Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-30 / 256. szám, szerda

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA (Folytatás az 5. oldalról) mellett voltak kedvezőtlen irányzatok és nehézségek. Ezek jelentős mértékben az­zal függnek össze, hogy nem kellő időben és nem megfelelően elemezték a gazdasá­gi helyzet változásait, noha mélyreható intézkedések váltak szükségessé az élet minden területén, nem tanúsítottak kellő állhatatosságot ezek meghozatala érdeké­ben. Ez akadályozta, a szocialista rendszer potenciális lehetőségeinek és fölényének teljes kiaknázását, fékezte az előrehala­dást. Az SZKP úgy véli, hogy a jelenlegi belső és nemzetközi feltételek közöpette a szov­jet társadalom sokoldalú fejlődése, fokoza­tos haladása a kommunizmus felé lehetsé­ges és szavatolható, az ország társa­dalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsításával. Ez a párt stratégiai irányvonala, amelynek célja az, hogy minő­ségi átalakulás menjen végbe a szovjet társadalom életének valamennyi területén, alapvetően megújuljon anyagi és műszaki bázisa a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak talaján, tökéletesedjenek a társadalmi, mindenekelőtt a gazdasági viszonyok, alapvető változások történjenek a munka tartalmában és jellegében, az emberek anyagi és szellemi létfeltételei­ben, aktivizálódjék a politikai, a társadalmi és az ideológiai intézmények egész rend­szere. A párt a kitűzött feladatok sikeres megol­dását összefüggésbe hozza az emberi tényező szerepének növelésével. A szocialista társadalom nem funkcionál­hat hatékonyan, ha nem találja meg az új lehetőségeket a tömegek alkotó tevékeny­ségének fejlesztésére, a társadalmi élet minden területén. Minél nagyobb méretűek a történelmi célok, annál fontosabb, hogy elérésükben milliók és milliók gazdaságilag érdekelten, felelősségtudattal, öntudatosan és aktívan vegyenek részt. A társadalmi-gazdasági fejlesztés meg­gyorsítása alapján a szovjet társadalom­nak újabb célokat kell elérnie. Ez a követ­kezőket jelenti: gazdasági területen - a népgazda­ságot elvileg új, tudományos-műszaki és szervezeti-gazdasági szintre kell emelni, át kell állítani az intenzív fejlődésre; el kell érni a társadalmilag hasznos munka ter­melékenységének, a termékek minőségé­nek és a termelés hatékonyságának világ- színvonalát; biztosítani kell az ország egy­séges népgazdasági komplexumának leg­kedvezőbb szerkezeti felépítését és kie­gyensúlyozottságát; jelentősen emelni kell a munka és a termelés társadalmasításá­nak szintjét; közelíteni kell a szövetkezeti-, a kolhoz- és az össznépi tulajdont azzal, hogy távlatilag összeolvadnak; szociális területen - a jólét minősé­gileg új szintjét kell szavatolni annak a szo­cialista elvnek a következetes megvalósí­tásával, hogy mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint; fő vonásai­ban létre kell hozni a társadalom osztály­nélküli szerkezetét, el kell mosódnia a lé­nyeges társadalmi, gazdasági, kulturális, jóléti különbségeknek; szervesebben kell egyesíteni a fizikai és a szellemi munkát a termelési tevékenységben; még jobban szilárdítani kell a szovjet népnek, mint társadalmi és nemzetközi közösségnek az összeforrottságát; magasabb szintre kell emelni a tömegek alkotó energiáját és kezdeményezését; politikai területen - szélesíteni kell a nép szocialista önigazgatását oly módon, hogy mind jobban bevonják az állampolgá­rokat az államigazgatásba és a közéletbe, hogy javítják a népi hatalom választott szerveinek tevékenységét, növelik a szak- szervezetek, a Komszomol, s más tömeg­szervezeteknek a szerepét, hatékonyab­ban használják ki a képviseleti és a közvet­len demokrácia valamennyi formáját; a szellemi élet területén - tovább kell erősíteni a szovjet emberek tudatában a szocialista ideológiát, teljesen kell érvé­nyesíteni a szocializmus erkölcsi elveit, a kollektív szellemet, az elvtársi kölcsönös segítségnyújtást. El kell érni, hogy a la^ kosság legszélesebb tömegei hozzáfér­hessenek a tudomány eredményeihez, a kultúra értékeihez, ki kell formálni a sok­oldalúan fejlett személyiséget. Ezeknek az átalakításoknak az eredmé­nye lesz a szovjet társadalom minőségileg új állapota, Lenin szavaival élve a „teljes szocializmus“, amely maradéktalanul ki­bontakoztatja az új rendszer hatalmas fölé­nyét az élet minden területén. Ezáltal törté­nelmi lépést teszünk a kommunizmus ma­gasabb szakaszához vezető úton. A párt eközben politikáját, gazdasági és társadal­mi stratégiáját, a szervező- és az ideológiai munka feladatait szüntelenül a kommunis­ta távlathoz igazítja. II. A párt gazdasági stratégiája A társadalmi-gazdasági fejlesztés meg­gyorsításának a párt által kitűzött feladata, mélyreható átalakulásokat igényel, mégpe­dig mindenekelőtt az emberi tevékenység legfontosabb területén, a gazdaságban. Erőteljes fordulatra van szükség a termelés intenzívebbé tétele terén, arra kell ösztö­nözni minden vállalatot és ágazatot, hogy minél teljesebben használja ki a gazdasági növekedés minőségi tényezőit. Biztosítani kell az áttérést a magasabb szervezettsé­gű és hatékonyságú gazdaságra, amely­nek sokoldalúan fejlett termelőerőkkel, érett szocialista termelési viszonyokkal és jól olajozott gazdasági mechanizmussal kell rendelkeznie. Már az ezredfordulóig el kell érni a termelési kapacitások megkét­szereződését, mégpedig azok gyökeres minőségi felújítása mellett. E feladatpkat a párt és a nép olyan körülmények között oldja meg, amikor tovább mélyül az a tudományos-műszaki forradalom, amely óriási hatást gyakorol a modern termelés minden területére, a társadalmi viszonyok egész rendszerére, magára az emberre és környezetére, fel­tárja a munkatermelékenység jelentős emelésének, a társadalom fejlődésének új távlatait. A szocializmus történelmi küldetése, hogy a kommunista építés szolgálatába állítsa az élenjáró tudományok vívmányait, a legkorszerűb és a leghatékonyabb tech­nikát, s ily módon tartós anyagi bázist teremtsen az SZKP fő programcéljai- a nép életszínvonalának gyors növelése és az ember sokoldalú fejlődése, hazánk gazdasági és védelmi ereje fokozása- megvalósításához. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása a termelés hatékonysága növelésének fő tényezője A párt gazdasági stratégiájának alapve­tő kérdése a tudományos-műszaki haladás jelentős mértékű meggyorsítása. Meg kell valósítani a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját és ennek alapján át kell alakítani a társadalom anya­gi és műszaki bázisát. Elsőrendű jelentőségű a termelési gépezet mielőbbi felújítása a kor­szerű technika alapján, a leghaladóbb technológiai folyamatok, az operatív ter­mékváltást biztosító és a legnagyobb gaz­dasági és szociális hasznot hozó rugalmas termelés széles körű alkalmazása. Be kell fejezni a komplex gépesítést a termelő és a nem termelő ágazatokban, nagy előrelé­pést kell tenni a termelés automatizálásá­ban, az automata üzemekre és vállalatok­ra, az automatizált irányítás és tervezés rendszereire való áttéréssel. Mind nagyobb méreteket ölt a termelés villamosítása, ke- mizálása, komputerizálása, a robotok beál­lítása, és a biotechnológia hasznosítása. A párt minden lehetséges módon elő­mozdítja az ország tudományos-mű­szaki potenciáljának további növelését és hatékony kiaknázását, a tudományos kutatások kiterjesztését, mert ezek új lehe­tőségeket kínálnak ahhoz, hogy forradalmi előrehaladás menjen végbe a gazdaság intenzifikálása terén. Biztosítani kell, hogy a termelésben, az igazgatásban, a szolgál­tatásokban mindenütt alkalmazzák a tudo­mány és a technika legújabb vívmányait. A tudomány teljes egészében közvetlen termelőerővé válik. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása, a technikában és a technológi­ában véghez vitt gyökeres átalakítások alapján, a műszaki, tervezési, gazdasági és szociális tényezők mozgósításával el kell érni a munkatermelékenység gyors növekedését, mert e nélkül, mint ahogyan Lenin mondotta „lehetetlen a kommuniz­musra való áttérés“. A magasabb munka­termelékenységhez vezető úton az elkö­vetkező tizenötéves időszakban fontos mérföldkőnek tekintendő a munkatermelé­kenység 2,3 - 2,5-szörös növelése. Minden egyesülésnél, minden vállalat­nál és minden munkahelyen maximálisan ki kell használni a munkatermelékenység növelésének tartalékait. Aktívan kell har­colni a termékek munkaigényességének csökkentéséért, a munkaidő-kiesések kor­látozásáért, a legújabb technika és techno­lógia bevezetéséért, erősíteni kell a rendet és a fegyelmet, korszerűsíteni kell a nor­marendszert, széleskörűen alkalmazni kell a tudományos munkaszervezés haladó formáit, növelni kell a termelés kultúráját, s arra kell törekedni, hogy a dolgozó kollek­tívák egyre stabilabbá váljanak. A tudományos-műszaki haladásnak arra kell irányulnia, hogy gyökeresen megjavul­jon a természeti erőforrások, a nyersanyagok és egyéb anyagok, a fűtőanyagok és az energia fel- használása- kezdve a nyersanyag kiter­melésétől és komplex feldolgozásától a végtermék kibocsátásáig és felhasználá­sáig. Gyorsabb ütemben kell csökkenteni a nemzeti jövedelem anyag-, fém- és ener­giaigényességét. Az erőforrások takarékos felhasználása döntő forrás ahhoz, hogy fedezni tudjuk a népgazdaság tüzelő­anyag-, energia-, nyersanyag- és anyag- szükségleteinek növekményét. A párt gazdaságpolitikájának közép­pontjában az áll, hogy mindenképpen emelni kell a termékek műszaki színvonalát és javítani kell minősé­güket. A szovjet termék testesítse meg a tudomány legújabb eredményeit, feleljen meg a legmagasabb műszaki-gazdasági, esztétikai és egyéb fogyasztói követelmé­nyeknek, legyen versenyképes a világpia­con. A minőség javítása megbízható mód arra, hogy teljesebben kielégíthessük az ország igényeit a legfontosabb termékek­ből és a lakosság növekvő keresletét a leg­különfélébb árucikkekből. Az alacsony mi­nőség, a selejt az anyagi erőforrásoknak és a nép munkájának elfecsérlése. A párt támogatja a harcot a szovjet gyártmány becsületéért. A termék minősége legyen szakmai- és hazafias büszkeség tárgya. A tudományos-műszaki fejlődés haté­konysága nem csupán a legújabb technika előállításának növelésétől függ, hanem at­tól is, hogy jobban felhasználják a meglévő álló alapokat, több termé­ket gyártsanak minden egyes berendezés­sel, a termelési terület minden négyzetmé­terén. Le kell küzdeni azt az irányzatot, hogy csökkent az alapmegtérülés, távlati­lag el kell érni növelését. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása mind magasabb követelménye­ket támaszt a dolgozók általános és szak­mai képzettsége iránt. Következetesen munkálkodunk a szakmai képzés és to­vábbképzés egész rendszerének tökélete­sítésén, azon, hogy tervszerűen biztosít­suk a munkahelyek és a munkaerő-tartalé­kok összhangját minden ágazatban, az ország minden területén. A termelés intenzitásának általános fo­kozásáért, annak ésszerűsítéséért, a tudo­mányos és műszaki fejlesztésre alapozott nagyobb hatékonyságáért folytatott küzde­lem a szocialista tervgazdálkodási rend­szer viszonyai között szervesen párosul a szovjet társadalom humanitárius céljai­val, a teljes foglalkoztatottsággal, az élet valamennyi vetületének szakadatlan javí­tásával. A társadalmi termelés strukturális átépítése Az intenzitás növelésére való áttérés mélyreható strukturális változtatáso­kat igényel a gazdaságban. A nép­gazdaságnak rugalmasan és kellő időben kell igazodnia a tudományban, a techniká­ban és a technológiában, a társadalmi és az egyéni szükségletekben mutatkozó progresszív változásokhoz. Nagyobb ütemben kell fejleszteni azokat az ágazato­kat, amelyek biztosítják a tudományos­műszaki haladást, a szociális feladatok sikeres megoldását, el kell érni a fogyasz­tás és a felhalmozás optimális arányát, javítani kell az arányokat a termelőeszkö­zök és a fogyasztási cikkek gyártása kö­zött, az agráripari komplexum ágazatai kö­zött. Növelni fogjuk a gazdaság szociális orientáltságát, következetesen fordulatot teszünk a szovjet nép növekvő igényeinek minél teljesebb kielégítése felé. Új követelményeket támasztunk ennek kapcsán a beruházási politikában. E politika célja: biztosítani a beruházások hatékonyságát és koncentrálását azokra a döntő részlegekre, amelyektől a nagyobb gazdasági hatékonyság és a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének mielőbbi elérése, valamint az függ, hogy minden befektetett rubel a legnagyobb növekedést biztosítsa a termelésben és a nemzeti jövedelemben. A súlypontot az új építkezé­sekről át kell helyezni a már meglévő vállalatok felújítására. A termelési beruhá­zások egészében jelentősen növelni kell az e célokra fordítandó" összegek arányát, s ezen belül külön a gépekre és berende­zésekre fordítandó kiadások hányadát. El­sőrendű feladat a kitermelő, feldolgozó és fogyasztói ágazatokba irányuló beruházá­sok arányainak javítása” az eszközök át­csoportosítása a műszaki-tudományos fej­lődés gyorsítását elősegítő ágazatokba. Az a feladat, hogy a Szovjetunió gazda­ságát a világ legkorszerűbb és legerősebb gazdaságává változtassuk, megköveteli a gazdasági potenciál alapját képező ne­hézipar további fejlesztését. A párt a tudományos-műszaki forrada­lom megvalósításában, a tudomány és technika legújabb eredményeinek felhasz­nálásában kulcsfontosságú szerepet tulaj­donít a gépgyártásnak. A szovjet gép­gyártás fejlődésének meggyorsítása a táv­lati fejlesztés fő iránya, a tudományos­műszaki fejlődés alapja a népgazdaság valamennyi ágazatában és döntő fontossá­gú az ország védelmi képességének meg­felelő szinten való tartása szempontjából. A gépiparnak olyan magas műszaki-gaz­dasági színvonalú gépek, berendezések és műszerek rendszereit és komplexumait kell előállítani, amelyek forradalmi változá­sokhoz vezetnek a termelés technológiájá­ban és szervezésében, biztosítják a munka termelékenységének többszörös növelé­sét, az anyag- és energiaigényesség csök­kentését, a termékek minőségének javítá­sát, az alapmegtérülés növekedését. Ki­emelten kell fejleszteni a szerszámgépi­part, az elektronikai és mikroelektronikai ipart, a számítástechnikai és műszeripart, az egész informatikát - ezek a tudomá­nyos-műszaki haladás valódi katalizátorai. Növelni kell a kapacitásokat és minőségi előrelépést kell elérni a kohászatban, a vegyiparban és a nehézipar más, szer­kezeti anyagokat előállító ágazataiban, állandóan bővíteni kell az anyagok válasz­tékát, javítani kell minőségüket, növelni kell az új, gazdaságosabb és korszerűbb anya­gok gyártását. Igen fontos feladatunk az ország fűtő­anyag és energetikai komplexumá­nak hatékony fejlesztése. Az ország nö­vekvő szükségletének folyamatos kielé­gítése az összes fűtőanyag- és energiafaj­tából megköveteli a fűtőanyag- és energia- mérleg szerkezetének javítását, az atome­nergia felhasználásának gyorsítását, a má­sodlagos energiaforrások széles körű al­kalmazását; a gazdaság valamennyi ága­zatában következetesen, aktívan és céltu­datosan takarékoskodni kell a tüzelőa­nyag* és energiaforrásokkal. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődé­sének döntő feltétele az agráripari komp­lexum további erősítése és hatékonyságá­nak növelése, s az, hogy termékeiből telje­sen kielégítse az ország szükségleteit. Be kell fejeznünk a mezőgazdaság iparszerű alapokra történő átállítását, mindenütt meg kell honosítani a gazdálkodás tudományos módszereit, a belterjes technológiákat, job­ban kell hasznosítani a termőföldet, és fokozni kell termőképességét, el kell érni a terméshozamok jelentős növekedését az összes mezőgazdasági növényből, javítani kell az állattenyésztés produktivitását, erő­síteni kell a takarmánybázist, biztosítani kell a mezőgazdasági termelés egyenle­tességét, csökkenteni kell az időjárástól való függőségét, meg kell akadályozni a termésveszteséget. Erősödni fog az ag­ráripari integráció, új szintre emelkedik a technika, a technológia, valamint a ter­melés, a begyűjtés, a szállítás, a tárolás és a feldolgozás szervezése a mezőgazda­ságban. Az ország mezőgazdasági termékszük­ségletének kielégítésében fontos feladat hárul a szocialista mezőgazdaság alapját képező kolhozokra, szovhozokra és agrári­pari egyesülésekre. Mellettük az ország élelmiszerkészletének bővítésébe bevon­juk a vállalati és egyéni kisegítő gazdasá­gokat, a gyümölcs- és zöldségtermesztő társulásokat is. Az SZKP erőfeszítést tesz a közszük­ségleti cikkek gyártásának és a szol­gáltatások teljes körének gyorsított fejlesztésére, hogy maradéktalanul kielé­gítsék a szovjet emberek igényeit. Ebbe a népgazdaság minden ágazatából be kell vonni a vállalatokat, egyesüléseket és in­tézményeket. Az ország egységes népgazdasági komplexumának tökéletesítésében pártunk fontos szerepet szán a műszaki felújítás­nak és a munka hatékonyabbá tételének a termelési infrastruktúra minden ágazatában: a népgazdaság elektromos­energia-, fűtőolaj- és gázellátásában, kom­munikációs és információs rendszereiben. Külön figyelmet kell fordítani az egységes szállítási rendszerek kialakítására, a szállí­tási rendszer összes láncszemének tökéle­tesítésére, a jó minőségű utak kiterjedt hálózatának létrehozására. A gazdaság intenzifikálása és a tudomá­nyos-műszaki haladás érdekében jelentős mértékben növelni kell az építőipar mű­szaki-gazdasági színvonalát, az építkezést egységes ipari folyamattá kell alakítani, javítani kell a tervezési és kivitelezési mun­kák minőségét, csökkenteni kell költségei­ket, rövidíteni kell a szerelési munkák és az üzembehelyezések átfutását. A párt a továbbiakban is lankadatlan figyelmet fordít a termelőerők telepítésé­nek tökéletesítésére és a társadalmi mun­kával való takarékosság, az ország minden térségének komplex és hatékony fejlődése érdekében. A társadalmi munkamegosztás elmélyítése alapján minden szövetségi köztársaság népgazdasága tovább fog fej­lődni, nagyobb részt fog vállalni az egész ország szükségleteinek kielégítéséből. Tovább kell javítani a már kialakult területi­termelési egységek és gazdasági kapcso­latok szerkezetét, arra kell törekedni, hogy (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÚ 6 1985.X. 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom