Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
eszenyin ton DRVROK gy falu szélén egy obilnak csúfolták, s egy kutya volt ;elt a világban, ke- jy tartotta fenn ma- evú kutyájától so- 3 . Járta Bobil a fa- igott az ablakon, mellette állt, csó- mintha saját alakergeted a kutyád nberek Bobilnak sincs betévő faiobil szomorú sze- és nem szólt sem- jzsokot, elment az n fogadta el a keBobil, alig állt szőrei. , tombolni kezdett tar, süvöltött a fer- hóbuckákat fújt jckákon Bobil az a másikba, botjára 5 Druzsok mellette simult Bobilhoz, izett, és mintha azt andani: „Senkinek ;i se vár meleggel, ik.“ Bobil ránézett , és mintha kitalál- lolatait, halkan így hagyj el, öregemkutyával, vánszor- sgi kunyhója felé. ára, turkált a sarok- alált egy szál fát nézett Druzsokra, , várta, mint mond len szólt hozzá: szánkóba, elme- e, gallyat hozunk, megmelegszünk ett. ánkóba a kutyáját, >efútötte a kemen- Jruzsokot, megsi- ence mellett eltű- imlékezett addigi íz öregember Dru- éietéröl, mondta ;ét, végigmondta, hozzátette:- Druzsok, te nem válaszolsz, egy szót sem tudsz kimondani, de a te okos szemeid... Tudom..., tudom..., te mindent értesz... Künt belefáradt a sírásba a hóvihar. Kevesebbet tombolt a ferge- teg, a háztető megcsordult. Olvadt a hó, egyre fogyott. Amikor Bobil látta, hogy vége a télnek, így szólt a kutyához:- Csak helyrejövünk tavasszal, Druzsok. Játékba fogott a vörös napocska, csörgedező patakok folydogál- tak. Látta Bobil az ablakon keresztül, hogy fekete lett a föld. Kirügyeztek a fák, és a tavasz leheletét lehetett érezni. Az évek becsapták Bobilt, a tavaszi sár megtörte az öregapót. Nehezen emelte a lábát, köhögés fojtogatta a mellét, fájlalta derekát, és a szeme előtt elsötétült minden. Elolvadt a hó. Megtisztult a föld. Az ablak alatt kizöldült a faág. Csak az öregapó ment egyre ritNoel Navarro* Látod, milyen az élet, Pepe, most csupán tizenkét lépcsőfok választ el tőled. Kilenc év után, amikor utoljára láttalak és megesküdtem rá, hogy újra találkozom veled. Csak hogy tudd: igazán másképp képzeltem el ezt a pillanatot. Most a pulzusom rendesen ver, nyugodt vagyok. Azt hittem, fel fogok robbani, amikor meglátlak, megfulladok a szavaktól meg minden. Talán az évek, pedig nem felejtettelek el, pedig mindig emlékeztem az óriási arcodra, brutális nevetésedre és a cella égőjének vakitó fényére... Meg a kezedre, mert a kezedre emlékszem a legjobban; ahogyan az arcom előtt felemelkedik és lesújt egyszer, majd még egyszer. Megkérdezted, hogy hívnak, megmondtam „Mario Montez de Oca“. Erre azt mondtad: „monn: ALKONYAT (fametszet) kábban ki a kunyhóból. Feküdt a lócán, nem tudott felkelni. Nagy nehezen lábra állt, köhögött, szomorkodott, és igy szólt Druzsoknak:- Lám, tudtuk mi, hogy ez lesz a vége. Úgy látszik, eljött a halálom órája, de én nem szívesen hagylak itt. Betegebb lett Bobil, nem tudott felkelni, Druzsok pedig nem mozdult le a lóca mellől; érezte az öregapó, itt a halála, érezte- megölelte hűséges pajtását, s így sírt keservesen:- Elhagylak téged, Druzsok. Az emberek mind idegenek nekünk. Együtt éltünk..., az egész életünket együtt éltük le, de a halál elválaszt egymástól. Isten veled, kedves barátom, érzem, közel van a halálom, egyre nehezebben lé- legzem. Isten veled!... De gyere ki a síromhoz, s emlékezz a régi barátodra!... Az öreg átölelte Druzsok nyakát, a szívéhez szorította, összerezzent, és elszállt belőle a lélek. A halott Bobil a lócán feküdt. A hűséges állat megértette, hogy meghalt a gazdája. Az egyik sarokból a másikba ment - járkált és búsult. Odament a halotthoz, körülszimatolta, és fájdalmasan vonított. Az embereknek feltűnt: vajon miért nem jár ki ez a Bobil? összebeszéltek, hogy felkeresik- s hát mit látnak? Olyasmit, amitől visszariadtak. Bobil holtan fetesdioca?“, s aztán: „Na, te féreg, én Jósé Cruces vagyok, örven- dek“. S amikor ártatlanul kezet nyújtottam feléd, egyenesen az arcomba vágtál. Utána nevettél és azok is nevettek, akik veled voltak, ünnepelték a humorodat. Ettől a pillanattól kezdve tudtam, mi fog történni, és féltem. Elhatároztam, hogy végzek a szavakkal, még véletlenül sem fogom használni őket, hogy kitaláljak valamit. Nem értettem meg mindent, de tudtam, amig nem beszélek, nem ölhetsz meg, én voltam a legbiztosabb láncszem, azt nem fogják elvágni. Most élindulok fel a lépcsőkön, a végén ott a kapu, ott vagy te és ott vannak az emberek, akik Ítélkeznek feletted. Kezemben az újság, mely hírt ad az elfogásodról. Felmegyek a lépcsőn; kettő. A barátaim, akik tudják hogyan ismertelek meg, elhozták nekem az újságokat. Négy: jobbra megyek fel. ha tudnád, hogyan teltek számomra ezek az évek, hogyan éltél szüntelenül velem, mint egy gyűlöletes folt az emlékezetemben. Megváltoztam, nem tagadom, senki sem emlékszik már arra a sovány, félénk fiúra. Az emberek tisztelnek, bárhol járok is, utat nyitnak nekem, ezernyi figyelmességgel halmoznak el. Talán most fontosabb vagyok, mint valaha. Bár bevallom neked, at az egyetlen bánatom, hogy nem tehetek többet a forradalomért. Hat: átvágok egyenesen, remélem most már nem tévedek el. Látod, mindennek ellenére képes voltam a magam lábán járni, teljesen egyedül, úgyszólván segítség nélkül. Igaz, nem hiszem, hogy túl gyakran gondoltál volna rám, mióta elszöktél az országból; nem én voltam az egyetlen, megkinoztál másokat is, sokakat. Bár nagyon kevesen vannak - talán én vagyok az egyetlen, aki elmesélheti, elébed állhat és az arcodba kiálthatja, ki vagy. Nyolc: ennek a lépcsőnek sohasem lesz vége. De én nem, nemnemnem, nem fogok kiáltani, sem beszélői azok előtt, akik hamarosan ítélkeznek feletted. Célom csak az, hogy megjelenjek, hogy láthass engem. Csak ez. Ők tudnak rólad eleget ahhoz, hogy falhoz állítsanak. Bár csak te meg én tudjuk, mi történt valójában aznap, de ők is el tudják képzelni. Most nem vádlóként jövök, tartozom vele a barátaimnak, akik megengedték, hogy jelen legyek a tárgyaláson. Tíz: vigyázat, egy küdt a lócán, a kunyhóban kibírhatatlan volt a bűz. Druzsok a halott mellett ült-üldöqélt - szomorkodott. Az emberek megfogták a halottat, rendbetették, megmosdatták, koporsóba helyezték, de a kutya nem mozdult el mellőle. A templomba vitték a halottat, Druzsok pedig ott ment mellette. Kergették a kutyát a templomtól, kergették - nem engedték be. Druzsok fel- üvöltött, a bánat és az éhség miatt alig állt a lábán. A halottat a temetőbe vitték és eltemették. Meghalt Bobil, aki senkinek se kellett, akit senki se siratott meg. Vonított Druzsok a síron, vonított, lábával kaparta a földet. Ki akarta kaparni régi jó barátját melléje akart feküdni. Nem mozdult a sírról, nem evett, csak szomorkodott. Elhagyta az ereje, már felállni sem tudott. Nézte a sírt, csak nézte fájdalmasan. Kaparni akarta a földet, de már nem tudta felemelni a lábát. Druzsok szíve összeszorult..., remegés futott végig a hátán, lehorgasztotta a fejét, csendesen összerezzent..., és meghalt a síron. A virágocskák a síron csodálatos .mesét suttogtak a madaraknak. Iderepült a kakukk is, leült a szomorú nyírfára. Ült, szomorkodott és panaszosan kakukkolt a sírhant fölött. BÁN PÉTER fordítása hamis lépcsőfok. Mert mondom neked, úgy áll a dolog, hogy ezernyi figyelmességet kapok tőlük. „Mit csináltok ti itt?“ Messziről láttuk, hogy jössz, gyalog, mert te meg a többiek egy blokkal odább hagytátok a dzsip- pet. Kezetek az ingetek alatt volt és én tudtam, miért. „Hé, te kis nyavalyás, ti nem tudjátok, hogy nem szabad gyülekezni?“ Láttuk, hogy ellenőrződ a parkoló kocsikat, aztán megláttál bennünket. Jelt adtál a többieknek, majd futva megközelítettél bennünket. „Mi a nyavalyát csináltok itt?“ Ebben a pillanatban hallatszott a robbanás. Biztosak voltunk benne, hogy a töltényhüvely volt az. Paco és Miguel futásnak eredt, te rájuk kiáltottál, előhúzták a fegyverüket, engem a karomnál fogva megragadtál, lőttek, azt mondtad „ezt elkaptam“, a másik kettő futásnak eredt az utcán, lövéseket és kiáltásokat hallottam. Rám szegezted a pisztolyt. Nem hallottam, mit mondasz nekem, bár tudtam, hogy beszélsz hozzám. Tizenkettő: megfogom az ajtó gombját. Féltem, igaz, de nem beszéltem. Tudtam, hogy megkínoznak, de ez sem vett rá, hogy megváltoztassam az elhatározásomat. Fenyegetőzéssel kezdted, ütésekkel folytattad, s később a késsel. Aztán a savval... Kinyitom az ajtót: belépek. Már a teremben vagyok. Az emberek, mint rendesen, utat nyitnak nekem; érkezésemkor csend támad. Látsz engem, kell hogy láss, észre kell venned az ülő és az ajtóban álló emberek között. Előre érzem, hogy elsápadsz. Izzadsz, tudom. Reszketni kezd a kezed. Meglep téged, hogy nem nyitom ki a számat, hogy senki sem említi az ügyünket, melyet csak te meg én ismerünk. Belsőmben tudom, hogy az emberek többsége rám néz, mert te nézel. S ezzel minden beteljesült. Ezért jöttem, hogy láss engem. Hallom, hogy elítélnek, holnap agyonlőnek. Mert tudják, ahogy tudjuk te is meg én is, tudják, mit tettél azokkal, akik a kezed közé kerültek: savat öntöttél a szemükbe, megvakítattad őket... Ezért nem látom, hogyan reszketsz most, nagy Pepe. LÓRINCZ EMŐKE fordítása ' Kubai író SZABÓ LŐRINC Mozart hallgatása közben „Csak a derű óráit számolom“, mondta pár szó s egy vasrúd a talon, a napóráé. Láttam én is a latin szöveget, s lelkem bánata irigyelte a vidám öreget, aki oly bölcs betűket vésetett a buta kőbe... Bár, ki tudja, nem rögtönzés volt-e csak, szellemesen dacos sugallat az a gondolat? Dac és sugallat bennem is akadt egykor, de az árny mindig súlyosabb maradt a fénynél... A felhők fölött kellett volna elfogni az örök tündöklést! a nap arany árvizét, tengerét! az édes könnyelműség lepkeszárnycsókű pillanatait, s főképp azt, melyben a mámor lakik, az ifjú gyönyört, melynek kései mása most annyi váddal van teli: a szeszként libbenőt, a legvadabb, a villámgyors tigris-szitakötőt, a kékzománc tüzet, a zizzenót, ki kedvesével a kéj nyolcasát gyűrűzve libben láng-deleken át s alkonyi csöndön!... Tavak, mocsarak szittyói közt, szikrázó ég alatt ma is szállók én... csak testben öreg... (Nono! - mordúl bennem a szörnyeteg igazság)... Igen, azt a testtelen űszást, lebegést kéne, istenem, utolérni, a könnyűt, úgy, amint a gyermekkor csinálta, most, megint: a sellökét a vízben, szúnyogét fátyolködében, csak az örök ég örök hajósa lenni, ahogyan ma is visz a képzeietem-agyam, valahányszor párologtat-emel a kép, mint karmestert a pálca, mely fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt! Óh, igen, a fényt, napot, a derűt, illatok táncát, szélhalk őzikét, s fent a kékben a habos gőzökét, azt kellene most visszahozni, hogy átjárjanak új, forró áramok, nem a grönlandi szörnyek, nem ezek a jegesmedve s rozmár hidegek, melyektől annyit szenved a szegény, hogy a pokolba vágyik, s annyit én; - kinti rémüktől félve hallgatom Mozartot, s tűnődöm a tavaszon vagy akárcsak a múlt nyáron (pedig az is vén volt már, ötvenötödik!); és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene, te, Mindenségé, édes üteme a fájdalomnak, Varázsfuvola, varázsjáték, te, tündér mámora hitnek, reménynek: árnycsík a falon a nagy fényben, s a szívben nyugalom, s üvegparázsként égő sugarak az élő lomb tengerzöldje alatt, s bölcsesség, a vidám öregeké, amilyen azé lehetett, azé a napórásé, ki - „Non numero horas nisi serenas!“ - drága jó intelmét adja, még most is, tanácsul: „Csak derűs órát veszek tudomásul!“ • JIRÍ WOLKER Merre? Merre? Nem tudom. A világ tágas, a szivem tágasabb: fogadd be, útszél, kóbor fiadat; de kár, hogy este vagy csak szép... Én kétlem, hogy karom beváltja álmaim, talán majd elbukom. Lehajtott fővel bolygok sorsom tájain. Lehet: eltévedek. Nemcsak a földön: szívében is bolyong az ember. Istenem, ha végzetem erre a sorsra rendel, hadd tévedjek el egy erdő közepén. Ott boldog leszek, ott szívesen bolyongok, virágok közt, az üde, szűz mohán, s a tavasz nem ró meg, ha víg koboidok s tündérek közt táncra perdül bokám. Én nem zárom be az ablakom éjjel Én nem zárom be az ablakom éjjel. Az éj lágyan ölel, de ma felhős és nyugtalan: torz árny árnyat növel. Én nem hunyom le a szemem éjjel, az álom néha vad, ha a szél visszhangot bóget, s hidegek a falak. Én gyertyát gyűjtök minden éjszaka, arcom nappal beteg, de sápadt homlokom körül most lágy dicsfény lebeg. Én nem zárom be ablakom éjjel, nem rejtem el fejem, talán az éjből valaki kezet nyújt majd nekem. RÁCZ OLIVÉR fordításai A magyar és a cseh költészet kiemelkedő alakjaira emlékezünk, születésük 85. évfordulója alkalmából.
