Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
4 ÚJ szú 3 1985. III. 1. GONDOLATOK A OMKRAOML Szocialista rendszerünk célja, hogy mindenki részt vegyen a nyilvános ügyek igazgatásában. A szocialista demokráciában arról van szó, hogy a dolgozóknak ez a részvétele az állam és egyes alkotó elemei - a vállalatok, községek stb. - igazgatásában és irányításában ne legyen formális, mint a tőkés demokráciában. A tőkés demokrácia lényegét tömören Így fogalmazta meg T. G. Masaryk, a polgári köztársaság ideológusa: „A demokrácia programja adott: általános választójog, ennek parlamentáris velejáróival". Igen. Tőkés elképzelések szerint demokráciájuk ilyen: A választópolgár, akinek manipulálása érdekében mindent megtesznek, időközönként a szavazóurnákhoz (manapság a korszerű szavazógépekhez) járul és megválasztja a parlamentet. Olyan választási rendszereket dolgoznak ki, hogy azokra adja szavazatát, akiket a nagytőke választott ki. E rendszerek egyikét mutatták be a „demokrácia mintájaként" az Egyesült Államokban legutóbb megtartott választások. Ebben, a tőkés elképzelések szerint „példás demokráciában", Ronald Reagant az Egyesült Államok elnökévé választották a szavazásra jogosult 174 millió választópolgár közül a szavazásban részt vett 115 millió választópolgár 53 millió szavazatával. De nemcsak az Egyesült Államokról és a jelenlegi helyzetről van szó. így volt ez mindig és minden tőkés országban. Csak a körülményeknek megfelelően változtak a választási bohózat „furfangjai“. Ugyanakkor a polgári demokráciában a nép részvétele a kormányzásban kimerül a választásokkal... Mint ahogy azt T. G. Masaryk fogalmazta meg. Vagyis: a polgári demokrácia alapját a burzsoázia javára manipulált választások képezik. Szocializmus = demokrácia A szocializmus nem híve az ilyen „népuralomnak“. A szocializmus nem is engedheti meg magának azt, hogy a népuralommal kapcsolatos egyik demagógiát a másikkal helyettesítse. Ennek magyarázatát a szocializmus lényege szolgáltatja: győzelme, megtartása, fejlesztése a dolgozók tömegeinek cselekvő részvételétől függ. Az emberiség történetében ugyanis fordulat következett be: a termelőerők fejlődése a tőkés termelési viszonyok gátjába ütközik, forradalmi fejlődésük immár elképzelhetetlen a termelési viszonyok megváltoztatása nélkül. Nemcsak a tőkésrendszer, hanem általában a kizsákmányoló rendszerek lehetőségeik határához értek. A tőkés termelési viszonyok a termelőerők fejlődésének béklyóivá válnak. Az emberi társadalom ellen orientálják: elsősorban az emberiség elpusztítására szánt eszközök fejlesztésére. Korunk imperialista viszonyai között a fegyverkezés lett a tudomány és a technika fejlődésének fő ösztönzője. A tőkés termelési viszonyok tehát fékezik a termelőerők sokoldalú fejlődését. Mégpedig tekintet nélkül arra, hogy jelenleg bizonyos fejlett kapitalista államok néhány vonatkozásban a legkorszerűbb technológiával rendelkeznek. De nemcsak erről van szó. A fejlett kapitalizmus kétségtelenül igen magas szinten bontakoztatta ki a termelőerőket. Vitathatatlanul rendelkezik még továbbfejlesztésük jelentős lehetőségeivel, noha az emberiségre nézve veszélyes irányban. A termelőerők további sokoldalú, valóban forradalmi fejlődését azonban csak a dolgozó tömegek rendkívül széles körű cselekvő részvétele teheti lehetővé. Ez a termelőerők fejlődésében a valóban forradalmi ugrás előfeltétele. Ennek az előfeltételnek csak az a társadalmi rend felelhet meg, amely megteremti a társadalmi életben - a termeléstől az állam igazgatásáig - a legszélesebb tömegek részvételének lehetőségeit (ezeket a lehetőségeket azonban céltudatosan és meg nem alkuvóan ki kell aknázni). Ilyen társadalmi rend a szocializmus! Ugyanakkor a szocialista állam alapelve fejleszteni a tömegek cselekvő részvételét az ország gazdasági potenciáljának gyarapításában, emelni a lakosság anyagi és kulturális színvonalát, növelni szociális biztonságát. Magyarán: a dolgozó tömegek iránti nem formális kapcsolat, annak szilárdítása és fejlesztése s a tömegek bevonása a társadalmi folyamatokba minden esetben olyan lakmuszpapír, amellyel megállapítható, hogy vajon egyáltalában szocialista rendszerről van-e szó, avagy annak torz formájáról. Bonyolult körülmények A kérdés látszatra tehát egyszerű: elég alkalmazni az irányítás olyan formáit, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenről a dolgozók döntsenek. De ez valóban csak látszatra ilyen egyszerű. Hiszen nem célunk megteremteni a demokráciának valamilyen további, a polgári államokéhoz hasonló formális rendszerét. A kérdést ténylegesen úgy kell feltennünk, miképp érjük el azt, hogy a kormányzásban mindenki részt vehessen, de a népuralom hozzá nem értő döntésekkel ne lassítsa le a társadalmi fejlődést, hanem valóban megnyissa a termelőerők forradalmi fejlődésének útját? Az emberiség e tekintetben már rendelkezik kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokkal. így például az ókori Rómában a társadalmi kérdéseket az összes szabad polgár (patrícius) fórumán oldhatták meg, mert kevés volt a patrícius. A római osztálydemokrácia azonban kezdetben egyáltalában nem vonatkozott a plebejusokra és sohasem vonatkozott a rabszolgák tízezreire. De a patríciusok fórumán sem volt minden a rendjén: a kitűnő demagóg szónok ezt a gyülekezetét képes volt megnyerni akkor is, ha nem volt igaza s így az akár a saját érdekével ellentétben is dönthetett... Á helyes döntéshozatalban ugyanis egyebek között fontos szerepe van annak, hogy milyen ismereteik és látókörük van azoknak, akik döntenek. Vegyünk egy másik példát. Van olyan nézet, hogy ha demokráciáról van szó, akkor például az üzemekben mindenről dolgozóiknak kellene dönteniük. Ez az ún. közvetlen demokrácia állítólag a legjobb. Az első pillanatban ez helyesnek tűnik. Csakhogy a gyakorlat arról tanúskodik, hogy ez a megoldás nem szüli minden esetben a legjobb döntéseket az üzem dolgozói, s még kevésbé az egész társadalom szempontjából. A jugoszláv sajtóban például olvastam olyan esetekről, hogy ott, ahol az alkalmazottak zöme fiatal volt, a lakásépítésre szavazták meg az anyagi eszközöket, megfeledkezve az egészségügyi ellátásról (ez elsősorban az idősebb alkalmazottakat érinti). Ezzel szemben ott, ahol az idősebbek voltak többségben, ezzel ellentétes megoldást választottak. Csakhogy a szocialista társadalomnak egyaránt kell gondoskodnia a lakásokról és az egészségügyi berendezésekről! Mégpedig minden állampolgár s nemcsak a jó helyzetben levő üzemek dolgozói számára. Vagyis: a szocialista demokrácia fejlődésének egyik alapvető problémája a társadalmi és a helyi érdekek összehangolása. Ismeretes ugyanis, hogy manapság gyökeres változásokon mennek át egész termelési szakágazatok. Csak az „nem kési le a vonatot“, aki képes a tudomány és a technika fejlődési tendenciáinak pontos elemzésére, a kutatási eredmények gyors gyakorlati alkalmazására. A termelési szerkezet megváltoztatása azonban világszerte nagyon költséges dolog, s nem mindig jár nyereséggel. így könnyen megtörténhet, hogy amennyiben például valamely üzem alkalmazottjainak a korszerűsítésről kell dönteniük, ezt a lépést nem teszik meg, s a vonat feltartóztathatatlanul tovább halad... Ezen túlmenően vannak olyan szakágazatok, gyártmányok, amelyekre a társadalomnak szüksége van, de veszteségesek. S az ún. közvetlen demokrácia rendszerében miért legyenek dolgozóik szociális vagy egészségügyi szempontból rosszabbul ellátottak azoknál, akik aktiv szakágazatokban dolgoznak? Téves a kiindulópontjuk azoknak, akik az ún. közvetlen demokráciáért szállnak síkra, amelyben az üzem dolgozói döntenek mindenről, választják igazgatójukat stb. Tudjuk, hogy a szocialista demokrácia társadalmasitotta a termelőeszközöket. Ezek tehát az egész társadalom tulajdonába mentek át. Ilyen formán nem képezik valamely kis csoport tulajdonát. S mivel az egész társadalom tulajdonába mentek át, az összes gyár minden dolgozó tulajdona s egy-egy gyár nem csupán azoknak a tulajdona, akik benne dolgoznak. Ezért nem dönthetnek róla csak az alkalmazottjai. Hiszen minden gyár hozzájárul az egész társadalom fejlődéséhez vagy fékezi azt. Már V. I. Lenin felhívta a figyelmet arra, a szocializmus lényege, vagyis a termelőeszközök össznépi tulajdonba vétele nem abban rejlik, hogy mondjuk a hajók átmennek a kikötőmunkások tulajdonába, vagy a bankok a bankhivatalnokok tulajdonába. Hangsúlyozta, hogy ez balgaság lenne. Lenin a szocializmus jellegének eltorzítását látta a termelési kollektívák, a tárcák, a különféle területek és érdekeik gazdasági elszigeteltségében az egész társadalom kötelességeitől. Az ilyen torzulások következménye csak az lehet, hogy lelassul és kárt szenved a társadalmi és a gazdasági fejlődés, elmélyülnek a társadalmi ellentétek, osztályszemlélettől idegen politika érvényesül, teret hódit az elkülönülés, a tárcaszellem, a lokálpatriotizmus, a nacionalizmus stb. Ennek következtében azután deformálódnak á szocializmus alapvető vonásai: munkanélküliek és éhezők léteznek stb. Mindez természetesen tükröződik azután ideológiai és politikai területen (a bel- és külpolitikában). Merre vezet az út? A történelem valamint a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatai már szemléltetően megmutatták nekünk, hogy merre nem vezet az út. Jelenleg, gyakorlatilag a fejlett szocializmus hosz- szú szakaszának kezdetén, még nem tudjuk teljes pontossággal jellemezni e fejlődési szakaszban a szocialista demokrácia kibontakozásának útját-módját. Ennek alapvető, döntő fontosságú vonásairól azonban már nyilván mondhatunk egyet s mást. Véleményem szerint teljesen nyilvánvaló elsősorban az, hogy a szocializmusban a hozzáértő döntéshozatal megalapozott ismereteket, öntudatosságot és széles látókört követel. Ez minden kollektívára vonatkozik, amely döntéseket hoz és irányit. Akár vállalati, városi, akár állami szinten. A szocialista demokrácia fejlettségének tehát közvetlen arányban kell lennie a dolgozó tömegek öntudatosságával, ismereteivel, tapasztalataival, felkészültségével és kulturális színvonalával. Arról van szó, hogy a döntéshozatal és az irányítás a szocializmusban hozzáértő legyen, elősegítse egyrészt a termelőerők fejlődését, másrészt a dolgozók szükségleteinek és jogos igényeinek kielégítését. A szocialista társadalomnak, a dolgozó tömegek tudatosságának és műveltségének fejlődésével és szilárdulásával párhuzamosan fejleszthető a szocialista demokrácia, a dolgozók részvétele a társadalom irányításában. (Természetesen ez a nemzetközi helyzettől is függ. Hiszen mindenki számára világos, különösképpen akkor, ha az államot támadás fenyegeti, nem lehet a védekezés kérdéseiről vitázni. S mivel a védelmi intézkedéseket a lehetséges agresszorral szemben el kell titkolni, a döntő fontosságú intézkedéseket a nyilvánosság kizárásával kell foganatosítani. Ez a sikeres védekezés előfeltétele!) A szocialista állam egyebek mellett ezért is rendkívüli figyelmet szentel a lakosság sokoldalú művelődésének. Nemcsak arról van szó, hogy megteremtsük mindenki számára a művelődés előfeltételeit. A termelőerők és az egész társadalom fejlődése, valamint helyes irányítása érdekében feltétlenül el kell érni a lakosság sokoldalú műveltségének minél magasabb fokát. Pártunk és kormányunk ezért szüntelenül fejleszti és tökéletesíti nemcsak az iskolai oktatási rendszert, hanem az isköfán kívüli oktatást is, és gondoskodik mindennemű kulturális intézmény fejlődéséről. A szocializmus létérdeke valamennyi dolgozó műveltségének fejlődése. Ez pedig feltétele a tudományos-technikai forradalom fejlődésének csakúgy, mint az egész szocialista társadalom fejlődésének. Ugyanakkor a szocialista társadalom a termelőerők, a társadalom és a szocialista demokrácia fejlesztése terén akkor tehet alapvető lépéseket, ha - egyebek között - minőségi változásokat eszközöl az emberek művelődésében. Nem véletlen, hogy K. U. Csernyenko, a Szovjet írók Szövetsége jubileumi ülésén mondott beszédében kiemelte: „A pártmunka, az állami vagy a gazdasági tevékenység bármely területét is vesszük alapul... sehol sem lehet sikeres az előrehaladás, ha nem támaszkodunk az összes dolgozó mély ismereteire, nagy felelősségtudatára és kulturáltságára, a szovjet dolgozók nemzedékei által létrehozott óriási szellemi alkotó potenciálra. Az SZKP XXVI. kongresszusának és legutóbbi központi bizottsági üléseinek határozatai éppen ennek a potenciálnak teljes mozgósítására irányulnak." Az emberek műveltsége azonban önmagában nem lenne elegendő a szocialista demokrácia fejlődéséhez. A társadalomirányítás olyan módszereit és rendszereit kell megteremteni, amelyek a néptömegeknek lehetővé teszik érvényesülésüket a közügyek igazgatásában. Egyszóval - meg kell teremteni a megfelelő szervezési rendszert is. A szocialista országok, köztük Csehszlovákia tapasztalatai alapján lemérhető, hogy már hosszabb ideje kialakulóban van az ilyen szervezési rendszer. Nemcsak a képviseleti szervek, hanem egyben a különféle tömegszervezetek is (elsősorban a szakszervezetek, az ifjúsági és a nők szervezetei, valamint a különféle érdekképviseleti szervezetek), amelyek változatos formákban, különféle szinteken lehetővé teszik a „ beleszólást" mindazoknak, akik erre igényt formálnak. A szocialista országokban hagyománnyá vált azt is, hogy az állampolgárok a vitákban kifejezik véleményüket a társadalom fejlődésének különféle fontos problémáiról, a programokról stb. Helyi szinten (például a választási programok megvitatása) csakúgy, mint országos méretekben, Ezt a rendszert fokozatosan továbbfejlesztik, hogy a lehető legjobban megfeleljen a fejlődés feltételeinek, de egyben az adott állam hagyományainak is. Csakhogy sem a műveltség, sem a demokratikus igazgatás adott rendszere önmagában még nem kell hogy döntő legyen a szocialista demokrácia alapelvének, vagyis a közügyek igazgatásában minden dolgozó cselekvő részvételének tényleges megvalósításában. Ehhez még a társadalomban meg kell teremteni a megfelelő légkört is, hogy a dolgozók necsak cselekvőén részt vehessenek, hanem akarjanak is részt venni a társadalmi történésben, hogy minden állampolgár népi ellenőrré akarjon válni, mi több, ezt a kötelességének tekintse, s lakó-, valamint munkahelyén, a felsőbb szervekben, a képviseleti intézményekben vagy a társadalmi szervezetekben hozzájáruljon a szocialista társadalom nagy céljainak eléréséhez. S ez az egyik legbonyolultabb feladat, amelyre hatással van nemcsak a globális, hanem a helyi politika és gyakran a személyes befolyás is. Türelmes politikai munka szükséges, hogy az emberek a saját tapasztalataik alapján meggyőződjenek róla, a társadalom támogatja helyes észrevételeiket, magatartásukat és tetteiket. Ezzel szemben elmarasztalja - bárkiről is legyen szó - a hibákat, a helytelen gyakorlatot, s abból levonja a következtetéseket. A dolgozók megnyerésére rendkívül hat a szavak és a tettek egysége. Nem véletlen, hogy Husák elvtárs pártunk XVI. kongresszusán hangsúlyozta: „Támogatnunk kell mindazt, ami ösztönzi az állampolgárok alkotó aktivitását és kezdeményezését, s nem szabad eltűrni, ' hogy meg nem értésbe és bürokratikus közönybe ütközzenek azok, akik a problémák megoldására törekednek. A szocialista demokráciának, az emberek aktivitásának és kezdeményezésének fejlesztése érdekében fontos megteremteni a véleménycserének és az építő szándékú bírálat fejlesztésének széles platformját." A szocialista demokrácia fejlődése fokozatosan megvalósítja az emberiség régi álmát, hogy minden emberi lénynek azonosak legyenek a jogai és a kötelességei az emberi közösség közös ügyeinek igazgatásában. A szocialista államok sokoldalú fejlődésének megfelelően fokozatosan létrejönnek e nagy cél elérésének az előfeltételei. A történelem arról tanúskodik, hogy lépésről lépésre kell előre haladni, hogy minden türelmetlenség, az egyes fejlődési szakaszok megkerülése és az ábrándozás csak árt, sokszor pedig ideiglenes útvesztéssel jár. Nem szabad fellegekben sem járni: látnunk kell, mit kell konkrétan ma tennünk, hogy holnap célba érjünk. A hangyaszorgalmú munkának értelme van: részben már számunkra, de főleg utódaink számára meghozza gyümölcsét! FRANTI&EK kudrna
