Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

MÚZEUM AZ INTERNACIONALISTA NEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN Az építészek tanépületének ne­vezik Martin Vrútkyban azt a föld­szintes, bádogtetős házat, mely­hez hasonlót ma már ritkán lehet látni. Régebbi letűnt kornak az építészeti stílusáról tanúskodik ez a ház. Külsejét tekintve feltétlenül. Ha azonban belépünk, s ott szét­nézünk, figyelmünket inkább a tör­ténelem foglalkoztatja, mert ez a ház a Forradalmi Sajtó Múzeu­ma, melyet Klement Gottwaldról neveztek el. Harminc évvel ezelőtt kezdtek hozzá az épület eredeti alakjának helyreállításához azzal a szán­dékkal, hogy külsejét tekintve olyan legyen, mint annak idején, 1922-24-ben, amikor pártunk te­rületi végrehajtó bizottsága tagja­ként Klement Gottwald szervezte és irányította a sajtóbizottság te­vékenységét. Két év múlva azután kaput nyitott a múzeum, melynek jelenlegi igazgatója, Edita Gerge- iová elődjeinek, az alapgyűjte­mény összeállítóinak érdemeit méltatva ezt hangsúlyozza:-Tényekkel szolgálni a forra­dalmi múltról, biztatást adni jele­nünknek, célt mutatni a jövő tuda­tos formálásához, kezdettől fogva ezt tekintették elsődlegesnek. Mi csak folytatjuk a munkát. Az alapgyüjtemény 30 évvel ezelőtti utolsó leltári száma 3285. Közülük 150 nagy méretű tárgy, mint amilyen a városban, 1913- ban megalapított Bratstvo munkás­egyesület nyomdagépe. A röpla­pokat akkor még nem számlálták • A múzeum igazgatója: Edita Gergelová meg, ötven nagy dobozba gyűjtve raktározták.- Ott tartunk ma már - folytatja -, hogy múzeumban csak vetítés­re, kiállításra, találkozók megren­dezésére szolgáló termek találha­tók. A raktárakat, a munkatársak irodahelységeit, az irattárat és a laboratóriumokat más épületben helyeztük el. Az egyre gyarapodó gyűjtemény szorított ki bennünket. Az alapgyújteményben legré­gibb eredetű a Szlovákia területén elsőként, 1879. március 1-én megjelent munkáslap, a Die Wahr­heit, valamint a szociáldemokraták 1897-ben kiadott, első ízben szlo­I MladyDelník • *V *=«**► *SáWÍ«** ** *.*•» » ****», . • Az ifjúsági sajtót bemutató kiállítás egyik része vákul is megjelent folyóirata, a No- vá dóba.- Mivel folyamatos a gyűjtés- magyarázza -, komoly gond a tudományos feldolgozás. Nem is olyan régen nagy mennyiségű, magyar nyelvű anyagot kaptunk, zömében az egykori munkásleve­lezőknek a szerkesztőkhöz írott leveleit, és bár a munkatársak kö­zül többen is tudnak magyarul, akadozó ütemű a feldolgozás. Nem törődhetünk csak a múlttal, csak a gyűjtéssel, hiszen a mi múzeumunk nevelést szolgáló in­tézmény. Tizennyolc iskolával, két pionír­házzal együttműködve, szerző­désben meghatározott havi és heti órarend szerint tartanak tanítási órákat a múzeumban. Hasonló módon tartanak előadásokat, gyűjteményismertetést a kerületi politikai iskolával, a SZISZ járási titkárságával kötött szerződés alapján. A múzeumban működik az ifjú történészek szakköre, a fia­talok nemzetközi barátságklubja.- Cseh, szlovák, magyar, né­met, orosz, ukrán, lengyel nyelvű kiadványok találhatók nálunk - so­rolja -, a forradalmi egység hét­nyelvű bizonyságát tárjuk itt a fia­talok elé, akiket internacionaliz­musra nevelünk. Azért említi elsőként a fiatalo­kat, mert az idén 65 éve, hogy Szlovákiában példásan internaci­onalista módon szerkesztett ifjú­sági lapok jelentek meg a Szocia­lista Munkásifjúság Szövetségé­nek kiadásában: szlovákul Mlady Delník, magyarul AZ IFJÚ GÁR­DA, németül a Die junge Welt. Ezeket a lapokat joggal és méltán tartja harcos elődjének a mai, ha­zai, ugyancsak több nyelven meg­jelenő ifjúsági sajtó.- Az akciók megrendezésekor is előnyben részesítjük a fiatalokat- tájékoztat. - Hagyományosan nálunk rendezik meg a szikrák, a pionírok fogadalomtételét, afiata- lok hűségesküjét, a kezdő peda­gógusok hivatalos eskütételét. Ami persze nem azt jelenti, hogy alkalmilag kölcsönadjuk a múze­um egyik, vagy másik termét. Min­den esetben társrendezők és esz­mei irányítók vagyunk. Gazdag tapasztalattal rendel­keznek ezen a téren, hiszen ko­rábban az igazgatónő maga is pedagógus volt. A kedvező ta­pasztalatok nyomán kezdtek hoz­zá újabban a szocialista munka­brigádok találkozóinak szervezé­séhez és megrendezéséhez.- Kevesen vagyunk - magya­rázza -, a műszaki és hivatali dolgozókat is számítva csak hu- szonketten, de megszerveztük a múzeum barátainak körét. Köz­reműködésükkel, segítségükkel rendezzük meg évente, mindig decemberben az ifjúság gottwaldi hetét, mely tavaly már járási mére­tű volt. Legújabb akciójuk: Az ifjúság és Gottwald címmel vándorkiállí­tást rendeztek Martin-Vrútky isko­láiban. Úgy állították össze a kiállí­tás anyagát, hogy könnyen szállít­ható legyen. Nem is csodálkozom, hogy tájékoztatását ezzel fejezi be:- Meggyőződésünk szerint ez a vándorkiállítás eljut majd a Csal­lóközbe, Gömörbe, Bodrogközbe HAJDÚ ANDRÁS y *¥] ^ Die tunat ItVi: A szerző felvételei Az ünnepség résztvevőit Mrva Irén aranyjelvényes brigádvezetó köszöntötte. (Daniel Juráé felvétele) Joggal büszkék eredményeikre Tágas csarnok, sok hosszúkás asztal és rengeteg szőlővessző. Hosszúra nyúlt vadhajtások, némelyik két-három méternél is hosz- szabb. A fürge asszonykezek metszőollókkal vágják a hosszú szálakat rövidebb darabokra. Akinek asztalán a 42 centiméter hosszú vesszőkből már összegyűlt egy jókora halom, az a metsző­olló helyett borotvaéles oltókést vesz kezébe, amivel kivakítja a vad­vessző rügyeit.- Nagy figyelmet, gyors és pontos munkát igényel a művelet- magyarázza Mrva Irén, miközben gondosan átlépegetjük a vessző- nyalábokat. A nyersanyagot bekészítők a vadvesszö-alanyokkal ugyanis nemcsak az asztalokat pakolták meg, hanem a betonpadlót is telerakták. - Elfogy ez a műszak végéig, talán elég sem lesz. Egy személy napi normája ugyanis tizenegy, egyenként kétszáz vessző­ből álló kéve, s ez nem kis mennyiség - folytatja a kísérőm, miközben eljutunk az asztalhoz, amelynél Óvári Mária szorgoskodik.- Vesszőnként négy-öt rügyet kell kivakítani, de úgy, hogy egyet­len egyet se hagyjunk el, s félmunkát se végezzünk. Már a legkisebb figyelmetlenség az eredési százalékot csökkenti, és ezt a zsebünk is megérzi. A vállalásról nem is beszélve. Mindannyian köteleztük magunkat, hogy az állami normánál jobb arányt érünk el - mondja, miközben kezében szaporán villog az éles kés, és tekintetét egy pillanatra sem veszi le a vesszőkről. - Vigyázni kell, gyorsan meg van a baj, még akkor is, ha kesztyűben dolgozunk és az ujjaink bütykét ragasztószalaggal is védjük - mutatja kezét, miután letette a kést és rövid időre abbahagyta a munkát. Egy emelettel lejjebb azonos terem, azonos munka. Itt Kovács Terézia asztalánál állunk meg. Éppen összegyűlt a kévényi vessző, így ezek összekötésével van elfoglalva. Már nyugdíjjogosult, de tovább dolgozik. Példás munkát végez, sokéves tapasztalattal ren­delkezik, a munka minden csinját-bínját ismeri, mégis arra kérem, arról beszéljen, hogy emberi szempontból mit jelent számára a bri­gád. Óvári Máriával és további három társukkal együtt ugyanis aranyjelvényes tagok az ugyancsak aranyjelvényes brigádvezető, Mrva Irén 1972-ben alakult és tizenegy tagú brigádjában.- Elsősorban kötelességet és nagy felelősséget - mondja rövid gondolkodás után, miközben összeköti a kétszáz szőlővesszőt.- Olyan nincs, hogy valamelyikünk ne teljesítené a napi feladatokat. Ha azt látjuk, hogy késésben vagyunk, akkor inkább rövidebbre fogjuk a pihenést, hogy a norma meglegyen.- És a munkán kívül? ,- Kellemes emlékeket, időközönként kikapcsolódást, szórakozást. Amikor, ha formálisan is, nyugdíjba mentem, kávé mellett elbeszél­gettünk. Kolléganőim meg ajándékkal is megleptek. De ugyanígy szép volt és szívesen gondolok vissza például a tavalyi prágai kirándulásra. Az ilyen és más élmények, például betegség esetén egy látogatás, a társak, brigádtagok együttérzése vagy segítőkész­sége nagy ösztönző erő a munkában.- Valóban nemcsak a munkában, hanem esetenként más alka­lomkor is összejönnek a brigád tagjai. A tanulmányutak, de a kirán­dulások, vagy egy-egy színház- és mozilátogatás során jobban összekovácsolódik a kollektíva, és ez a munkánkra is pozitívan hat- mondta Kovács Károly, a Sládkovicovói Magtermesztő Állami Gazdaság nagyfődémesi (Vel'ké Úlany) üzemének részlegvezetője.- Üzemünkben szőlőoltványokat készítünk és zöldségvetőmagot termesztünk. Mindkettő igényes munkát és nagy figyelmet követel. A minőséget, vagyis az eredési arányt és a csírázóképességet is szigorúan állami normákkal mérik. Eredményeinket és jó munkánkat bizonyítja, hogy az utóbbi időszakban a vállalaton belüli versenyben kétszer elnyertük az igazgató és a szakszervezet üzemi bizottságá­nak vándorzászlaját és egyszer a másodikok voltunk. Ilyen sikerek nincsenek csak úgy maguktól. A 146 dolgozónak mintegy fele nyolc szocialista munkabrigád tagja, és a brigádok ösztönző ereje nagyon sokat segít munkafeladataink teljesítésében. Kögler Ernő üzemgazdász azonos nézetet vall.- Munkánk eredményessége rengeteg apró dologtól függ. Sokat jelent például, hogy a rügy alatt hol vágják el a vesszőt, vagy az oltógépen dolgozók ügyelnek-e arra, hogy az alany és a szemző­vessző egyforma vastagságú legyen. Milliós tételekben termelünk, igy a minőséget mindenkinél külön-külön lehetetlen ellenőrizni. Csakis az egyéni igyekezet és felelősség, valamint a közöséggel szembeni kötelezettség tudatosítása vezethet eredményre. Mindenki tudja, hogy csak a fejlett oltványokért és a csíraképes magvakért kapunk pénzt, és a vásárló ezekből is elsősorban az első osztályú minőséget keresi. Azt, hogy ilyen szigorú feltételek mellett is hatéko­nyan termelünk, a brigádoknak is köszönhetjük. Stefan Rác a munkaverseny és kezdeményezés felelős előadója az állami gazdaságban, így természetesen mélyebben látja és értékeli a munkabrigádok jelentőségét.- A szocialista munkabrigádok munkáját évenként értékeljük. Januárban 23-an az arany-, 15-en az ezüst- és 46-an a bronzjel­vényt kapták meg. Mrva Irén brigádjában hatan kaptak aranyjelvényt, tehát valóban a legjobbak közé tartoznak. Nem véletlen, hogy a brigádok tagjainak nevében ő köszöntötte az ünnepség résztvevőit és egyben megígérte, hogy a brigádok a jövőben is a kezdeménye­zés úttörői lesznek. És ezek nem üres szavak. Huszonnégy szocialista munkabrigádunk és hat, a címért versenyző kollektívánk tagjai ugyanis valóban a legtöbbet vállalják magukra. Mint ahogy nem véletlen a termelésben elért jó eredmény, úgy az sem, hogy 1984-ben brigádjaink, illetve a címért versenyző kollektíváink száma nyolccal gyarapodott. EGRI FERENC 1985. III. 1. ÚJ SZÚ • Gyermekek múzeumlátogatáson BIZDNYlAG

Next

/
Oldalképek
Tartalom