Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
r, II || Mt ^1^ iff. '* I I ■ I I I III Sl//flllll [ÍV I- Jl J I 1/ / I n II wmm l \ I j I ! . I I4#*4 »•'*‘'•1 lxf-1 : I f».,* / [ r* I I II *.| |^|f..*'/ E’, JI . || I |***| MH |^>.| f,' %\ | ' jf / | I l.’.-M- ,• | Jvi'j rjrJ m '>t ofäflKsL Ky 'T^j fa ßil VáÜ* £ iüi» 'S vjaUjfi •, • Mintha egy ízelt lábú óriás bogár nyújtózkodna a telepen efagyott a készülő alvizcsaD torna, szünetel a kavicskitermelés ... - jelezték vissza a vonal túlsó végéről, amikor január közepe táján a gabőíkovói vízlépcső építőinél érdeklődtem. A tél szokatlanul kemény szorítása, akárcsak valamennyi nyitott építkezésen, a Duna Csallóköz felőli térségében is, ha nem is bénította meg teljesen, de alaposan visszafogta az építési munkálatokat. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet megbirkózni e ritkaságszámba menő időjárás viszontagságaival? Ilyen kérdések motoszkáltak a fejemben, amikor a vízlépcső építői közül azoknak eredtem a nyomába, akik a kavics kotrását, osztályozását és szállítását kapták feladatul. ebruár első napján jártam az építkezésen. Akkorra már mintha alább hagytak volna a kemény fagyok, a nap mosolygó „képéből“ a felmelegedés reménye áradt felénk. Egyelőre csupán mínuszokban mérve, de egyre biztatóbban. A korábbi húsz-huszonöt fokos fagyok után a hőmérő higanyszála „mindössze“ a mínusz 10 fok közelébe merészkedett. Napközben aztán már fagypont körül mozgott.- Hol vannak azok a nagy kavicsrakások? - kérdezősködik gépkocsivezetőnk, amikor az építkezés szénhelyére érünk. A máskor támpontul szolgáló kavicshegyek - az osztályozótelep legjellemzőbb ismertetőjegyei - mintha eltűntek volna a föld felszínéről. Alaposabban körül kell nézni a környéken, hogy az ember messziről is észrevegye a megmaradt néhányat. Mintha kitakarították volna a telepet. Csupán a közepén maradt ott a Dragon osztályozóberendezés. Több irányba vezető, máskor kavicsrakások fölé érő futószalagjai most a tartószerkezet támasztásával a levegőben ágaskodnak. Mintha egy ízelt lábú óriás bogár tartózkodna a telepen.- Akárhogy is vesszük, nekünk jól jött a kemény tél. Legalább kiürül a lerakat - magyarázza a látottakat Koszorús Imre, a Nyugatszlovákiai Kavics- és Kőbányák itteni részlegvezetője. - Mert valahonnan ilyenkor is fuvarozni kell a kavicsot. S mivel a kitermelés szünetel, csakis a telepről szállíthatják. Amint látja, alaposan megcsappant a készletünk. Az osztályozás úgyszintén szünetel, s ezalatt a berendezés tervezett téli javítását végezzük. Van mit ten• Keszegh Kálmán: „Üzemelés közben könnyebb, szereléskor érdekesebb a munka“ nünk, a Dragon alaposabb felkészítése a későbbi üzemelésre most méginkább fontos, mert idei feladataink a tavalyihoz képest megkétszereződtek. Nekünk az építés ütemtervéhez kell igazodnunk. Annak alapján pedig erre az évre 240 ezer köbméter kavicsot kérnek tőlünk a gabőíkovói vízlépcső építői. De akadt új megrendelőnk is. Januártól a mochovcei atomerőmű építéséhez is innen szállítanak kavicsot. Az első negyedévre húszezer köbmétert kértek, s a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat tehergépkocsijai már javában fuvarozzák. Ezzel együttvéve az esztendő első három hónapjában megrendelőink igénye 35 700 köbméter. Egyelőre ki tudjuk ezt elégíteni, annak köszönhetően, hogy volt elég kavics a lerakaton. De ha elfogy, vagy legalábbis csak némelyik frakcióból marad, olyan helyzet állhat elő, hogy azt viszik majd, ami lesz. Ez jó nekünk, mert nem kell raktároznunk a kavicsot, mindjárt a megrendelőkhöz továbbíthatjuk. Másfelől azonban nagyobb megpróbáltatást is jelent. A második negyedévtől két műszakra állunk át. Ha szükség lesz rá, túlórázunk, esetleg hétvégeken is dolgozunk majd. Mert az osztályozás növekvő feladatait a tervezett két berendezés helyett minden valószínűség szerint a meglévő egyetlen Dragon gépsoron kell elvégeznünk. Idén ugyanis beindul a vízmű alapjainak a betonozása, s ezzel együtt a kavicsigénylés is magasabbra szökik. Ha minden jól megy, nyolc-nyolc órát dolgozunk majd naponta, óránként 200-210 köbméteres teljesítménnyel. Ehhez azonban mindennek zavartalanul kell működnie. Ha például mínusz öt fokos fagy van, mindjárt reggel nem láthatunk munkához, s a későbbi kezdés már csökkenti a műszaki teljesítményt... A szállításhoz nyolc Tatra és két kotrógép áll rendelkezésünkre. Mostanáig a közeli alvízcsatorna innenső partjáról szállítottuk a kavicsot. Másokkal együtt, és nem mindig előnyt élvezve. Nekünk jó lenne, ha többletként, az eröműteknőből is fuvarozhatnánk. De ez ma még kérdéses. Borbély József műszakmester társaságában járjuk be a telepet. Közben elmondja, hogy a kemény fagyok beálltával amúgy sem lehetne üzemeltetni az osztályozóberendezést, mert a kavicsszemcsék „kiválasztásához“ vízre van szükség. S mivel ilyenkor az alvízcsatorna is befagy, nincs honnan pótolni a vízkiesést. A telep majd- hogy nem üres. Csak az egyik végében látni három nagyobb kavicsrakást. A legnagyobb szemcséjű anyagból alig fogy valami. A középső rakás még osztályozat- lan. És gyarapodik. A szállítószalag szinte megállás nélkül szórja a tetejére a gyakran forduló Tatrák rakományait. Az osztályozás azonban szünetel. em sokkal dél előtt a mesterséges csatorna és a Duna közti térségben találunk a zili- nai Váhostav gépkocsiparkjára. Péntek lévén, csendes az udvar. Mindössze egyetlen Tátrát mosnak a közelben. A másik oldalon egymás mellett sorakoznak a tehergépkocsik. Kabinjaikban itt-ott még emberek mozognak. Talán a műszak végére várnak, talán az eleredt eső kényszerítette őket oda. Az udvarban van a fuvarozási felügyelőség épülete is. Itt Pavel Findl, termelési vezető fogad.- Kettős feladatunk van a vízlépcső építésén - magyarázza a nagyberuházás térképe előtt. - Egyfelől a Váhostav valamennyi itteni gépének és berendezésének a javítását, másfelől az építkezés fuvarozási feladatait bízták ránk. Mindezt húsz híján 500 emberrel végezzük. Százan javítanak, háromszázan szállítanak. Idén 18 millió tonna anyagot viszünk rendeltetési helyére. Ebből a Csehvan, ide csak a fuvarozók és nyáron a szúnyogok járnak - szorít kezet további látogatásainkban bízva a tapasztalt fuvarozás-szervezési szakember, aki egyébként prágai lakos, de az építkezés idejére Somorján (Őamorín) telepedett le. ég ennél is messzebb, az egykori vadászlak melletti barakkokban van a Nyugat-szlovákiai Kavics- és Kőbányák másik kirendeltsége. Innen irányítják a kavics kotrását az alvízcsator- nán (azon felül, amit a magyar fél végez ezen a szakaszon). Ladis- lav Náhalka, részlegvezető tennivalóikról beszél.- Január folyamán 40 ezer köbméter kavicsot kotortunk ki az al- vízcsatornából. Legtöbbet a Tory- sa, az Ondava, és a Truda úszó- baggereinkkel, de január 5-ig a legnagyobb teljesítményű Dnyeper is üzemelt. A kemény fagyok miatt azonban leállítottuk és a ter• A szállítószalag szüntelenül szórja a kavicsot szlovák Autóközlekedési Vállalat csak 2 millió 300 ezer tonnát vállalt, annak ellenére, hogy az igénylés 4,5 millióra szólt. Hogy hova hordjuk az anyagot? A legtöbbet a majdani felvízcsatorna töltésébe, amely folyamatosan épül. Tatra tehergépkocsijaink legtöbbször utánfutóval ingáznak a nyolc kilométeres távon. Sokat tett értünk a tervező. Neki köszönve ma aszfaltutakon fuvarozhatunk. Csúcsforgalom idején három másodpercenként váltják egymást a járművek. Prága peremterületén az autópályán sincs nagyobb forgalom. Két műszakban dolgozunk. A bérezés is különleges. Csakis az elvégzett munka szerint fizetünk. így aztán a sofőrök keresete 1600 és 8000 korona között mozoghat. Dolgozóink egyik fele a környékről, a du- naszerdahelyi járásból való, a másik fele Szlovákia különböző részeiből. Ez azonban nem mérce teljesítményük megítélésében, pontos munkába járásukat kivétel nélkül megköveteljük, nem úgy, mint korábban a mochovcei atomerőmű építésén tették, ahol a távolabb lakók némi előnyt élveztek. Gépparkunk kissé félreeső helyen vezettnél korábban megkezdtük szokásos téli javítását. Ezt kilenc hétre tervezték, de mi hétre akarjuk lerövidíteni. Ezért tizenkét órás nyújtott műszakokban folyik a javítás. Egyelőre sikeresen... A Dnyeper úszóbaggert csak a gabőíkovói oldalról lehet megközelíteni. Péntek kora délután van, zuhog az eső, s a fedélzet mintha teljesen kihalt lenne. De csak kívülről látszik annak. A parthoz vontatott kotrógépen azonban ilyenkor is dolgoznak. Lenn a gépházban a motorokat javítják. Mióta itt üzemelnek, ilyen nagyméretű beavatkozást még nem hajtottak végre rajtuk. Két szovjet szerelő- mester irányítja a munkát. Dmitrij Szavijanko társaságában Elek István és Holczer Sándor végzik a karbantartást. Sokszor csak mutogatva, de mindig megértik egymást. Keszegh Kálmán géprész elárulja, hogy ilyenkor, amikor csend honol a gépházban, érdekesebb a munkájuk, a szerelés változatosabbá teszi a fedélzeten eltöltött napokat. Kotrás közben meg az a jó, ha zavarmentesen üzemelnek a motorok. Olyankor a gépész is nyugodtabb. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ szú 1985. III. 1. • Pavel Findl: „Ide csak a fuvarozók és nyáron a szúnyogok járnak“ • Koszorús Imre: „Feladataink megkétszereződtek“ (Gyökeres György felvételei)
