Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-14 / 269. szám, csütörtök

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 7. oldalról) fokozására és a mezőgazdasági termé­nyek termesztése intenzív technológiáinak alkalmazására. Állandóan növelni kell a gabonaterme­lést, mint az ország élelmiszer- és takar­mánybázisának az alapját. Növelni kell a keményszemű búza, valamint a daraké­szítésre alkalmas termények termelését. Javítani kell a takarmánygabonafélék összetételét, lényegesen fokozni kell a hü­velyesek és a kukorica termelését. Szük­séges nagy gabonatermő övezetek létre­hozása a garantált mennyiségű termésho­zam elérése céljából, mindenekelőtt kuko­ricából az öntözött földeken. A lehető leg­jobban ki kell használni az ország gabona­termő területei adta lehetőségeket. El kell érni, hogy 1990-ben a gabonater­més meghaladja a 250-255 millió tonnát, a cukorrépáé a 92-95, a napraforgóé a 7,4—7,5, a burgonyáé a 90-92, a zöld­ség- és tökféléké a 40-42, a gyümölcsfélé­ké és bogyósgyümölcsűeké a 14,5-15,5, a szőlőé pedig a 10,5-11,5 millió tonnát. Biztosítani kell, hogy 1990-ben a betakarí­tott gyapotszál elérje a 2,8-3 millió tonnát, a nyersgyapot esetében a 9,1-9,4 millió tonnát. Bővíteni kell a jobb műszaki tulajdonsá­gú szálakat termelő gyapotcserjék vetéste­rületét, növelni kell ezek hozamait és csök­kenteni a veszteségeket. Növelni kell a len­rost termelését, javítani kell a minőségét, valamint a lenszár ipari feldolgozását, az egész termés 50-60 százalékát kitevő mennyiségben. Növelni kell a teacserjék, a szubtrópusi, az illóolaj-1 és más növények terméshozamát. A biotechnológia és a génsebészet ki­használásával új nagy hozamú fajták és hibridek nemesítésére kell törekedni, olya­nokéra, amelyek megfelelnek az intenzív technológiai követelményeknek, ellen­állnak a kedvezőtlen környezeti hatások­nak, alkalmasak a gépi betakarításra, meg­felelnek az élelmiszeripar követelményei­nek és ezeket a fajtákat és hibrideket alkalmazni kell a termelésben. Lépéseket kell tenni a cukorrépa cukortartalmának a növelésére és a veszteségek csökkenté­sére. Javítani kell a magtermelés szerve­zését, a vetőmagok minőségét. A gyomok, a kártevők és a különböző betegségek elleni küzdelemben komplex módon ki kell használni a vegyi, a biológiai és az agrotechnikai módszereket. Sokoldalúan kell fejleszteni a ta­karmánytermelést. A takarmányterme­lés intenzifikálása alapján a szántófölde­ken, a réteken és a legelőkön lényegesen növelni kell a tömeg- és szemes takarmá­nyok termelését. Nagyobb mértékben kell alkalmazni termesztésüknél, felvásárlá­suknál, raktározásuknál a progresszív eljá­rásokat, lényegesen javítani kell a takar­mányok összetételét és minőségét. Jelentős mértékben növelni kell a növé­nyi eredetű takarmányfehérjék előállítását a lucerna, a lóhere, a borsó, a napraforgó, a szója, a répa és más nagy proteintartal­mú termények vetésterületének bővítésé­vel és a hektárhozamok növelésével. Fo­kozottabb mértékben ki kell használni az élelmiszer- és a halfeldolgozó ipari mellék- termékeket, valamint az élelmiszer-mara­dékokat takarmányozási célokra. Minden gazdaságban meg kell teremteni a szüksé­ges bázist a takarmányok raktározására és etetésre való előkészítésére. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezentúl takarmányként kevesebb gabonafélét használjanak fel. El kell érni, hogy a gabo­nát csak feldolgozott formában használják a gazdasági állatok etetésére. A takarmányalap megszilárdítása, a ge­netika és a nemesítés terén szerzett új ismeretek, valamint az állatállomány minő­ségi megjavítását eredményező új biológiai módszerek hasznosítása alapján lényege­sen növelni kell a gazdasági állatok és a baromfi termelékenységét és biztosítani kell az állattenyésztési termékek előállítá­sának stabil növekedését. 1990-ben a hús­termelésnek el kell érnie a 21 millió tonnát (vágósúlyban), a tejtermelésnek a 106-110 millió tonnát, a tojástermelés- nek pedig a 80-82 milliárd darabot. Tökéletesíteni kell a gazdasági állatok és a baromfi tenyésztésének és hizlalásá­nak a szervezését, a vállalaton belüli és a vállalatközi szakosítás fejlesztését, a hús- és a tejtermelésnél és egyéb termé­kek előállításánál alkalmazni kell az inten­zív módszereket és a haladó technológiai eljárásokat. Jobban ki kell használni a ter­mészetes legelők és rétek kínálta lehető­ségeket, a. juhtenyésztés és a hústípusú szarvasmarha tenyésztésének a fejleszté­sére, s bővíteni kell a szarvasmarha lege­lőkön való hizlalását. Növelni kell a gyapjú, a szűcs- és bőr­ipari nyersanyagok termelését, s javítani kell ezek minőségét. Bővíteni kell a ló, a rénszarvas, a prémes állatok, a házinyu- lak tenyésztését, a méhészetet, a halastavi haltenyésztést és a selyemhernyó te­nyésztését. Tökéletesíteni kell az állatorvo­si szolgáltatásokat az állattenyésztésben. Sokoldalúan támogatni kell a vállalatok és szervezetek mezőgazdasági mellék­üzemágainak a fejlesztését az élelmiszer­források kiegészítésének elősegítése cél­jából. Rétek és legelők kimérésével, takar­mányok, vetőmagok, trágyák, gazdasági növendékállatok és baromfi eladásával tá­mogatni kell az állampolgárok kisegítő sze­mélyi gazdaságait. Tökéletesíteni kell a la­kosság mezőgazdasági terményfeleslegei­nek a felvásárlását. Folytatni kell a hosszú távú talajja­vítási program megvalósítását. Az ötéves tervidőszakban az állami beruházá­sokból 3.3 millió hektárnyi öntözött és 3,6 millió hektárnyi lecsapolt földterületet kell használatba venni, 8,3 millió hektár terüle­ten kultivációs munkákat kell végrehajtani és mintegy 5,6 millió hektárnyi területen javítani kell a meglévő öntözőrendszerek műszaki állapotát. Növelni kell a hozamo­kat az öntözött és a lecsapolt földeken, arra kell törekedni, hogy elérjék az ide tervezett hektárhozamokat. Javítani kell a vízgazda­sági objektumok műszaki színvonalát és minőségét. Intézkedéseket kell kidolgozni és végrehajtani annak érdekében, hogy mielőbb áttérjenek a gazdaságos öntözé­ses technológiákra és a vízkészletek, vala­mint a talaj gazdaságos kihasználására. Átfogó módon meg kell oldani a melioráció­val és a talajgazdálkodással összefüggő kérdéseket. Fokozni kell a vízkészletek regionális újrafelosztásának tudományos megindok- lását. Meg kell kezdeni a munkálatokat annak érdekében, hogy az északi folyók vízhozamának egy részét a Volga vízgyűj­tő területére, majd a Volgából a Donba és a Kubányba tereljék át, valamint meg kell kezdeni a Dnyeper-Bug vízmű és a Du- na-Dnyeper csatorna elsó szakaszának az építését. A mezőgazdaság kemizálása és a ter­mészetes trágyák szélesebb körű alkalma­zása alapján tervszerűen növelni kell a ta­laj termőképességét. A mezőgazdaság számára 1990-ben 30-32 millió tonna mű­trágyát, 440-480 ezer tonna növényvédő vegyszert és legkevesebb 100 millió tonna meszezésre használatos alapanyagot kell biztosítani, ebből 24 millió tonnát helyi forrásokból. 1990-ben 1,5 milliárd tonna természetes trágyát kell a mezőgazdaság­nak felhasználnia. E célból hatékonyabban kell felhasználni a tőzeget, a szerves isza­pokat és más helyi forrásokat. Javítani kell a raktározást, a trágyázás módszereit és hatékonyságát. Növelni kell a takarmányba kevert vegyi adalékanyagok és konzerváló anyagok, a növekedést serkentő és biológiai nö­vényvédő szerek, a különféle fóliafajták, a polimer anyagok és más kemizációs eszközök szállításait. Céltudatosan meg kell valósítani a me­zőgazdasági termelés műszaki korsze­rűsítését. Az ötéves tervidőszakban 1 millió 900 ezer traktort, 1 millió 600 ezer teherautót, 1 millió 770 ezer pótkocsit, továbbá mezőgazdasági gépeket és be­rendezést kell a mezőgazdaságnak szállí­tani legkevesebb 43 milliárd rubel érték­ben, ebből 17 milliárd rubel értékben az állattenyésztés és a takarmánytermelés ré­szére. Ezt az ágazatot jobban kell ellátni gazdaságos és nagy teljesítményű gépek­kel, speciális szállító- és anyagmozgató eszközökkel. Lényegesen javítani kell a műszaki szer­vizszolgálatot, s ki kell szélesíteni a kolho­zok és szovhozok javítóműhelyeinek a há­lózatát. Megbízhatóbban kell gondoskodni a kiegyensúlyozott áramszolgáltatásról a mezőgazdasági fogyasztók számára. A mezőgazdaság társadalmi szektorá­ban 21-23 százalékkal kell emelni a mun­katermelékenységet. Az élelmiszer-, a hús- és a tej­iparban biztosítani kell a termelés volu­menének 18-20 százalékos növekedését. Az említett ágazatokhoz tartozó vállala­tok műszaki korszerűsítése érdekében fel kell őket szerelni folyamatosan termelő gépsorokkal, a termékek és a nyersanya­gok komplex feldolgozását biztosító beren­dezésekkel. 1990-ben az állami nyersanyagforrá­sokból 11,7-12,2 millió tonna húst, 1,5-1,7 millió tonna állati eredetű zsiradékot, 31-32 millió tonna tejterméket, 1 millió tonna sajtot, 10-11 millió tonna cukorrépá­ból nyert porcukrot, 3,7—4 millió tonna nö­vényi olajat, valamint 16-18 milliárd darab minőségi zöldség- és gyümölcskonzervet kell előállítani. Növelni kell a porciózott és csomagolt húsfélék és félkész húsáruk termelését és részarányuknak az egész eladást tekintve el kell érni a 40-45 százalékot. Az élelmiszeriparban a tej tökéletesebb feldol­gozásával és a tejtermékek választékának bővítésével javítani kell a tej hasznosítását. Több befőttet, dzsemet, gyümölcslevet kell gyártani, főleg fogyasztói csomagolásban. Az alkoholizmus és az ittasság elleni harc fokozására hozott intézkedések követke­zetes megvalósítása érdekében a szesz­gyártó vállalatok egy részét át kell állítani olyan élelmiszerek gyártására, amelyek iránt megvan a lakossági igény. A halfel­dolgozó iparban 1990-ben a halakból készített élelmiszerek mennyiségének el kell érnie a 4,4—4,6 millió tonnát, a minősé­gi halkonzervek esetében pedig hozzáve­tőleg a 3 milliárd tonnát. Növelni kell az élő és a fagyasztott hal, a porciózott, füstölt és szárított hal, valamint a halkülönlegessé­gek szállítását. A halászhajókat hatékonyabban kell ki­használni, intenzív kutatásokat kell végezni a nyílttengeri halászat területén a biológiai források feltárása és hasznosítása céljá­ból. Aktívabb halászati tevékenységet kell folytatni a Szovjetunió tengerparti vidékein. Az ország belterületén található víztáro­zókban jobban meg kell szervezni a halte­nyésztést és a lehalászást, több halastavat kell létesíteni és jobban kell hasznosítani ezeket a halállomány növelése céljából. Meg kell szilárdítani a halfeldolgozó üze­mek termelési bázisát és meg kell gyorsíta­ni a halászati flotta korszerűsítését. A hal­feldolgozó ipar számára több korszerű mű­szaki eszközt kell biztosítani a detekció- hoz, a lehalászáshoz és a feldolgozáshoz. Az élelmiszeriparban bővíteni kell a ter­mékek választékát és javítani kell a minő­ségüket, s növelni kell a porciózott áruk termelését. Ésszerűbben ke'l feldolgozni a nyersanyagokat. Lényegesen bővíteni kell a gyermek- és diétás élelmiszerek, a vitaminokkal, fehérjékkel, valamint a na­gyobb biológiai és tápértékét biztosító ele­mekkel dúsított termékek gyártását. Szük­séges az olyan félkészáruk, gyorsfagyasz­tott gyümölcsök, zöldségek és készételek gyártásának a bővítése, amelyeknél nincs szükség hőkezelésre, továbbá az alkohol- mentes italok és sűrítmények gyártásának a növelése és a választék bővítése. Az élelmiszeriparban 14-16 százalék­kal, a hús- és tejiparban 25-28 százalék­kal, a halfeldolgozó iparban 10-12 száza­lékkal kell növelni a munkatermelékenysé­get, ezzel párhuzamosan 3-5 százalékkal csökkenteni az önköltséget ezekben az ágazatokban. A malom- és a takarmányiparban nagy teljesítményű berendezések és kor­szerű technológiák alkalmazásával növelni kell a vállalatok műszaki színvonalát és az ötéves tervidőszakban 40-50 százalékkal kell emelni a minőségi liszt előállítását. Meg kell gyorsítani a silók és a gabona- tárolók építését és ezek üzembe helyezé­sét. Az ágazatközi kooperáció alapján szé­lesíteni kell a silók építését és takarmány- keverékeket gyártó vállalatok létesítését, mindenekelőtt a félreeső gabonatermő területeken. Az ömlesztett liszt és takar­mánykeverékek szállításának kiszélesíté­sével gyorsabb ütemben kell gépesíteni a munkaigényes folyamatokat, valamint ezek konténeres és egységrakományban történő szállítását. Javítani kell a takar­mánykeverékek minőségét és az értékes adalékanyagok hasznosításával csökken­teni kell ezekben a gabonafélék részará­nyát. / A mikrobiológiai iparban az ötéves tervidőszakban 100 százalékkal kell növel­ni a termelést. Lényegesen bővíteni kell a takarmányfehérjék és más biológiailag aktív anyagok termelését. Bővíteni kell a biotechnológia nyersanyagbázisát, egye­bek között a földgáz szélesebb körű hasz­nosításával. El kell érni a lakosságnak a mikrobiológiai szintézis által előállított mezőgazdasági termékekkel való jobb el­látását. Határozottabban kell érvényesíteni a biotechnológiák és a génsebészet terén nyert tudományos és műszaki ismereteket. Az erdőgazdálkodásban javítani kell az erdőállomány felújítását és kihasz­nálását, szélesebb körben kell hasznosíta­ni a tudományos ismereteket, az övezetes gazdálkodási rendszert, valamint a terme­lés kemizálását és gépesítését. Intenzí­vebben kell kihasználni az erdőterületek földalapját, több védő erdősávot kell kiül­tetni és fásítani kell a legelőket a sivata­gokban és a félsivatagokban. Fokozottab­ban kell ellenőrizni a faanyag hatékony kihasználását és biztosítani kell az erdők tűzvészek, kártevők és betegségek elleni védelmét. Az Ural európai övezetében bő­víteni kell a papír- és cellulózipar nyers­anyagbázisát. VII. A fogyasztási cikkek gyártásának és a szolgáltatásoknak a fejlesztése A köztársaságok és járások^kivé- tel nélkül minden ágazatának egyik legfontosabb feladata, hogy növek­vő mértékben hozzájáruljanak a szovjet nép életszínvonala eme­lésével, a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások fejlesztésének az 1986 - 2000 kö­zötti időszakra vonatkozó komplex programja következetes teljesíté­sével összefüggő feladatok megol­dásához. A következő ötéves tervidőszakban leg­kevesebb 30 százalékkal kell növelni a nem élelmiszerjellegú termékek gyártá­sát. Jobban ki kell elégíteni a lakosság keresletét a szövetek, a ruházati cikkek, a cipók, a kulturális és szociális célokat szolgáló cikkek (legfőképpen az üdülés­hez, turisztikához és a sporthoz szükséges cikkek) iránt, valamint az egyéb áruk iránt mégmutatkozó tömegigényt. Gyártásukat és árusításukat a lakosság különböző cso­portjai keresletének megfelelő választék­ban kell biztosítani. Jelentős mértékben javítani kell a termékek minőségét, műsza­ki és esztétikai tulajdonságaikat, valamint megbízhatóságukat. Komplex intézkedéseket kell megvalósí­tani a jó minőségű építőanyagok, gyümöl­csösökben, kiskertekben használatos szer­számok és más, a lakosság részéről igé­nyelt felszerelések gyártásának és árusítá­sának növelése céljából. A lakosságnak nyújtott fizetett szolgálta­tások volumenét 30-40 százalékkal kell növelni, valamint szükséges a szolgáltatá­sok minőségének és kulturáltságának a ja­vítása. Vidéken is gyorsabban kell fejlesz­teni a lakossági szolgáltatásokat. Szükség van az áruk és szolgáltatások iránti keres­let felmérése és prognosztizálása rendsze­rének a tökéletesítésére és időben kell reagálni a dolgozók változó elvárásaira. A könnyűiparban 1990-ben el kell érni, hogy a szövetek gyártása meghaladja a 14-15 milliárd négyzetmétert, a kötött­árué a 2,2-2,3 milliárd darabot, a lábbelié a 900 millió párt, továbbá a jobb tulajdon­ságokkal rendelkező pamutszövetek gyár­tását 70 százalékkal, az új szerkezetű selyemanyagokét 100 százalékkal, a ház­tartásban használatos nem szőtt anyago­két 130 százalékkal kell emelni. Előnyben kell részesíteni a gyermekruházati cikkek gyártását. Lényegesen javítani kell a szö­vetek formatervezését, modellezését és a készruhák szabásmintájának a tervezé­sét, bővíteni kell a fiatalok és a felnőttek számára gyártott készruhák és lábbelik választékát. Fokozottabb mértékben kell gépesíteni az egyes munkafolyamatokat, automatizált fonodákat, szövődéket és kötődőket, rugal­masan vezérelhető gépsorokat kell létre­hozni a divatos, jó fazonú ruhák és jó minőségű cipők tömeges gyártására. Biztosítani kell a nyersanyagok, az alap­anyagok, és a szövetek ésszerű kihaszná­lását, bővíteni kell a műszálak és mücér- nák, a tartós festékanyagok és egyéb vegyi anyagok alkalmazását. A munkatermelékenységet 24-26 szá­zalékkal kell emelni, az önköltséget pedig 3—4 százalékkal csökkenteni. A kulturális és szociális célokra és a háztartási szükségletekre szolgáló cikkek gyártását 30-50 száza­lékai kell növelni. Lényegesen növelni kell a nehéz- és a honvédelmi ipar ágazatainak a hozzájárulását a lakosság jobb minőségű és különféle iparcikkekkel, elsősorban tar­tós fogyasztási cikkekkel való ellátásához. Gyorsított ütemben kell fejleszteni a háztartási munkák megkönnyítését szol­gáló magas műszaki színvonalú készülé­kek gyártását. Át kell térni az egységesített háztartási hűtők és fagyasztók, mosógé­pek, varrógépek és más korszerű villamos háztartási gépek gyártására. A rádiókészülékek gyártását 30-^0 szá­zalékkal, a színes televíziókét 60, a mag­netofonokét 30, a varrógépekét 60, a búto­rokét 30, a hétvégi házakét 100, a háztar­tásban használatos vegyipari készítmér (Folytatás a 9. oldalon) ÚJ SZÚ 8 1985. XI. 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom