Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
R endkívüli takarékossági intézkedéseket foganatosított az etióp kormány - jelentette be február tizedikéi rádió- és tévébeszédében Mengisztu Haile Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács elnöke. Megtiltják a luxuscikkek, valamint az egyes fogyasztási cikkek behozatalát, és jelentős mértékben korlátozzák az állami kölcsönökből fedezett építési beruházásokat. A kormánydöntés értelmében minden etióp állampolgár köteles lesz bizonyos időt ledolgozni az éhínség sújtotta területek megsegítésére alakult központokban, s bizonyos pénzösszeggel is hozzájárulni a támogatásukhoz. Etiópiában már korábban is voltak katasztrofális szárazságok, de a mostanihoz hasonló méretű természeti csapás még nem érte az országot. A kormány legutóbbi felmérései szerint - közölte Mengisztu - az éhínség 7,5 millió embert érint. A forradalmi vezetés hatalmas eszközöket fordít a megsegítésükre ebben az évben is, pénzben kifejezve annyit, mint amennyit az évi népgazdasági beruházások tesznek ki. Az EDP KB Politikai Bizottsága kidolgozta azt az átfogó tervet, melynek keretében az éhínség sújtotta területekről a lakosságot az ország nyugati és délnyugati vidékeire telepítik át. Eddig mintegy 250 ezer embert költöztettek át, s még az idén, a program második szakaszában további 1 millió 250 ezer embert akarnak új lakóhelyre szállitani. Milliók áttelepítése, a termékeny területek benépesítése szinte emberfeletti erőfeszítéseket kíván, s külső segítség nélkül az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem is tudnák megvalósítani. Az áttelepítettek új lakóhelyükön földet kapnak, anyagi segítséget az új települések felépítéséhez és a legközelebbi termésig elegendő élelmiszert. Mindez nem elég. Az emberek tudatában is fel kell számolni a feudális múlt örökségét, meg kell őket tanítani az ésszerű földművelésre, hiszen korábban a természeti csapásokhoz még a tudatlanság is hozzájárult. A parasztok a vetésforgót nem ismerték, az egyoldalú termeléssel kiszipolyozták, terméketlenné tették a földeket. Akik segítenek ÚJ SZÚ 15 A Szocialista Etiópia kormánya az elmúlt esztendőben gyors segítséget kért a világtól. A szocialista közösség országai - köztük hazánk is - késlekedés nélkül útnak indították első élelmiszer- és gyógyszerszállítmányaikat. A Szovjetunió légióidat létesített Addisz Abebával, helikoptereket, több száz tehergépkocsit is küldött az élelem elosztásához, a lakosság áttelepítéséhez. Berhanu Bajih etióp munkaügyi miniszter az NDK lapoknak adott nyilatkozatában e támogatást méltatva rámutatott: a szocialista országok már hosszú évek óta segítséget nyújtanak Etiópiának, hogy meg tudja valósítani egyik legfontosabb célját, az önálló és önellátó gazdaság kiépítését. Azok az imperialista hatalmak, amelyek el szerették volna fojtani az etióp forradalmat, visszaélnek azzal, hogy az országot ilyen természeti csapás érte. Az amerikai kormány már jó ideje - nagy hírverés mellett- ígért élelmiszer- és gabonasegélyt. Február közepéig azonban még egyetlen tonnát sem küldött. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érkezett Addisz Abebába az USA-ból is támogatás. Csakhogy nem kormányszintű, hanem különböző magánszervezetek küldték amit a munkások körében gyűjtöttek össze. Akik visszaélnek a segítséggel Gosu Wolde etióp külügyminiszter a Reuter és az AFP hírügynökségeknek nyilatkozva rámutatott: azok az adományok, amelyeket Nyugat-Európa egyes országaiban és az USA-ban a társadalmi szervezetek és magánszemélyek adnak össze, gyakran meg sem érkeznek Etiópiába, eltűnnek a sikkasztok kezén, vagy olyan célokra használják fel, melyeknek a támogatásához semmi közük. Az USA-ban már botrány is kirobbant ez ügyben, s erről éppen az AFP számolt be kommentárjában. Kaliforniában egy szélhámosokból álló csoport, amely ,,Nemzetközi Keresztény Segítségnek“ nevezi magát, csaknem húszmilliót gyűjtött közadakozásból úgymond az etióp éhezők megsegítésére, amiből azok egyetlen centet sem láttak. Néhány amerikai napilap szerint e társaság mögött a kémszervezetek mesterkedéseit kell keresni. Washington a jótékonysági egyesületeket kihasználva anyagi segítséget nyújt az Eritrea és Tigre tartományokban garázdálkodó terrorista bandáknak - Szudánon keresztül szállít nekik fegyvert. Itt kell emlékeztetni arra, hogy a szárazság által leginkább érintett tartományok: Sidamo, Welo, Tigre és Eritrea. E két utóbbiban pedig szüntelen feszültséget igyekeznek szítani a szeparatista bandák. Ezekre a forradalmi etióp kormány csapatai súlyos vereségeket mértek, s lényegében ellenőrzésük alatt tartják e területeket. A szeparatista mozgalmak azonban külső támogatást élveznek, mindenekelőtt Szomália és Szudán részéről. (Szomália viszont messzemenően kiszolgálja a washingtoni érdekeket, hiszen jelentős katonai és gazdasági segítséget kap tőle, amiért beleegyezett katonai támaszpontok létesítésébe- pl. Berbera kikötőjét is átengedte az amerikaiaknak - az ország területén.) Érthető tehát, miért nehéz s egyben nagyon fontos politikai feladat is e tartományokban az élelmiszersegélyek elosztása, az áttelepítés megszervezése. Nyilvánvaló, hogy az átköltöztetés elsődleges célja a lakosság megmentése az éhhaláltól, de politikai haszna is van: kivonják a helybelieket a szeparatisták hatása alól. Egy évtized az évszázados múlt ellen Tavaly szeptemberben, az EDP alakuló kongresszusának idején ünnepelte Etiópia a forradalom győzelmének tizedik évfordulóját. 1974-ben, Hailé Szelasszié császár uralmának megdöntése után a haladó katonatisztek kiáltványa fő feladatként jelölte meg a harmincmilliós nép felszabadítását a feudális termelési viszonyok és az imperialista uralom igája alól. Etiópia mai nehézségeinek jelentős része a múltban gyökeredzik. A kormány mai intézkedéseinek jelentősége csak a múlttal összevetve mérhető fel a teljes valóságában. A múlt örökségének - a szinte elképzelhetetlen (A CSTK felvétele) ETIÓPIA Julo Polák karikatúrája szegénység, a császári diktatúra terrorja, a termelés rendkívül alacsony színvonala, az imperialista gyarmati kizsákmányolás, az Írástudatlanság, a törzsi viszályok és igy tovább - a felszámolása örli fel a kormány minden erejét. A forradalom előtt az egy lakosra jutó évi jövedelem alig érte el a 60 (!) dollárt, az ország a legfejletlenebbek lajstromán is az utolsók között szerepelt. A művelhető földterület 95 százaléka kétezer nagybirtokos, a császári család és az egyház kezében volt. Viszont a lakosság 90 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. Ez az ágazat adta a nemzeti össztermék 52,3 százalékát, az ipari termelés, a kézmúvesipar, az építőipar és a villamosener- gia-termelés összesen további 15 százalékot, s ugyanenynyit a kereskedelem és a szolgáltatások adtak. Az állapotokra jellemző az 1974-es évre szóló császári költségvetés néhány adata: az államháztartás 43 százalékot szánt a rendőrség és a hadsereg fenntartására, 7,3 százalékot a mezőgazdaság, 0,9 százalékot az ipar fejlesztésére s nem egész öt és fél százalékot a szociális kiadások fedezésére. Ennek eredményeként az írástudatlanság meghaladta a 93 százalékot, 350 ezer emberre jutott egy orvos, a csecsemőhalandóság pedig a becslések szerint 50-60 százalék között mozgott. Az elégedetlenség oly mértékben nőtt, hogy 1960-ban is megpróbálkoztak a császári gárda tagjai egy palotaforradalommal: Hailé Szelasszié fiát ültették a trónra, a császár azonban három nap alatt vérbefojtotta a lázadást. Az 1974- es forradalom előzménye: szintén katasztrofális szárazság, 200 ezer ember halt éhen. Akkor a császári kormány nemcsak hogy nem tett semmit a lakosság megsegítésére, hanem megpróbálta eltitkolni a világ előtt is a katasztrófa méreteit. Hetvennégy decemberében az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács a bel- és külpolitika fő irányairól kiadott dekrétumában távlati, végső célként a szocialista társadalom felépítését tűzte ki. 1975 januárjában államosították a bankokat, a biztosítókat, az ipari és kereskedelmi vállalatokat. A márciusi földreform alapján mindenkinek földet adtak, aki a földművelésből élt. A katonai tanács hetvenhat márciusában közzétette a nemzeti demokratikus forradalom programját, amely a legfontosabb tennivalóként jelölte meg a feudalizmus, az imperializmus és az államapparátusban a burzsoá bürokrácia felszámolását, a haladó erők egyesítését az új Etiópiái felépítéséért. 1979 végén létrehozták az COPWE-t, az Etióp Dolgozók Pártjának Előkészítő Bizottságát, amelyet Mengisztu is úgy jellemzett, hogy ez még nem párt, hanem valamilyen különleges, az etióp viszonyoknak megfelelő politikai-szervezői feladatot ellátó szerv, valamilyen iskola, melyben a tagok megismerkednek a pártmunkával, s a gyakorlatban is bizonyíthatják rátermettségüket. A COPWE az EDP tavalyi alakuló kongresszusával teljesítette feladatát, működését befejezte. A tanácskozáson hangsúlyozták: az új társadalom felépítése elképzelhetetlen a marxista-leninista élcsapatpárt nélkül. Elfogadták az EDP alapszabályzatát, programját és egyéb fontos dokumentumokat. Ezzel új fejezet kezdődött az etióp forradalom történetében, a kizsákmányolás nélküli, igazságos társadalom felépítéséért folytatott küzdelemben. Az EDP programja Napjaink legfontosabb politikai tennivalói közé tartozik az új állami és a politikai rendszer létrehozása, az alkotmány kidolgozása, amely egyben meghatározza a nemzetiségi kérdés megoldásának irányát is. A párt programjára jellemző, hogy tudományos megalapozottsággal elemzi az afrikai és a szélesebb körű nemzetközi viszonyokat, különös tekintettel Etiópia jelenlegi helyzetére, az elért fejlettségi szintre. Ennek alapján jelölte meg a célt: olyan anyagi-műszaki és szociális-kulturális feltételek létrehozása, amelyek távlatilag elvezetnek a szocialista társadalom alapjainak felépítéséhez. Kongresszusi beszámolójában Mengisztu is kiemelte: Etiópia végig kívánja vinni nemzeti és népi demokratikus forradalmát, hogy áttérhessen a szocializmus alapjainak megteremtésére, ami a súlyos történelmi örökség miatt hosszabb folyamatnak ígérkezik. Olyan egységes politikai rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi a dolgozók aktiv részvételét a társadalom irányításában, s majd az igy megalakuló soknemzetiségű, de egységes Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot választott szervek fogják irányítani. Az ország előtt álló feladatokról, az új etióp pártról beszélve figyelembe kell venni egy jellegzetességet. Hetvennégyben a katonák és más haladó gondolkodású emberek forradalma nem támaszkodhatott szervezett és egységes munkáspártra. Egyrészt, mert a munkásság a lényegében feudális Etiópiában számbelileg gyenge volt, másrészt pedig a munkások (és itt ne gondoljunk európai értelemben vett, nagy tradíciókkal rendelkező munkásságra) teljesen szervezetlenek voltak. Az Etióp Szakszervezeti Szövetséget is csak négy évvel a forradalom után, 1978-ban hozták létre. Az EDP szervezetileg a demokratikus centralizmus, nemzetközi politikájában pedig a proletár internacionalizmus elveit kívánja követni. A kongresszuson aláhúzták, hogy a párt külpolitikájában mindenekelőtt a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, valamint a haladó nemzeti felszabadító mozgalmakkal kívánja erősíteni kapcsolatait. E kapcsolatok az etióp nép további előrehaladásának a zálogát jelentik. Etiópiában kidolgozták az első tízéves tervet, amely felöleli a gazdaság valamennyi szektorát, s évi 6,9 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Sok-e ez vagy kevés, azt a jövő dönti el. Mindenesetre rendkívüli erőfeszítéseket fog igényelni a fejlesztési program megvalósítása, még akkor is, ha nem jön majd közbe a mostanihoz hasonló természeti csapás. A kívülről ösztönzött belső fegyveres zavargások állandó katonai készenlétet igényelnek, s ez szintén nem kis összegeket emészt fel. Az etióp vezetés stratégiai feladatnak tartja az élelmiszertermelés növelését. A távlati program szerint a mezőgazdaság korszerűsítésével, a technikai színvonal emelésével a kilencvenes évek közepéig el szeretné érni, hogy gabonafélékből és más alapvető élelmiszerekből önellátóvá váljék az ország. A lakosság jelenlegi áttelepítése a termékenyebb területekre szükségmegoldás. De lehet, hogy ez majd elősegíti a távlati tervek megvalósítását, a mezőgazdasági termelés növelését, hiszen ezzel nagy kiterjedésű, mindeddig parlagon heverő termőterület megművelését is elkezdik. MALINAK ISTVÁN 1985. III. 8 jpllll I ii
