Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-08 / 6. szám

kJ szú 985. II. 8. * j házsor építéséhez készülődnek UI a falu egyik újonnan nyitott utcá­jában. Csupa fiatal házaspár kapott itt telket, alig várják, hogy kitavaszodjék. Mint mondják, már képtelenek egy hely­ben ülni, szeretnék elkezdeni az alapo­zást. Sokan valóban nem tétlenkednek, most is szinte naponta szállítanak ide téglát, faanyagot, betonacélt és egyéb építőanyagot. A cél, minél előbb lakható­vá tenni az új családi fészket, hiszen a szülőknél, esetleg a lakótelepi lakásban már alig férnek el a gyerekek. Néhány éven belül itt álmok válnak valóra. Nem messze tőlem hatalmas szállítmány tég­lát raknak le éppen a gépkocsiról, a szomszéd telken már ugyancsak ott áll a gázbeton-építóanyag. A telek tulajdo­nosa magyarázza, ö csak a téglában hisz, mondta is a szomszédnak, ö is azt vegyen, az nem hallgatott rá. Pedig a gázbetonról az a hir járja, egészségte­len. Istállókat sem szabad belőle építeni, és ha nem jó a sertésnek, marhának, hát az ember hogyan élhetne ilyen falak között. Igyekszem menteni a gázbetont, mondva, városok nőttek fel már belőle, egészséges generációk kerültek ki a fa­lak közül. A blokk nagyobb méreteinek köszönhetően szaporábban lehet belőle falat rakni, így megtakarítást is jelent. A gazda nem győzhető meg a gázbeton előnyeiről, tehát nem erőltetem tovább a beszélgetést.- Furcsa rögeszme - véli napokkal később egy találkozás alkalmával Karol Smolka mérnök, a seredi gázbetongyár igazgatója. - Felnőtt emberek és bedől­nek ilyen szóbeszédnek! Még hogy káros a szervezetre. Igaz, hogy istállók építését nem nagyon szorgalmazzák belőle a ter­vezők, de ennek megvan a logikus ma­gyarázata. Az istállókban nagy a levegő páratartalma, amit a gázbeton magába szív. Ezek a párák és nedvek rendszerint agresszív elemeket is tartalmaznak. így könnyen elképzelhető, mivé lenne ilyen környezetben idővel a gázbetonfal. Hi­szen itt a tégla is előbb-utóbb tönkre­megy. A lakásokban viszont, ahol száraz a környezet, generációkat is túlél termé­künk. A lakás nedvesebb részeit termé­szetesen csempével kell védeni. Egyéb­kén} nem baj, ha van, aki a téglát jobban kedveli, így legalább a gázbetont kereső­ket könnyebben el tudjuk látni építő­anyaggal. Azt már csak mellékesen mon­dom, hogy a gázbeton hőszigetelő tulaj­donságai egyedülállóak. E téren több­szörösen is nyereséget jelent erre a ter­mékre szavazni.- Vannak netán a termelésben kapaci­tásgondjaik, hogy a tégla híveit nem igyekszik a saját pártjukra állítani?- Ezt nem mondtam, főleg ilyenkor télen nincsenek ilyen szempontból prob­lémák. Tavasszal természetesen több árut adunk el, de később ismét megálla­podik a kereslet, úgy, hogy az utóbbi években nálunk már nem kellett sorba állni, mint valamikor. Termelünk annyit, hogy folyamatosan ki tudjuk elégíteni, az igényeket, sőt, exportra is jut belőle. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy a nagybe­ruházások számát egy ideje országszer­te csökkentették. Ennek köszönhetően is több marad a családi házak építőinek. Beszélgetés közben már a termelő­csarnokban járunk. Számomra fölöttébb érdekesnek ígérkezik ez a terepszemle, hiszen kisiskolás korom óta látni szeret­ném ezt a gyártási folyamatot. Valaki akkoriban elmesélte, a gázbeton anyaga kovászként dagad a formákban, s élesz­tőnek itt aluminiumport használnak. Köz­ben, persze, tudományosabb leírását is olvastam ennek az eljárásnak, a gyakor­latban látni mindezt mégis csak más.- Induljunk el a formák előkészítésétől - mondja Smolka mérnök. - Itt letakarit- juk a korábbi használatban igénybe vett acélformákat, majd olajjal bekenjük, hogy bele ne ragadjon a gázbeton, aztán az adagoló gép alá toljuk őket. Látom, a formák mozgatása nem ne­héz művelet, hiszen kerekeken gördül­nek, kisebb vasúti tehervagonokra emlé­keztetve. Mária Micovához, az adagoló­gép kezelőjéhez egy formával együtt ér­kezünk. Most tehát őt figyelem munka közben. Miután beállítja az adagolókart, nyomban bekapcsolja a szivattyút, a for­mába ömleni kezd a ritka, szürke, gőzöl­gő folyadék. Közben megtudom, a keve- röközpont egy szinttel feljebb, éppen a fejünk felett van, ott állítják elő a tejnek becézett alapanyagot. Ezalatt már egy bizonyos szintig megtelt a forma, így megelőzünk néhány kocsit, hogy lássam, mi történik a továbbiakban. S lám, való­ban megkelt az anyag, már a forma pereménél is magasabban van a teteje.- Így van ez rendjén, akkor jó a keve­rék. ha ilyen szépen feljön - dicséri a látottakat Marka Kotrbová. Hangjából érzem, szíwel-lélekkel teszi a dolgát. - Kérem vigyázzanak, én most lekanya- rintom a fölösleges részt - szólít félre bennünket a sínekről, majd a vezérlőpult­hoz lép és beindítja a gépeket. Pillanato­kon belül sima az anyag teteje, ami lehullott, az most a belső Csatornaháló­zaton visszakerül a keveröközpontba, s egy következő adagban újra elindul a pályán.- Egy adag a formában csaknem hat köbméternyi anyag. Naponta 570 köb­méternyi gázbetont gyártunk - mondja Smolka mérnök. Ahhoz, hogy a dolgozók a maximális bért kapják, nem szabad tönkremennie egy darabnak sem. Több mint két éve már, hogy ilyen szigorú követelményeket szabtunk meg ebben a csarnokban. Akkor ugyanis átálltunk a brigádon belüli önálló elszámolási rend­szerre. Nem volt más választásunk, ha a mennyiség mellett meg akartuk tartani a minőség magas szintjét is, s emellett bérben a dolgozóknak is a maximumot kívántuk nyújtani.- Egészítsem ki a képet? - kapcsoló­dik be a beszélgetésbe Jakub Vojcik mérnök, a felettes szerv általam meghí­vott képviselője. Ő a Bratislavai Könnyű­beton Építőanyag-gyártó Vállalat igazga­tóhelyettese. - Azóta, hogy itt átálltak a progresszív irányítási rendszerre, ez az üzem vállalaton belül a terv teljesítése szempontjából utolérhetetlenül az első. Pedig azelőtt mennyit küszködtünk, elő­relépni mégsem tudtunk. Ma már fölis­mertük, hogy ehhez óhatatlanul szükség volt tisztázni az emberekkel, mit miért várunk el tőlük. Most néhány másodpercre elakad a beszélgetés, hiszen számomra éppen egy újabb érdekes művelet van soron. A szeletelőgépnél vagyunk, amelyet Ján Tóth kezel magabiztos mozdulatokkal. Egy gombnyomásra megindulnak a pen­gék, hogy a sokunk által ismert blokk méreteire darabolják fel a falnyi nagysá­Naponta 570 köbméternyi gázbeton­terméket gyártunk - mondja Smolka mérnök gú gázbetont. Innen már csak az auto- klávba, vagyis a forró gőztunelbe kerül az anyag. Ennek másik végén megfelelően kemény késztermék hagyja el a csar­nokot.- A minőséggel kapcsolatban még van itt néhány megoldásra váró kérdés - foly­tatja a látottakból a következő témát Smolka mérnök. - Annak, hogy síneken futnak a formák, megvan a hátránya is. így ugyanis nincs mód arra, hogy azt az adagot, amelyik nem kelt meg kellőkép­pen, félreállítsuk, s míg beérik, az utána következőket dolgozhassuk fel. Most vagy kifordítjuk az ilyet a csatornába, hogy ne állja el az utat, mert esetleg a következők túlérnek, vagy, vállalva az időveszteséget és egyéb kockázatokat, várunk amíg megérik, hogy ez se vesszen kárba. Ezek a technológia hátrányai, amelyek mérsékléséről mindig az adott helyzet szerint szoktunk dönteni. S itt is megmutatkoztak a brigádon belüli önálló elszámolás előnyei. Azelőtt ugyanis óra­bérben dolgoztak-az emberek. Számukra elméletileg mindegy volt, hogyan termel­tünk, fő, hogy nyolc és fél órát a munkahe­lyen töltöttek. Az első lépés tehát az volt, hogy áttértünk a teljesítmények szerinti bérezésre. Ma már minden poszton ma­guknak az embereknek kell eldönteniök, mi a hasznosabb az üzemnek, és persze nekik is. Nem jó, ha túl sok a gyöngébb minőségű termék, és az sem jó, ha az egész napi termelés első osztályú ugyan, de mennyiségben nem teljesítjük a ter­vet. Ez azt jelenti ugyanis, hogy azokat az adagokat, amelyek nem sikerültek, kifor­dították. A járható út szerintem a techno­lógiai eljárás tökéletes megtartásában van. Ilyenek tehát az elvárások azzal a 76 emberrel szemben, aki a termelésben dolgozik. Van az üzemben még egy rész­leg. ahol még nem vezették be ezt a módszert. Ezen kész elemekből panele­ket kapcsolnak össze. Itt először szeret­nénk tökéletesen megismerni e prog­resszív irányítási rendszer adta lehetősé­geket. Most, év elején elkészítették az elmúlt időszak mérlegét. Ebből kiderült, hogy az átlagbérek 1982-höz viszonyítva az azóta eltelt két év alatt több mint kétszáz koronával növekedtek. Ennek köszönhetően vállalaton belül éppen a sered'i üzemben keresnek legtöbbet az emberek. Az is igaz, hogy ezért a pénzért derekasan meg kell dolgozniok. Édekes, hogy időközben sikerült elhárítaniok az állandó munkaerőhiánnyal kapcsolatos gondokat is.-Tudja, történt egy meglepő változás- mondja Hyeronym Brincík művezető.- Azelőtt rengeteg gondunk volt a segéd­munka ellátásával, a csarnokban számos olyan tennivaló van, amit a senki földjén, két munkahely között kell elvégezni. Erre azelőtt külön embert kellett alkalmazni. Amióta a teljesítmények szerint bére­zünk, mindenkinek érdeke, hogy a gépek megállás nélkül termeljenek. A fennaka­dásokat megelőzendő, az emberek ma­guktól is elvégzik azt a munkát, amit ezelőtt nem vállaltak volna. Ennek ered­ményeként sikerült a három műszakban összesen hat munkaerőt megtakarítanunk, ' akiket más posztokban alkalmaztunk. Ez nálunk hosszú évekre visszamenőleg példátlan eset volt.- Az idén'145 ezer köbméter terméket kell ennek az üzemnek előállítania - ma­gyarázza Vojcik mérnök. - Meggyőződé­sünk, hogy ezt sikerül is teljesíteniük, hiszen tavaly ugyanennyit kértünk és kaptunk innen. Pillanatnyilag ez a terme­lési maximum, amit a négy autokláv ka­pacitása határoz meg. Az önálló elszá­molási rendszer jótékony hatását vállalati szinten mi mindenekelőtt a selejtáru mennyiségének látványos csökkenésé­ben észleljük.- A jó tapasztalatok alapján tudna ta­nácsot adni azoknak, akik tervezik az önálló elszámolási tendszer bevezetését, hogy mitől óvakodjanak? - fordulok Smolka mérnökhöz.- A két év tapasztalataiból merítve , mindenekelőtt arra intem a követőinket, hogy óvakodjanak a formalizmustól. A si­kerért keményen meg kell dolgozni. Ne­künk például, mielőtt áttértünk volna a teljesítmény szerinti bérezésre, sok műveletre új normákat kellett kidolgoz­nunk. Akkor derült ki ugyanis, hogy sok tevékenységre nem is létezik norma, így tehát az addig járatlan utakat is meg kellett járnunk. Amikor viszont beindítot­tuk a rendszert, kiderült, hogy munkaerőt tudunk megtakarítani, sőt a túlórákra sem lesz tovább szükségünk. Azt viszont itt is hangsúlyoznom kell, hogy még így sem tökéletes a helyzetünk. Túl sok időt ve­szítünk az alapanyagok gyakori hiánya , miatt. Ezek minőségével sem vagyunk elégedettek. Egyrészt a pernye összeté­tele nem kielégítő, másrészt a mész sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ennek az a hátránya, hogy lassabban mennek végbe a termékelőállitási folya­matok. Itt tehát még vannak tartalékaink. Most egy új lelőhelyről szeretnénk me­szel rendelni. Sajnos, ez viszont harminc kilométerrel messzebb van a mostaninál, s ez növeli majd a szállítás költségeit. Megtudom, megoldásra váró gond a mérőműszerekkel való újabb ellátás is. Főleg azért fontos ez, mert energetikai szempontból igényes az itteni termelés. A precízebb szabályozás újabb megtaka­rításhoz vezethetne. E téren már eddig is értek el figyelemre méltó eredményeket. Ma már például a korábbi állapottal ellen­tétben az egész csarnokot hulladék hő­energiával fűtik. Egy ötletes újítással nö­velték az autoklávok hatékonyságát- Eh­hez elég volt e berendezések két végén a hatalmas kapuk felülelét szigetelni. En­nek módszerét az egyik testvérüzemböl, a vranoviból vették át. Az ottani tapaszta­latokból már sejtették, hogy a megtakarí­tás látványos lesz. Nem csalódtak, az évi nyereség ilyen címen több mint ötezer gigajoule energia. Azt itt már mindenki tudja, hogy az ilyen intézkedések vissza­hatnak a gazdasági eredményekre, ame­lyektől viszont a bérek is függenek. Így személyes üggyé alakultak át olyan dol­gok is, amelyek azelőtt sokakat hidegen hagytak. KESZELI BÉLA AIIKERERT MEG KELL DOLGOZNI j Az önálló elszámolási rendszer eredményei a sereífi gázbetongyárban Akkor jó a keve­rék, ha szépen feljön - ez Mar­ka Kotrbová vé­leménye Hyeronym Brinöik művezető (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom