Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
N emcsak a gyerekek, mi, felnőttek is szeretünk játszani. Nekünk azonban az élet már jóval ritkábban kinál játékra lehetőséget. Ezért aztán örülünk minden ilyen alkalomnak. Szívesen fogadtuk a Csehszlovák Televízió prágai szerkesztőségének a meghívását is, hogy játsszunk közösen végig egy érdekes, szórakoztató és rendhagyó történetet. A Zavarban a szakács cimü új cseh filmsorozatról van szó, mely tavaly decemberben kezdődött. Havonta egyszer - összesen tizenhárom alkalommal - kerül képernyőre. A történet főhőse Sva- topluk Kurátko, a fiatal (egyelőre) nőtlen, nagyon ügyes, de kissé határozatlan és félénk szakács, alapján cselekedjék. A szavazás módja különböző, néhányat már láttunk, a többit meg kár lenne elárulni, akárcsak a folytatást. A történetnek egyébként máris nagy a közönségvisszhangja. A prágai televízió nem hivatalos felmérése szerint az első két részt az ország lakosságának a többsége nézte, s aktívan bekapcsolódott a játékba. A forgatókönyvet a televíziós sorozatok nagymestere, Jaroslav DielI irta. A rendező, Frantisek Filip, aki ugyancsak nem ismeretlen, ezt nyilatkozta a sajtónak: - Sorozatok adása közben a nézők gyakran Írnak, telefonálnak nekünk, hogy a történet így vagy úgy folytatódjék. Most erre alkalmuk lesz, mert nemcsak egy egyszerű konyhai környezetben játszódó sorozatról van szó, hanem egy nagyszabású szórakoztató „társadalmi játékról“ is. Reméljük, hogy ez a játék, a szórakozás keretein belül természetesen, bizonyos szociológiai felméréssé is válhat, hiszen Svatopluk Kurátko problémáival gyakran találkozunk a mindennapi életben, s nekünk is gyorsan kell döntenünk. A szórakozással, a játékkal közben talán önmagunkról is megtudhatunk valamit. jÉaiw/iítfui MSE/UÜKS akivel akkor találkozunk először, amikor megérkezik új munkahelyére, a Grand Szállóba. Közreműködésével azután megismerkedünk a jónevű szálló többi alkalmazottjával is: az elegáns portáskisasszonnyal, az energikus igazgatóval, a nagyvonalú, de néha szőrszálhasogató föszakáccsal és kevésbé szimpatikus helyettesével, s a leginkább csak a maga hasznát kereső föpincérrel. Néha egyetértünk, máskor bosszankodunk a rendezetlen magánéletű, de a konyhaművészetet mesterien művelő Krivka szakáccsal, s megállunk egy-két szóra a pincérek doyenjével, Gráb úrral is. Természetesen, a két fiatal, nagyon csinos és forróvérű szakácsnő, Sylva és Miladka mellett sem megyünk el csak úgy. Közben fokozatosan megismerkedünk a szálloda belső életével, emberi örömökkel és gondokkal, kulisszatitkokkal, melyek néha az ,,új fiút”, Svatopluk Kurátkot is kihozzák a sodrából, máskor meggyőzik arról, hogy a fortyopó, gőzölgő fazekak mellett is szükség van hidegvérre, s humorra. Mi, nézők, a puszta történeten kívül ezúttal jóval többet kapunk a szokásosnál. Ugyanis a csehszlovák televíziós sorozatok történetében első ízben most a nézők is közbeszólnak, szavazataikkal segítenek dönteni a bátortalan főhősnek, így tulajdonképpen a „saját képükre” formálva a sorozatot. Svatopluk Kurátko minden részben néhányszor kikéri véleményünket, hogy aztán szavazatunk A főszerepet a népszerű prágai színész, Josef Dvorák alakítja. A szerep, a figura testre szabott, amiről az eddigi két rész is meggyőzhetett mindenkit. Ugyancsak Josef Dvoráké a „műsorvezető” szerepe is, aki mintegy a történeten kívül mindig megbeszéli a kialakult helyzetet a nézőkkel vagy a stúdióban ülő képviselőikkel. Aztán döntésük alapján újraindítja a játékot. Rajta kívül még egész sor kitűnő színésszel találkozunk: Vlastimil Brodsky, Stella Zázvor- ková, Jifi Sovák, Vladimír Mensik, Jirina Bohdalová, Gabriela Vráno- vá és mások. A film forgatásának színhelye a Karlovy Vary-i Grand Szálló konyhája. Külön figyelemre méltó, hogy a felvételek zöme a konyha rendes üzemeltetése közben készült, ami rendkívüli összpontosítást és fegyelmét igényelt mind a szakácsoktól, mind az „álszakácsoktól“. Csak így lehetett ugyanis elérni, hogy valóban élethűek, „konyhaszagúak” legyenek a felvételek. A rendező szerint megpróbáltak stúdióban forgatni, de ott nem sikerült elővarázsolni igazi konyhai hangulatot. Hasonló próbálkozással, amikor a nézőnek is alkalma van beleszólni a történetbe, már találkoztunk a csehszlovák filmgyártásban. Akkor, az 1967-es kanadai világkiállításra készült csehszlovák moziautomatának rendkívüli sikere volt külföldön és hazánkban egyaránt. Most újból alkalmunk van játszani. KOKESJÁNOS Cousteau másodszor is felfedezi a világot Jacques-Yves Cousteau-nak 74 éves kora ellenére változatlanul meglepő életenergiája van - hármasával veszi a lépcsőfokokat, úgy rohan fel az első emeletre, lélegzete pedig szabályos marad. A moszkvai utcán fagyos szél borzolja gyér, ősz haját, ő azonban ezt hajtogatja:- Nem fázom. Az Antarktiszon hideg volt, és- mellesleg szólva - ez volt a legnehezebb valamennyi expedícióm közül. Ez a legendás ember, aki feltárta a víz alatti mélységek csodálatos világát, azért érkezett a Szovjetunióba, hogy részt vegyen az Utazók klubja televíziós műsorban. Jacques-Yves Cousteau moszkvai tartózkodásának percekre beosztott időrendjében különösen sok idő jutott a Szovjet Tudományos Akadémia Oceanológiai Intézetében tett látogatásnak. Tehát új felfedezéseket, újabb titkok megfejtését lehet várni?- Titkok nincsenek többé - válaszol a tudós.- A titok az, amit senki sem képes megérteni. A természet azonban megismerhető, és az ember be tud hatolni minden tárgy, minden jelenség lényegébe, még ha ez ezer év múlva történik is. Éppen ez ösztönzi Cousteau-t, hogy behatoljon az ismeretlenbe, hogy mindent megértsünk, mindent megismerjünk. Neki valóban felfedező természete van. Ó kezdte el elsőnek a mélyvizi kutatásokat és filmfelvételeket, találta fel az akvalangot, a légzőkészüléket, a „viz alatti házakat”, a „merülő csészealj” elnevezésű készüléket, végzett 1956- ban olajfúrásokat Abu Dhabiban a kontinentális talapzaton, ö alkalmazta a rendszermódszert a víz alatti régészeti kutatásokban, amely ma már megszokott gyakorlattá vált a hivatásos archeológusok körében... És ennek ellenére teljesen mindennapi külsejű ember áll előttünk, aki igen eleven természetű, és örömmel reagál a tréfára. Olyan benyomást kelt, hogy vele igen hamar össze lehet barátkozni. Világfelfogását Jacques-Yves Cousteau új könyvében igyekszik kifejteni. Még be sem fejeződött Az Óceán bolygó cimű, második 20 kötetes, enciklopédia jellegű munkájának kiadása, ő azonban már minden erejét új művének szenteli.- Hatvanhét könyvem közül hármat tartok fontosabbnak: A csend világában-t, az Élő tengert-t és ezt, amelyet még nem fejeztem be - magyarázza az iró-oceanográfus. Ebben a könyvében arról ír, amiben hisz, ami a mai nyugtalan világban izgatja. Amikor a már elkészült fejezetekről beszél, szeme felcsillan- érezni lehet, hogy ez a kedvenc témája.- Az egyik fejezetben például azt ábrázolom, milyen lesz az élet egymillió év múlva. Tudományos fantasztikum? Nem, elbeszélés a jövőről. Milyennek látom a jövő embereit? örök életűnek. Úgy vélem, már körülbelül 600 év múlva, vagyis tulajdonképpen holnap, legyőzik majd a betegségek okozta halált, és az emberek akkor legfeljebb szerencsétlenségek következtében pusztulnak el.- Matuzsálemek társadalma lesz? - kérdezem.- Nem, az emberiség feltalálja majd az örök ifjúság elixírjét. Mellesleg szólva, ez a távoli világűrbe vezető utat is megnyitja - hiszen az emberi élet jelenlegi tartama mellett a csillagokig nem lehet eljutni. Azt mondják, halhatatlannak lenni unalmas. Ez nem igaz. A tudat emlékezőtehetsége persze erős. De az érzéki emlékezetet a feledés élteti, és mindazt, ami megrendít bennünket - szerelem, beteljesülés, egyszerűen öröm - minden alkalommal mintegy újra átéljük, akárhányszor történik is. És ami a legfontosabb; ez valóban értelmes emberek világa lesz, akik irányítani tudják önmagukat, a memóriájukat. Jacques-Yves Cousteap azért próbál bepillantani a jövőbe, hogy világosabban feltárja a mai világ problémáit.- Hogy elérjük ezt a valóságot, ehhez az szükséges, hogy átéljük a következő ötven évet - az emberiség számára legveszélyesebb időszakot, és akkor, remélem, sikerül majd végleg felépíteni a tartós, iqazsáaos világot. De milyennek látja ezt a világot ez az ábrándozó, akinek gyakorlati tudós esze van?- Én az emberek boldogságáról, a népek közötti egyetértésről, arról ábrándozom, hogy a javakat igazságosan osztják el azok között is, akiket manapság a harmadik világ lakóinak nevezünk, valamint arról, hogy az emberek elfelejtik majd azt az ostobaságot, amely szembeállítja őket egymással. Életem fő értelmét abban látom, hogy elősegítsem ennek az álomnak a megvalósulását. Mihelyt a beszélgetés során politikai és társadalmi témák kerülnek szóba, Cousteau valósággal lángra gyűl, és beszéde különösen izgatottá válik, s már nem igyekszik pontosan megválogatni szavait. Emlékeztet arra, hogy Emile Gagnan, az azóta elhunyt tudós, Cousteau jó barátja, már a negyvenes években ezt mondta: a tenger minden négyzet- méternyi hasznosított területe - pótlólagos élettér az ember számára.- A kérdés az - mondja Cousteau -, mi végett hasznosítja az ember a tengertől elhódított területet; a katonai célok érdekében az óceántól elhódított négyzetméterek aligha válnak az ember javára. Mi 10 pontból álló tervet dolgoztunk ki, miként lehet megóvni a tengert attól a kártól, amelyet az ember okozhat. És meg kell mondanom, ennek a nemes célnak azok a javaslatok is megfelelnek, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő arról, hogy csökkenteni kell a nagyhatalmak haditengerészeti tevékenységét, és nem szabad tömegpusztító fegyvereket elhelyezni a tengerek és az óceánok fenekén. Csak sajnálni lehet, hogy amiatt az ostobaság miatt, amelyről már beszéltem, ezeket a javaslatokat egyelőre nem fogadta el minden állam, és nem valósultak meg az egész emberiség javára. Minden embernek saját nézetei lehetnek, hogyan, milyen eszközökkel harcolhat a béke megőrzéséért, a háború ellen. Jacques-Yves Cousteau számára ez a téma elválaszthatatlan a környezet védelmében folytatott harctól. Ezzel a céllal hozta létre a Cousteau Alapot, amelynek ma három központja létezik: francia, amerikai és kanadai, emellett csupán a párizsi alapnak 220 000 tagja van. Munkájában a legfontosabb helyet az a harc foglalja el, amelyet a fegyverkezési verseny által a természetben okozott kár ellen folytatnak.- A természettel szemben tanúsított szándékos vagy nem szándékos anarchista magatartás megengedhetetlen - mondja Cousteau. - Ezzel a problémával találtuk szembe magunkat Brazíliában, a tizennyolc hónapos expedíció alatt, amelyet fiammal, Jean-Michellel szerveztem azért, hogy tanulmányozzuk a természetnek azt a bámulatos csodáját, amelynek neve Amazónia. Ez volt a leghosszabb expedíció életemben, és olyan kinccsel találkoztam, amelyet könnyen meg lehet semmisíteni, s amely egyedülálló. Ez csodálatosan gazdag vidék, de nem szabad anarchista módon kiaknázni kincseit. Saját szememmel láttam, mi lett a Tucurui Vízerőmű körzetének övezetéből, (ahol a Pentagon és a Dow Chemical amerikai társaság kísérleteket végzett új fajtájú vegyi fegyverekkel). Nagy erdőterületek megsemmisültek, egyes helyek valóságos sivataggá változtak. A növényirtó és lombtalanító szerek alkalmazása ilyen páratlan természettel szemben- szörnyű eredményekre vezetett. Az efféle kísérletek rendkívül veszélyesek és megengedhetetlenek- hangsúlyozta Cousteau. A környező természet világa - új könyvének főszereplője.- Arról írok benne, hogy az ember miként rajong a természet szépségéért, és maga rombolja szét ezt - meséli Cousteau. - És persze a vízről is írok: az édesvízről, amely nélkül az ember nem létezhet, a kis vízforrásokról - a csermelyekről, az apró erdei tavakról, forrásokról... Számára mindezek élőlények, mint az állatok, és nehezére esik megmondani, melyiket szereti jobban. IGOR SZEDIH Napi 160 óra színes adás • A szovjet televízió története 1931. április 29-én kezdődött, amikor az Országos Elektrotechnikai Intézet épületéből több állóképet közvetítettek. Egy év múlva az ipar megkezdte az első - mechanikus képfelbontású - tévékészülékek gyártását. • 1948. november 7-én a szovjet nézők egyenes adást láthattak a Vörös térről, 625 soros képfelbontással, másodpercenként 25 kép továbbításával. így kezdődött a Szovjetunióban az elektronikus televíziózás. • Ma a Szovjetunióban egységes televízióhálózat működik. 42 nyelven van adás. Több százezer kilométeres rádiórelés, kábeles, műholdas csatorna működik, több mint öt és fql ezer különböző teljesítményű átjátszóállomás. Ezeket egészíti ki az Orbita műholdas távközlési rendszer, 90, valamint az Ekran és a Moszkva több mint háromezer állomása. • A központi televízió minden adása színes. Egy-egy kis település számára a távközlési műhold átjátszó vevőberendezése több ezer, esetenként több tízezer rubelbe kerül. De az állam nem sajnálja a pénzt a tévéhálózat fejlesztésétől. Moszkva naponta 12 televíziós műsort ad, összesen 159,6 órában. ÚJ SZÚ 14 1985. III. 8. NÍ S si' 2 S • a® .m c > ?a t ~ aj <0 q_p* ;0 U 2 S- <° !n 'e «5 g -S5 CÍ £«í a a. 2 a s-5 < d í- 'S w 2 a c =5 .b= _0 «3 <3 S^-o-o c ^ a n CQ . > Q) ■i: rj ^ v 8 3 8 a °.|í!=!í>,| s?i:i i &!!'3=
