Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
> A megrázó kép a majdaneki koncentrációs táborban készült Berlintől 35 kilométerre északra volt a háború éveiben a sachsenhauseni koncentrációs tábor. Itt a világ különböző országaiból több mint 100 ezer foglyot kínoztak halálra, pusztítottak el. Az emberek azonban még ilyen elviselhetetlen körülmények között is tovább harcoltak a fasizmus ellen. Aktív tevékenységet fejtett ki a nemzetközi földalatti mozgalom, amelyet internacionalista kommunisták vezettek, igaz híreket terjesztettek a frontokon kialakult helyzetről, fegyveres felkelést készítettek elő, hogy segítséget nyújtsanak a felszabadító hadseregnek. A földalatti szervezet tagjai között ott voltak a szovjet hadsereg katonái és tisztjei. Egyikük, akit a koncentrációs táborban Nyikolaj doktor fedőnéven ismertek - jelenleg Nyikolaj Dmitrijevics Sekla- kov, az orvostudományok doktora, professzor, az OSZSZSZK érdemes tudósa - válaszol az APN ,,A szocializmus szerepe az én sorsomban“ című kérdőívében feltett kérdésekre. • Milyen szerepet játszott a szocializmus az ön sorsában, az ön nemzedékének a sorsában?-Talán nem tudnék válaszolni erre a kérdésre, ahogyan az egészséges ember sem tudja megmondani, milyen szerepet játszik életében a betegség hiánya- ^hiszen én a szocializmusban születtem és éltem le egész életemet... Nem tudnék válaszolni, ha nincs a háború, amely arra kény- szerített, hogy - mint mondani szokás - a saját bőrömön tapasztaljam a kapitalizmus legreakció- sabb és legagresszívabb formájának, a fasizmusnak a hatását. S a háború hozott össze a győzelemért vívott küzdelem nagyszerű, bátor harcosaival. A háború- megalkuvás nélküli dolog: ha nem vagy velünk, akkor az ellenség oldalán állsz. Éppen ezért segített a földalatti mozgalomnak minden becsületes ember, nemzetiségétől és meggyőződésétől függetlenül. A mozgalmat a legkülönbözőbb országokból származó kommunisták irányították. Volt egy elvtársam, Hans Rotbart német kommunista, a földalatti bizottság tagja - ő volt a legidősebb a tábori kórházban dolgozó foglyok között. Emlékszem, amikor először jelent meg a 13. számú karanténbarakk mellett, ahol újonnan érkezett csoportunk éppen „sportolt“, vagyis nedves ruhában hempergett a jéggel borított aszfalton, az SS-felügyelők mulatságára. Rotbart megbízható embereket keresett, akik a tábori kórházban végzett munkájuk során segítséget nyújthatnának a többi rabnak - a legyengült em(Archív felvétel) még nem vált múlttá. Hiszen a valódi, mai fasizmus még a közelmúltban is embereket ölt meg Portugáliában, Görögországban, Spanyolországban, mindmáig beszennyezi Chile földjét. És az NSZK sörözőiben ma újra kabátuj- jukon horogkeresztet viselő su- hancok gyülekeznek, öklükkel verik a söntéspultot és hetvenkedő beszédeket mondanak... A hitleri ideológia maradványain ocsmány mérges gomba - az újfasizmus növekszik. A reakciós imperialista körök táplálják, a demagógia bú- rájával veszik körül, s a büntetlenség ábrándjával kecsegtetnek. Bizonyos vagyok benne, hogy a XXI. században ez az ocsmány növény örökre eltűnik a Föld színéről. Ennek záloga-a világ valamennyi demokratikus erejének összeforrottsága és egysége, ezeknek az erőknek az élén a Szovjetunió, a szocialista közösség más országai haladnak. Az új Világ embere... Úgy vélem, sok tekintetben rokona lesz annak, aki teljes erejével harcra kelt a fasizmussal. Rokona annak, aki ma a világűrbe emelkedik, felszínre hozza a föld mélyének kinbereket három napra felmenthetnék a munka alól, meghosszabbíthatnák azoknak a gyógykezelését, akiknek pihenésre volt szükségük, vagy akiket a „leszámolás" fenyegetett. .. így kerültünk a tábori kórház dolgozói közé mi, négy orosz orvos, s kezdtük meg az illegális tevékenységet. Hans Rotbart elhozta nekünk a Szovjet Tájékoztató Iroda hadijelentéseit; ezeket német kommunisták hallgatták titokban rádión. A jelentéseket mi lemásoltuk, és a rendelőintézet látogatóin keresztül eljuttattuk a barakkokba. Rotbart a fegyveres felkelés előkészítésében is részt vett... A fasiszta besúgók felfedezték elvtársaink tevékenységét, és 1944. szeptember 11 -én a gyakorlótéren agyonlőttek 27 illegális harcost. Hans Rotbart is közöttük volt. Az ellenállási mozgalom azonban folytatta tevékenységét. Mi több, erősödött. Saját tapasztalataink alapján győződhettünk meg arról, hogy még a koncentrációs tábor szörnyű viszonyai között is lehet harcolni a halál, az erőszak, a faji őrület ellen - lehet harcolni, de nem külön-kütön, hanem csakis együtt, ha a különböző nemzetekhez és nemzetiségekhez tartozó emberek összefognak. Sokan nem érték meg a győzelmet, de sokan meglátták életük ügyének diadalát: a hitleri diktatúra megsemmisülését, országuk felszabadulását és a népi demokrácia létrejöttét hazájukban. Nálunk, Sachsenhausenben 100 167 ember pusztult el a fasiszták kínzásai következtében. Ez olyan szám, amelytől mindmáig megfagy a vér az ember ereiben - hiszen ez majdnem kétszer több, mint a szomorú hírnevű Bu- chenwaldban... Ugyanakkor azonban két és félszer kevesebb, mint ahányan például Sobiborban haitak meg, s több mint három és félszer kevesebb a chelmnói, hatszor kevesebb a belseui és nyolcszor kevesebb a treblinkai ártatlan áldozatok számánál... És Majda- nek-Lublinhoz képest, ahol 1 millió 380 ezer teljesen ártatlan embert öltek meg! Vagy Auschwitzhoz képest, ahol a hitleristák talán jobban megszervezték „a halál futószalagját“, .mint bárhol másutt - itt négymillió emberélet pusztult el!... Ha a szocializmus semmi mást nem adott volna az emberiségnek, hanem csak megmentette a barna pestistől - szerepe akkor is történelmi volna. • Mit gondol, milyen lesz 2045- bejn a szocialista világ, és az új világ embere?- „Itt a sachsenhauseni koncentrációs tábor volt. 74.733-as számú foglya beszél“ - így kezdtem, amikor nemrég szerepeltem a rádióban egy külföldön élő honfitársainknak szóló műsorban. Úgy vélem, semmi sem jellemzi annyira a személyiség teljes jogfosztottsá- gát, mint ez - amikor valakitől elveszik a születésekor kapott nevét, és számmal helyettesítik... A fasizmus szörnyűségeiről beszéltem olyan emberekkel, akik a hazától távol élnek, mert bár a fasizmust a negyvenes években legyőzték és eltiporták, egyelőre cseit - egyszóval azt a dolgot műveli, amely megsokszorozza erőinket. • A szocialista életmód milyen vonásait tartja a legfontosabbnak?- Ez, mélységes meggyőződésem szerint, rendszerünk humanizmusa, az, hogy az ember - mindegyikünk - felé fordul. • A szocialista életmód széles körű nemzetközi elismerésre tett szert. Az antikommunisták megpróbálják tagadni döntő előnyeit. Mit válaszolna ön az effajta ellenfeleknek?- Van egy barátom, még a koncentrációs táborban ismerkedtem meg vele. Jelenleg az NSZK-ban él. Családjával nemrég szerencsétlenség történt (más szót talán nem is lehet találni erre): fiát, aki tanár és kommunista, elbocsátották állásából - a meggyőződése miatt. Az úgynevezett „bizonyos foglalkozásoktól való eltiltás“ alá esett. Ez a fiatal, erőtől duzzadó ember másfél éven keresztül nem dolgozott, és családja súlyos pénzügyi nehézségeket élt át. Bármit eszeljenek is ki külföldi „jóakaróink", nálunk a meggyőződéséért senkit sem bocsátanak el az állásából. Vagyis a mi országunkban olyan gazdasági és szociális viszonyokat hoztak létre, amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy minden tekintetben becsületes maradjon. Ami pedig a szocializmus döntő előnyeinek kritikáját illeti, azt javaslom ideológiai ellenfeleinknek, fordítsanak figyelmet azokra az óriási sikerekre, amelyeket a Szovjetunió ilyen rövid idő alatt ért el az iparban, a tudományban, a kultúrában. Én orvos vagyok, s mindenképpen beszélnem kell a szovjet orvostudomány sikereiről. íme, egy egyszerű példa: a Szovjetunióban bevezették a lakosság évenkénti szűröviszgálatait. A világon először tűzték ki azt a feladatot, hogy valamennyi állampolgárt - közöttük azokat is, akik egészségesnek tartják magukat - orvosi megfigyelés alá kell vonni. Milyen ország engedheti meg magának azt, hogy az állampolgárai egészségéről való gondoskodást állami jelentőségű ügynek nyilvánítsa?' A töke világában az egészségért készpénzzel fizetnek, és az orvostudománynak semmi köze sincs azokhoz, akiknek nincs vastag pénztárcájuk. • A béke híveinek soraiban sok millió jóakaraté ember van. Mi az ön személyes hozzájárulása a háborúellenes mozgalomhoz?- Az én hivatásom a legbékésebb az egész földön: embereket gyógyítok. Annak ellenére, hogy már 66 éves vagyok, még orvosi gyakorlatot folytatok. A Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Központi Bőr- és Nemibetegségi Tudományos Kutatóintézetének osztályvezetője vagyok, tudományos munkát végzek. Több mint 230 nyomtatásban megjelent írás és öt monográfia szerepel műveim között. Úgy vélem, mindenki, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát, ezáltal erejéhez mérten elősegíti a béke megszilárdítását. Nos, társadalmi teendőim listája talán nem kevesebb helyet foglal el. A volt sachsenhauseni foglyok nemzetközi bizottságának alelnö- ke, a Szovjet Háborús Veteránok Bizottságának tagja vagyok. Gyakran járok külföldön, sokszor beszélek különböző hallgatóság előtt. Amikor beszámolok arról, amit láttam és átéltem, kétféle érzést igyekszem kelteni hallgatóimban - haragot és erős akaratot, arra irányuló elszántságot, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg. Én bízom az emberiség értelmében.. . (APN) A győzelem harckocsija Prohorovka falunál szokatlan emlékmű áll gránit talapzaton: egy támadásra lendülő T-34-es harckocsi. Ezt a szovjet harci gépet joggal méltatták ekkora megbecsülésre. A második világháború éveiben nem volt tökéletesebb és az ellenség számára félelmetesebb harckocsi, mint a T-34- es. ,,A 34-es az egész háborúban részt vett, az elejétől a végéig. Egyetlen harckocsi - sem amerikai, sem angol, sem német - nem volt hozzá hasonlítható“ - írta Ivan Konyev, a Szovjetunió marsallja. Ezt a véleményt a fasiszta tábornokok is osztották. ,,Páratlanul kiváló harci tulajdonságai vannak. Nekünk semmi ehhez hasonlónk nem volt“ - ez von Milentin vezérőrnagy, a Wehrmacht 68. páncélos hadteste törzsfőnökének véleménye a T-34-esról. ,,A legjobb harckocsi a világon“ ez von Kleist tábornagy megállapítása. A T-34-est 1939-ben, Mihail Koskin, a kiváló tervező és mérnök vezetésével tervezték. Közvetlenül a háború előtt került a szovjet hadsereg fegyvereinek állományába. A harckocsi súlya 26,5 tonna volt, hosszúsága elérte a 6 méter 10 centimétert, magassága a 2 méter 40 centimétert, a lánctalp szélessége 47 centiméter volt, az aljától a földig való távolság pedig 40 centiméter. Személyzete négy fő: a vezető-szerelő és a géppuskás a harckocsi orr-részében, a töltő és a harckocsiparancsnok, aki egyúttal az irányzótüzér teendőit is ellátja- a toronyban. A lövész fegyvere a 7,62 milliméteres harckocsi-géppuska. A parancsnok két fegyverrendszerből - a 76,2 milliméteres ágyúból és a vele összekapcsolt géppuskából- tüzelt. Az első sorozatokhoz tartozó, rövid csövű ágyút később tökéletesebb, 85 milliméteres, hosszú csövű löveggel cserélték fel. Az öntött torony páncéljának maximális vastagsága az első harckocsikon nem haladtameg a 45 millimétert, de azután hamarosan elérte a 65 millimétert. A T-34-es védőfelszerelésének legfigyelemreméltóbb tulajdonsága talán az volt, hogy a harckocsitest páncéllemezeit nagy hajlásszögben helyezték el. Erre a módszerre akkor még sem az angol, sem a német tervezők nem fordítottak figyelmet. A később végzett ballisztikai próbák kimutatták, mennyire előrelátónak bizonyult ebben a tekintetben Koskin tervezőirodája. 1943 nyarán a szovjet csapatok a T-34-esek segítségével nyerték meg a harckocsipárviadalt Prohorovkánál. A T-34-esek győzelmesen haladtak végig Ukrajna és Belo- russzija mezőin, kiűzték a fasiszta megszállókat Lengyel- országból és Csehszlovákiából, Romániából és Bulgáriából, Magyarországról és Jugoszláviából. Elősegítették a berlini hadművelet sikerét, a fasizmus végleges szétzúzását. (APN)
