Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-30 / 256. szám, szerda
A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA ÚJ SZÚ 7 1985. X. 30. (Folytatás a 6. oldalról) a feldolgozó vállalatok a nyersanyagok lelőhelyéhez minél közelebb legyenek. Jobban ki kell használni a kis- és közepes városok, valamint a munkástelepülések lehetőségeit a szakosított üzemek telepítésével, amelyek a nagyvállalatok számára termékeket állítanak elő, mezőgazdasági és helyi nyersanyagokat dolgoznak fel, és lakossági szolgáltatásokat nyújtanak. A párt gazdasági stratégiájának alkotó eleme volt és marad a termelőerők gyorsított fejlesztése Szibériában és Távol- Keleten. Az új körzetek hasznosításakor rendkívüli politikai és gazdasági jelentősége van annak, hogy a termelési feladatoktól elválaszthatatlanul, azokhoz kapcsolódva - a munkafeltételek és az emberek életkörülményeinek javítása érdekében - fejlődjék a teljes szociális infrastruktúra. A népgazdaság fejlődési perspektívájának meghatározásakor az SZKP abból indul ki, hogy tökéletesíteni kell a külgazdasági stratégiát, teljesebben ki kell használni a kölcsönösen előnyös nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit és mindenekelőtt a szocialista gazdasági integráció előnyeit. Mélyülni fognak a nép- gazdasági és a tudományos-műszaki kapcsolatok. A népgazdaság hatékonyságának fokozása, valamint a stratégiai fontosságú irányokban a tőkés országoktól való függetlenség biztosítása érdekében előremutató szerkezeti változásokra kerül sor a kivitelben és behozatalban. A szocialista termelési viszonyok, az irányítási rendszer és a gazdálkodási módszerek továbbfejlesztése Ami a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását illeti, ehhez a párt a társadalmi viszonyok állandó tökéletesítését, a termelési viszonyok és a dinamikusan fejlődő termelőerők közötti töretlen összhang fenntartását, s a közöttük kialakuló nem antagonisztikus ellentmondások idejekorán való feltárását és megoldását elen- gedehetetlen feltételnek tekinti Továbbra is a párt figyelmének középpontjában fog állni a termelési eszközök, a szocializmus gazdasági rendszerének alapját képező társadalmi tulajdon erősítése és gyarapítása. Továbbra is növelni kell a termelés társadalmasításának, tervszerű szervezésének színvonalát, szüntelenül javítani kell az össznépi tulajdon előnyei és lehetőségei érvényesítésének formáit és módszereit. A mezőgazdasági termelőerők fellendülése, a gazdaságok közötti kooperáció és az agráripari integráció fejlődése elő fogja segíteni a szövetkezeti és az össznépi tulajdon további közeledését, távlatilag pedig összeolvadását. Ez a folyamat a szocialista tulajdon mindkét formája sokoldalú fejlődésének és erősödésének, a gazdaság termelószerkezeti szektorában rejlő lehetőségek mind teljesebb érvényesítésének eredményeként valósul meg. A párt a dolgozó kollektívákban és minden egyes dolgozóban erősíteni fogja a köztulajdon gazdájának érzését, s megtesz mindent, hogy védelmezze a szocialista tulajdont, megakadályozza a társadalmi tulajdon saját célra történő felhasználását, kiirtsa a javak megszerzésének a szocializmustól idegen formáit, biztosítsa az állampolgárok személyi tulajdonra való alkotmányos jogát. A párt nagy jelentőséget tulajdonít az elosztási viszonyok tökéletesítésének, amelyek aktívan befolyásolják a társadalmi termelés fejlesztéséhez fűződő kollektív és személyi érdekeltség növekedését, az emberek életszínvonalát és életmódját. Következetesen fog érvényesülni a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem leghatékonyabb elosztásának irányvonala, az az irányvonal, hogy az elosztási mechanizmus megbízhatóan vegye elejét a nem munkával szerzett jövedelmeknek, a bérezési egyenlősdinek, s mindannak, ami nem felel meg a szocialista társadalom elveinek. Szigorúan kell ellenőrizni a munka és a fogyasztás mértékét, erősíteni kell a kollektívák és minden egyes dolgozó érdekeltségét a minél jobb népgazdasági eredmények elérésében, s okosan kell összekapcsolni a munka erkölcsi és anyagi ösztönzőit. Időszerű feladat a csereviszonyok továbbfejlesztése. Fokozni kell a gazdasági kapcsolatok megbízhatóságát, el kell érni a kereslet és a kínálat dinamikus összhangját, gyorsítani kell az anyagi erőforrások és pénzeszközök forgását, meg kell gyorsítani a forgóeszközök megtérülését. Teljesebben kell kiaknázni az árupénz viszonyokat a szocializmusban ezekre jellemző új tartalomnak megfelelően, meg kell erősíteni a pénz- és hitelrendszert, növelni kell a rubel vásárlóerejét, fokozni kell a takarékosságot, a munka mennyiségi és minőségi ellenőrzését, teljesebben és hatékonyabban kell alkalmazni a gazdasági szabályozók és ösztönzők teljes eszköztárát. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása szükségessé teszi a népgazdaság irányításának állandó tökéletesítését, a gazdálkodás különböző rugalmas formáit és módszereit magába foglaló gazdasági mechanizmus megbízható és hatékony működését, elérve azt, hogy ezek a formák és módszerek megfeleljenek a gazdasági fejlődés változó feltételeinek és a megoldandó feladatok jellegének. Az irányítás tökéletesítésében a gazdaság szocialista tervezési rendszere előnyeinek és lehetőségeinek, a gazdasági törvényszerűségeknek mélyebb és sokoldalúbb alkalmazására kell támaszkodni, maradéktalanul számításba véve a termelőerők és termelési viszonyok változásait, a dolgozók széles tömegei képzettségének, öntudatának, szakképzettségének és tapasztalatának növekedését. Az irányításnak biztosítania kell az egyéni érdekeknek, a dolgozó kollektívák érdekeinek, különböző társadalmi csoportok érdekeinek optimális összehangolását az állami, össztársadalmi érdekekkel, ily módon felhasználva ezeket a gazdasági növekedés mozgatóerőiként. Az irányítás egész rendszerének azt kell céloznia, hogy a népgazdaság minden egyes ágazata nagyobb mértékben járuljon hozzá a végcél eléréséhez, ami már nem más, mint a tásadalom szükségleteinek legteljesebb kielégítése a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával. Ez a szocialista gazdálkodás megmásíthatatlan törvénye, az ágazatok, egyesülések, vállalatok, valamennyi termelési egység tevékenysége megítélésének alapkritériuma. Biztosítani kell az irányítás lenini elveinek - mindenekelőtt a két oldalának egységében értelmezett demokratikus centralizmus elvének - következetes megvalósulását, ami megköveteli mind a központi irányítás hatékonyságának fokozását, mind az egyesülések és vállalatok gazdasági önállóságának és felelősségének jelentős bővítését. A vezetés központi szerveinek figyelmét mind nagyobb mértékben kell összpontosítani a gazdasági és társadalmi fejlődés stratégiai feladatainak megoldására, az egységes politika gyakorlati megvalósítására, a tudományos-műszaki fejlesztés és a beruházások, a népgazdaság strukturális fejlesztése, a társadalmi termelés arányosságának kialakítása, az állami tervtartalékok rendszerének megszilárdítása, a termelőerők tervszerű telepítése, a munkabérek és a társadalombiztosítás, az árak, a díjtételek, a pénzügyek, továbbá a nyilvántartás és a statisztika területén. A párt szükségesnek tartja a gazdaság- politika megvalósítási eszközeként funkcionáló tervezési tevékenység hatékonyságának növelését. A tervezésnek tevékenyen ösztönöznie kell az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítását, a termelés intenzifikálását a tudo- mányos-műszaki haladás alapján, az előremutató gazdasági megoldások megvalósulását, biztosítania kell a gazdaság kiegyensúlyozott és dinamikus növekedését. A tervekben vezető helyet kell, hogy kapjanak azok a minőségi mutatók, amelyek a tudomány és a technika vívmányai alapján tükrözik az erőforrások felhasználásának hatékonyságát, a termelés megújításának mértékét, a munka termelékenységének növekedését. Átfogóan kell megoldani a gazdasági és szociális feladatokat, szervesen össze kell hangolni a hosszú távú, ötéves és éves terveket, növelni kell a tervezés tudományos megalapozottságának szintjét, erősíteni kell a tervfegyelmet, elsőbbséget kell biztosítani az állami érdekeknek, határozottan meg kell gátolni az ágazati és a helyi érdekek előtérbe helyezésének, a bürokráciának és a volun- tarizmusnak bármilyen megnyilvánulását. A tervezésben és az irányításban, a stratégiai feladatok megoldásában a köz- pontosítás fejlesztésével egyidejűleg a párt tevékenyen intézkedéseket tesz az alapvető termelési láncszem - egyesülések és vállalatok - szerepének fokozására. Következetesen érvényesíti jogaik és gazdálkodási önállóságuk bővítésének, a felelősségük és a magas végső eredmények elérésében való érdekeltségük erősítésének irányvonalát. Az egész gyakorlati gazdálkodási munka súlypontjának a dolgozó kollektívákban kell lennie. A párt szükségesnek tartja az önálló gazdasági elszámolás továbbfejlesztését és hatékonyságának fokozását, a vállalatok és egyesülések következetes átállítását a teljes gazdasági önelszámolás rendszerére a gazdasági szabályozók erősítésével és a felettes szervek által kiadott mutatók számának csökkentésével egyidejűleg. Az egyesülések és vállalatok tevékenységét egyre inkább a hosszú távú gazdasági normatívák fogják szabályozni, ami teret biztosít a dolgozó kollektívák kezdeményezésének, s alkotó lendületének. Az irányítás tökéletesítésére irányuló intézkedéseknek fent szervesen kapcsolódniuk kell a munkatervezés és az ösztönzés kollektív formáinak fejlesztéséhez lent. A szabályozók és ösztönzők rendszerének valóságos előnyöket kell biztosítania azoknak a dolgozókollektíváknak, amelyek sikereket érnek el a tudományos-műszaki fejlesztésben, jobb termékeket állítanak elő, növelik a termelés jövedelmezőségét. Növekednek az egyesülések és vállalatok lehetőségei és jogai a munkájukkal szerzett anyagi eszközökkel való rendelkezésben a termelés fejlesztése, a kollektíva anyagi ösztönzése és a szociális problémák megoldása céljából. Bővülni fog a nagykereskedelem, nő a termékeket felhasználó és azokat előállító vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok és gazdasági szerződések szerepe, erősödik a fogyasztó befolyása a termékek műszaki színvonalára és minőségére. Tökéletesíteni kell az árképzéstannak szem előtt tartásával, hogy az árak pontosabban tükrözzék a társadalmilag szükséges ráfordítást, valamint a termékek és szolgáltatások minőségét, hatékonyabban ösztönözzék a tudományos-műszaki haladást, az erőforrásokkal való takarékosságot, a termékek műszaki-gazdasági és használati tulajdonságainak javítását, az új, korszerűbb módszerek alkalmazását, hozzájáruljanak a takarékosabb gazdálkodáshoz. Az SZKP feladatul tűzi ki a népgazdaságirányítás szervezeti felépítésének tökéletesítését minden szinten, az irányítási apparátus csökkentését, felesleges láncszemeinek megszüntetését. Szükség van a nagy népgazdasági komplexumok, az egymással kapcsolatban levő, illetve egynemű ágazat-csoportok irányításának javítására, törekedni kell a nagy-, közepes- és kisméretű üzemek ésszerű kombinációinak kialakítására, az ágazati és a területi irányítás összehangolására, bővíteni kell a termelő és tudományos-termelő egyesülések hálózatát, tökéletesíteni kell munkájukat, fejleszteni kell a szakosítást, a termelés kombinációját és kooperációját. Az ágazatközi és ágazati irányító szervek figyelmüket az ágazat fejlesztésének legfontosabb irányaira, a tudományos-mű- szaki eredményeknek a termelésben való meghonosítására fogják összpontosítani. Felelőseknek kell lenniük a népgazdaság és a lakosság áruszükségleteinek teljes kielégítéséért, a megfelelő minőségben és választékban. Nő a köztársasági és helyi szervek szerepe és felelőssége a gazdasági építés, a szociális és a kulturális fejlesztés irányításában, a dolgozók szükségleteinek kielégítésében. Nő e szervek jogköre is. Az SZKP a gazdaságirányítás tökéletesítését célzó munkában következetesen arra törekszik majd, hogy fejlessze a dolgozók alkotókezdeményezését és mind teljesebben bevonja őket a termelés irányításának folyamatába, fokozza a dolgozókollektívák részvételét a tervek kidolgozásában és a gazdasági döntéshozatalban a vállalatok szociális és gazdasági fejlesztési programjainak végrehajtásában, a termelés belső tartalékainak feltárásában és mozgósításában. A takarékosság, a közvagyon hozzáértő kezelése, minden egyes rubel észszerű felhasználása, a pazarlás megszüntetése, a különféle inproduktív kiadások és a veszteségek kiküszöbölése az egész párt, az egész nép, minden egyes dolgozókollektíva, minden egyes dolgozó ügye. A párt állandó figyelemmel kíséri a szocialista versenymozgalom fejlődését. Ez a dolgozók alkotó tevékenysége kibontakoztatásának legfontosabb területe, a személyiség önmegvalósításának és társadalmi elismertetésének egyik alapvető módja. Nagyon fontos a verseny szervezésének tökéletesítése és hatékonyságának fokozása a lenini elvek alapján, a formalista sablonmegoldások levetkezése, az élenjárók tapasztalatainak szélesebb körben való elterjesztése, a lemaradóknak az élenjárók szintjére való felsorakoztatása, a kezdeményezés, az elvtársi együttműködés és a kölcsönös segítség szellemének ápolása. Minden módon ösztönöznünk kell a tömegek kezdeményezőkészségét és alkotókedvét, amely a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munkatermelékenység növelését, az erőforrások takarékos felhasználását, a termelés hatékonyságának növelését és a termékek minőségének javítását, az önköltség csökkentését, a kiegyensúlyozott munkamenet biztosítását és a szerződéses kötelezettségek idejekorán való teljesítését, a lehető legjobb népgazdasági eredmények elérését szolgálja. III. A párt társadalompolitikája A párt a társadalompolitikát hatékony eszköznek tekinti az ország fejlődésének meggyorsítására, a tömegek lendületének fokozására a munkában és a társadalmipolitikai tevékenységben, az új embertípus kialakításában, a szocialista életforma megerősítésében, s fontos tényezőnek tartja a társadalom politikai stabilitásában. Abból indul ki, hogy a társadalompolitika hatása a gazdasági növekedésre és a gazdasági hatékonyságra, a társadalmi élet minden szférájára, tovább fog erősödni. Az SZKP minden állami és gazdasági szerv, minden társadalmi szervezet tevékenységének alfáját és ómegáját látja abban, hogy következetesen gondoskodjanak az emberek munkájával, hétköznapi életével, kultúrálódásával összefüggő szociális kérdések megoldásáról, érdekeik szem előtt tartásáról és szükségleteik kielégítéséről. A párt társadalompolitikájának fő feladatává teszi:- a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítását;- a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb megvalósítását a társadalmi viszonyok összes főbb területein;- az osztályok, a társadalmi csoportok és rétegek egymáshoz való közelítését, a szellemi és a fizikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbségek leküzdését;- a nemzetiségi viszonyok tökéletesítését, az ország nemzeti és nemzetiségei közötti testvéri barátság erősítését. A szovjet emberek életszínvonalának növelése, munka- és életkörülményeinek javítása Az országunkban felhalmozott termelési és szellemi potenciál, az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsításával kapcsolatos szükségletek szükségessé és egyben lehetővé teszik, hogy jelentős lépést tegyünk a Lenin által megjelölt irányban, ,,a társadalom minden tagjának teljes jóléte, szabad és mindenoldalú fejlődése“ irányába. Az SZKP feladatul tűzi ki, hogy a szovjet emberek jólétét minőségileg új szintre emelje, biztosítsa az anyagi, a szociális és a kulturális javak fogyasztásának olyan szintjét és összetételét, amely a legnagyobb mértékben megfelel céljainak: a harmonikusan fejlett, szellemiekben gazdag személyiség kialakításának, a szovjet emberekben rejlő képességek, készségek és tehetség lehető legteljesebb feltárásához szükséges feltételek megteremtésének a társadalom érdekében. Már az elkövetkező 15 évben meg kell kétszerezni azokat a forrásokat, amelyeket a nép szükségleteinek kielégítésére fordítunk. A párt különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy növelje a munka alkotó tartalmát és kollektív jellegét, emelje kultúráját, ösztönözze a magas szakképzettséget igénylő, nagy termelékenységű munkát a társadalom javára. Mindez elősegíti majd, hogy a munka fokozatosan, minden egyes szovjet ember elsőrendű létszükségletévé váljék. Folytatni kell azoknak a tudományos- műszaki, és szociális intézkedéseknek a végrehajtását, amelyek biztosítják a lakosság teljes és hatékony foglakoztatását, minden munkaképes állampolgár számára biztosítják, hogy hivatásérzetének, képességeinek, iskolázottságának, szakmai képzettségének megfelelően dolgozhasson az általa választott tevékenységi területen, a társadalmi szükségletek szem előtt tartásával. Következetesen folytatni fogjuk politikánkat a kétkezi munka jelentékeny csökkentésére, a nehéz fizikai és alacsony képzettséget igénylő monoton munkafolyamatok lényeges csökkentésére, távlatilag pedig teljes felszámolására, az egészséges és higiénikus munkafeltételek biztosítására és olyan tökéletes munkavédelmi berendezések alkalmazására, amelyek kiküszöbölik a munkahelyi baleseteket és, szakmai megbetegedéseket. A termelés intenzívebbé tétele, hatékonyságának növelése, a munka termelékenységének fokozása távlatilag új lehetőségeket nyit a munkanap lerövidítésére, a dolgozók fizetett szabadságának meghosszabbítására. A párt az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban mindent megtesz a dolgozók reáljövedelmének folyamatos emeléséért, minden társadalmi réteg és csoport jólétének további növeléséért. A kommunizmus elsó szakaszában a dolgozók fő jövedelemforrása a munka (Folytatás a 8. oldalon) i
