Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-09 / 265. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban November 2-töl 8-ig Szombat: Moszkvában közzétették az SZKP szervezeti sza­bályzatát a javasolt módosításokkal • Kádár Já­nos, az MSZMP főtitkára befejezte nagy-britanniai látogatását • Pretoria megtiltotta a külföldi újság­íróknak, hogy a fajüldözés elleni megmozdulások­ról tudósítsanak Vasárnap: George Shultz, az amerikai diplomácia vezetője útban Moszkva felé megállt Helsinkiben • A Wa­shington Post közölte: a CIA terveket készített elő Kadhafi líbiai vezető eltávolítására Hétfő: . Az Izvesztyija közzétette azt az interjút, amelyet Ronald Reagan adott négy szovjet újságírónak • Jasszer Arafat Kairóban Mubarak elnökkel foly­tatott eszmecserét Kedd: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta az amerikai külügyminisztert • Megkezdődött a Stockholmi konferencia 8. fordulója • Bohuslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere Indonéziába utazott Szerda: Ünnepi ülést tartottak a szovjet fővárosban a nagy október 68. évfordulója alkalmából. • A lengyel szejm ülésén megválasztották az ország állam- és kormányfőjét, valamint más vezetőket • Az SZKP KB főtitkára fogadta a mozambiki párt- és kor­mányküldöttség tagjait Csütörtök: Világszerte az októberi forradalomra emlékeztek • Mihail Gorbacsov válaszolt a delhi nyilatkozatot aláíró állam- és kormányfők üzenetére • Befejező­dött a szovjet-amerikai genfi tárgyalások 3. fordu­lója Péntek: A Ján Marko vezette csehszlovák parlamenti kül­döttség befejezte franciaországi látogatását • Bo­huslav Chňoupek Djakarta bol Ausztráliába utazott • Mitterrand francia államfő befejezte bonni tár­gyalásait Csúcsközeiben Felgyorsultak a közelgő, legfel­sőbb szintű szovjet-amerikai talál­kozóval kapcsolatos diplomáciai események. A csúcs előtt ponto­san két héttel, kedden fogadta Mihail Gorbacsov az amerikai külügyminisztert. Shultz kétnapos moszkvai tartózkodása során 14 órán át tárgyalt a szovjet vezetők­kel, mindenekelőtt Eduard Se­vardnadze külügyminiszterrel. Természetesen a csúcs előkészí­tése, az álláspontok tisztázása volt a téma. A hivatalos közlemé­nyek szűkszavúan és visszafogot­tan tájékoztattak a párbeszédről. A TASZSZ tömören rögzítette a szovjet álláspontot: Genfben a biztonság kérdéseire kell össz­pontosítani, a központi feladat megoldására: a fegyverkezési verseny leállítására a földön, s megakadályozni, hogy kiterjed­jen a világűrre. Gorbacsov azt húzta alá, fontos, hogy kölcsönös legyen a törekvés a háborús ve­szély elhárítására. Érdemes figyelni a hangsúlyok­ra is. Reagan egyik nyilatkozatá­ban kijelentette, nemcsak a fegy­verkezés leállításával kapcsolatos problémák fontosak. Ó a genfi té­mák megjelölésekor a kétoldalú kapcsolatok, az emberi jogok és a regionális problémák megvitatá­sát emelte ki. A Shultz tárgyalásairól kiadott TASZSZ-közlemény az eszme­cseréket nyílt és tárgyszerű légkö­rűnek nevezte. Megfigyelők rámu­tattak, e szóhasználat érzékelteti: a felek között lényeges nézetkü­lönbségek vannak. Az amerikai politikus sajtóértekezletén azt emelte ki, hogy a genfi csúcstalál­kozót egy hosszabb folyamat ré­szének, kezdetének kell tekinteni. A korábbiakhoz hasonlóan ezzel most is a túlzott várakozásokat akarta leszerelni. Politikai körökben egyöntetű a vélemény, a fegyverzetkorlátozás kérdésében egyáltalán nem sike­rült közelíteni a nézeteket. Az első amerikai lapreagálások sem vol­tak optimistának nevezhetők^ a New York Times szerint a csúcselókészítő megbeszélések egyedüli eredménye az, hogy lesz csúcstalálkozó. A szovjet vezetés reálisan ítéli meg az amerikai álláspontot. A hátralevő napokban még folyta­tódnak az előkészületek, a külön­böző munkacsoportok eszmecse­réi. Figyelmet érdemlő dolog: wa­shingtoni kormánykörök értékelé­se szerint az elnököt olyan szemé­lyek kísérik majd Genfbe, akik közismerten a fegyverkezés, az ürháborús program hívei. Más: Reagan szerdán négy hírügynök­ség tudósítóinak nyilatkozva ismét védelmezte a „stratégiai védelmi kezdeményezést“. Szergej Szokolov honvédelmi miniszter cikke a szerdai moszkvai Pravdában és Nyikolaj Cservov vezérkari csoportfőnök interjúja az APN-nek egyaránt az említett rea­litásérzéket tanúsítja az amerikai szándékok elemzésekor. Szoko­lov visszautasítva az USA vádas­kodásait arról, hogy a Szovjetunió állítólag megsértette volna az ed­digi megállapodásokat, a tények elemzésével egyértelműen bizo­nyította: Washington rúgja fel a szerződéseket, s a rágalomkam­pánnyal csak el akarja terelni erről a figyelmet. Cservov pedig leszö­gezte: a legutóbbi amerikai javas­latok csak megismétlik a korábbi, elfogadhatatlannak bizonyult aján­latokat. Ugyanis a napokban ismertették Genfben azokat az amerikai aján­latokat, amelyekkel a Fehér Ház a Párizsban előterjesztett Gorba- csov-javaslatra kívánt reagálni. A szovjet újságíróknak adott Rea­Míhail Gorbacsov és George Shultz tárgyalásai (ČSTK-felvétel) gan-interjúból is az derül ki, az USA nem kíván az űrfegyverkezés problémájáról érdemben tárgyalni, bár Moszkva egyértelműen alá­húzta, hogy a stratégiai eszközök 50 százalékos csökkentésében akkor lehet megállapodni, ha leál­lítják a csapásméró űrfegyverek fejlesztését. A szocialista közösség országai egységesen felsorakoznak azon irányvonal mellett, amelyet a szovjet vezető képvisel majd Genfben. Reagan az amerikai ál­láspont mellett a NATO-partnerek nézeteit is képviseli majd. Fölösle­ges lenne most találgatni, hogy a leszerelés egyes kérdéseiben mennyire egységesek vagy sem a tömbön belüli vélemények. Min­denesetre sem a szocialista kez­deményezésekre rugalmas reagá­lást tanúsító magatartás az, hogy november 1 -én a holland kormány - többszöri halasztás után - úgy döntött, beleegyezik a 48 amerikai robotrepülőgép telepítésébe. Ez a változatlanul merev NATO- politikát jelzi. Állami terrorizmus Bár az amerikai elnök Genf előtt többször szólt a regionális problé­mák megoldásának szükségéről, kormánya lépései ennek az ellen­kezőjét igazolják. A héten több olyan esemény volt, amelyekkel tovább mérgezte a nemzetközi légkört. Kedden a Fehér Házban hivatalosan is beismerték, hogy a múlt héten egy SR 71 típusú kémrepülögép behatolt Kuba lég­terébe, és ott felvételeket készí­tett. A CIA két olyan akciója is lelep­leződött, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a tengerentúlon tovább folytatják az állami szintre emelt terrorizmus politikáját. Nem kis botrányt kavart az amerikai fővárosban a Washington Post le­leplezése arról, hogy a központi hírszerző ügynökség, a CIA Rea­gan személyes jóváhagyásával terveket készített Moamer Kadhafi líbiai vezető eltávolítására. A Fe­hér Ház nem nyilatkozott a közölt okmányok tartalmáról, de nem is vitatta azokat. Az elnök vizsgálatot rendelt el, állapítsák meg, ki a fe­lelős azért, hogy az okmányok a sajtóhoz kerültek. Ezzel lénye­gében beismerte azok hiteles­ségét. A másik ügy egy szovjet diplo­mata elrablása. Vitalij Jurcsénkót a CIA ügynökei három hónappal ezelőtt rabolták el Rómában, kábí­tó hatású gyógyszereket adagol­tak neki, s az USA-ban tartották fogva azzal a céllal, hogy haza­árulásra kényszerítsék. Jurcsen- konak sikerült megszöknie, s az amerikai szovjet nagykövetségen hétfőn sajtókonferenciát tartott. Előre kitervelt, embertelen ak­cióról van szó, amellyel az ameri­kai szervek lábbal tiporták az em­beri jogokat, az emberi méltósá­got, megsértették az államközi kapcsolatokat és a nemzetközi jog normáit - állapija meg a szovjet jegyzék ez ügyről. Tegyük hozzá: ily módon és milyen légkört akar­nak teremteni Genf elótt a hasonló akciókkal? Jurcsenko közléseinek igaz­ságát az amerikai sajtó sem vonta kétségbe. Ezt a politikát védelmezte Rea­gan a szovjet újságíróknak adott interjúban, amelyről egyébként az amerikai lapok is bírálóan megje­gyezték: az elnök nem tudta meg­győzően tálalni és alátámasztani az amerikai politikát. Reagan saját magának is ellentmondott, amikor kijelentette, hogy a grenadai kor­mány kérte fel Washingtont a kis szigetország lerohanására. Még az amerikai újságírók is ironikusan jegyezték meg, erről a verzióról mindeddig nem tudtak. Ugyan me­lyik kormány sürgetné a saját megdöntését? Enyhén fogalmaz­va: nem államfőhöz méltó az ilyen komolytalan érvelés. Tíz nap múlva csúcstalálkozó lesz Genfben. Ott az emberiség életbevágó problémáiról kell tár­gyalni ... MALINÁK ISTVÁN Tegnap 1-je volt, ma 2-a van Olvasom az újságban, hogy ,.október 1-én“ jelenik meg egy új bélyeg Megakadt a szemem ezen az írásmódon. ,,A magyar helyesírás szabályai“-nak nemrég életbe lépett 11. kiadása szerint ugyanis így kell írni: október 1-jén. Szükséges itt a j betű, hiszen ha nem számjeggyel, hanem betűkkel írjuk az elsején szóalakot, akkor sem maradhat el belőle a j. A szónak jól ismert ragtalan alakja ó-re végződik: elsó; a harmadik személy -je ragját azonban nem ehhez, hanem e végű tóváltozatához tesszük: else­je; további -n határozóraggal: else-jé-n, azaz elsején. Hasonló szavunk az idő is; ennek a megfelelő toldalékos alakjait is j-vel mondjuk és írjuk: ideje, idején. Más a 11 -én, 21 -én, 31 -én írásmódja: ezeknek a végig betűkkel írt alakjában sincs j: tizenegyedikén, huszonegyedikén, har­mincegyedikén. Az -n rag nélküli alakjai világosan mutatják, hogy bennük a személyrag csak -e: tizenegyedike, huszonegyedike, harmincegyedike. Egy másik újság arról közölt tudósítást, hogy Eger labdarúgó- csapata Nagykanizsán az ottani csapatot 6-3-ra győzte le, holott a félidőben még a kanizsaiak vezettek 3-1-re. A lap így méltatta az egrieknek a szünet utáni teljesítményét: „Egyénileg valameny- nyi játékosról csak felsőfokban lehet beszólni, hiszen túl tudták magukat tenni az elsó félideji kudarcon...“ Ebben a mondatban a félideji szóban fölösleges a j. A félidő-nek -i képzős alakja helyesen: félidei. (Mint ahogy az idei termés sem nevezhető idejinekl). A j-re csak a -je személyragban van szükség: a mérkő­zés elsó félideje. (Mint ahogy ezek is j-vel írandók: kendője, tüdeje, erdeje stb.) Tehát ne tévesszük össze az -i képzőt (erdei tisztás) a -je személyraggal (erdeje)! Gyakran az nehezíti a j-t tartalmazó szóalakok világos elemzé­sét, hogy az -i képző elótt ki szokott esni a -je személyrag magánhangzója: október elseje-i = október elseji; nyár eleje-i (kirándulás) = nyár eleji. Az ilyen -je személyragos szókapcsola­tok -i képzős alakjában meg kell maradnia a j-nek! Az Erzsikóét- meg az Erzsikéjét-féle szóalakok írásában sem könnyű a különbségtétel, de itt is segít a szóelemzés. Az elsó típusban az Erzsiké név -é birtokjelet kapott a -t tárgyrag elótt. Kié ez a könyv? Egy kislányé: Erzsikéé. Kinek a könyvét kértem kölcsön? Egy kislányét: Erzsikóét. (Ilyenkor nem kell j!). De például a Szabóék Erzsikéje j-vel írandó, és természetesen az ilyen mondatban is kell a j: Férjhez adták Szabóék Erzsikéjét. PÁSZTOR EMIL Szókészletünk „műemlékei“ Mint minden nyelv, anyanyelvűnk is különféle változatokban ól. Ismerünk irodalmi nyelvet, köznyelvet, szakmai nyelvet stb. Közismert az is, hogy egyes tájak, területek nyelve is különbözik egymástól. Az egyes nyelvváltozatok között természetesen jóval kevesebb a különbség, mint az azonosság. Az eltérések inkább csak hangtani jellegűek, vagy a szókészletben mutatkoznak. Arra próbálunk most válaszolni, vajon a köznyelviéi való tájjellegű eltérésekkel kapcsolatban milyen legyen a nyelvműve­lés álláspontja. Nyelvromlásnak kell-e tekintenünk a nyelvjárási- asságot? Tudom, a kérdés ilyen feltevése nem egészen jogosult, de egyik ismerősöm esete késztet rá. Az illető megbotránkozott azon, hogy Délnyugat-Szlovákia egyes községeiben a kerítés­vagy villanyoszlopot szobor-nak nevezik, s ugyancsak lesújtó véleménnyel volt a környék lakóinak nyelvi színvonaláról. Ez ellen nemcsak lokálpatriotizmusom tiltakozott - jómagam szintén erről a vidékről származom, s a kerítésszobor, kapuszobor, villanyszo­bor megnevezések számomra teljesen megszokottak hanem a nyelvjárások effajta megbélyegzésével sem értek egyet. Köztudomású, hogy nyelvünk, mint minden nyelv, először tájnyelvek formájában létezett, s mindenki saját tájszólásában beszélt és írt, a köznyelv csak egy nagyon kései fejlődési szakaszban alakult ki. Szobor szavunk múltját vizsgálva ugyancsak azt állapíthatjuk meg, hogy eredetileg tájszó volt, s csak a nyelvújítás korában került az irodalmi, illetve a köznyelvbe. A tájnyelvi jelentése nem is volt egyéb, mint oszlop, karó. Az analógiát bizonyára a dísze­sen faragott, gyakran emberalakot ábrázoló kapuoszlopok szol­gáltatták. A nyelvjárásnak tehát nincs miért szégyenkeznie, s a tájnyelvet semmiképpen sem minősíthetjük a köznyelv megromlott változatának, inkább a köz-, illetve az irodalmi nyelv kiapadhatatlan forrásának. Gazdag szépirodalmunkban számta­lan bizonyítékát találjuk annak, hogy klasszikusaink milyen sokat merítettek ebből a tiszta forrásból. Mindennapi beszédünkben s megfelelő stíluscóllal írásunkban is élhetünk ízes népies szavakkal, kifejezésekkel. Ha a közérthe­tőség keretei között maradunk, egy-két jellegzetes népies kifeje­zés sajátos eredeti színt adhat nyelvhasználatunknak. Nálunk, a magyar nyelvterület peremvidékein sok olyan régi szó, fordulat él még ma is, amelyek megőrzése nyelvünk kifejező- erejének megtartása szempontjából feltétlenül kívánatos. Délnyugat-Szlovákia számos községében használják például a megszemt, más változatában megszent igét. Jelentése: hirtelen megpillant vagy fólig-meddig észrevesz. Egyes nyelvészeink ezt a sentio latin igéből eredeztetik, mások a szem szavunkkal hozzák kapcsolatba, s ősi, finnugor eredetű szónak tekintik. A megszemt változat ez utóbbi feltételezést látszik alátámasztani. Vidékünkön vannak falvak, amelyekben a cipó vagy más lábbeli nem feltöri a lábat, hanem kirontja. Olyan szó ez is, amelyet már a XV. században is használtak ilyen jelentésben. Archaikus csengésével e szó patinás színt adhat beszédünknek, szépirodalmi szövegben pedig különlegesen erős stílushatással alkalmazható. Ha valaki az efféle szavakat tiltja, vagy gúnyolva nevetségessé teszi, az nyelvünk múltba nyúló gyökereit nyesegeti. MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1985. XI. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom