Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
utóbbi csaknem két évszázad folyamán a cseh, a szlovák, sőt a külföldi történetírásban és szlavisztikában is számos olyan - különböző minőségű és irányvételü - mü született, melynek szerzője az első nyugati-szláv állam, a Csehszlovákia mai területén a 8.században kialakult és fejlődésnek indult Nagymorva Birodalom történelméről igyekszik képet adni. A szerzők közben azon is gyakran eltöprengenek, milyen szerepet játszott és milyen jelentőséggel birt a cirilli-metódi bizánci misszió a nagymorva állam politikai és kulturális életében a 9. század második felében, s mit hagyott örökül nemzeteinknek, a mának. E problémakör megoldásához néha egyoldalúan közelítenek s mindenekelőtt azt hangsúlyozzák, hogy a bizánci misszió a kereszténységet terjesztette a Nagymorva Birodalom szláv lakossága körében. A misszió tevékenységét azonban történetileg nem elemezhetjük és értékelhetjük úgy, mint elszigetelt jelenséget e hatalmas államon belül, hanem figyelembe kell vennünk a Nagymorva Birodalomnak a frank birodalomhoz, a római kúriához és a Bizánchoz való kapcsolatait is. A korai középkor eme bonyolult politikai és társadalmi folyamatának örvényében - amelyet itt a maga teljességében távolról sem ragadhatunk meg - a római birodalom bukása után (a római birodalom romjain jönnek létre Európa nyugati és déli részén a korai feudális államok) fontos szerepet játszott a kereszténység, s tehát az egyházi körök is. A mi területünkön azonban a Nagymorva Birodalom létrejötte előtt nem terjedt el a kereszténység. Az itteni szláv lakosság a 6-8. századokban is megtartotta a maga pogány szokásait, egyebek között a halottak elégetését, ami teljesen összhangban volt a korabeli osztálynélküli társadalom struktúrájával. Az uralmat a törzsi fejedelmek gyakorolták fegyveres alakulataikkal; hatalmuk - ahogy azt főként a dél-morvaországi Mikulcice mellett, a ,,Valy“-n végzett régészeti kutatások bizonyítják - a megerősített településekre és a várakra támaszkodott. A Duna középső folyásától északra élő szláv törzsek egyesítésére a 8. század második felében kerül sor, amikoris két állam vagy fejedelemség jön létre; az Ómorva Birodalom, a Morva folyó két partján, valamint a Nyitrai Fejedelemség. Arról a korról van szó, amikor Nagy Károly frank uralkodó legyőzi az avarokat s a mai Magyarország területén egészen a Tiszáig terjeszti ki uralmát, közvetlen szomszédságba kerülve így a bolgár birodalommal. Nyitva áll hát előtte az út északra, a Dunán túlra, az ómorva és a nyitrai állam területére. E hatalmas nyugat-európai keresztény uralkodó szándékai főként azután öltöttek konkrét formát, hogy a 800-as esztendőben III. Leó pápa a császári koronát is a fejére illesztette. A Nagy Károly korabeli teológusok és ideológusok egyik legnagyobbja, Alkuin szerint a világi uralkodónak saját birodalmán belül az egyház és a kereszténység támaszának kell lennie, s mint a hit katonájának arra kell törekednie, hogy a többi népet is a római egyházhoz csatlakoztassa. Ez volt tehát az ideológiai megindoklása annak a hóditó politikának, amelyet Nagy Károly és trónutódai a szomszédos szláv területekkel szemben érvényesítettek. A nyugati egyházi missziók ugyancsak a frank hadjáratok részét képezték, s tevékenységüket gyakran erőszak kisérte. A keletre, a szláv területekre indított hadjáratokban nem ritkán püspökök és apátok is részt vettek. Ilyen körülmények között a szláv lakosság nem éppen ellenállás nélkül vette fel a kereszténységet. Az Ómorva Birodalom és a Nyitrai Fejedelemség egyesítése Arról, hogy a frank politikai hatalom a keresztény ideológiával karöltve hatolt be a Nyitrai Fejedelemségbe, A bajorok és a karintiaiak megkereszteléséről szóló latin nyelvű feljegyzés tanúskodik, amelyben egyebek között azt olvassuk, hogy „Pribinának az ö birtokán valamikor 828- ban Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel túl a Dunán, a Nitravának nevezett helyen“. I. Mojmir ómorva fejedelem nem nézte tétlenül a frankok expanzív szándékait. Seregeivel behatolt a Nyitra-vidékre s kiűzte onnan Pribinát és csapatait. így egyesítette egyetlen államban az Ómorva Birodalmat és a Nyitrai Fejedelemséget 830 után, Csehszlovákia mai területén. I. Mojmir, aki már keresztény volt, nem akadályozta országában a misszionáriusok tevékenységét. A Zsityije Mefogyija című ószláv legenda arról tanúskodik, hogy a bizánci misszió megérkezte előtt német papok működtek az ómorva környezetben. Velük együtt említi azonban az olaszhoni és a görögországi papokat is, akik valószínűleg a dalmát partvidéken elterülő bizánci tartományokból és az aquileiai pátriárkaság körzetéből érkeztek. Ezek nyilván beszélték a szlávok nyelvét s Mojmir számára nem voltak olyan veszélyesek, mint a német papok. A Cyrill és Metód előtti missziókkal függ össze néhány, a 9. század első feléből származó egyházi jellegű köépítmény, amilyet az archeológusok Mikulcicében vagy az Uherské Hradisté melletti Sady- ban fedeztek fel. Ugyanebben a korban épült az a négyzet alakú presbitériummal rendelkező templom is, amelyet az Uher- sé Hradisté melletti Modrában tártak fel s esetenként az ir-skót szigeti misszióval hoznak összefüggésbe. Ez a misszió azonban Bajorországban csak a 8. század végéig működött, ezért nem valószínű, hogy az ir-skót papok a későbbi időszakban is jelen lettek volna Morá- viában. Az eddigi régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy a 9. század első felében a fejedelmi székhelyeken vagy azok közvetlen közelében emeltek egyházi építményeket. Ebből az következik, hogy a kereszténységet először a fejedelem és a fejedelmi udvar vette fel. Az erős pogány csökevények azonban még itt is megnyilvánulnak, különösen a temetési szertartásokban. A széles néprétegek körében pedig - az. egész 9. század folyamán - még nagyobb mértékben fellelhetők. A 852-es mainzi zsinat határozatában szó esik a durva, akkor még fejletlen morva kereszténységről, amely szilárd pogány elemeket tartalmaz. Egyes történészek mégis feltételezik, hogy a passaui érsek még a bizánci misszió megérkezte előtt egyházi szervezetet épített ki Moráviában, s élére a saját helyettesét állította. Bizánci misszió - Moráviába Amikor - kb. 846-ban - Rostislav lett a morvák uralkodója, körültekintő politikájával már 850 táján függetlenítette magát a frank birodalomtól és kiűzte országából a német misszionáriusokat. Rostis- lavnak ez az eljárása természetesen felháborította Német Lajos frank királyt, aki 855-ben hadjáratot indított Moráviába. Ám eredménytelenül, mert seregét az egyik ómorva erődítménynél feltartóztatták. Rostislav sikerei ellenére is tudatosította, hogy államának külső és belső támasza ebben a korban csak egy önálló egyházi szervezet lehet, amely szorosan kötődik az államhoz és támogatja politikai és kulturális törekvéseit. Rostislav ezért 860-ban vagy 861-ben követeket küldött Rómába, s arra kérte a pápát, egyezzen bele egy ilyen szervezet létrehozásába s küldjön püspököt a szervezet élére. I. Miklós, az akkori római pápa, aki teljes mértékben támogatta a morvák ellen acsarkodó frank uralkodót, elutasította Rostislav kérését. Rostislav azonban nem mondott le szándékáról, s már 862- ben újabb követséget küldött: ezúttal III. Mihály bizánci császárhoz és a konstantinápolyi pátriárkához. Rostislav kérelmének eleget tettek, s a távoli szláv földre küldendő bizánci misszió előkészítésével és megszervezésével Konsztantinosz Filoszofoszt bízták meg, aki testvérét, Metód apátot választotta társául. Mindketten felelősségtudattal láttak a rájuk bízott feladat megvalósításához, és Konstantin hamarosan összeállította a szláv írást - a glagolicát amely abban a korban csakugyan valami új, eredeti, minden egyéb ábécétől különböző volt. A glagolica Konstantin óriási műveltségének és tudományos fel- készültségének bizonyítéka; megteremtője még Bizáncban szláv nyelvre fordította a szenti rás egyes kiválasztott részeit, a Szaloniki környéki szláv lakosság nyelvét használva. Miután pedig a bizánci Moráviába érkezett, 863-ban lefordította a liturgikus szövegeket is, és lerakta a szláv istentisztelet alapjait. Rostislav eljárása rövidesen a morvafrank kapcsolatok területén is visszatükröződött. 864 szeptemberének derekán erős frank sereg érkezett Moráviába és a határmenti Dowin (ma a Bratislava melletti Devín) erődben ostrom alá vette Rostislavot. A morvák nem állták ki a frankok rohamait, a német papok így újra" aktivizálódhattak. Konstantin és Metód azonban e nehéz helyzetben is kitartottak Rostislav mellett, s mint az egyházi politika ügyeiben jártas diplomaták támogatták az ómorva állam önállóságáért, valamint a szláv szertartásrendű önálló egyházi szervezet megteremtéséért vívott küzdelmét. Feladatuk azonban korántsem volt könnyű. A szláv írásnak és liturgiának a frank egyházi körök ellenében való védelmezésekor ezért számos sérelmet kellett elszenvedniük. Mikor kb. 867-ben Konstantin fellépett Velencében, ,,a latin püspökök, papok és szerzetesek mint hollók a sólyomra vetették rá magukat, és ócsárolták, amiért Írást készített a szlávoknak és tanítja őket“ (idézet a Zsityije Konsztantyina c. legendából). • Hangsúlyozták, hogy csak három olyan nyelvet ismernek, ,.amelyen istent a könyvekben illik dicsőíteni: a hébert, a görögöt és a latint“. A nehézségeket legyőzve a két bizánci elérte, hogy a római pápa elfogadta a liturgikus szövegek Konstantin-féle ószláv, fordítását. Az önálló egyházi szervezet kiépítéséhez vezető út azonban nagyon bonyolult volt. Számos akadály rejlett a korabeli nemzetközi politikai viszonyokban: egyrészt a római pápa és a frank birodalom, másrészt a Bizánc és Róma között fennálló kapcsolatokban. 869-ben Rómában Metódot még a bonyolult helyzetben is kinevezték pannóniai és morvaországi érsekké. Rostislav és Metód fogsága Rómából Morvaország felé igyekezvén Metód megállt Kocel fejedelemnél a Balaton délnyugati csücskénél fekvő Blatengrádon. Tovább tartózkodott itt, mint szándékozott, mert 869 augusztusában a frank meg az alaman seregek behatoltak Morávia területére. Hadjáratuk azonban nem járt győzelemmel, s „Rostislav kimondhatatlan és minden ősrégi várral összehasonlíthatatlan erődjének“ falai alatt véget ért (az idézet etFuI- dai Évkönyvekből származik). A betolakodók bosszúból „tűzzel-vassal“ pusztították és kirabolták a morva földet. Rostisla- -vot azonban nem győzték le, ö ezúttal is megvédte országa függetlenségét. A sors azonban nem adta meg neki, hogy államférfiúi müvét befejezze. Unokaöcs- cse, Svatopluk, aki akkor nyitrai fejedelem volt, először nagybátyját, Rostislavot támogatta a frank agresszióval szemben. Később azonban elfogta őt a vágy, hogy az egész ómorva államon uralkodjék. Szándékainak megvalósításához, sajnos, a frank birodalomban keresett támaszt. Rostislav hamarosan felfedezte Svatopluk csalárdságát, s ezért erőszakkal próbált megszabadulni tőle. Vállalkozása nem sikerült, sót 870-ben unokaöccse fogságába esett, aki aztán bilincsbe verve adta át Karlomannak, Német Lajos keleti-frank király fiának. A bajor Regensburgban tartott hivalkodó bírósági eljárás alkalmával a láncra vert Rostislavot halálra ítélték. Kegyelemből azonban „csak“ megvakították, s élte alkonyáig az egyik bajor kolostorban tartották fogva. Nem volt jobb sorsa Metódnak, a morvaországi érseknek sem. Blatengrádból való visszatérése után, 870-ben ó is fogságba, a német papok kezébe került, s az ellenséges püspökök elé állították. E püspökök közül főként a passaui Her- manarich tűnt ki erőszakosságával, aki dühében ostorral támadt Metódra. Miután ilyen embertelenül bántak vele, valahol Svábországban börtönbe vetették a morvaországi érseket. A német püspökök azonban nem elégedtek meg ennyivel, mert nem tudták elfelejteni, hogy Metód elnyerte a pannóniai és morvaországi érsek tisztségét, a szláv szertartásrendű egyházmegye megszervezése pedig nagyon sértette hatalmi érdekeiket, sót vagyonukra is kihatással volt. Hóban-fagy- ban börtönből börtönbe hurcolták Metódot s a fizikai meg a lelki ráhatás minden formáját felhasználták, hogy rákénysze- rítsék: mondjon le magas egyházi méltóságáról és ne térjen többé vissza egyházmegyéjébe. A Metód és a szláv isten- tisztelet ellen táplált korlátlanul dühével és gyűlöletével főként a salzburgi Adal- win és a friesingi Anno püspök, valamint a már említett Hermanarich tűnt ki. Szándékaik azonban nem váltak valóra, s 874-ben Metód visszatért egyházmegyéjébe. Pompával fogadta ót Svatopluk „a morvaországiakkal egyetemben és megbízta öt az összes városok templomainak és egyházi személyeinek gondozásával" (a Zsityije Metogyija c. legendából). JOSEF POULÍK akadémikus Szláv kettőssir edényekkel: a Mikulcice melletti ,,Valy“-n végzett régészeti kutatások során tárták fel Mimi VAUMIG 35. II. 22.
