Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ——— .......................... - .................... 19 85. március 1. XVIII. évfolyam Ára 1 korona Gyökeres György felvétele Az irodalom írók, könyvek és olvasók nélkül ugyanolyan üres fogalommá válna, mint az utóbbi évtizedekben sokféle módon tágítgatott kultúra értelmezése irodalom nélkül. Szálaik szerves kapcsolódásából, hol ritka, hol sűrű szövet szövődik mindennapjainkban. Irodalmat emlegetve nekem még mindig a vers, a regény, a novella, az esszé, a szépírói publicisztika vagy a szociográfia jut eszembe. Szemben az egyre inkább terjedőben levő nézettel, hogy ami könyv formájában napvilágot lát, azt megilleti az irodalom elnevezés, mint gyűjtőfogalom. Engedtessék meg nekem, hogy az ismét kopogtató könyvhónap első napján erről az általam vitatott állításról gondolkodjam. Előrebocsátom: kétségtelen, hogy ez a szemléletbeli változás a kultúrán belül megváltozott viszonyokat jellemzi. Kétségtelen, hogy kultúránk szocialista jellege egyre inkább elmélyül, és ennek megfelelően szétágazik. Az ezt a folyamatot is tükröző könyvkultúránk tartalmi osztódása ne tévesszen meg senkit. Ilyentájt mindig elmondjuk, leírjuk, kinyomtatjuk, hogy mennyivel többet és többen olvasnak. Arról azonban már csak ritkábban esik szó, hogy a mennyiségek milyen minőséget, gondolkodásmódot, életmódot is jellemző érdeklődést takarnak. A számadatok mellőzésével is bizonyítható, hogy a szépirodalom visszaszorulóban van. Sajnos! Bármennyire ésszerűsödünk, korszerűsödünk s dolgozunk fokozottabban, hatékonyabban, ha csupán az ehhez a fejlődési folyamathoz szükséges szakirodalmat olvassuk, emberi értékeinkben csonkulhatunk. A szépirodalmat mindezek mellett kellene előnyben részesítenünk, « hiszen mint a művészet egyik ága, többszörös összetettségével a társadalom, az ember teljességét tükrözi. Ugyanakkor közvetve, az olvasón keresztül vissza is hat rá. Nem is szólva azokról az együtthatókról, amelyeket most csak érintőlegesen említhetek: az erkölcsi érzék, a szépérzék, a tudati és lelki folyamatok. Mindezek együtt befolyásolják, mennyire tudatosan, magabiztosan tájékozódunk emberi kapcsolataink erdejében, mennyire eredményesen ápoljuk munkahelyi, kis közösségi és családi kötődéseinket, küzdjük le önmagunk gyengeségeit, lelki válságait. Bár szükségességét és célzatosságát senki sem tagadja, az úgynevezett szórakoztató vagy a tágabb értelemben használt szabadidő-irodalom, jobb esetben is csak a munkaerő újratermelését, a felüdülést, a pihenést szolgálja. Márpedig hosszabb távon az a fajta irodalom termel szellemi és anyagi tőkét, hoz létre közvetve társadalmunk egészének hasznos értéktöbbletet, amely hűen tükrözi fejlődésünket, ábrázolja az ellentmondásokat: ez a szép- irodalom. Tehát az irodalom megközelítése is árnyaltabb lesz. Szakirodalom, szórakoztató irodalom, ismeretterjesztő irodalom, tudományos irodalom, a szépirodalom él és virágzik egymás mellett kultúránkban. Mindezeknek a gyűjtőfogalma lett a könyvkultúra, amely az alkotók, a kiadók, a kereskedelem, a könyvtárak és az olvasók bonyolult kapcsolatát fedi. Mindez méltán kerül egymás mellé ebben a hónapban. Jelkép is lehetne, hogy a rügyduzzasztó, füvet fakasztó március a könyv, a gondolatokat összegyűjtő, tettekre sarkalló „tárgy“ ünnepe. Erről jut eszembe, hogy a könyvnek, mint tárgynak is vannak létrehozói - papírgyárakban, nyomdákban. Ósi mesterségek célszerű találkozása után születik a könyv. Egyre gyakrabban olyan tárgyként kerül kezünkbe, könyvespolcunkra, amely küllemében is értéket hordoz. Mégis, mindegyre fontosabb a bennefoglalt gondolat, a jobbító és eligazító szó. Az irodalom fogalmának az előbbiekben megkísérelt értelmezésével elsősorban a szépirodalom rangját szerettem volna hangsúlyozni. Nem véletlenül, hiszen a szocialista fejlődés intenzív szakasza szinte kényszerítő erőként hat az emberekre, hogy tudományos, szakmai és más ismeretterjesztő irodalmat olvassanak. Nem kevésbé a megnövekedett szabad idő, amelynek tartalmas és célszerű eltöltését éppen a megszaporodott szórakoztató témájú könyvekből próbálják megtanulni. De mi lesz a sorsa a szépirodalomnak, amelyet a képi kultúra, a tévé, a mozi, a video egyre inkább a háttérbe szorít? Olvasni pedig kell! (Szépirodalmat olvasni méginkább!)-alakíthatnám így a föníciai hajósok ismert mondását. Reményt keltő az a tervezet, amely politikai és állami vezető szerveink kezdeményezésére, az esztétikai nevelés átfogó társadalmi rendszerét hivatott megteremteni. Remény van tehát arra, hogy a szépirodalom - a mindennapjainkban művészetként jelenlevő legősibb szó- és írásbeliség - a közeljövőben értő olvasókra talál. így legyen! DUSZA ISTVÁN Irodalom, könyv, kultúra
