Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
kJ szú 1985.1. 4. H r elet-Csehország ma fejlett iparvi- V dék. A szovjet hadsereg felszabadító harcai óta eltelt negyven év alatt számos iparvállalat létesült, s az ipari termelés megsokszorozódott. Meghatározó jelentőségűek a vegyészet, az energetika, az elektronika és a gépgyártás ágazatai. A mezőgazdasági eredmények állattenyésztésben az első, növénytermesztésben a harmadik helyet biztosítják a kerületnek a Cseh Szocialista Köztársaságban. A magas élet- és kulturális színvonal természetesnek tűnik számunkra. A müncheni diktátum előtti köztársaságban azonban Kelet-Cseh- ország az elmaradott területek közé tartozott. A kapitalista fejlődés áldatlan következményeként az ipari üzemek telepítése nem volt egyenletes, s ráadásul egyoldalú volt. Szembetűnően túlsúlyban volt a textil- és az élelmiszeripar. A nagyobb gép- és vegyipari üzemek a kerület középső részén összpontosultak, mindenekelőtt Hradec Královéban, Pardubicé- ben és Chrudimban. Alacsony kereset, munkanélküliség, nyomor jellemezte a munkások helyzetét. A mezőgazdasági struktúrákban a kis- és középgazdaságok voltak többségben, az öt hektárig terjedő gazdaságok, melyek nem vehették fel a versenyt a nagybirtokokkal. A földművesek kénytelenek voltak minimális keresetüket erdészetekben, fűrésztelepeken, cukorgyárakban vállalt idénymunkákkal kiegészíteni. Sokuk állandó nyomorban tengődött. A fasiszta megszállás tovább növelte a dolgozók kizsákmányolását, de a fokozódó szociális és nemzeti elnyomás hozzájárult a munkásosztály nagy részének radikalizálódásához és politikai érlelődé- séhez. A háború alatt megnövekedett a középrétegek egyes csoportjainak forradalmi öntudata, s ez különösen szembetűnően jelentkezett a parasztságnál: gondolkodásmódja egyre baloldalibb lett. Erősödött a munkásság és a parasztság szövetsége, amely a megszállók elleni közös harcban még inkább megszilárdult. Mindez a kelet-csehországi kerület természeti adottságaival és stratégiai fekvésével együtt az antifasiszta harc aktív formáinak fellendüléséhez vezetett. Csehországban Észak-Morvaország után itt volt a legerősebb a partizánmozgalom. A nemzeti felszabadító harcban Csehszlovákia Kommunista Pártja volt a legszervezettebb és a legaktívabb. Lényeges befolyást gyakorolt az ellenállásra. Az illegális kommunista csoportok az üzemekben és a falvakban széles körű és aktív ellenállást fejtettek ki. Mindenekelőtt a moszkvai Fádió csehszlovák adásának utasításaira támaszkodtak. Ezekben az adásokban konkrét utasítások hangzottak el a nemzeti bizottságok és a partizáncsoportok harci tevékenységét illetően. A folyamatos felvilágosító és szervező munka eredményei nem várattak sokáig magukra. LitomySI vidékén már 1944-ben megalakult egy partizán- csoport, melynek élére a szovjet hadsereg hadnagya, V. A. Oszipov került. Az illegális forradalmi nemzeti bizottságok egész sora létesült, főként a Cseh-Mor- va-dombság falvaiban. Hlinsko környékén augsztusban a kommunista párt tagjai - Frantisek Vokál és Otta Jirmásek - kezdeményezésére hattagú partizán- csoport alakul, amely az Oroszlán fedőnevet viselte. Elsősorban kisebb szabotázsakciók végrehajtását tűzte ki célul a hlinskói gyárakban, igaz hírek terjesztését a front állásáról és a fasiszta Németország helyzetéről, s igyekezett fokozatosan fegyvert szerezni és megnyerni az embereket a megszállók elleni fegyveres felkelésre. egyvennégy nyarának közepén a chrudimi Weisner-gyár fiatal kommunistái erős illegális csoportot alakítottak. Az ifjúság forradalmi ellenállása nevet viselő szervezet Pfibík Ossendorf, Bedfich Valenta és mások vezetésével ugyancsak a szabotázsakciókra összpontosította tevékenységét, valamint az illegális sajtó terjesztésére. Szintén a fasizmus elleni fegyveres felkelésre készülődtek. Ezeknek a fiatal kommunistáknak óriási előnyük volt, hogy kapcsolatban álltak a Chrudim-, Skuteő- és Hlinsko- vidéki gyárak munkásaival, s így azokban a gyárakban is alakulhattak szabotörcso- portok. Az illegális kommunista mozgalom egyesítésének fontos tényezőit jelentették az illegális sajtótermékek. Kelet- Csehországban egyre szélesedett e sajtó - főleg a Rudé právo - terjesztése. Leginkább a vasúton dolgozó elvtársak, az illegális sejtek tagjai kötelezték el magukat e téren, mindenekelőtt Hradec Králové, Pardibuce és Ceská Trebová kornyékéről. Jelentős szerepet játszott a fiatal kommunisták folyóirata, a Predvoj is, amelyet Kelet-Csehországban sok helyen ismertek. A Pfedvoj programnyilatkozata nyomán később egyes csoportok csatlakoztak a felkeléshez. Í Q/ nyarának végén a cseh or- I d i; szágrészekben új fázisához érkezett a nemzeti felszabadító harc. A cseh nép nemzeti felszabadító harcának erősödésére nagy hatással volt a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása. Sokan megkísérelték az átjutást Szlovákiába, hgoy segítsenek a szlovák népnek hősi harcában. Közéjük tartozott a pro- bostovi (Teplice mellett) születésű kommunista tisztségviselő, Karel Bubla is. Mindjárt a felkelés kezdetén több társával kapcsolatot keresett Szlovákiával, hogy a közelgő győzelemből - amelyet a fasiszta betolakodók felett aratnak - ők is kivegyék a részüket. Sikerült is felvenniük a kapcsolatot, de a cseh-szlovák határon a náci őrjárat elfogta, és ezt követően börtönbe vetették őket. Két hétig tartó kínvallatás után a Gestapo hóhérai 1944. november 9-én a Dőlni Beőva-i futballpá- iyán valamennyiüket felakasztották. Ismeretes, hogy a litomyáli gimnázium ab- szolvense, a huszonegy éves Marie Sed- láőková is kereste az összeköttetést Szlovákiával. Tettéért ő is az életével fizetett. A háború végén, 1945. március 7-én halt meg az egyik koncentrációs tábor gázkamrájában. A Pardubice melletti Horni Jeleníben kegyelettel helyezték örök nyugalomra Otakar Smejda földi maradványait, aki Trenőírt mellett esett el, a fasiszta túlerő elleni partizánharcokban. Ez csak néhány eset annak bizonyítására, mennyire óhajtották a kelet-csehországiak is országuk felszabadítását, két egyenjogú nemzet új demokratikus államának megalakulását, melynek alapja a Szovjetunióval való szövetség. A szlovák fegyveres ellenállás jelentős mértékben növelte a cseh nép elszántságát, s ez újabb ellenállási csoportok megalakulását eredményezte, továbbá a szabotázsakciók szaporodását. Gyökeres fordulat következett be az ellenállás intenzitásában 1944 októberének közepén, amikor Ukrajna Kommunista Pártja Politikai Bizottságának határozata alapján, az illegális CSKP-nak segítségül a csehszlovákiai partizánmozgalom megszervezéséhez tapasztalt vezetőkből álló ejtőernyős alakulatokat küldtek a protektorátusba. Az első - amelynek tagjai által szervezett csapatok később Kelet-Csehországban is folytattak hadműveleteket - a Jermak-csoport volt. N. I. Dmitrijev hadnagy vezetésével 1944. október 1-én éjjel 22 ejtőernyős ért földet Ruprechtov falu mellett, Brno közelében. Szomorú sorsra jutott a Jan Kozina ejtőernyős csoport, amelynek parancsnoka a csehszlovák hadsereg hadnagya, Vasil Ki§, a törzskari főnöke pedig a szovjet hadsereg őrnagya, G. A. Melnyik volt. A tizenhét tagú csoporton nyomban a leszállás után Tuchorice falu mellett (lounyi járás) rajtaütöttek a fasiszta egységek. Az egyenlőtlen harcban az ejtőernyősök egy része elesett. Akik megmaradtak, cseh hazafiak segítségével átjutottak a Cseh- Morva-dombságra, s ott nagy érdemeket szereztek a partizánmozgalom fellendítésében. Október 25-én a dr. Miroslav Tyráről elnevezett csoport - szervezője és vezetője, I. A. Labunszki, a szovjet hadsereg kapitánya volt - ért földet Pelh- rimov vidékén, Bítice mellett. Egy nappal később, október 26-án Podhorany falu fölött - a mai közép- és kelet-csehországi kerület határán - kinyíltak a tizenkét tagú Jan Hus Mester csoport ejtőernyői, amelynek harci és politikai tevékenysége a legsikeresebb volt. A csoportot tizenegy szovjet katona alkotta, s a kelet-csehországi Miroslav Pich, fedőnevén Túrna; ö volt az alakulat politikai biztosa, a parancsnoka pedig a szovjet hadsereg kapitánya, A. V. Fomin. A Jan Hus Mester ejtőernyős csoport megkezdte szervezői és politikai munkáját, megalakította az illegális nemzeti bizottságokat. A néphatalomnak ezek az új szervei november első napjaiban az ejtőernyős csoport földet érésének közelében már hat községben megalakultak. Az illegális pártszervezetek közreműködésével bonyolult és nehéz körülmények között, két hónap alatt 46 illegális helyi nemzeti bizottságot szerveztek meg. A nemzeti bizottságok létrehozása során kialakult biztató kezdet a későbbi partizánbrigád parancsnokságát olyan tervekre jogosította fel, hogy Kelet-Csehországban valamennyi illegális nemzeti bizottság egységes irányítását biztosítsa. Az események további alakulása, főként a Gestapo téli offenzívájának a partizánmozgalom elleni első fázisa, megakadályozta az elképzelés megvalósítását. Ennek ellenére a partizánbrigád folytatta a nemzeti bizottságok megalakulását működése egész területén. A Szovjetunióból küldött partizánegységek politikai tevékenysége a burzsoá ellenállás viszonylag haladó képviselői (mint amilyen például a „Hármak Tanácsa“) szemében szálka volt. Nyilván a kommunisták befolyásától féltek, ezért nem nagyon akartak együttműködni a „huszok“ egységeivel, és „megtiltották“ az illegális nemzeti bizottságok megalakítását. A Hármak Tanácsa vezetőségének viszálya a Jan Hus Mester partizánbrigáddal nem a véletlen műve volt. Amig a kommunisták a forradalmi nemzeti bizottságokat a nemzeti felszabadító harc egyesítésének alapjaként, a felszabadított Csehszlovák Köztársaságban a demokratikus fejlődés biztosítékaként hozták létre, addig a burzsoá ellenállás képviselői a München előtti viszonyokhoz való visszatérést feltételezték. A burzsoá ellenállás vezetői jóval korábban megteremtették a számukra szükséges feltételeket. Például a CLAY hírszerző csoport rádiótáviratában, amelyet a londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztériumnak küldött 1944 novemberében, ejtőernyősöket kért Angliától, valamint fegyvereket - amelyek a majdani Csehszlovák Köztársaság politikai és gazdasági viszonyai kiépítésének alapját képeznék. A táviratban többek között így indolják meg a kérést: „Az ejtőernyős csoportoknak számunkra kettős jelentőségük van. Az első - az említett célból való felfegyverzés, a második - megteremteni az egyensúlyt Kelettel. Amennyiben csak a partizánok lesznek felfegyverkezve, és Keletről, úgy Kelet befolyása abszolút lesz. Nem ebben rejlik a veszély, de a csőcselék és az egykori kommunisták befolyása érvényesül a nemzeti bizottságok megalakításánál, s ezzel megadják a további fejlődés irányát. “ A dolgozó nép politikai gondolkodásában történt változások azonban egyértelműen visszahatottak a néphadsereg új szervei megalakítását és küldetését támogató kommunista koncepcióban. A haza felszabadulás utáni új, szociális-politikai eszméjét a Jan Hus Mester partizánbrigád 15 városban és 153 községben terjesztette el, 103 helyi és 3 járási nemzeti bizottságot alakított. A partizánbrigád működési körzetében az 1945-ös és 46-os választásokon a CSKP jelentős győzelmet aratott. A Jan Hus Mester partizánbrigád dicsőséges harci útját, akárcsak a földet érés helyén - számos emléktábla jelzi, felidézve a legfontosabb eseményeket is. Az aktív harcok alapja az elegendő fegyver volt, így röviddel az ejtőernyősök megérkezése után a törzskar kérésére az 1. Ukrán Front parancsnoksága Li-2 típusú repülőgépen 14 százkilogrammos zsákban fegyvert és lőszert küldött, amit 1944. november 18-án dobtak le Zbysla- va település mellett, a Vashegységben. Több mint ötven helybeli lakos segítségével még az éjjel rejtekelyre szállították, majd fokozatosan szétosztották az újabb partizáncsoportok között. Az ejtőernyős alakulat törzskara minden hadműveleti akciót a Cseh-Morva- dombság raőíni támaszpontjáról irányított, nem messze a Veiké Dárko halastótól. A náci megszállók elleni akciók és az összecsapások gyors egymásutánban következték, és óriási hatással voltak Kelet-Csehország és a Cseh-Morva- dombság lakossága harci erkölcsének megszilárdítására. A brigád politikai biztosának parancsára a csoport V. N. Prigogyics vezetésével Vlásenice mellett (Pelhrimov vidéke) december 12-én rajtaütött egy katonai vasúti szállítmányon, aminek következtében - egyéb károkon kívül - 36 óráig használhatatlanná vált a nácik számára oly fontos vasútvonal. December 22-éról 23- ára virradó éjszaka a seői gátnál Prosicka település közelében került sor a brigád komisszárja, M. Pichá-Túma és a rádióslány, M. N. Poljakova sikeres összecsapására a Wehrmacht erős egységével, amely igyekezett felszámolni a növekvő partizánmozgalmat. A helyzet olyan volt, hogy a partizánok civil segítőtársai ellen irányuló féktelen terror sem félemlítette meg a cseh hazafiakat és nem állította meg a partizánok győzelmes előre nyomulását. Ellenkezőleg, a veprovái sajtó- központ állandóan újabb, az illegális nemzeti bizottságok munkáját segítő instrukciókat adott ki, 300-800 példányszámban, valamint a partizáncsoportok tevékenységét irányító röplapokat, melyek széles körben ismertek voltak, s mind többeket vittek az aktív ellenállás útjára. i Q/l ts ianuar 12-én a Vashegy- ä i/T'O. ség egyik eldugott falujában. Poőátkyban, N. V. Kolesznyik csoportja éjszaka tűzharcba került a fasisztákkal, amikor is ártalmatlanná tették a fasiszta csoport parancsnokát, Sche- divy törzskapitányt. Röviddel azután a partizáncsoport Svetlá nad Sázavou mellett megtámadott egy 17 ciszternából álló szerelvényt. A fasiszta hadigépezet 100 ezer liter dízelolajat veszített. A partizáncsoport a komisszár vezetésével nem messze Leátiánától, a kolín-brnói vasútvonalon megtámadott egy tankokat szállító szerelvényt, így 1945. február 22-én a fasiszták újabb veszteségeket szenvedtek el. Március 9-éról 10-re virradó éjjel további akciót hajtottak végre Nővé Dvory közelében, egy katonai szerelvény ellen. A megszállók soraiban pánikot keltett egy magasrangú SS-tiszt, Bruno Walter likvidálása a Habry és Frydnava közötti országúton, február 23-án, éjjel. A Prágában megjelenő Der neue Tag február 27-én a címoldalon, terjedelmes cikkben siratta el a gonosztevőt. A Jan Hus Mester partizánbrigádból sokan elestek. Nagy veszteséget jelentett a törzskar javának megsemmisítése LeS- tina falu mellett (Havlíckúv Brod-i járás). Március 26-án erre vonult a brigád parancsnoka, A. V. Fomin és hat partizán, Ledec nad Sázavou-ból a Vashegységbe. A 4. Ukrán Frontnak küldött rádióüzenet továbbítása közben a nácik bemérték és körülzárták őket. A partizánok egész éjszaka hősiesen harcoltak a több mint negyvenszeres túlerő ellen, de végül mind a heten életüket áldozták a szabadásunkért. A Jan Hus Mester partizánbrigád az óriási veszteség ellenére is egyre növelte harci tevékenységét, és további győzelmeket aratott. arek Tucla cseh partizán vezetésével már április 19-én újabb támadást intéztek Havlíőkúv Brod mellett egy katonai szerelvény ellen. Április 25-éról 26- ára virradó éjjel további akciót hajtottak végre az említett vasútszakaszon, nem messze az előbbi helyszíntől. Két nappal korábban, N. A Mezeljev a törzscsoporttal a 2direc nad Doubravou-i közúti hidat rohamozta meg, amelyet erős Wehr- macht-egység védett. Heves támadással sikerült keresztültörniük a hídon, és a helyszínen ott maradt az ártalmatlanná tett „frontführer“. Még aznap, délben a törzscsoport megsemmisítette a Veiké Losenice-i szeszfőzdében az utolsó 12 ezer liter nyers szeszt, amely üzemanyagul szolgált volna a németeknek. Különösen jelentős szervezői szerepet játszottak a „huszok“ egységei Kelet-Cseh- ország számos vidékén a cseh nép májusi felkelése napjaiban, nagymértékben hozzájárultak a menekülő fasiszta egységek likvidálásához. A Jan Hus Mester partizánbrigád kiterjedt hadműveleti területen folytatta harci tevékenységét a 2dár nad Sázavou, Havlíckúv Brod, Kolín, Pardubice határolta térségben, összesen 199 napig harcolt. A viszonylag rövid idő alatt a 12 ejtőernyős 444 főből álló harci egységet alakított, melynek öt önálló csoportja volt a Vashegységben, 2dár nad Sázavou környékén, Pöbyslavban, Haliőkúv Brod- ban, Holice környékén. A brigád komoly harci sikereket ért el: 14, hadianyagot szállító szerelvényt siklattak ki, 4750 liter benzint, 225 ezer liter dízelolajat, és négy szeszfőzde nyersszesz-tartalékát semmisítették meg. A partizánbrigád tagjai megrongáltak három vasúti és egy közúti hidat, jó néhányszor megszakították a vasúti közlekedést, a telefonösszeköttetést. A levegőbe röpítettek egy robbanóanyag-raktárt és termelésképtelenné tették a Pragofera gyárat. A fasiszta egységekkel való összecsapás során megsemmisítettek 138 gépkocsit, 27 motorkerékpárt, 4 rádióbemérő állomást, 4 tankot, 10 páncélautót, 1 gépkocsizó és 2 légvédelmi ágyút, és egy Focke-Wulf 190 típusú repülőgépet. A harcokban 178 náci katonát és tisztet megöltek, köztük a náci párt magas rangú tisztjét, Bruno Waited. A Jan Hus Mester padizánbrigád tevékenységét Miroslav Chmela Az élet beteljesült kora című könyvében dolgozta fel, amelyet a kelet-csehországi Kruh Kiadó jelentetett meg 1980-ban. DOBROSLAV ŐIMONKA kandidátus
