi észre, akinek csupa csalódás az élete. Mint minden előadás után, Markó most is magához intett. Annyit mondott csak; hogy elégedett velem. Irgalmatlanul jólesett, hogy megdicsért, de tudtam, hogy másnap elölről kezdődik minden. Rám szól, ha csak fizikailag vagyok jelen, ha üres a tekintetem, korrigálja a mozdulataimat, csiszolja a mimikámat. Mint Michelangelo a márványt, úgy formál engem. SZABÓ G. LÁSZLÓ A recept kipróbálása LUBOMÍR FELDEK SZÍNMŰVÉRŐL Kezdjük azzal, hogy a nők valóban ennivalóak. Van-e férfi, aki ne súgta volna ezt - ki tudja, hányszor? - kedvese fülébe? S a szebbik nem tagjai közt akad-e még - akárcsak egy is -, akinek (ha máskor nem: egyéves korától tízéves koráig) el ne mondták volna számtalanszor a (csúnya) férfiak, hogy milyen ennivaló... A férfiak azonban nemcsak szerelmesek - és nemcsak csúnyák hanem éhesek is... meg szomjasak is. Ugyan mi is történhet, ha a szerelmes és csúnya, de mindenekelőtt éhes férfi azt mondja egy nőnek, hogy ennivaló? Tudom, tudom, hogy régen magunk mögött hagytuk már a kannibalizmus korát - és tudom, hogy akkor sem kizárólagosan nőket fogyasztott a horda (pardon: közösségi). A művelődni vágyó kollektíva valószínűleg már akkor megsejtette, hogy a hosszú haj mivel párosul... És ha konzerválnánk őket?... Mi - férfiak... Ha megpróbálnánk egy kicsit megpuhítani, vagy egyszerűen olyanná tenni, amilyennek mondjuk (ha- zudjuk?) őket... Ha megpróbálnánk konzumálhatóvá... fogyaszthatóvá... ,.ehetővé" varázsolni mindahányat... Március elején mutatta be a kassai (Koéice) Állami Színház Emil Dzvoník Vérmérgezés című elbeszélésének dramatizált változatát. A történet a város egyik kórházába., játszódik és rendkívüli nyíltsággal elemzi az erkölcs, az egyéni felelősség, tisztesség kérdését és mindazokat az emberi konfliktusokat, amelyek egészségügyünkben felmerülnek. A darabot Milan Bobula érdemes művész állította színpadra. A díszleteket Milan Feren- cík tervezte. Az egyes szerepekben Peter Raéev, Tatjana Cerveháková, Peter Gazo, Milan Drotár és Beatrix Bocová látható. Felvételünk az előadás egyik feszült pillanatát örökítette meg. fÓSTK-felvétel) Ennek valószínűleg több módja van. Mindegyikét még nem ismerjük, de egy jól bevált technológiával máris szolgálhatunk. A receptet Lubomír Feldek, a mai szlovák irodalom jeles képviselője írta. A recept kipróbálására és hitelesítésére - magyar közegben először - a Magyar Területi Színház kassai (Kosice) Thália Színpada vállalkozott. A szöveget egyelőre - bizonyos védönormákra hivatkozva - nem adhatjuk közre, de hát hogyan is kezdődhet egy ilyesfajta recept: „Végy egy nőt, tégy hozzá néhány évet, (no és persze:) néhány férfit. Az egészet keverd meg egy tucatnyi illúzióval, ízesítsd néhány jólhangzó valuta nevével, egypár ranggal vagy címmel. Mikor az Így kapott massza forrásba jön, borítsd ki egy patinás térkép nyugati (no, azért nem vadnyugati) térfelére, aztán...“ De mint említettem: a recept szövegének teljes közlését bizonyos védőnormák tiltják, úgyhogy a többit csak a Thália színpadi előadásai alkalmával tudhatják meg a becses érdeklődök... Vagyis mi történhet, ha a szerelmes és csúnya, de mindenekelőtt éhes férfi azt mondja egy nőnek- mondjuk a szíve (pardon: a gyomra!) választottjának hogy ennivaló? Hát kérem — éppen ez az, amit a védőnormák miatt itt nem árulhatunk el, de - minden hitelt érdemlő szavunkkal - ígérjük, hogy lerántjuk a leplet minden titokról... Már az előadások harmadik percében birtokában lesznek néhány meglepő titoknak - pedig a java csak ezután következik... Miután kellőképpen bizalomgerjesztővé álcáztam mindent, engedje meg a tisztelt - jövendő - publikum, hogy magunkról - minden receptek és titkok tudóiról- is lerántsam a leplet. A saját bőrükön próbálják ki a recept megbízhatóságát: Gombos Ilona - az ennivaló nagynéni; László Géza - Péter személyében a nagynéni (az ennivaló!) veje; Hídvégi Mária mint vendég - a nagynéni (az ennivaló!) vejének Éva nevű feleségeként (mert ugye: ez mégiscsak bonyolultabb, mintha az ennivaló nagynéni lánya lenne!) Pólós Árpád - a nagy... hangú csábító (illetve házibarát meg még sok egyéb furcsa figura) szerepében, Mokos Attila (a Thália Színpad legújabb és legfiatalabb tagja) - egy Búda nevű muzsikus szerepében (aki inkább búdázik mint muzsikál)... S hogy a recept alapján kik fogják kikeverni a menüt? Szívesen ide írná e sorok írója, de éppen nincs birtokában az a recept, amiről ezt leírná (mert hát hot\ dolgozzon egy hivatalnok, ha nem otthon - hét végén)... A fő ... keverő nevét mindenesetre közre adjuk. A becsületes neve: Miro Procházka, és rendező. Ne felejtsék kérem a modern technológiák rajongói: a hitelesítés a Magyar Területi Színház Thália Színpadának valamennyi dél-szlovákiai előadásán megtörténhet. KMECZKÓ MIHÁLY ÚJ SZÚ 14 1985. IV. 5.
