Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-10 / 291. szám, kedd

Svätopluk Potáč elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) telezett fejleményektől. A törvény kimunkálása során felmértük a to­vábbi fejlődés lehetőségeit a ne­hezebbé vált külső és belső felté­telek között. A törvény teljes mér­tékben kifejezte a CSKP XVI. kongresszusának szándékát a fő cél elérésében - megőrizni és tö­kéletesíteni a lakosság magas életszínvonalát és szociális biz­tonságérzetét, intenzifikálni és ha­tékonyabbá tenni a gazdaságot, emelni a termelésnek és minden munkának műszaki színvonalát, csökkenteni a beruházásokat. Amint azt a CSKP KB 16. ülé­sén megállapították, a gazdasági és a társadalmi politikának alap­vető kongresszusi irányvonalát lé­nyegében megvalósítottuk. Az 1981-1985-ben elért ered­mények tehát lényegében egyet jelentenek a 7. ötéves tervről szóló törvény megvalósításával is. Eh­hez főleg az 1983-1985-ös évek eredményei járulnak hozzá, ami­kor az erőforrásoknak és a haté­konyságnak átlagos éves növek­ménye megfelelt a CSKP XVI. kongresszusa előirányzatának. A 7. ötéves tervről szóló törvény megvalósításában túlsúlyban vol­tak a gazdasági és a társadalmi fejlődésnek kedvező tendenciák. A CSKP KB elismeréssel nyugtáz­ta a dolgozók kezdeményezését s mindazok áldozatos munkáját, akik hozzájárultak a jó eredmé­nyekhez. A 7. ötéves tervről szóló törvény sikeres megvalósításából nagy részt vállaltak a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének szervei is. A két kamara a tervteljesítés szok­ványos ellenőrzése mellett meg­tárgyalt a tudománnyal, a techni­kával, a neveléssel és az oktatás­sal, a fűtőanyag- és az energiafo­gyasztás ésszerűsítésével, a me­zőgazdasággal és a nép élelme­zésével, a közlekedéssel, az épí­tőiparral, a távközléssel, a készle­tek felhasználásával és a népgaz­dasági veszteségek csökkentésé­vel kapcsolatos számos fontos kérdést is. A két kamarának ez a kezdeményezése kedvező ha­tással volt, és a kormány ezért kifejezi elismerését. Nem vitás, hogy a 7. ötéves tervidőszakban előrelépést értünk el számos komoly népgazdasági probléma megoldásában. Ez, va­lamint a 7. ötéves tevidószak gaz­dasági és társadalmi fejlődésében elért eredmények szilárdítják meggyőződésünket, hogy igénye­sebb koncepciókat, szándékokat és célokat Js megvalósíthatunk, meggyorsíthatjuk az erőforrások gyarapítását és fejlesztését. Annál is inkább, mivel még mindig nagy tartalékaink vannak gazdasági po­tenciálunkban és a szubjektív té­nyezőkben, amelyeket mozgósíta­nunk kell, s ugyanilyen következe­tesen kell megoldanunk a gyor­sabb fejlődést és a felgyülemlett, az intenzifikálás folyamatát gátló problémákat és kiküszöbölnünk a fogyatékosságokat. Ebből indulunk ki az 1986- 1990-es évek tervjavaslatának kidolgozásában. Orientációjá­nak jellemző vonása a nemzeti jövedelem erőforrásainak gyor­sabb gyarapítása s ezáltal az élet- színvonal emelésének felgyorsítá­sa, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése a sokoldalú intenzifiká- lásnak, a munka hatékonyságá­nak és minőségének javítása útján. A következő ötéves terv előze­tes javaslatának része az 1986. évi állami népgazdaság-fejlesztési terv. Az elsó év jó kezdete, szán­dékainknak és feladatainknak egyenletes és átfogó teljesítése nagymértékben meghatározza az egész következő ötéves terv telje­sítésének sikeres lefolyását. Ezért ennek reBdkívüli jelentőséget tu­lajdonítunk és teljesítésére min­den szükségeset meg kell ten­nünk. A következő évi terv szilárdítja az előző évek pozitív tendenciáit. Céljai és alapvető feladatai emel­kedő szinten biztosítják a folyama­tos átmenetet a 7. ötéves tervidő­szakból a 8.-ba, megnyitják a nemzeti jövedelem dinamiku­sabb gyarapításának, a társada­lom és a lakosság szükségletei nagyobb mérvű és jobb kielégíté­sének szakaszát. Ezek a feladatok a tervhez, valamint az idei feltéte­lezett eredményekhez képest ugyan nagyon igényesek, de fel­tétlenül szükségesek és reálisak. A nemzeti jövedelem 3,5 száza­lékos növekedése az idei növeke­désnél s az utóbbi három eszten­dő 3,1 százalékos átlagánál na­gyobb. A bruttó nemzeti jövede­lem tervezett volumenje 1984. évi árakban megközelítőleg 642 milli­árd korona lesz. Az ágazatok termelési feladatait területileg úgy határoztuk meg, hogy ez a leghatékonyabban elő­segítse a CSSZK és az SZSZK természeti és gazdasági feltételei­nek kihasználását. A nemzeti jö­vedelem volumenjének a CSSZK- ban 3,2, az SZSZK-ban 4,2 szá­zalékkal kell növekednie. Ez mind­két köztársaságban megkívánja, hogy az igyekezetei a termelési fogyasztás megtakarítására össz­pontosítsuk, amitől döntő mérték­ben függ a nemzeti jövedelem gyarapodása. A nemzeti jövedelem gyarapítá­sában döntő szerepe van az ipar­nak, amely a növekménynek több mint négyötödét biztosítja. Az erő­források létrehozása elsősorban az intenzifikálás tényezőinek és a belső tartalékoknak a mozgósí­tásától, kisebb mértékben pedig a termelés növelésétől függ. A ha­tékonyságra gyakorolt nagy nyo­más kifejezésre jut abban, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabban fog növekedni az ipari termelés 2,6 százalékos - s ez idén várha­tóan még lényegesen nagyobb - növekményétől. Ez alapvető el­térés a népgazdaság fő ágazatai­ban a nemzeti jövedelem és a ter­melés növekedésének eddigi ará­nyához képest. Ez a tendencia érvényesülni fog az egész követ­kező ötéves tervidőszakban, s et­től függ a gazdaság intenzifikálása irányvonalának megvalósítása. Az ipari termelés kisebb mérvű növe­kedése nemcsak a korlátozott fű­tőanyag-, energetikai, nyers- és alapanyag-erőforrásokkal magya­rázható, hanem az ipari termékek hatékony értékesítésének lehető­ségeivel is. A termelési-gazdasági egysé­geknek, a vállalatoknak, és a szer­vezeteknek gazdasági terveikbe kell foglalniuk a nagyobb termelési feladatokat, főleg azokon a terüle­teken, amelyeken teljes mérték­ben nem biztosítottak a megren­delők szükségletei és követelmé­nyei. A termelés csak úgy növel­hető, ha megvalósítják a tervezett befektetéseket, ami főleg a fűtő­anyagra és az energiára vonatko­zik, ha biztosítják a gyártmányok hatékony értékesítését a bel- és a külkereskedelemben, ha gyor­sabb lesz a beruházások befeje­zése és célszerű készleteket hoz­nak létre. , Termelési- növekményre első­sorban azokban az ágazatokban fogunk törekedni, amelyekben a legnagyobb mértékben haszno­sítják az energiát és az alapanya­got. Ezzel szemben azonos szin­ten marad vagy lényegesen lelas­sul az ilyen erőforrásokkal szem­ben igényes ágazatok, főleg a fűtőanyag-ipari ágazat és a ko­hászat fejlesztése. A tervben megszabott ilyen ágazatközi szer­kezeti változások összhangban állnak a 8. ötéves terv koncepció­jával. Átlagon felüli, 4,9 százalékos lesz a gyártásfejlesztés a gép­iparban s a legmagasabb, 8,9 szá­zalékos, az elektrotechnikai ipar­ban. Főleg az elektrotechnika és az általános gépipar területén szá­mos termelési szakág és prog­resszív termék fejlesztése több­szörösen meghaladja az átlagos szintet. A dinamikusan fejlesztett ága­zatok közé tartozik 6 százalékos növekményével a gyógyszeripar is, amelynek termelése kielégíti egészségügyünk és különleges könnyúvegyiparunk szükségleteit. A könnyűipar 2,9 százalékos fejlesztése összefügg azzal, hogy biztosítani kell a kiváló minőség elérését és bővíteni kell az export­ra, valamint a hazai piacra kerülő gyártmányok választékát. A következő esztendő terve fel­tételezi, hogy az ipari termelés növekményének legalább a felét a kiváló műszaki-gazdasági para­méterű gyártmányok termelésé­nek növelésével érjük el, ami főleg a gépiparra vonatkozik. Csak így érhető el gépiparunk export- és versenyképessége, csak így lép­hetünk előbbre a népgazdaság termelési-műszaki alapja korsze­rűsítésében és a hazai piacon a lakossági kereslet jobb kielégíté­sében. Az ilyen termékekkel szembeni minőségi igényeket szüntelenül növelni kell, hogy fo­lyamatosan elérjük az olyan prog­resszív műszaki színvonalat, amely egybevethető az élenjáró külföldi gyártók színvonalával. Következetesen kell gondos­kodni elsősorban az állami cél­programokba sorolt, valamint a tu­dományos-műszaki fejlesztés megoldott feladatai és a licencek alapján készülő termékek gyártá­sáról, s hatékony szakágazati és termékszerkezeti változtatásokat kell végrehajtani. Az irányítás min­den szintjén sokkal aktívabban kell viszonyulni a gyártmányfej­lesztési programok kidolgozá­sához. Az építőiparban a 7. ötéves terv­időszakban bekövetkezett stag­nálás után 3 százalékkal növek­szik a termelés. A gyorsabb ütemű növekedés azzal függ össze, hogy gondoskodni kell a szükséges szerkezeti változásokról, valamint az olyan integrációs akciók végre­hajtásáról, amelyek hosszú időre biztosítják országunk ellátását földgázból és vasércekből. Lénye­ges mértékben kell növelni az épí­tési munkák részarányát a kar­bantartási és javítási munkákban is. Az építőipar szakaszán alapve­tő változást kell elérnünk a belső tartalékok mozgósításában, főleg a munkatermelékenység és a ha­tékonyság növelése irányában, s gondoskodni kell róla, hogy az építőipari munkák szerkezete gyorsabban alkalmazkodjon a népgazdaság szükségleteihez. Stabilizálni kell az ágazat munka- eró-ellátottságát is. Az építőipari minisztériumok hatáskörében a termelés növekedését részben 3000 új dolgozó bekapcsolásával kell biztosítani. Az eddigi fejlődés­hez viszonyítva ez alapvető fordu­latot jelent. Az intézkedések bizo­nyára elősegítik majd a munkae­rő-ellátás stabilizálását az építői­parban. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum feladatai az előző években elért pozitív fejlődésből, s az alapvető élelmiszerek fo­gyasztásának magas színvonalá­ból indulnak ki. A bruttó mezőgaz­dasági termelés csekély mértékű növekedésével számolunk. To­vábbra is el kell mélyíteni a nö­vénytermesztés kiemelt fejleszté­sét az állattenyésztéssel szem­ben, beleértve a tartalékok képzé­sét is, főleg abraktakarmányokból, ami a további évek folyamán az állattenyésztés stabil és folyama­tos fejlesztésének és külgazdasá­gi fizetési mérlegegyensúlyunk biztosításának alapvető feltétele lesz. Kulcsfontosságú feladat lesz az előirányzott 11,4 millió tonna ga­bona megtermelése. Ehhez el kell érnünk történelmünk harmadik legnagyobb terméshozamát. A 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva minden növénynél a hektárhoza­mok növekedésével számolunk, főleg az olajnövényeknél 17 szá­zalékkal, a burgonyánál 8,5 szá­zalékkal, a gabonaféléknél pedig 5 százalékkal. Az állattenyésztés tervezett fej­lődését a reális takarmányforrá­sokhoz kell igazítani, s csak a ha­tékonyan hasznosítható termékek előállításáról kell gondoskodni. A mezőgazdasági termelés fel­tételezett színvonala a nyersanya­gok behozatalával együtt 2,5 szá­zalékos növekedést tesz lehetővé az élelmiszeripari termelésben. Az egy lakosra számított húsfogyasz­tás feltételezhetően eléri a 86 ki­logrammot, a tejfogyasztás a 247 litert, a tojásfogyasztás a 332 da­rabot, a gyümölcs- és a zöldségfo­gyasztás pedig a behozott termé­kekkel együtt a 153 kilogrammot. A belkereskedelem alapvető élel­miszerekből való aránylag jó ellá­tottsága mellett a figyelmet első­sorban a hiánycikkek megszünte­tésére, a választék bővítésére, a kiváló minőségű termékek rész­arányának növelésére, valamint a kereskedelmi kínálat egyenle­tességére kell összpontosítani. A mezógazdasági-élelmiszer- ipari komplexum dolgozóinak a tö­rekvését elsősorban a hatékony­ság növelésére, a termelési forrá­sok és tartalékok jobb kihasználá­sára kell irányítani. Ezt többek kö­zött a különböző jellegű vesztesé­gek felszámolása is megköveteli. Gondoskodni kell a mezőgazda­sági nyersanyagok jobb hasznosí­tásáról, emelni kell a termőtalajról való gondoskodás színvonalát, beleértve termőképességének a növelését, a műtrágyák és a nö­vényvédelmi vegyszerek hatéko­nyabb felhasználását, az energia- takarékos talajművelő gépek be­szerzését, s általában a mezőgaz­dasági gépek üzemképességéről való jobb gondoskodást. Bízunk benne, hogy az élelmi­szerek termelésében előirányzott feladatok sikeres teljesítését a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum tervszerű irányítási rendszerének fejlesztésére hozott intézkedések következetes érvé­nyesítése is elősegíti. Erdőink állapotának javítása ér­dekében fokozni fogjuk a termesz­tői tevékenységet, s csökkenteni a fakitermelést. A nemzeti jövedelem előirány­zott 3,5 százalékos növekedését a tüzelőanyag-energetikai és nyersanyagforrások eddigi szín­vonala mellett elsősorban a társa­dalmi munkatermelékenység és a hatékonyság tartós növelésével kell biztosítani. Ezért az 1986. évi terv az eddiginél sokkal nagyobb termelési költségmegtakarítással számol, körülbelül 12 milliárd ko­rona értékben, amiből 10 milliárd koronát tesznek ki az anyagráfor­dítási költségek. A termelői fo­gyasztás részarányát a társadalmi termékben a távlati céloknak meg­felelően 0,6 százalékkal kell csök­kenteni. Fontos intenzifikációs irányzat a nemzetijövedelem-termelés energiaigényességének a csök­kentése. Az előirányzott 3 száza­lékos csökkentés lényegesen igé­nyesebb feladat a 7. ötéves tervi­dőszak átlagában elért 1,7 száza­léknál. A fémfelhasználásban 3,4 százalékos megtakarítást kell elérni, a szállítási szükségletek pedig 2 százalékkal csökkennek. A tüzelőanyag- és energiafo­gyasztás szintje változatlan ma­rad, s összetételük az ökológiai szempontból tisztább források ja­vára megváltozik. Körülbelül há­rommillió tonnával csökken a szén- jövesztés, több mint 600 000 ton­nával a fűtőolaj-fogyasztás, s 2,3 milliárd kWh-val a hőerőművek vil- lamosenergia-termelése. Ezzel szemben 40 százalékkal növek­szik az atomerőművek villamos- energia-termelése. Részaránya a villamosenergia-termelésben csaknem ötödrésznyire növekszik. Bizonyos mértékben a földgáz-el­látás is növekszik. A tüzelőanyag-energetikai mér­leg feszültsége elsősorban a föld­gáz, a fűtőolajak és a gázolaj terü­letén nyilvánul meg, s ez növeked­het is, ha a tél lényeges mérték­ben eltér a normálistól. Ezért az energiatakarékosság 8. ötéves tervidőszakra előirányzott felada­tai a jövő évben maximális gazda­ságosságot követelnek meg a for­rások felhasználásában, s szük­ségessé teszik a tüzelőanyagok, az energia és a fémek ésszerű és takarékos felhasználására irányu­ló állami célprogramok feladatai­nak következetes teljesítését. A gazdaság intenzifikálásában tartós eredményeket csak a tudo­mányos-műszaki haladás széles körű érvényesítésével lehet elérni. Ezért a jövő évi tervben jobb felté­teleket alakítunk ki a kutatási-fej­lesztési alap erősítéséhez, főleg a beruházási, a nem beruházási és a devizakeretek, valamint a dolgozók létszámának növelé­sével, a műszaki fejlesztés pénzü­gyi alapjának fejlesztésével, vala­mint a kutatási eredmények kipró­bálására szolgáló kísérleti üzem­egységek építésével. Termé­szetesen azt is meg kell követelni, hogy a befektetett eszközök haté­konyan megtérüljenek a népgaz­daság és az egész társadalom javára. A termelés növelésében, a ha­tékonyság, a minőség és a gazda­ságosság javításában előirányzott feladatok teljesítése lehetővé teszi a társadalmi munkatermelékeny­ség 2,7 százalékos, a saját terme­lési érték 4,8 százalékos, valamint a nyereség több mint 11 százalé­kos növelését. A munkatermelékenység növe­kedési ütemét lassúnak tartjuk. Ezért arra van szükség, hogy a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és az üzemek a gaz­dasági tervek kidolgozása során a munkatermelékenység kifeje­zőbb mértékű növekedését irá­nyozzák elő, amely megfelel a dol­gozók gépi állóeszközökkel való ellátottságának, s az élőmunka ésszerűbb hasznosításával szem­beni követelményeknek. Az 1986. évi állami tervben elő­irányzott intenzifikációs célok az anyagi termelés növekedésével együtt lehetővé teszik a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséhez, a gazdasági növekedés és a la­kossági fogyasztás fejlesztési cél­jaihoz szükséges források létreho­zását. A jövő évben a belső szükség­letek fedezésére rendelkezésre álló eszközök 67 százalékát a nem termelői fogyasztás terüle­tén használjuk fel. Ez lehetővé teszi a lakosság pénzbevételei­nek, főleg a munkabérből szárma­zó jövedelmének 2,5 százalékos növekedését. A pénzbevételek teljes összege eléri a 428 milliárd koronát, a lakossági pénzbevéte­lek színvonala azonban a nemzeti jövedelem termelésében létreho­zott forrásoktól, s a munkaterme­lékenység növekedésétől függ. Az átlagbér növekedésének a kérdésében az 1982 óta érvé­nyes döntésből kell kiindulni, mely szerint az állami terv nem határoz­za meg sem a dolgozók kötelező létszámait, sem az átlagbért. Ezért a saját termelési érték és a mun­katermelékenység nagyobb mér­tékű növelése lehetőséget nyújt az átlagbér további növeléséhez, s az érdemektől függő, megkülön­böztetett javadalmazáshoz. Töb­bek között ez a célja a bérrend­szer gazdasági hatékonyságának növelését célzó intézkedéseknek is, főleg végrehajtásuk második szakaszában, amelyre a jövő év kezdetétől a fő ágazatok dolgozói­nak körülbelül a felénél kerül sor. Azzal számolunk, hogy a sze­mélyes fogyasztás 1,9 százalék­kal nő, mindenekelőtt a lakosság­nak a hazai piacon eszközölt vá­sárlásai révén. Az 1986. évi terv megalapozza a lakosság ellátásá­nak további javítását. Az ipari fo­gyasztási cikkek, mindenekelőtt a tartós fogyasztási cikkek árusí­tásának és a lakossági szolgálta­tásoknak a dinamikája gyorsabb lesz, mint az élelmiszerek áru­sításának az üteme. Mindenek­előtt 123 000 személygépkocsi 500 000 darab hűtőszekrény és mélyhűtő, 200 000 színesteleví- zió-készülék, 680 000 kerékpár, 140 000 automata mosógép és 194 millió darab ruházati cikk ela­dásával számolunk. A gépipari termékek vásárlását ugyan befolyásolja a háztartások magas szintű ellátottsága, de en­nek ellenére nem sikerül kielégíte­nünk az egyes árufajták iránti ke­resletet, ez főleg a hűtőszekré­nyekre, mélyhűtőkre, a hordozha­tó színestelevízió-készülékekre és más árukra vonatkozik. A termelő- és a kereskedelmi vállalatoknak számolniuk kell a választék szélesebb körű felújí­tásával, főleg háztartási cikkekből, textiláruból, bútorból és cipőből. A belkereskedelem szerveinek és dolgozóinak, az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek szállítóinak, valamint a szolgáltatóvállalatok­nak lényegesen javítaniuk kell munkájukat a vásárlók teljesebb elégedettsége érdekében. Termé­szetessé kell válnia annak, hogy az állampolgárok vásárolhassa­nak és ne kelljen „hajszolniuk“ azt, amire szükségük van. Az üz­letekben rendelkezésre kell állnia (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom