Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
ölyó part- ocsi. Egy y gazdag élt a par- írat, ludast hattyút, át csodál- ^ Messze , mint csi- selkedtek. a fiú látta, z oldalára bbik meg hogy így itta a nyil- a alá fúrózbe ugrott lagyobbik e emelkedő«, szár- m hagyta a csikóst, madarat tt vele. nyílvesz- át, leszak- A posztót beszórta tt a másik lazáig kőit. Néhány oz, aztán atta a csi- a ménesiette ételt, lkot, ajtót, gint megi- szélt hoz- dönhetöen lét múlva, látta, hogy sszecsapígy hívta iái! Együtt így is be- lost haza- sz, baráta- jyan seb- 5 hogyan emberek, i, hogy itt em, nincs ahet tenni : indult, de ste, ahogy látja, hogy igyni, egy /emtakaró ált a lány. ok, Caga- s én nem < téged itt egyedül. Két hétig úgy beszéltél hozzám, mintha közeli barátod volnék, nem is sejtetted, hogy mindent értek. Olyan lettél számomra, mint egy testvér. A legény állt, hunyorgott: álom ez, vagy jelenés?- Hogyan változtál emberré? - kérdezte. - Hiszen hattyú voltál.- Nem. Először ember voltam - felelte Cagadá -, apámmal, anyámmal, szeretett nővéremmel éltem. Azután elkezdődött a nagy háború. Egy erdőbe rejtőztünk el az ellenség elől. Sokáig ostromolta az ellenség az erődöt, mígnem egy rohammal bevette. Apámnak, s a katonáknak annyi idejük még maradt, hogy egy mély gödröt ássanak, oda rejtőzzünk nővéremmel, ételt, italt is hagytak számunkra. Maradjatok itt, mig vége nem lesz mindennek. Mi eljövünk és kieresztünk benneteket - mondta apám. Letakarták a gödröt, és elmentek. Először minden csendes volt, később kiáltozás hallatszott, lovak nyerítettek, csattogtak a szablyák. Aztán megint csend lett. hol sem láttam a nővéremet. A helyén egy fehér madár feküdt. Megijedtem, s felkiáltottam, de nem a saját hangomat hallottam, hanem madárhangot. A hattyú felébredt és rám nézett. Magamra néztem én is, s láttam, hogy magam is madárrá változtam. Meglengettük szárnyainkat, és felszálltunk. A kék ég befogadott minket, a föld messze alattunk maradt. Lent maradtak szenvedéseink is. Nemsokára egy hattyúcsapathoz csatlakoztunk. Két évig röpültünk a határtalan sztyepp fölött, boldogok voltunk, s nem emlegettük a múltat. Nővérem társat talált magának, kicsiket költött. Velük maradtam én is. Most már saját kis csapatunk volt. Egyszer mégis elfogott az emberek utáni vágy. Eszembe jutott apám, a rokonok, az életünk a földön, és elszomorodtam. Nővérem nem értette a bánatomat - ó már sosem változhatott vissza emberré, mert kicsinyei voltak. Engem viszont valami láthatatlan kötelék húzott vissza az emberekhez, méneseikhez, nyájaikhoz. Két hete, mikor a tó fölött AM (KALMÜK LEGENDA) Vártuk, hogy jöjjenek a mieink, de csak nem jöttek. Nem is tudom, hány napig várakoztunk így. A készletünk elfogyott, éheztünk, szomjaztunk, meg féltünk is. Végül a nővérem azt mondta: Gyere, kimászunk! Meddig üljünk, szenvedjünk itt? Inkább a halál, mint ez a egérélet! Felemeltük a deszkatetöt, félredobáltuk az ágakat és a füvet, örömmel néztük a napot, szívtuk be a friss levegőt. De micsoda szörnyű látvány fogadott oda- fönt! A föld körös-körül az elesettek tetemeivel volt borítva. Köztük volt apánk is. Sokáig sírtunk, szomorkodtunk. Nem akartunk tovább élni ezen a földön, olyan emberek között, akik egymást ölik, s akik között nincs már egy rokonunk se. Kérlelni kezdtük égi atyánkat, változtasson minket madárrá. Varjak jöttek, s kivájták a .holtak szemét. Nem, nem! - kiáltottuk. - Csak ne varjakká változtass! Darvak röpültek vidám rikoltozással. Darvakká se változtass bennünket - kértük. - örülnek, ha holtakat látnak. Két hattyú enni hozott nekünk, jóllaktunk, s a hattyúk szárnyaikkal betakartak. Elszenderedtünk. Mikor felébredtem, serepültünk, a nádasból egy nyílvessző süvített a magasba, és eltalálta az oldalamat. Nővérem támogatott, könnyezett, s azt mondta: Látod, ilyenek az emberek! S te még vissza akarnál térni! Amikor észrevettük, hogy felénk úszol, azt hittük, ez már a vég. Nővérem felrepült, és azt kiáltotta: Ég veled! Ég veled örökre! De te nem olyan ember vagy, mint az, aki rám lőtt. Két héten át gyógyítgattál, etettél, itattál, beszélgettél hozzám, mint testvéredhez. Elmondtad, hogy a szürke három napig nem tudott megelleni, panaszkodtál, hogy csónakfaragás közben megvágtad az ujjad. Már megszoktam, hogy látlak és hallak. Hálás vagyok neked, szeretlek, és ezért nem röpülhetek el. Ha akarod, itt maradok, feleséged és gazd- asszonyod leszek. A fiú csak ekkor tért magához ámulatából. A legény és a leány férj-feleség lettek. Attól fogva minden tavasszal a tóra költöztek a hattyúk, nemsokára Hattyús- nak is nevezték azt a helyet. A csikós vigyázott, hogy senki se zavarhassa a madarakat. A hattyúk pedig már nem féltek az emberektől. A csikós családja megszaporodott. Tizenöt fiút szült Cagadá. De ahogy nem egyformák a kézen az ujjak, úgy nem voltak egyformák az ő gyerekeik sem. Az egyik egészségesebb, a másik okosabb, a harmadik félénkebb, a negyedik engedékenyebb volt, mint a többi. A legfiata- labbat Arvásznak hívták. Erőben gazdag volt, de az esze bizony egész életére csak gyerekész maradt. Minden fiú családot alapított, egész települést alakítottak már a tó mellett. A települést is Hattyúsnak nevezték el. Csak a gyengeelméjű Arvász maradt apja s anyja mellett. Hattyúsban egyre csak szaporodtak az emberek, állatok. Egyik évben erős szárazság volt. A forró keleti szél meggyújtotta á füvet, az állatok elhullottak az éhségtől. Az embereket a tó táplálta hallal, a nádas hagymával. Egyszer, mikor a legöregebb és a legfiatalabb fiú húzta ki éjjelre a hálót, reggelre valami fekete lélek szemet vetett rá, ellopta. Se hal, se háló: ennivaló nélkül maradt a település. Akkor történt az, tavasszal, mikor már meg kellett érkezniük a hattyúknak is. Észre is vettek a testvérek egy pár ereszkedő fehér madarat. Arvásznak felcsillant a szeme, felkapta az íját, megfeszítette a húrt.- Nem szabad hattyúra lőni! - állította meg öt az idősebb. - Elfelejtetted? Anyánk azt mondta, ők a testvéreink.- Majd pont egy bolond vénasszonyra fogok hallgatni! - vigyorodott el Arvász.- Ha a testvéreink, miért nem hasonlítanak ránk? Az idősebb látta, hogy nem sikerül meggyőznie a gyengeelméjű vitézt, ezért köveket kezdett dobálni a tóba, hogy messzebbre hajtsa a hattyúkat. A madarak régóta barátkoztak már az emberekkel, s most is azt hitték, hogy játszanak velük. Vidáman kapkodtak a kövek után, kiáltoztak, csapkodtak szárnyukkal. Ekkor nyílvessző süvített a levegőbe, és vashegye az egyik hattyú szemébe fúródott. Az anya a tűzhely mellett ült, mikor Arvász ledobta elé a megölt madarat.- Mit tettél, te testvérgyilkos! - kapott a szívéhez az anya.-Talán jobb az éhségtől felfordulni?- vigyorgott Arvász. - Ha testvéreink lettek volna, hasonlítanak ránk. Az anya fel akart állni a földről, de valahogy mindig oldalra bukott.- Ez azt jelenti, hogy kész vagy mindenkit megölni, aki nem hasonlít ránk?- kérdezte egyre halkuló hangon. - Ha holnap jön egy ember, aki nem hasonlít rád, azt is megölöd? Az anya meghalt. Azon a tájon soha többé nem lőtt senki hattyúra. CSERI EDIT fordítása ' Jelentése: fehér leszélget iképet idsz, hogy szemed IT TÓ sónak, larak is, g vesz körül, Jsót lobbant, irnya, ászt ja... tton. t érintő szarvval •tán valahol. GOGH VILMA = A ixMüfy Az autó lekanyarodott a fóútról, és egy keskeny mellékúton robogott tovább, amely egyre jobban lejtett és kanyargó«, de a volán mögött ülő nő egy pillanatra sem fékezett. Akár be is csukhatta volna a szemét, annyira ismerte az út minden részletét. Nagyon régen volt már, amikor először járt itt. Most idegesen markolta a kormánykereket. A máskor oly gondosan kikerült gödröket sem vette figyelembe, az autó hangosan nyögött. Gyorsan leért a völgybe. Alig pár méterre a nyáralótól megállt. Kicsit arrébb egy másik autó parkolt. A szemérmesen ködbe burkolódzó erdő ismerősként üdvözölte, de ma az üdvözlet nem jutott el a szívéig. Előkotorta kézitáskájából a kulcsot és bement a házba. Nesztelenül felment az emeletre. A hálószoba előtt megtorpant egy pillanatra, majd lenyomta a kilincset. Az ágyon a férje mellett egy lány feküdt. A neszre felriadtak.- Éva! - kiáltott fel meglepetten á férfi. De még mielőtt folytathatta volna, az asszony sarkon fordult és kiment. Sebtében magukra kapkodták ruháikat és kisiettek a ház elé. Az asszony a fűben ült és egy gyermekdalocskát dúdolga- tott. Amint meghallotta lépteiket, összerezzent és megfordult. Ártatlan, nyugodt szempár nézett rájuk. Mosolygott, de mosolyában volt valami, ami a lányt megrémisztetté. Ijedten nézett a férfira, aki maga is nyugtalan lett egy pillanatra. Az asszonyt betették az egyik autóba, nem ellenkezett; majd ők is beültek. Útközben csendesen motyogott, csupa összefüggéstelen dolgot. Elérték a várost. - Velünk most mi lesz? - kérdezte a lány. - Semmi - válaszolta a férfi. - Most, hogy Éva megzavarodott, disznóság lenne részemről, ha ennyi év után éppen most hagynám el, amikor a legnagyobb szüksége van rám. Nem vehettek el - mondta, és a meglepett lányt kitette az első metróállomáson. A férfi fellélegzett. Ez ismét sikerült, gondolta, majd hátrapillantott. Az asszony az ablaknak dőlve elaludt az ülésen. Belenézett a visszapillantó tükörbe, ahonnan egy sikeres üzemmérnök nevetett vissza rá. Végigsimította a még sűrű, fekete haját. Elégedett volt önmagával. Túl a negyvenen, inkább az ötvenhez közel, még mindig frissnek, fiatalnak érezte magát. Megérkeztek. Az asszony felébredt és bement a házba, ő még piszmogott egy darabig a garázsban. Dolgavégeztével bekukkantott a feleségéhez a konyhába, majd a nappaliban kényelmesen elhelyezkedett egy karosszékben, hogy átadja magát a vasárnap délelőtt békés élvezésének és a csendes elmélkedésnek. Hogy milyen naivak ezek a lányok - morfondírozott magában. Az ember velük van egyszer-kétszer és ők máris azt hiszik, rohan haza, hogy elváljon a feleségétől. Hangosan felnevetett. A konyhából hemendeksz illata úszott be lassan a szobába. Hirtelen megéhezett. Leült a terített asztal mellé. Az asszonyra nézett.-Tudod, hogy tehetséges vagy? Olyan tökéletes volt a mai alakításod, hogy egy pillanatra még engem is sikerült megtévesztened. De nem is csoda, hiszen nem először játszottad el ezt a szerepet. Remek feleség vagy, sőt azt is mondhatnám, te vagy a feleségek gyöngye - szellemes- kedett kedélyesen. - Nyisd ki drágám a toalettasztalkád legfelső fiókját. Tettem neked bele valamit. Az asszony bement a szobába. Lassan kihúzta a fiókot. Valóban volt benne valami, amit a mai alakításáért kapott. De volt ott még további két doboz is. Egyikben egy gyűrű - ezt akkor kapta, amikor segített férjének megszabadulni Teréztől, a másikban egy karkötő, ezt a Melinda előtt nyújtott alakításáért kapta. Kinyitotta a harmadik dobozt. Nyaklánc csillant meg benne, mai szereplésének jutalma. Egy darabig meredten nézte az ékszert, majd hagyta, hogy lassan kicsússzon a kezéből ... Mogorva János János bácsi, még valamikor legénykorában, tífuszt kapott, és mivel akkor még ebből a bajból senki sem épült fel úgy, hogy a betegség valami nyomot ne hagyott volna maga után, egész életére fájós lábú ember maradt. Egyébként jóképű, szép szál legény volt, amellett szakmát is tanult és szorgalmas munkás hírében állott; hamar megnősült, és felesége, a mind súlyosbodó gazdasági válság idején, öt év alatt három fiúgyereket szült. Családját imádta és szép reményekkel eltelve nézett a jövő elé. De amikor megtudta, hogy a lábán lévő seb gyógyíthatatlan, meg amikor a világválság következtében ö is kereset nélkül maradt, szinte egyik napról a másikra szűkszavú, mogorva emberré változott. Szakmáját nem folytathatta, múhelynyitáshoz nem volt anyagi tehetsége. A három gyereket azonban el kellett látni; bármilyen munkát elvállalt!... Balladába kívánkozó körülmények között nevelte emberré három fiát. A legények katonakö- teles-korba értek, és mivel az akkori,.helyzet" úgy kívánta, három éven belül mind a hárman a fronton voltak. A két öreg magára maradt. A feleség egészségét is kikezdték a viszontagságok, néha hetekig volt az ágyhoz kötve. Közben közeledett a front s a vidék hadszíntérré változott! Azokban a napokban, amikor a környékbeli bombázások ejtették őket tébolyí- tó rémületbe, elhalálozott idősebb János, a mi János bácsink édesapja. A szíve nem bírta elviselni az izgalmakat. S mivel akkor már senki olyan nem volt otthon, a faluban, akit a sír kiásására megkérhetett volna, egyedül ásta ki édesapja sírgödrét. A temetési szertartás alatt légiriadót fújtak, majd amikor megjelentek a bombázó repülőgépek, a koporsót kísérő asz- szonyok hazamenekültek és János bácsi a plébánossal kettesben fejezte be a végtisztességet. Egyszer aztán a háborúnak is vége lett és János bácsi fiai szerencsésen hazakerültek. S bár életének az ekkor következő szakasza egy kicsit naposabb lett, a szörnyű élmények emléke, no meg az örökös lábfájása, nem engedte kigyógyulni a mogorvaságból! A futtában ítélkező falusiak közül egynéme- lyik még olyat is mondott, hogy:- Mit mogorváskodik ez az öreg János?! A fiai előkerültek, nagy betegségben nem szenved, akkor meg mi a baja?! Ó meg továbbra is csak úgy, magábafordul- tan élte napjait. Bár soha senkit nem bántott, soha senkitől szívességet meg nem tagadott, a „mogorva" jelző mégis rajtamaradt. Némelyek szerint ez a ragasztóknév: ,,ember-gyűlölőt" jelentett!?. Fiai már mind családosak voltak, amikor János bácsi egyre súlyosabbnak érezte az öregedés terhét. És akkor jött a nagy árvíz! A kétség- beesés, megoldhatatlannak tűnő gondok, építkezés, új ház, költözködés, agyvérzés! Aztán kórház, megint kórház. Végül az ,.elfekvő otthon“, vagy minek is mondják azt, ahol az ember már semmi egyebet nem tesz, csak vár. Két fia igencsak messze került a szülőföldtől. A középső, aki velük egy födél alá építkezett, rendszeresen látogatta. Asszonya súlyos betegen feküdt odahaza. Állandóan a szivére panaszkodott. Mogorva János nyugdija ott az ,,intézetben“ ráment a kezelésre, de zsebpénzként napi egy- egy koronát azért mégis kapott. Ezeket a koronákat összerakta és amikor a fia látogatóba jött, az összeget hazaküldte a szívfájós öregasz- szonynak. Utoljára kerek ötven koronát gubancolt ki zsebkendője sarkából és nyújtotta át fiának:-Add oda szegénynek! - suttogta erőtlen hangon - Mondd, hogy csókoltatom... és hogy nem sokára találkozunk! Fia hangtalanul bólogatott. Nem volt ereje megmondani, hogy Anyjukat két hete eltemették! Hat hét múltán Mogorva János is utánament! KOVÁCS JÓZSEF ro N '« w •o-I N (0 < _l o I0 1 ü
