Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-11 / 214. szám, szerda
Energia a nyárban Mintha szándékosan akart volna az időjárás megtréfálni: amikor elhatároztam, hogy az energiakérdést ezúttal merőben szokatlan időpontban, nyáron vizsgálom, még a hómérsékleti csúcsértékek közelében mozogtak a meteorológiai előrejelzés adatai, egy nappal később viszont már akár ezt a címet is adhattam volna ennek az írásnak: „energia az őszben...“ S azóta sem javult az időjárás, pedig a nyári évszak voltaképpen csak szeptember második felében végződik. A másik ok amiért „energianyomozásra“ szántam el magam, az volt, hogy korábban általában azt tartották, tíz-tizenkét évenként megkétszereződik az ország energiaszükséglete. Nos, engem leginkább az érdekelt, vajon miként alakult a helyzet az energiakérdést leginkább felszínre hozó 1979-es esztendő óta. Mivelhogy azóta tulajdonképpen ennek az említett időszaknak éppen a fele telt el. Előbb a Szlovákiai Villamosművekben az elektromos energiát elosztó részlegen érdeklődtem a nyári energiakérdés iránt, Juraj Elenič osztályvezető tulajdonképpen a legegyszerűbb szabállyal kezdte tájékoztatását:- Nyáron éppúgy, akárcsak télen, érvényes az az elv, amely szerint csak annyit lehet elfogyasztani a villamos energiából, - de valamennyi más energiafajtából is - amennyit megtermelünk. Tekintve, hogy a nyári energiaigény lényegesen kisebb a télinél, így általában ilyenkor végezzük a szükséges nagyjavításokat, ilyenkor állnak le az erőművekben egy-egy blokkal, hogy elvégezzék azok javítását. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyáron nem léphetnek fel problémák. Ha ez bekövetkezik, mindig „kéznél van“ a nemzetközi Béke villamosenergiarendszer, amelyből szükség szerint pótolhatjuk a kiesést. [ KOMMENTÁLJUK lesz majd a téli energiaellátással...- Nem várták a szakemberek, hogy az atomerőművek így működnek majd, ahogy. így jelenleg bőven van szén, azonban gondban vannak a bányászok, tekintve, hogy a barnaszén hosszú ideig nem tárolható nagy tömegben. A kisfogyasztók azonban megnyugodhatnak. A télre aligha lesz túl sok gondjuk a szén beszerzésével. Ugyancsak a Szlovákiai Vllla- mosművekben a fogyasztást irányító osztály vezetőjétől Pavel Simko mérnöktől azt kértem, hogy próbáljuk számokkal illusztrálni a nyári energiafogyasztást, és hogy szemléletes legyen, hasonlítsuk össze a télivel. Készségesen állt rendelkezésemre:- Nézzük először talán az elmúlt tél maximális napi energiaigényét Szlovákiában: 1984. december 12-én 18 órakor 3828 megawatt energiára volt szükségünk, hogy eleget tegyünk a fogyasztók igényeinek. Ezzel szemben aznap hajnali négykor volt a minimális fogyasztás 3044 MW- tal. Ezt az utóbbi számot azért említettem, mert érdemes összehasonlítani az idei nyár maximális fogyasztásával, amely júliusban következett be és 3075 MW volt. Tehát a téli minimális energiaigény nagyjából megfelel a nyári maximumnak. Ha már a téli fogyasztást említettem, hozzátenném, hogy a hirtelen lehűlés idején szinte órákon belül 1100 megawattal nőtt meg a fogyasztás a várttal szemben. Ekkor azért adódtak nagy gondjaink, mert a lehűlés egyszerre következett be egész Közép-Európában, így a Béke távvezetékből sem kaphattunk tetszés szerint igényeinket kielégítő mennyiségű energiát, hiszen mindenütt hasonló volt a helyzet. • Ilyenkor mi a teendő? 0 Magam is tapasztaltam, hogy nyáron többször előfordul kisebb- nagyobb áramszünet, s ekkor az ember hajlamos arra, hogy a villa- mosmúveket szidja, de vajon tehetnek-e róla?- Ezek a nyári áramkiesések a legtöbb esetben rajtunk kívülálló okokból erednek. A meghibásodásoknak legalább nyolcvan százaléka klimatikus eredetű, azaz általában a zivatarok okozzák. Ilyenkor tekintve, hogy ezeket megakadályozni előre nem tudjuk, a hiba- elhárítás folyamatában az a feladatunk, hogy megtaláljuk a legegyszerűbb megoldást. Hiszen bármilyen energiakiesés a szolgáltatásban a társadalomnak sok pénzébe kerül. Egyrészt termelés- kieséssel jár, másfelől viszont az energia akkor is megtermelődik, ha a meghibásodás nem az energiatermelő-egységeket éri, hanem az elosztóhálózatot, s ilyenkor a megtermelt energiát a veszteséglistára kell írni. Mert a fogyasztó nem tudta felhasználni, és mint ismeretes, az elektromos energia nem tárolható. Még vissza kell térnem a nemzetközi energiarendszerből kölcsönvett energiához: jelentős többletkiadásokkal jár. Ráadásul gyakran előfordul, hogy a váltóáram rézgésszáma ingadozik, s ha az alacsonyabb, sokkal drágábba kerül az energiaátvitel. • Úgy tűnik, ez idén ennek ellenére általában kevesebb gond- Kénytelenek vagyunk bizonyos korlátozási szabályokat életbe léptetni. Hiszen, ha jól meggondoljuk az 1100 MW energia a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű egy blokkjának csaknem teljes teljesítményét felemésztette volna, és ez az energiaszükséglet-növekedés a villamos fűtőtestek használatából fakadt! Ilyen nehéz időszakokban mindenkinek odahaza is meg kellene gondolnia, hogy mennyi energiát fogyaszt „terven felül“. Persze, több gondunk származik abból is, hogy az egyes nagyfogyasztók csak felületesen készülnek fel a télre, és ha mi kénytelenek vagyunk valamilyen eszközökkel szabályozni a fogyasztást - ezt egyébként csak a nagy és középfogyasztóknál tudjuk megtenni - akkor elmaradnak a tervteljesítéssel, s bennünket okolnak. Pedig a mi szabályozóink nem minden esetben túl szigorúak. Például, ha a fogyasztást a hetes számú fokozatban engedélyezzük, az csupán azt jelenti, hogy az egész nap folyamán az előre megállapított fogyasztási diagramm szerint kell az energiát a hálózatból elhasználniuk. Ha ezt nem tudják teljesíteni, akkor ez kizárólag az ő szervezési hiányosságaik számlájára írható. • Milyen volt az általános energiaigény-növekedés az elmúlt évek során, és milyen irányzatot mutat?-„Hála“ az 1979-es télnek, amikor sokkal inkább előtérbe kerültek a gazdaságos energiafogyasztás követelményei, az energiaigény lassúbb ütemben növekszik, mint korábban. Míg például az 1970-es évi szlovákiai összfo- gyasztás 10 231 gigawattóra volt, az elmúlt évben is csak 18 792 GWó lett, tehát másfél évtized alatt sem növekedett a duplájára. Ha megfigyeljük ugyanaz alatt az idó alatt a lakosságnál végbement energiaigény-növekedést, akkor a következőket tapasztaljuk: 1970-ben 1027 GWó volt a lakosság fogyasztása, tavaly viszont már 2795 GWó. Ez a növekedés az átlagos életszínvonal növekedésének velejárója, hiszen nőtt a lakások felszereltsége. Ez pedig összhangban van a párt gazdaságpolitikájával. Miután „körüljártuk“ az energia néhány elméleti kérdését, a Nyugat-szlovákiai Energetikai Művek kerületi diszpécserközpontjába látogattam, ahol az „energiafelügyelők“ két, színes vonalakkal, apró színes lámpákkal „díszített“ szobafalnyi panel elótt figyelték, mi történik a kerületben. Nem tartott túlságosan sokáig, amíg fény derült a vonalak, lámpák jelentőségére. Jól látható a 400 kilovoltos nagyfeszültségű vivófrekvenciás távvezeték, ahogy a nemzetközi Béke távvezetékre kapcsolódik; a transzformátorállomások, ahol 110 és 220 kilovoltos feszültségre transzformálják az áramot; s ugyancsak más-más színű vonal jelöli a csökkentett feszültségek útját. Leolvasható, hogy a kerület egyes nagyobb üzemei milyen feszültségű hálózatból táplálkoznak, a színes lámpák pedig jelzik: milyen a helyzetkép az üzemekben. Hasonló a másik panel is, azon a 22 kilovoltos bratislavai áramrendszer található. Nagyjából tehát így néz ki a nyári energetikai helyzetkép - a teljesség igénye nélkül. Ugyanis ehhez még a többi, gáz- és gőzenergia-szükségletet is rögzíteni kellett volna. Arra azonban majd egy más alkalommal térünk ki. Hogy szóba került a téli energiafogyasztás is? A jó gazda a legforróbb nyárban is gondol a télre. Az energetikában pedig ez kétszeresen is fontos. MÉSZÁROS JÁNOS Új pártoktatási év kezdetén Ilyenkor, szeptember első felében leginkább az eszmeipolitikai munka egyik részterülete, a pártoktatás felé fordul a közérdeklődés. A CSKP XVI. kongresszusának, a CSKP KB Titkársága 1982 márciusi ülésének határozataiból eredő feladatok megvalósítása egyre igényesebb követelményeket támasztott a párt ideológiai munkájával szemben. A pártoktatás eddig is képes volt és ezután is képes lesz megfelelni az elvárásoknak, mert ma már egységes és tökéletesített rendszert alkot, amelynek 1970-től megvannak a maga jól elkülöníthető fejlődési szakaszai. E szakaszokon belül fokozatosan segítette elő a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos feladatokat. Az illetékes pártszervek azonban ma arra helyezik a hangsúlyt, hogy a pártoktatási intézmények - s velük együtt a pártszervezetek - maximálisan kihasználjanak minden lehetőséget, amelyet a tökéletesített rendszerű pártoktatás nyújt a kommunisták és a pártonkívüliek alapos ideológiai felkészítéséhez, eszmei-politikai neveléséhez. Legfeljebb mi azzal toldhatjuk meg még, hogy az említett határozat a pártoktatás hatékonyabbá tételét és színvonalának állandó emelését tűzte ki célul. Közkeletű megállapítás, hogy a pártoktatás központi hatóerői az előadók és a propagandisták. Csak nem ilyen leegyszerűsítetten. Koncentrikus szerepüknek tömérdek az összetevője, amelyeket felkészültségük, egyéni képességeik, nem utolsósorban személyiségük vonzóereje foglal egységbe. Ez maga után vonja a komplex megközelítést, valamint előadásaik analitikus-szintetikus jellegét, a korszerű oktatási segédeszközök, szemléltető anyagok gyakori használatát stb., amiben semmi új nincs, csak következetesen kell alkalmazni. Sok pozitív tapasztalatot lehetne említeni csak az elmúlt pártoktatási évre visszatekintve is, de mind közül elegendő most egy-két példát kiragadni. Nevezetesen a Zvoleni járásban az elmúlt évben 10 535 párttag és tagjelölt vett részt a pártoktatásban, amelynek eredményességét 1719 pártoktató és propagandista hatékonyabb munkája biztosította. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a járás párttagjainak közel 50 százaléka vett részt a pártoktatás igényesebb formáiban! Például a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemén 121 hallgató tanult, akiknek 63 százaléka ebben az évben kitüntetéssel fejezte be tanulmányait. Sokat tesznek e téren a politikai nevelés házai és kabinetjei, amelyek többségükben rendszeresen gondoskodnak a pártoktatók elméleti, politikai és szakmai képzéséről - legalább a marxizmus-leninizmus esti egyetemeinek szintjén. Az elmúlt években végzett központi felmérések úgy említik többek között a losonci (Lučenec), a Kassa vidéki (Košice- vidiek), a galántai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Komárno) politikai nevelés házait és kabinetjeit, mint amelyekben az előadótestületek munkája megfelel a pártoktatás speciális formáihoz szükséges igényeknek. Már ami a hatékonyság elmélyítését és a minőségi színvonal emelését illeti. Hasznos, s amellett még mindig nem késő ezeken elgondolkodni minden pártszervezetben. Akkor is, ha egyébként már elkészítették éves pártoktatási tervüket, legfeljebb a szükségletek szerint módosítják. Hiszen a következő pártoktatási év folyamán kerül sor az évzáró taggyűlésekre, pártkonferenciákra és a CSKP XVII. kongresszusára, ami még fokozottabb követelményeket támaszt a pártoktatással szemben is. MIKUS SÁNDOR Közelebb az élethez Javult a pártoktatás színvonala A pártoktatás már hagyományosan az elózó oktatási év eredményeinek értékelésével és a propagandisták napjával kezdődik a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban. Az új pártoktatási év megkezdését a jól végzett munka tudatával köszönthetik az előadók és a hallgatók. Ez tükröződik a járási pártbizottság elnökségének értékeléséből. A fő figyelem az eszmei-politikai nevelésre, a tagság összetételének javítására irányult. Valameny- nyi alakulatban kellő figyelmet fordítottak az időszerű politikai eseményeknek, a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein elfogadott határozatok ismertetésének, de nem feledkeztek meg a fontos történelmi évfordulókról sem. Az elmúlt év októberében például a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcait, s ezek dicső hagyatékát ismertető előadások hangzottak el. Az új oktatásrendszer lehetővé tette, hogy a szemináriumokon és a gyakorlatokon a központi határozatok lebontásával is foglalkozzanak. Ez elevenebbé és érdekesebbé tette a foglalkozásokat. Az ifjú kommunisták iskolájának alakulatait a pártonkívüli fiatalok is látogatták, akik tagjelöltségével a jövőben számolnak az egyes pártszervezetek. A harmincöt körben 426 párttag és tagjelölt mellett 461 pártonkívüli is részt vett a foglalkozásokon. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok általában kedvezőek. A fegyelmezetlen, a hiányzó hallgatókat kizárták, s helyükre újakat soroltak be. A korábbi esztendőkhöz viszonyítva ezt is figyelembe véve javult a hallgatók részvételének aránya és aktivitása. A tavalyihoz képest némi visszaesés következett be az év első felében a látogatottságot illetően a Hnúštai Vegyiművek, a Šafárikovói Városi Nemzeti Bizottság és a rimaszombati Mag- termesztő Állami Gazdaság mellett működő alakulatokban, melyekben csak hetven százalék körüli volt a részvételi arány. A párttagok és tagjelöltek jelentős részét (24,8) százalékát sorolták a marxizmus-leninizmus hároméves alapiskolájába. Itt az év végi záróbeszélgetések igen színvonalasak és tartalmasak voltak, ami természetesen az előadók jó munkáját, felkészültségét is bizonyította. Népes tábora volt az értékelt időszakban a szocialista társadalom időszerű kérdéseivel foglalkozó alakulatoknak is. Az oktatási program mindenekelőtt nemzeteink antifasiszta harcának ismertetésére vonatkozott, emellett pártunk nemzetközi kapcsolataival, a nemzetközi ideológiai harccal és a békemozgalom kérdéseivel is kimerítően foglalkoztak. Különösen jó eredményeket értek el az Almágyi (Gemerský Jablonec) és a Klenoveci Efsz mellett működő alakulatokban, valamint a Rima- szombati Járási Ipari Vállalat és a šafarikovói ruhagyár tanulócsoportjaiban. Különösen a pártunk gazdaságpolitikájával foglalkozó előadások váltottak ki élénk visszhangot a hallgatóság körében, s nem csoda, hogy a gyakorlatok is elevenek, életszerűek voltak. Nagyon sok szó esett ezeken gazdasági gondjainkról, az új munkaformák (önelszámolási rendszer) elterjedésének akadályairól. A hallgatók gyakran rámutattak közéletünk visszásságára, az alkoholizmus elleni küzdelem terén tapasztalt gondokra, a közvagyon védelmének fogyatékosságaira. Bő teret kapott az energia és tüzelőanyag-gazdálkodás és az alapanyagtakarékosság kérdése is. Az említett témakörökben élénk vita volt a rimaszécsi (Rimavská Seč), a méhi (Včelince), a lénárt- falvai (Lenartovce) és a klenovcei földműves-szövetkezetek mellett működő alakulatokban. A lektorok és propagandisták igyekeztek a felmerült kérdésekre azonnal válaszolni, s dicséretükre szóljon - a legtöbbször kimerítően, megnyugtatóan. A bonyolultabb kérdések pedig nem egy alkalommal képezték az előadók üléseinek vitaanyagát is. Az elmúlt oktatási évben a Marxizmus-Leni- nizmus Esti Egyetemét 281 hallgató látogatta, mindez a tanulmányi eredményekben is visszatükröződött, hiszen a 99 végzős hallgató közül 49-en fejezték be tanulmányaikat kitüntetéssel. Az előadók és propagandisták tevékenységét is pozitívan értékelte az SZLKP JB elnöksége. A propagandisták többsége 15 előadócsoportba és 11 helyi és üzemi csoportba tömörült. Az előadók képzésére nagy figyelmet fordított a járási politikai művelődés házának igazgatósága és a járási pártbizottság elnöksége. Az előadókat minden évben az esti egyetemen legrátermettebb végzős hallgatóiból választják ki. Az elóadócsoportokon belül megfelelő a szakosodás, s ez jó alap a pártoktatás színvonalának emelésére. ÚJ SZÚ 4 HÁCSI ATTILA 1985. IX. 11. (Gyökeres György felvétele)
