Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-10 / 291. szám, kedd

Magasabb szintre kell emelni a dolgozók alkotó kezdeményezését Jaromír Žák beszéde (Folytatás az 1. oldalról) is figyelmen kívül hagyta, hogy a szocializmusban is létrejönnek - bár nem kibékíthetetlen - ellen­tétek, de ha nem foglalkoznak ve­lük idejében, akkor megnöveked­nek, és az ellenséges erők tevé­kenységének táptalajává válhat­nak. Ezzel kapcsolatban Bil’ak elv­társ leszögezte: senkire sem akar­juk rákényszeríteni nézetünket, de meggyőződésünk, hogy tapaszta­latunk, valamint a többi testvérpárt tapasztalatai alátámasztják, hogy a szocializmus védelméért vívott harc átlépi az országhatárokat, s az egész nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom internaci­onalista alkotó elemévé válik. Vasil Bil’ak elvtárs rámutatott arra, hogy a dokumentum kidolgozását ke­mény harc előzte meg. Abban az idő­ben többen akadnak, akik nem akarták beismerni a csehszlovákiai válság okaival és az antiszocialista erők célja­ival kapcsolatos igazságot. A marxista- leninista erőknek azonban a jövőre kellett gondolniuk, és nem volt szabad megengedniük a válság megismétlő­dését. Olyan dokumentumot kellett ki­dolgozni, amely a párt, a Nemzeti Front szervezetei, az állami és a gazdasági szervek megtisztulását elősegítik, s így kellett felújítani a politikai rendszer egész szerkezetét. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy ez sikerült. Beszédének további részében Bil'ak elvtárs a legfontosabb tényezőről be­szélt: az emberről. Hangsúlyozta, hogy az ember aktivitása nélkül nem lehet megvalósítani a merész terveket és ígéreteket, s nem válhatnak valóra a nép vágyai. Ezért a legszélesebb tömegek alkotó kezdeményezésének magas színvonalára van szükség. Ezt a párt és az egész társadalom tartós és mindennapi feladatának nevezte. Kije­lentette: olyan intézkedéseket kell elfo­gadni, amelyek az egész társadalom érdekét teljes mértékben minden em­ber személyes érdekévé változtatják. Ezt követően Vasil Bil'ak elvtárs ki­emelte teljes támogatásunkat a Szov­jetunió békepolitikája és Gorbacsov elvtárs Genfben követett eljárása iránt. Ezzel kapcsolatban rámutatott a CSKP KB nemrég tartott 16. ülésére, amely kifejezte az egész pártnak és Csehszlovákia egész népének eltö­kéltségét, hogy még határozottabban kapcsolódik be az atomháború veszé­lyének elhárításáért, a lázas földi fegy­verkezés megállításáért, és a világűrre való kiterjesztésének megakadályozá­sáért, a nemzetközi kapcsolatok javítá­sáért folytatott küzdelembe. Nem teljesültek azoknak a jóslatai, akik nemzetközi elszigetelődésünkről beszéltek. A béke, az enyhülés és a leszerelés érdekében követett elvhű külpolitikánk széles nemzetközi elis­merésnek örvend a világ összes forra­dalmi, haladó és demokratikus erői körében. Ma az egész világ belpolitiká­iig konszolidált, nagy nemzetközi te­kintélyű államnak tekinti Csehszlová­kiát - mondotta. A továbbiakban rámutatott az SZKP legutóbbi alapvető dokumentumainak nagy ösztönző jelentőségére. Kijelen­tette, hogy az SZKP új szerkesztésű programjának tervezete jelentőségénél fogva objektívan túlmutat a Szovjet­unió határain, s nemcsak a kommunis­táknak, hanem a világ összes haladó erőinek is programjává válik. Bil'ak elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt eszmei, szervezési és akcióegy­sége, az egész társadalom életében betöltött vezető szerepének elmélyíté­se a tanulságokban kifejezett gondola­tok megvalósulásának döntő biztosíté­ka. Ennek elengedhetetlen feltétele a demokratikus centralizmus követke­zetes érvényesítése, a pártonbelüli de­mokrácia, az elvhű bírálat és önbírálat kibontakozása. A válság tapasztalatai állandóan figyelmeztetnek arra, hová vezet ezen elvek és normák bármelyi­kének megszegése. Megbízható támpontnak, amelyre biztonságunkat és terveinket építjük, Vasil Bil'ak a Szovjetunióval és a többi testvérországgal való szövetséget és sokoldalú együttműködést nevezte. Az erőinket és eszméink hatékony­ságát megsokszorozó sokoldalúan egybehangolt politika hívei vagyunk. Ezért mindenki tegyen meg mindent azért, hogy az SZKP XXVII. kongresz- szusának előkészületeivel kapcsolatos dokumentumokba foglalt értékes ja­vaslatokat teljes mértékben felhasznál­ják a következő időszakban a kommu­nisták tanácskozásain, amelyek a CSKP XVII. kongresszusával érik el tetőpontjukat, a szocialista társadal­munk továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítéséért folytatott küz­delemben - mondotta végezetül Vasil Bil'ak elvtárs. Pjotr Fedoszejev, az SZKP KB kül­döttségének vezetője beszédének be­vezető részében kiemelte, hogy a ta­nácskozás tárgyát képező dokumen­tum a csehszlovákiai történelmi helyzet alakulásának mélyreható marxista-le­ninista elemzését adja. Jelentősége abban rejlik, hogy konkrét történelmi anyaggal, a 60-as évek csehszlovák valóságának reális tényeivel tárja fel az összefüggést az antiszocialista erők által a szocializmus építésének meghiúsítására tett kísérle­tek és az imperialista felforgató köz­pontok tevékenysége között, amelyek igyekeznek destabilizálni a különböző szocialista országok helyzetét, szét­zúzni egységüket és szövetségüket. Ez a dokumentum arra ösztönzi a kommunistákat, hogy határozottan és tántoríthatatlanul tartsák magukat a marxizmus-leninizmus elveihez, biz­tosítsák a párt vezető szerepét a társa­dalomban, szilárdítsák a szocialista rendszert, s nagyfokú forradalmi éber­séget tanúsítsanak az imperializmus mesterkedéseivel szemben. A csehszlovákiai válság eseményei­ből és a megszüntetése során szerzett tapasztalataiból a kommunisták olyan elméleti és politikai következtetéseket vontak le, amelyeket még felhasznál­hatnak azon országok, amelyeknek még meg kell tenniük a kapitalizmusból a szocializmusba, a szocializmus alap­jainak megszilárdításához vezető utat. A történelem ugyanis azt mutatja, hogy a szocializmus alapjainak felépítése még nem zárja ki a szocialistaellenes erők aktivizálódásának és ellenséges akcióinak a lehetőségét, ha gyengül az éberség, megbomlik a kapcsolat a tö­megekkel, tévedésekre és torzulások­ra kerül sor a hatóságok politikájában. Ezek az erők kihasználhatják a párt vezetőségében felmerülő nehézsége­ket, hibákat és gyengeségeket, s az imperialisták aktív támogatásával nyílt támadásba lendülhetnek a szocializ­mus alapjai ellen. Mindez helyet kapott a konkrét megnyilvánulásaikat tekintve annyira eltérők, de osztálylényegüket tekintve közös események folyamán, mint az 1956. évi magyarországi ellen- forradalmi akciók, az 1980-1981. évi lengyelországi események. Vagy az 1968-1969. évi csehszlovákiai válság. Nagy jelentősége van a dokumen­tumnak abból a szempontból, hogy helyesen megértsük az öt testvéri szo­cialista ország azon internacionalista akciójának történelmi szükségszerűsé­gét, amelynek során segítséget nyúj­tottak Csehszlovákia népének a szoci­alizmus védelméhez - hangsúlyozta Pjotr Fedoszejev. A dokumentum meg­győzően rámutat arra, hogy ez megfe­lelt a csehszlovákiai dolgozók közös érdekeinek, a szocialista közösség ér­dekeinek és a nemzetközi kommunista mozgalom osztályérdekeinek. Ezzel emberek ezreinek életét mentették meg, megteremtették Csehszlovákia nemzetei békés munkájának bel- és külpolitikai feltételeit, és megvédték a szocializmus vívmányait. Azok a sikerek, amelyeket Cseh­szlovákia az elmúlt tizenöt évben min­den területen elért, szemléltetően iga­zolják a párt irányvonalának helyessé­gét és vezetőségének körültekintését. Jelentős tényezőként járult hozzá a nehézségek sikeres leküzdéséhez az SZKP és a CSKP hagyományos testvéri kapcsolata. A szovjet-cseh­szlovák együttműködésnek a jelenlegi időszakban a két párt kongresszusi előkészületeinek idején is különös fon­tossága van. Pjotr Fedoszejev a továbbiakban tá­jékoztatta a konferencia résztvevőit a legfontosabb jelenlegi szovjet doku­mentumokról, az SZKP új szerkeszté­sű programjának tervezetéről, az SZKP alapszabályzata módosításá­nak tervezetéről, valamint a Szovjet­unió gazdasági és szociális fejleszté­sének az 1986-1990-es és távlatilag a 2000-ig terjedő időszakra szóló fő irányairól. Wladyslav Loranc, a LEMP KB ideo­lógiai osztályvezetője a lengyelországi válság tapasztalatairól és a belőlük levont következtetésekről szól. Kijelen­tette: a válság fő okai a marxizmus-le­ninizmus elméletétől való eltérések, a szocializmus építése általános tör­vényszerűségeinek meg nem tartása és az ennek alapján elfogadott hibás döntések voltak, amelyek kedvezőtle­nül hatottak a társadalom fejlődésére. Megszegték a pártélet lenini elveit és normáit, gyengült a párt vezető szere­pe és ideológiai befolyása. Mindezek a tények ma a marxista-leninista elem­zés tárgyát képezik. Günter Heyden, az NSZEP KB Mar- xizmus-Leninizmus Intézetének igaz­gatója méltatta a CSKP és az NSZEP szilárd szövetségét és szoros együtt­működését, amely az imperializmus és a fasizmus elleni forradalmi harcokban keletkezett. Hangsúlyozta, hogy pártja részletesen értékelte a dokumentum jelentőségét saját tevékenységére nézve, ami az NSZEP 1971-ben tartott VIII. kongresszusának határozataiban is visszatükröződött. A továbbiakban kiemelte, mennyire szükség van a szo­cialista közösség országainak össze- forrottságára, szövetségére és egybe­hangolt eljárására a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, hogy megállít­suk a lázas fegyverkezést, és megaka­dályozzuk az atomkatasztrófa kirobba­nását. Jan Fojtík elvtárs elemezte a doku­mentum időszerű jelentőségét Cseh­szlovákia Kommunista Pártja ideológi­ai munkájának fejlesztésére nézve. Ki­emelte, hogy ez a dokumentum, elmé­leti jelentőségét és gyakorlati hatását tekintve, vitathatatlanul a legfontosab­bak közé tartozik Csehszlovákia Kom­munista Pártjának történetében. Szemléltetően rámutatott, mennyire súlyos veszélyt jelent a szocializmusra nézve a munkásosztály forradalmi ta­nításától, a marxizmus-leninizmustól, a proletár internacionalizmustól való eltérés, hová vezethet az elveivel szembeni közömbösség, a burzsoá ideológiai engedékenység, valamint a burzsoá ideológia különböző áramla­tai és koncepciói iránti rajongás. A dokumentum fontos szerepet töl­tött be a párt sorainak egyesítésében a CSKP KB 1969 áprilisi és májusi ülésének politikai platformja alapján. Előmozdította a párt és a társadalom életének normalizálását, a folyamat irányítását és meggyorsítását, a kon­szolidálódást, az ellenforradalom által okozott károk viszonylag rövid időn belüli helyreállítását, a párt marxista -leninista jellegének felújítását a mun­kásosztály és a dolgozó nép valódi politikai élcsapataként, s azt, hogy megnyissuk az utat a szocializmus ér­tékeinek teljes érvényesítéséhez. Ezt a konstruktív és alkotó szerepet- mondotta a továbbiakban Jan Fojtík- a dokumentum azért tudta betölteni, mert az ellenforradalom tevékenysé­gének elvhű elemzéséből s egyúttal a párt politikájának és a társadalom 60-as években kialakult helyzetének sokoldalú elemzéséből indult ki. Fojtík elvtárs a továbbiakban a jobb­oldali revizionisták és opportunisták olyan elméleti koncepcióit elemezte, amelyek a filozófiával, a történelem­mel, a politikai rendszerrel, a gazda­sággal, a kultúrával és a művészettel kapcsolatosak. Foglalkozott e koncep­ciók marxista-leninista értékelésével. Hangsúlyozta, hogy a dokumentum visszaadta azoknak az alapfogalmak­nak az eredeti jelentését, amely nélkül nem lehet eligazodni a társadalom éle­tében. Megtisztította az igazságot a hazugságok hordalékaitól, amelyeket a revizionisták és publicista kiszolgáló­ik éveken át felhalmoztak, hogy lejá­rassák a szocializmust országunkban és a világban. Részletesen szólt a tö­megtájékoztató eszközök munkájáról és jelenlegi feladatairól. Beszédének végén Jan Fojtík elv­társ kiemelte, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a Központi Bizott­ság 1969 áprilisi ülése után, amikor megválasztották pártunk vezetőségét Gustáv Husák elvtárssal az élen, nagy haladást tett a leninizmusnak, a szocializmus értékei helyreállításá­nak, a szocialista társadalmi rendszer megszilárdításának és továbbfejleszté­sének útján. Sikereink alapján a párt mindig ké­pes volt és lesz alkotóan alkalmazni a marxizmus-leninizmus forradalmi el­méletét, s kifejezni hűségét e tanítás iránt. A marxizmus-leninizmus józan gondolkodásra, egyszersmind a jövő­vel szembeni nagy felelősségre és arra ösztönöz bennünket, hogy mindig a jövőre gondoljunk, ne veszítsük szem elől céljainkat. Erősíti a szabad ember kimeríthetetlen erejéről vallott meggyőződésünket. Sohasem feled­hetjük, hogy a szocializmus alapja az emberek alkotó tevékenysége. Szabó József, az MSZMP KB Politi­kai Főiskolájának rektora az 1956. évi magyarországi és az 1968. évi cseh­szlovákiai válság tapasztalatait hason­lította össze. Hangsúlyozta, hogy az ezekből levont tanulságok az egész szocialista közösségre nézve nagyon fontosak. Elsősorban arra mutat rá, hogy a marxista-leninista párt egysége és összeforrottsága elengedhetetlen tényezője a szocialista társadalom si­keres fejlődésének. Nagyra értékelte az elmúlt tizenöt esztendő során Cseh­szlovákiában elért eredményeket, amelyek bizonyítják a megkezdett út helyességét. A megvitatott témakör néhány nem­zetközi-politikai vetületéről Pavel Au- ersperg, a Béke és szocializmus folyó­irat ügyvezető titkára beszélt. Hangsú­lyozta, hogy az 1968. évi csehszlovákiai válságban jelentős szerepe volt az im­perializmus ideológiai felforgatásának, amely egyes hibákat és torzulásokat igyekezett kihasználni a szocialista tár­sadalom lejáratására és fokozatos fel- bomlasztására. A konferencia ma folytatódik. A jövő évben és az azt követő években a pénzügyi politikát az intenzifikálás stratégiai irányvona­lának következetes megvalósítá­sára, a külső és a belső gazdasági egyensúly további megszilárdítá­sára, valamint a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésé­re orientáljuk. Ezen alapulnak az 1986. évi költségvetés és pénzü­gyi terv feladatai, valamint a pénz­ügyi politika egyes eszközeinek módosításai. Az állami költségvetés előter­jesztett javaslata a tervszerű és kiegyensúlyozott fejlődés szem­pontjából irányítja a népgazdaság pénzügyi folyamatait. Közvetlen kapcsolatban az állami tervvel és a többi pénzügyi tervvel gondos­kodik minden állami feladat teljesí­téséről, a vállalati szférában és a társadalmi fogyasztás területén egyaránt. Az állami költségvetési össze­gek a jövő évben elérik a 359,9 milliárd koronát, ami 1985-höz ké­pest 15,3 milliárd korona, vagyis 4,5 százalék növekedést jelent. Ez a növekedés tükrözi a gazdasági fejlődés nagyobb dinamikáját, va­lamint a létrehozott erőforrások hatékonysága növelésének és gazdaságosabb felhasználásának igényesebb feladatait. Az állami költségvetések terve­zete gondoskodik az egész költ­ségvetési rendszer s egyes részei - a csehszlovák államszövetség, Csehország és Szlovákia állami költségvetése, valamint a nemzeti bizottságok költségvetése - bevé­teleinek és kiadásainak egyensú­lyáról. Az állami költségvetésekben és a nemzeti bizottságok költségve­téseiben a bevételek zömét a vál­lalatoktól való nyereségelvonások képezik, amelyek aránya csaknem 46 százalék lesz, ezt követi a for­galmi adóból származó bevétel csaknem 26 százalékkal, majd a lakosság különböző adói mint­egy 15 százalékos aránnyal. Másrészt a gazdasági szféra szükségleteinek fedezésére az ál­lami költségvetésekből összterje- delmük több mint 16 százalékát fordítják. 1985-höz képest a gaz­dálkodó szervezetek költségveté­séből nyújtott dotáció 5 milliárd koronával nő. Ebben a növeke­désben tükröződik a fűtőanyag- és energiaipari, valamint a közleke­dési beruházások fokozódása, ahol nincs elegendő saját erőfor­rás, továbbá az új dotáció beveze­tése az erdőgazdaságban az öko­lógiai problémák megoldása érde­kében, a lakásgazdálkodási szer­vezetek veszteségeinek, a városi tömegközlekedés ráfizetéseinek fedezésére szolgáló megnövelt ki­adás, valamint a lakossági hőszol­gáltatás árainak nagyobb dotá­lása. A költségvetési kiadások legna­gyobb részét, csaknem 46 száza­lékát az oktatásra, az egészség­ügyre, a szociális ellátásra, a kul­túrára, valamint más lakossági szolgáltatásokra és munkákra for­dított nem beruházási kiadások képezik. Az állami költségvetés az állam védelmének és biztonságá­nak megszilárdításához szüksé­ges pénzeszközökről is gondos­kodik. A költségvetések összterjedel- mén belül a legnagyobb rész a csehszlovák államszövetség ál­lami költségvetésére jut. Tervezett bevételei 200,3 milliárd koronát tesznek ki. Ebből 67,9 milliárd ko­ronát szánnak a szövetségi szin­ten irányított szervek és szerveze­tek finanszírozására, 132,4 milli­árd koronát pedig cél- és globális dotációként a két köztársaság ál­lami költségvetése számára. A nemzeti bizottságok költség- vetéseinek terjedelme a jövő év­ben 5,6 milliárd koronával nő, és megközelíti a 125 milliárd koronát, ami több mint egyharmada az álla­mi költségvetések összterjedel- mének. A CSKP KB 6. ülésén kitűzött célokkal összhangban 1986 kez­detén fontos rendelkezések lép­nek hatályba a nemzeti bizottsá­gok költségvetési gazdálkodása terén. Megközelítőleg 12 ponttal csökken a nemzeti bizottságok költségvetéseinek függősége, a központi erőforrásokból nyújtott dotációktól. A nemzeti bizottságok saját bevételei csaknem 14 millió koronával emelkednek. A jelenlegi helyzethez képest több lesz a nemzeti bizottságok által irányí­tott szervezetektől és a szövetke­zeti szövetségektől befolyó béra­dó, s nő a társadalombiztosítási hozzájárulás, valamint a mező­gazdasági vállalatoktól befolyó forgalmi adó. Ugyancsak intézkedések tör­téntek a nemzeti bizottságok kie­gészítő erőforrásainak jobb fel- használására, főként a tartalék- és a fejlesztési alapok eszközeire s a Z akció finanszírozására vo­natkozóan; ezt a 8. ötéves tervidő­szakban nagyobb mértékben akarjuk a környezet védelmével és javításával kapcsolatos problémák megoldására orientálni. Mindez lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb mértékben befolyásolják az illető területegység fejlődését, teret biz­tosít igényesebb választási prog­ramok kidolgozásához, a lakosok jogos szükségleteinek jobb és gyorsabb kielégítéséhez, valamint kezdeményezésük szélesebb kö­rű kibontakoztatásához. Az 1986. évi állami költségve­tésben tükröződnek a nagykeres­kedelmi árak szintjének csökkené­séből és a mezőgazdaság irányí­tási rendszerének bekövetkezett azon változásokból eredő intézke­dések, amelyek a jövő év elején lépnek hatályba. Ezekkel a módo­sításokkal összefüggésben tovább korlátozzuk egyes termelő- eszközök árintervencióit, meg­szüntetünk számos kiegészítő áreszközt, s ezzel csökken az ai- lami költségvetés útján történő új­raelosztási folyamatok terjedelme. A népgazdaság tervszerű irá­nyítási rendszerét tökéletesítő in­tézkedések továbbfejlesztéséről intézkedő dokumentumban foglal­tak végrehajtásával kapcsolatban a jövő évtől kezdve egyes további módosítások is érvénybe lépnek a tervezés, az ár-, a bér-, a pénzü­gyi, a hitel- és a devizapolitika terén. Közös céljuk a tervszerű irányítás javításán kívül az, hogy igényesebb gazdasági légkört te­remtsenek és nagyobb nyomást gyakoroljanak az újratermelési fo­lyamat intenzifikálásának meg­gyorsítására, s kellő érdeklődést és teret teremtsenek a szocialista vállalkozókedv és kezdeménye­zés fejlődéséhez. El kell érnünk azt, hogy minden szervezet megbízható gazdasági számítások alapján fejtse ki tevé­kenységét, hatékonyabban dol­gozzon, gazdaságosabban hasz­nálja fel a rábízott erőforrásokat, az álló- és a forgóeszközöket, nö­velje a hatékonyságukat, hogy egyre jobban és tökéletesebben elégítsük ki a társadalmi szükség­leteket, és szilárduljon államunk devizahelyzete. Ezért rendszeresen, nagy igé­nyességgel kell értékelnünk a tervfeladatok teljesítését és min­den szervezet gazdálkodási szint­jét, következetesen kell elemezni az eltérő gazdálkodási eredmé­nyeket, és határozottabban kell intézkedni az érintett területeken. Következetesen meg kell tartani az állami és a tervfegyelmet, nö­velni a felelősséget, alkalmazni az önelszámolás elvét, törekedni kell a szigorú gazdaságosságra, fo­kozni a dolgozók részvételét az irányításban, következetesen ab­ból kell kiindulni, hogy a munkae­redmények értékelésének, a politi­kai érettségnek és öntudatosság­nak alapvető kritériumaivá első­sorban a végeredménynek, a tár­sadalmi haszonnak kell válnia. Mindezek az emberi tényező akti­vizálásának és ezzel együtt továb­bi sikeres előrehaladásunk bizto­sításának alapvető feltételei. A jövő évben 11 százalékkal kell növelni a gazdálkodó szerve­zetek pénzbeli hozzájárulását a társadalom fejlődéséhez. E fela­dat megvalósítása szempontjából meghatározó jelentősége van a nyereség tervezett, csaknem 14 milliárd koronás növelésének, amelyet 84 százalékban a költsé­gek viszonylagos csökkenésének kell fedeznie. Az összköltségek egy százalékkal, ezen belül az anyagköltségek 1,2 százalékkal való csökkentése nagyon igényes feladat. Gazdaságunkban azon­ban vannak olyan tartalékok, ame- (Folytatás a 4. oldalon) ÚJ szú 2 1985. XII. 1(

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom