Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
A Nagymorva Birodalom hagyománya az újjászületés korában A Nagymorva Birodalom és a cirilli- metódi bizánci misszió kulturális-politikai hagyatéka komoly szerepet játszott a cseh nemzet létrejötte és a 18. század végén s a 19. század első felében végbement újjászületése idején. Ebben a korban a cseh országrészekben és Szlovákia területén is sorra jelentek meg a kritikai tudományos-történeti és nyelvtudományi kiadványok. A nagymorva és a ci- rilli-metódi motívumok azonban az irodalmi müvekben, a költői eposzokban is fellelhetők. Ezek szerzői gyakran a szláv kölcsönösség gondolatát hangsúlyozzák és szembeszállnak a germanizálással meg a magyarosítással. A 19. század első felének nemzetébresztöi Cirillt és Metódot elsősorban a szláv nyelv védelmezőinek tartották. A bizánci misszó működésének vallási oldala tehát e misszió nemzeti-kulturális és humánus tartalmával szemben háttérbe szorul. A szlovák nemzeti újjászületés tetőzése idején a Stúr-iskola tagjai (Húrban, Botto és mások) a Nagymorva Birodalom cirilli- metódi hagyományát a Birodalom bukása után századokon át - a 19. században egészen 1918-ig a magyar burzsoázia által - nemzetileg és szociálisan is elnyomott szlovák nép körében teljesítendő nemzetébresztő funkcióval összefüggésben szemlélték. Nem éppen érdektelen, hogy a cseh és a szlovák nemzeti újjászületés korában a fiatal ukrán írók, köztük Tarasz Sevcsenko, a történelmi nevezetességű Kijev városában Cirill-Metódi Testvérség néven alapítanak titkos politikai társaságot: abból a célból, hogy megszüntessék a jobbágyrendszert és létrehozzák a föderatív demokratikus szláv köztársaságot. A morvaországi katolikus klérus köreiben a cirilli-metódi hagyományt a leginkább már a 19. század első felének alkonyán, az ún. SuSil-csoportban ápolták. A cirilli-metódi gondolatokat a nemzeti tudat szellemében propagálták. A papok között a szláv liturgia felújításának is voltak hívei. Az ő reményeik azonban nem váltak valóra. A bizánci misszió Morvaországba jövetelének ezredik évfordulója előtt, amelyet 1863-ban a Ve- lehrad nevű búcsújáróhelyen ünnepeltek, a brnói püspök pásztorlevélben rendelte el, hogy a figyelmet a kereszténységre kell fordítani, nem pedig arra, hogy ehhez vagy amahhoz a nemzethez tartozik-e valaki. Az ünnepségen ezért csak vallási jellegű akciókra került sor. Szlovákia területén viszont a szlovákság nemzeti elnyomatásának hangsúlyozásával, nemzeti-politikai motívumok szellemében ünnepelték a cirilli-metódi milléniumot. A Vatikán akkor még nem jutott határozott álláspontra azzal kapcsolatban, hogy - tekintettel a görög katolikusság gondolatának terjedésére - hogyan használja ki a cirilli-metódi kultuszt saját nemzetközi politikai céljai megvalósítására. 1880-ban, a „Grande munus“ c. körlevélben azonban XIII. Leó pápa már „az egész egyház figyelmét felhívta e férfiak (Cirill és Metód) személyiségére és apostoli buzgalmára, emléküket bevezette az istentiszteletbe és besorolta őket a római egyház kalendáriumába“. Ezer esztendő után rehabilitálták tehát Metódot, akit V. István pápa 885-ben eretnekséggel vádolt. Az említett pápai levél célja az volt, hogy Cirill és Metód életművét a római katolikus egyház szolgálatába állítsa, s a katolicizmust és a görögkeleti vallást Róma védnöksége alatt kapcsolja egymáshoz. Az arra irányuló kísérleteket, hogy Metód halálának ezredik évfordulója alkalmából 1885-ben Velehradon szláv istentiszteleteket tartsanak, azonban meghiúsították. Népellenes szellemben A 19. század második felében a cirillo- metodizmus a cseh országrészekben és Szlovákiában is megszabadul a roman- tizmustól, s tudományos alapon kezdődik meg a bizánci misszió nagymorva birodalombeli működésével összefüggő s hozzáférhető írásos források kritikai értékelése. A burzsoázia azonban a saját reakciós érdekeinek kielégítésére, a cseh meg a szlovák nép széles rétegei érdekeinek ellenében használta fel a cirilli- metódi hagyományokat; a cseh és a szlovák dolgozó nép Bécs-, illetve Budapest- ellenes nemzeti-politikai harcában akkor már a szociális kérdések megoldásának a követelése is érvényre jutott. A München előtti köztársaságban a cirilli-metódi s a nagymorva hagyományok a politikai és társadalmi differenciáció pecsétjét viselik. A szóban forgó hagyományok így különböző formákat öltöttek, s a politikai, irodalmi és vallási kihasználásukra irányuló kísérletek is különfélék voltak. A Hlinka-féle szlovák néppárt például a huszitizmus ellensúlyát kereste a cirilli-metódi hagyományban. Egyebek között azt hangsúlyozta, hogy Cirillt és Metódot a katolikus egyház szentekké nyilvánította, Húsz Jánost viszont mint megrögzött eretneket elítélte. A ludákok nacionalista és vallási-szeparatista propagandára használták a cirilli-metódi ha- cfrományt, s így ellentéteket támasztottak a cseh és a szlovák nemzet között. Európa bonyolult politikai helyzetében s a müncheni döntés után már lehetetlen volt megakadályozni a klérofasiszta szlovák állam létrehozását - erre 1939. március 14-én, tehát egy nappal a cseh országrészek hitleri megszállása előtt került sor. Ezt a szlovák államot kiáltották ki a Nagymorva Birodalom folytatójának, elnökét pedig a svatopluki örökség hordozójának. A dolgozó nép széles rétegei és a szlovák nemzet haladó erői nem békéitek meg az ún. önálló állam németpárti és szovjetellenes politikájával. Ellenállásuk a Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki; a Felkelést, akárcsak a cseh nemzetnek a náci megszállók ellen folytatott harcát, Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása tetőzte be. Adottak lettek a feltételek annak a szocialista államnak a megteremtéséhez, amelyben két egyenjogú, egymáshoz közelálló szláv nemzet él: azok, akiknek ősei 1100 évvel ezelőtt együtt vettek részt a Nagymorva Birodalom megteremtésében és fejlesztésében. A Vatikán és a világreakció figyelmének középpontjában A csehek és a szlovákok történelmének e jelentős korszaka iránt a cirilli- metódi misszióval összefüggésben az utóbbi években főként a vatikáni körök részéről tapasztalunk fokozott érdeklődést. Az Egregiae virtutis c. enciklikában, amelyet a jelenlegi pápa adott ki 1980 végén, Cirill és Metód nemcsak a szlávok apostolaiként, hanem ,, mindama törzsek és nemzetek műveltségének atyjaiként“ vannak említve. A legkisebb célzás sem történik azonban arra, hogy V. István pápa 885-ben kiátkozás terhe alatt tiltotta be a szláv liturgiát. II. János Pál az idézett levélben ugyanakkor Európa társpatró- nusaivá nyilvánítja a szaloniki testvéreket. Egyebek között azt írja, hogy Európa kialakításához a keresztény hagyomány két fajtája szövetkezett: „Ezekből kétfajta civilizáció született, amelyek különbözőek ugyan, de kölcsönösen kiegészítik egymást“. Szembeszökő itt az európai kereszténység római patronátus alatti egyesítésére irányuló igyekezet, ám nem a saját katolikus és pravoszláv egyházi szervezetekkel bíró szocialista országok bel- és külpolitikájának megfelelően. Nemcsak a cirilli-metódi misszió, hanem Velehrad is bekerült a vatikáni külpolitika érdeklődésének középpontjába. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy egy Veligrad nevű falut majd csak a 12. század közepén említenek Uherské Hradisté környékén, egy másik ilyen nevű települést pedig ugyanebben a korban valahol Brünn mellett. Az írásos forrásokban korábban a legkisebb említés sem történik ezekről a Veligradokról. Történeti szempontból pedig a koraközépkori Ve- ligradok nem azonosíthatók a 9. század valamelyik vizsgált helyével, bármily jelentős lokalitásról is van szó. Oly korban élünk, amikor a világbéke nagyobb veszélyben forog, mint bármikor ezelőtt, s amikor a szó szoros értelmében újkori kereszteshadjárat folyik a szocialista országok s a világ minden igazán haladó jelensége ellen. A világimperializmus eme agresszív fellépésének elválaszthatatlan részei a propaganda különböző formái, amelyek szorosan kötődnek az egyre inkább - elsősorban az NSZK- ban - tért hódító neonácizmushoz és revansizmushoz. Ezért semmiképpen sem véletlen, hogy a bonyolult nemzetközi politikai — s az egész emberiség számára veszélyes - légkörben határainkon túl megjelennek a cseh és a szlovák nemzeti történelem jelentős korszakainak az „újraértelmezésére" és torzító értékelésére irányuló kísérletek. Vonatkozik ez a Nagymorva Birodalomra és a cirilli-metódi misszióra is.* Nyugati szomszédainknál, de az USA-ban is, ugyanakkor olyan újságcikkek és könyvek látnak napvilágot, melyek szerint a nagymorva állam egyáltalán nem a mai Csehszlovákia területén létezett, hanem Dél-Európában, s az antik Sirmium- a mai jugoszláviai Sremská Mitrovica- volt a középpontja. A szóban forgó akciók célja, hogy csökkentsék őseink államalkotó és kulturális életének jelentőségét. Hasonló elméleteket - a szláv rassz és kultúra alacsonyabbrendúségéröl, arról, hogy a szlávok maguk nem képesek uralkodni és uralni kell őket - már a hitleri fasizmus és a nácizmus ideológusai is proklamáltak. Azon argumentumok egyike volt ez, amelyekkel az ún. harmadik német birodalom imperialista politikáját s a főként szláv etnikumú első szocialista állam - a Szovjetunió - ellen folytatott hadjáratát a korabeli világ előtt megindokolták. A neonácizmus és a revansizmus, amelyek teljes mértékben újjáélesztik az egykori náci Németország ideológiáját és céljait, nemcsak az NSZK uralkodó köreinek támogatását élvezik, hanem egyszersmind az USA és a NATO részéről a Szovjetunió meg a többi szocialista ország ellen tanúsított agresszív politikának is alkalmas eszközei. A Nagymorva Birodalom és a ma Köztársaságunk közvetlen szomszédja az NSZK-nak. Az ottani veszélyes politikai fejlődés, amelynek jelenleg tanúi vagyunk, nem hagyhat közömbösen bennünket. Sokan közülünk még élénken emlékeznek a cseh országrészek hitleri megszállására s mindama erőszakos cselekedetekre, amelyeket a második világháború idején a nácik a cseh és a szlovák nép ellen elkövettek. Nemzeti történelmünkben beszédes tanúságokat találunk arról, milyen gyakran forgott veszélyben nemzeti szabadságunk, milyen gyakran védelmezték meg szülőföldjüket nagyapáink és dédapáink akár az ellenséges túlerővel szemben is, milyen sokszor kellett felperzselt és elpusztított földet a jövő nemzedékek számára új életre támasztaniuk. A cseh és a szlovák nemzet történelme, különösen pedig e történelem progresszív korszakai tehát a ma élő nemzedékek számára nem csupán a tanulságok forrásául szolgálnak, hanem szocialista hazafiságuknak s a nemzeti szabadságunkat meg a világbékét fenyegető sötét erők ellen folytatott harcban tanúsított álláspontjuknak a megszilárdításához is nagy mértékben hozzájárulnak. A CSKP KB főtitkára és szocialista köztársaságunk elnöke, Gustáv Husák elvtárs számtalanszor hangsúlyozta beszédeiben a hagyományok jelentőségét szocialista társadalmi életünk szempontjából. Egyebek között kiemelte: ,,Büszkén vállaljuk a cseh és a szlovák nemzet haladó örökségét, mindazt a progresszí- vet és forradalmit, amelyet elődeink létrehoztak.“ (Rudé právo, 1975. aug. 21.) A nemzeti-felszabadító harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh nép Májusi Felkelésében, amelyek legifjabb nemzedékeink számára már történelmet jelentenek, de az előző jelentős történelmi korszakokban, a forradalmi huszita mozgalomban vagy a cseh országrészek IV. Károly korabeli gazdasági és kulturális felvirágzásában is számos olyan mozzanatot találunk, amely nagy múltunkat a jelenlegi szocialista történelmi korszakhoz kapcsolja. Az írásos források és a legújabb régészeti felfedezések teljes mértékben igazolják történészeink és szlavistáink korábbi következetetéseit, melyek szerint a cseh és a szlovák történelem jelentős korszakai közé az a Nagymorva Birodalom is besorolható, amely tanúja volt annak a harcnak, melyet régi elődeink a frank birodalomnak a nyugati egyházi körök által is támogatott politikai és katonai agressziója ellen folytattak. A gyökereivel egészen a 6. századba visszanyúló nagymorva kultúra és műveltség felvirágoztatásához kétségtelenül a cirilli-metódi bizánci misszió is hozzájárult. Ez a misszió a korabeli nyugati egyházi képviselőkkel és a Rómával folytatott harcban mindig a nagymorva népnek és fejedelmeinek a pártján állt. A cseh és a szlovák nép kezdeti történelmének szem frontjából való kulturális-politikai jelentőségét és a szocialista mára hagyott örökségét éppen ebben, nem pedig a kereszténység terjesztésében kell látnunk. JOSEF POULlK akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének tagja A fejedelmi székhely és a váralja között húzódó kóerődítmény maradványai Mikulóicében Mű* I VALIMIG
