Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
j tévé vásárlásakor sokan Uj felteszik a kérdést: érdemes-e színes készüléket venni. És egyre többen döntenek úgy, hogy igen, amit az is bizonyít, hogy jelenleg a használatban lévő készülékeknek több mint tiz százaléka színes. Nem mondunk újat azzal, hogy ezek a készülékek - és tulajdonosaik - érzékenyebbek az adás műszaki minőségére, a színekre, árnyalatokra. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a színes tévétől hiába várjuk a mozivászonról megszokott képminőséget, nem éri el azt, aminek több műszaki akadálya is van. A televíziós kutatóintézetek szakembereinek évtizedek óta ez a legfőbb gondjuk. Mig a színes film - az alkalmazott technikától függően - a színskála mintegy háromnegyedét, négyötödét képes visszaadni, addig a tévé csupán harminc-negyven százalékát. Az árnyalatok visszaadásában még rosszabb a helyzet: a tévé kontrasztfelbontó képessége csupán harmada a filmének. A hiba nem az elektronikus áramkörökben keresendő, azok a film műszaki eszközeinél tökéletesebbek. A tévé gyenge láncszeme a kép- átalakitás, tehát a képbontócső, és ami legalább ilyen fontos, a képernyő. A jó minőségű tévékép biztosításának érdekében több feltételnek kell egyszerre eleget tenni mind az adó-, mind a vevőoldalon. Elsősorban az adásnak kell megfelelőnek lennie. Ez részben a Televíziótól, részben a postától függ. Aránylag kevesen tudják, hogy a televíziós adótornyok nem a Televízió, hanem a posta tulajdonában vannak. Az adótornyok által sugárzott műsor műszaki jellemzői kitűnőek, minősége állandó, meghibásodás ritkán fordul elő. Annál nagyobb gondot okoz a telekommunikációs szakemberek számára az adás egyenletes szórásának biztosítása. A tévéműsort olyan magas frekvencián sugározzák, hogy az áthatol az ionoszférán, tehát „kiszökik" az éterbe. Ezért az adótoronynak „látótávolságban“ kell lennie. Problémákat okoz az elektromágneses sugárzás is, amelyet ipari üzemek bocsáthatnak ki (nagy gépek). A nagyvárosok lakói közül ki ne ismerné' a „zenélő" (tirisztoros) trolibuszok okozta képhibákat? Ismerősek a rosszul árnyékolt mixerek, körfűrészek, kávédarálók, porszívók, háztartási robotok okozta galibák is. További problémát jelent, hogy az adás a szilárd tárgyakról visszaverődik (illetve csak részben hatol át rajtuk), tehát azok árnyékolnak. Legyen az magas épület (különösen acélvázas, amely elsőrangú tévéantennaként berezeg, levezeti a jelet) vagy hegy, egyaránt gyengíti a vételi lehetőséget. Ha nagyobb területen (egész falu, város stb.) gyenge minőségű az adás, érdemes az illetékes távközlési igazgatósághoz fordulni (Krajsky závod rádiokomunikácii), amely megfelelő műszerekkel mérést végez. Ha a panasz jogosnak bizonyul, átjátszóadó felállításával javítják meg a vételi lehetőséget. Ezt a megoldást természetesen csak a hazai tévéadások javítására használják. Az adás színhűségének megőrzése a szakemberek egyik nagy problémája. Ez azért is gond, mert olykor az alkalmazott technológia és a művészi szándék keresztezi egymást, aminek bizony számos esetben a tévékép minősége látja kárát. Tipikus eset, amikor a színész fel-alá járkálva az ablak fénykörébe kerül. Ilyenkor érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: az ablakon beáramló fény éles, kékes színt vesz fel, míg a szereplő arca teljesen elszíneződik. Ez a jelenség a színhőmérséklet különbözőségének tipikus példája, tekintve, hogy a stúdiólámpák fényének összetétele egészen más (színhőmérsékletük 3000 °K) mint a napfényé (7000 °K). Minden tévékamerán megtalálható a kapcsológomb (3000 °K-7000°K), amely lehetővé teszi külön-külön megfelelő minőségű képek készítését a stúdiólámpák fényében, illetve napfénynél, de a kettő egyszerre sajnos nem megy. A kellemetlen elszíneződést csupán szűrő alkalmazásával lehet eltávolítani: az ablaküvegre olyan átlátszó fóliát ragasztanak, amely kiszűri a stúdiólámpák fényénél magasabb rezgésszámú fényt. Azt talán mondani sem kell, a fóliaszűrőt borsos ára miatt csupán a nagy költséggel készülő mozifilmek készítésekor alkalmazzák. A tévéproducer (aki a pénzre ügyel) a rendező kérésére általában megvonja a vállát: ne kerüljön a színész az ablak fénykörébe és kész. További problémát jelent a kevert technológia akalmazása. A sok külső jelenetet tartalmazó tévéjátékoknál egészen a legutóbbi időig elég gyakori volt, hogy a filmkamera mobilitását kihasználva a külső jeleneteket filmszalagra vették, a belsőket képszalagra, ezeket aztán a vágás során másolták videoszalagra. A film és a tévékép színbontása közti különbség azonnal nyilvánvaló a gyakorlott szem számára, s a tévénéző ilyenkor gyakran arra gondol, hogy a készüléke meghibásodott. Újabban ez a hiba ritkábban fordul elő: a régebbi félmázsás kamerák mellett megjelentek a hordozható, 8-10 kg-os elektronikus kamerák, valamint a hasonló tömegű képmagnók, így külső felvételeket is könnyen lehet már elektronikus technológiával forgatni, ennek megfelelően egységesebb a színvisszaadás. Az elektronikus kamera működéséhez bizonyos fényerőt kell biztosítani (1200 luxot), mivel egy bizonyos szint alatt (700 lux) a szereplők egyszerűen „elvesznek", de nem a sötétben, hanem - és ez a legrosszabb - a képzörejekben. Ilyenkor a tévénéző furcsa kékes-feketés szemcsézettséget lát a képernyőn. Ha a stúdiólámpák fényét „lecsavarják" és nincs meg a fény előírt színhőmérséklete, a szereplő vörösessé válik. A helyzetet tovább rontja a kamera automatikája, amely igyekszik ezt a kellemetlen jelenséget kiegyenlíteni, ellenkező irányba, a zöld és a kék felé „korrigálva" a képet. Ebből olyan szinkavalkád kerekedik, hogy a színészek arcának színeváltozása becsületére válna egy kaméleonnak. Az automatika kiegyenlítő áramkörei a futballközvetítések során okozzák a legnagyobb gondot, ha a játéktér egy része árnyékba kerül. A kamera automatikája hivatott biztosítani az elektronikus jel megfelelő nagyságát. Amikor napfényben mozog a játékos, a kép kitűnő, színei teltek. Ha árnyékba kerül, a fényerő csökkenése miatt a kép hirtelen elsötétül, zöldessé színeződik, amit azonban az automatika egy-két másodperc alatt helyreigazít, a kép megjavult, és mindaddig minden rendben is lesz, amíg a játékos újra napfénybe kerül. Ekkor a jelenség fordítottja játszódik le. Ezt a jelenlegi technikai lehetőségek mellett kivédeni lehetetlen. A jó minőségű vétel alapvető feltétele a megfelelő tévéantenna. Az adótorony közelében erre a célra még a biciklikerék is megfelel, de ahol csökken a jel térerőssége, oda jól megkonstruált antenna kell. Többféle antennatípus ismeretes, nálunk leggyakrabban a hálóantennát és az ún. Yagi antennát alkalmazzák. Az előbbi előnye a nagy sávszélesség, tehát egyetlen antennával fogható valamennyi adás, míg az utóbbi rendkívül keskenysávú (szelektív), ezért antennanyeresége a legnagyobb. Minden antennára érvényes, hogy minél szélesebb sávú, tehát több adótorony vételére alkalmas, nyeresége annál kisebb (a felfogott jelnek csak egy részét képes hasznosítani). Tehát gyenge vételi lehetőségek között Yagi antennát tanácsos használni, (előnyeinek köszönhetően valameny- nyi közös antenna ilyen típusú). Erről az antennáról érdemes megjegyezni, hogy csupán a hurok alakú dipólusa szolgál az elektromágneses hullámok villamos jelekké történő átalakítására; a hurok előtti pálcái a jelet csupán terelik (direktorok), míg a fekvő H alakú reflektora a dipólusra visz- szaveri. Az adás vételi lehetőségeit javítja az antennaelemek számának növelése, ha ez sem segít, érdemes megpróbálkozni két antenna párhuzamos összekapcsolásával. Ahol ez sem bizonyul elegendőnek, antennaerósítöt kell használni, amit az antenna közelében kell elhelyezni a veszteségek elkerülése végett. A villamos jelek vezetésében döntő szerepet játszik az antennavezeték. Hogy a színes készülékek tulajdonosai megfogadják a szakemberek tanácsait, bizonyítja az is, hogy a családi házakon egyre több zöld (koaxiális), vezeték látható, amely azt jelenti, hogy a lakók már színesben nézik a műsorokat. A lakótelepi lakások jellel való ellátottsága általában jó, az antennaerősítő nagy teljesítményének köszönhetően. A panaszokban leggyakoribb a rossz vételi lehetőség. Megfelelő minőségű tévékép csak jó minőségű készüléken jelenik meg. A forgalomban levő vagy féltucat típus közül a kommersznél jobb minőséget csak a Color 110 és változatai haladják meg (kisebb tételben Videoton és Orion tévék is kerülnek a hazai piacra, ezek a Color 110-hez hasonló minőségűek). A modern készülékek, így a Color 110 is, teljesen automatikusak, ennek megfelelően a színkeverési arányt maga rendezi. Meg kell jegyezni, hogy a készüléktulajdonosok nagy része túl erősre állítja be a színerő szabályozógombját, ezzel túlmodulálja a képernyőt, ami csökkenti élettartamát. A színerót és a képkontrasztot a monoszkópon úgy lehet helyesen beállítani, ha a színes kockák élénksége nem bántóan erős, emellett a monoszkóp alsó részén látható hat szürke négyzet (a feketétől a fehérig terjedő szürkeskála) jól elkülöníthető egymástól, fényerejük fokozatosan növekszik. Adás közben a színerő túlmodulá- sának következtében a szereplők arca megsárgul. Ha a néző öt éven belül nem kíván újabb színes tévét vásárolni, akkor fűtőtest közvetlen közelébe és variabútor polcára lehetőleg ne helyezze készülékét, mert az áramkörök túlhevülése akár a felére is csökkentheti a készülék élettartamát. Ha nincs más megoldás, számításba jöhet a variabútor, ha legalább öt centiméterre áll a faltól és a hátlap furnérlemezét a tévé mögött kifürészelik, hogy a levegő természetes áramlása a készülék körül úgy-ahogy biztosítva legyen. A másfél évtizeddel ezelőtt megindult színes tévéadással a televíziózás új korszaka kezdődött nálunk. A régi filmeket leszámítva, gyakorlatilag mindent színesben láthat a néző, akit nemcsak a jó képminőség tölthet el örömmel, maradéktalanul élvezheti a művészi alkotások színdramaturgiáját is. OZOGÁNY ERNŐ m iziNEi m m Apu, mikor jössz? A gyermeknek apa kell, anya kell. És együtt kell a kettő, nem külön- külön, nem úgy, hogy az egyik csak alkalmi látogató. Magyarán - a gyermeknek harmonikus családi környezet kell. Ezt hangsúlyozta az a több önálló epizódból egybeszerkesztett tévéjáték, melyet Férfiak, nők és gyerekek címmel a közelmúlt egyik hétfő estéjén sugárzott a Csehszlovák Televízió. örültem ennek a műsornak, mint minden hasonlónak, amely akár a publicisztika nyelvén szól erről a napjainkban oly időszerű témáról, örültem neki egyrészt azért, mert alkotói minden látványosságot, didaxist kerülve, egyszerű, mégis hatásos, helyenként megrázó képsorokban tudtak megeleveníteni olyan valós élet-, illetve konfliktushelyzeteket, melyeknek sok gyermek ártatlan elszenvedője; másrészt meg azért, mert az alkotókkal együtt hiszem, hogy manapság - amikor rémisztőén növekszik a válások száma és amikor gyakran éppen a gyermekkel kevésbé vagy egyáltalán nem számoló kényszermegoldások, kompromisszumok születnek a házastársak között - fontos szerepük van, lehet az ilyen színvonalas tévémüvészeti alkotásoknak. Gondolatainkat ugyanis nemcsak a gyermek természetes érzelmi szükségletei felé irányítják, figyelmeztetvén, hogy kielégítésük nélkülözhetetlen az egészséges szellemi-lelki fejlődéshez, hanem a társadalmi vagy családi háttérre is, azaz az okokra, hogy miért válik egymás számára elviselhetetlenné két ember, férj és feleség, akik ráadásul már szülök. Miért nem jön haza az apa kisfia születésnapjára? Hét évi házasság után miért pont akkor akar elválni anyu aputól, amikor végre megkapják az új lakás kulcsát? A szóban forgó történetekben inkább a következményeket mutatták: az egymással és önmagukkal viaskodó felnőttek belső énjét, közöttük pedig, „árnyékukban", a tehetetlenül vívódó gyermekekét, akik számára ezúttal „jól" oldódik meg a helyzet, miattuk, „nekik köszönhetően" visszalépnek a szülők elhatározásuktól, vagy ahogy az egyik történetben van: idegen ember, egy fiatal vasúti munkás személyében talál véletlenül partnerra - „apa" helyett apára - a gyerek. De ez nem lehet mogoldás, sugallja a tévéjáték, minthogy minden szülő „gondolja meg“, és a véletlen sem hoz mindig szerencsét. Apát, anyát. Vagy mire hozna, talán már késő is. . , Ameddig csak bírod - ez a címe Antonin Kopriva nemrég elkészült alkotásának, amely hét cseh lány drámai sorsát idézi fel a második világháború utolsó hónapjaiban (Ivan Minár felvétele) ÚJ SZÚ 14 1985. II. 1.
