Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

r, II || Mt ^1^ iff. '* I I ■ I I I III Sl//flllll [ÍV I- Jl J I 1/ / I n II wmm l \ I j I ! . I I4#*4 »•'*‘'•1 lxf-1 : I f».,* / [ r* I I II *.| |^|f..*'/ E’, JI . || I |***| MH |^>.| f,' %\ | ' jf / | I l.’.-M- ,• | Jvi'j rjrJ m '>t ofäflKsL Ky 'T^j fa ßil VáÜ* £ iüi» 'S vjaUjfi •, • Mintha egy ízelt lábú óriás bogár nyújtózkodna a telepen efagyott a készülő alvizcsa­D torna, szünetel a kavicski­termelés ... - jelezték vissza a vonal túlsó végéről, amikor január köze­pe táján a gabőíkovói vízlépcső építőinél érdeklődtem. A tél szo­katlanul kemény szorítása, akár­csak valamennyi nyitott építkezé­sen, a Duna Csallóköz felőli térsé­gében is, ha nem is bénította meg teljesen, de alaposan visszafogta az építési munkálatokat. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet meg­birkózni e ritkaságszámba menő időjárás viszontagságaival? Ilyen kérdések motoszkáltak a fejem­ben, amikor a vízlépcső építői kö­zül azoknak eredtem a nyomába, akik a kavics kotrását, osztályozá­sát és szállítását kapták feladatul. ebruár első napján jártam az építkezésen. Akkorra már mintha alább hagytak volna a ke­mény fagyok, a nap mosolygó „képéből“ a felmelegedés remé­nye áradt felénk. Egyelőre csupán mínuszokban mérve, de egyre biztatóbban. A korábbi húsz-hu­szonöt fokos fagyok után a hőmé­rő higanyszála „mindössze“ a mí­nusz 10 fok közelébe merészke­dett. Napközben aztán már fagy­pont körül mozgott.- Hol vannak azok a nagy ka­vicsrakások? - kérdezősködik gépkocsivezetőnk, amikor az épít­kezés szénhelyére érünk. A más­kor támpontul szolgáló kavicshe­gyek - az osztályozótelep legjel­lemzőbb ismertetőjegyei - mintha eltűntek volna a föld felszínéről. Alaposabban körül kell nézni a környéken, hogy az ember messziről is észrevegye a meg­maradt néhányat. Mintha kitakarí­tották volna a telepet. Csupán a közepén maradt ott a Dragon osztályozóberendezés. Több irányba vezető, máskor kavicsra­kások fölé érő futószalagjai most a tartószerkezet támasztásával a levegőben ágaskodnak. Mintha egy ízelt lábú óriás bogár tartóz­kodna a telepen.- Akárhogy is vesszük, nekünk jól jött a kemény tél. Legalább kiürül a lerakat - magyarázza a lá­tottakat Koszorús Imre, a Nyugat­szlovákiai Kavics- és Kőbányák itteni részlegvezetője. - Mert vala­honnan ilyenkor is fuvarozni kell a kavicsot. S mivel a kitermelés szünetel, csakis a telepről szállít­hatják. Amint látja, alaposan meg­csappant a készletünk. Az osztá­lyozás úgyszintén szünetel, s ez­alatt a berendezés tervezett téli javítását végezzük. Van mit ten­• Keszegh Kálmán: „Üzemelés közben könnyebb, szereléskor érdekesebb a munka“ nünk, a Dragon alaposabb felké­szítése a későbbi üzemelésre most méginkább fontos, mert idei feladataink a tavalyihoz képest megkétszereződtek. Nekünk az építés ütemtervéhez kell igazod­nunk. Annak alapján pedig erre az évre 240 ezer köbméter kavicsot kérnek tőlünk a gabőíkovói vízlép­cső építői. De akadt új megrendelőnk is. Januártól a mochovcei atomerő­mű építéséhez is innen szállítanak kavicsot. Az első negyedévre húszezer köbmétert kértek, s a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat tehergépkocsijai már javá­ban fuvarozzák. Ezzel együttvéve az esztendő első három hónapjá­ban megrendelőink igénye 35 700 köbméter. Egyelőre ki tudjuk ezt elégíteni, annak köszönhetően, hogy volt elég kavics a lerakaton. De ha elfogy, vagy legalábbis csak némelyik frakcióból marad, olyan helyzet állhat elő, hogy azt viszik majd, ami lesz. Ez jó nekünk, mert nem kell raktároznunk a kavicsot, mindjárt a megrendelőkhöz továb­bíthatjuk. Másfelől azonban na­gyobb megpróbáltatást is jelent. A második negyedévtől két mű­szakra állunk át. Ha szükség lesz rá, túlórázunk, esetleg hétvégeken is dolgozunk majd. Mert az osztá­lyozás növekvő feladatait a terve­zett két berendezés helyett min­den valószínűség szerint a meglé­vő egyetlen Dragon gépsoron kell elvégeznünk. Idén ugyanis bein­dul a vízmű alapjainak a betono­zása, s ezzel együtt a kavics­igénylés is magasabbra szökik. Ha minden jól megy, nyolc-nyolc órát dolgozunk majd naponta, óránként 200-210 köbméteres tel­jesítménnyel. Ehhez azonban mindennek zavartalanul kell mű­ködnie. Ha például mínusz öt fo­kos fagy van, mindjárt reggel nem láthatunk munkához, s a későbbi kezdés már csökkenti a műszaki teljesítményt... A szállításhoz nyolc Tatra és két kotrógép áll rendelkezésünkre. Mostanáig a közeli alvízcsatorna innenső partjáról szállítottuk a kavicsot. Másokkal együtt, és nem mindig előnyt élvezve. Nekünk jó lenne, ha többletként, az eröműteknőből is fuvarozhatnánk. De ez ma még kérdéses. Borbély József műszakmester társaságában járjuk be a telepet. Közben elmondja, hogy a kemény fagyok beálltával amúgy sem le­hetne üzemeltetni az osztályozó­berendezést, mert a kavicsszem­csék „kiválasztásához“ vízre van szükség. S mivel ilyenkor az alvíz­csatorna is befagy, nincs honnan pótolni a vízkiesést. A telep majd- hogy nem üres. Csak az egyik vé­gében látni három nagyobb ka­vicsrakást. A legnagyobb szem­cséjű anyagból alig fogy valami. A középső rakás még osztályozat- lan. És gyarapodik. A szállítósza­lag szinte megállás nélkül szórja a tetejére a gyakran forduló Tatrák rakományait. Az osztályozás azonban szünetel. em sokkal dél előtt a mes­terséges csatorna és a Du­na közti térségben találunk a zili- nai Váhostav gépkocsiparkjára. Péntek lévén, csendes az udvar. Mindössze egyetlen Tátrát mos­nak a közelben. A másik oldalon egymás mellett sorakoznak a te­hergépkocsik. Kabinjaikban itt-ott még emberek mozognak. Talán a műszak végére várnak, talán az eleredt eső kényszerítette őket oda. Az udvarban van a fuvarozási felügyelőség épülete is. Itt Pavel Findl, termelési vezető fogad.- Kettős feladatunk van a víz­lépcső építésén - magyarázza a nagyberuházás térképe előtt. - Egyfelől a Váhostav valamennyi itteni gépének és berendezésének a javítását, másfelől az építkezés fuvarozási feladatait bízták ránk. Mindezt húsz híján 500 emberrel végezzük. Százan javítanak, há­romszázan szállítanak. Idén 18 millió tonna anyagot viszünk ren­deltetési helyére. Ebből a Cseh­van, ide csak a fuvarozók és nyá­ron a szúnyogok járnak - szorít kezet további látogatásainkban bízva a tapasztalt fuvarozás-szer­vezési szakember, aki egyébként prágai lakos, de az építkezés ide­jére Somorján (Őamorín) telepe­dett le. ég ennél is messzebb, az egykori vadászlak melletti barakkokban van a Nyugat-szlo­vákiai Kavics- és Kőbányák másik kirendeltsége. Innen irányítják a kavics kotrását az alvízcsator- nán (azon felül, amit a magyar fél végez ezen a szakaszon). Ladis- lav Náhalka, részlegvezető tenni­valóikról beszél.- Január folyamán 40 ezer köb­méter kavicsot kotortunk ki az al- vízcsatornából. Legtöbbet a Tory- sa, az Ondava, és a Truda úszó- baggereinkkel, de január 5-ig a legnagyobb teljesítményű Dnye­per is üzemelt. A kemény fagyok miatt azonban leállítottuk és a ter­• A szállítószalag szüntelenül szórja a kavicsot szlovák Autóközlekedési Vállalat csak 2 millió 300 ezer tonnát vál­lalt, annak ellenére, hogy az igénylés 4,5 millióra szólt. Hogy hova hordjuk az anyagot? A leg­többet a majdani felvízcsatorna töltésébe, amely folyamatosan épül. Tatra tehergépkocsijaink legtöbbször utánfutóval ingáznak a nyolc kilométeres távon. Sokat tett értünk a tervező. Neki kö­szönve ma aszfaltutakon fuvaroz­hatunk. Csúcsforgalom idején há­rom másodpercenként váltják egymást a járművek. Prága pe­remterületén az autópályán sincs nagyobb forgalom. Két műszak­ban dolgozunk. A bérezés is kü­lönleges. Csakis az elvégzett munka szerint fizetünk. így aztán a sofőrök keresete 1600 és 8000 korona között mozoghat. Dolgozó­ink egyik fele a környékről, a du- naszerdahelyi járásból való, a má­sik fele Szlovákia különböző ré­szeiből. Ez azonban nem mérce teljesítményük megítélésében, pontos munkába járásukat kivétel nélkül megköveteljük, nem úgy, mint korábban a mochovcei atom­erőmű építésén tették, ahol a tá­volabb lakók némi előnyt élveztek. Gépparkunk kissé félreeső helyen vezettnél korábban megkezdtük szokásos téli javítását. Ezt kilenc hétre tervezték, de mi hétre akar­juk lerövidíteni. Ezért tizenkét órás nyújtott műszakokban folyik a javí­tás. Egyelőre sikeresen... A Dnyeper úszóbaggert csak a gabőíkovói oldalról lehet megkö­zelíteni. Péntek kora délután van, zuhog az eső, s a fedélzet mintha teljesen kihalt lenne. De csak kívülről látszik annak. A part­hoz vontatott kotrógépen azonban ilyenkor is dolgoznak. Lenn a gép­házban a motorokat javítják. Mióta itt üzemelnek, ilyen nagyméretű beavatkozást még nem hajtottak végre rajtuk. Két szovjet szerelő- mester irányítja a munkát. Dmitrij Szavijanko társaságában Elek Ist­ván és Holczer Sándor végzik a karbantartást. Sokszor csak mu­togatva, de mindig megértik egy­mást. Keszegh Kálmán géprész elárulja, hogy ilyenkor, amikor csend honol a gépházban, érde­kesebb a munkájuk, a szerelés változatosabbá teszi a fedélzeten eltöltött napokat. Kotrás közben meg az a jó, ha zavarmentesen üzemelnek a motorok. Olyankor a gépész is nyugodtabb. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ szú 1985. III. 1. • Pavel Findl: „Ide csak a fuvarozók és nyáron a szúnyogok járnak“ • Koszorús Imre: „Feladataink megkétszereződtek“ (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom