Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-23 / 224. szám, hétfő

AZ IDŐSZERŰ FELADATOK ÉS A SZTAHANOVISTA MOZGALOM MÁIG ÉRVÉNYES JELENTŐSÉGE Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde a sztahanovista mozgalom veteránjaival és az össz-szövetségi szocialista munkaverseny élenjáróival megtartott találkozón (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságára pénteken meghívták a sztahanovista mozgalom veteránjait és az össz-szövetségi szocialista munkaverseny élenjáró résztvevőit, akikkel Mihail Gorbacsov, Nyikolaj Rizskov, Vlagyimir Dolgih, Borisz Ponomarjov, Ivan Kapitonov, Viktor Nyikonov, Konsztantyin Ruszakov, Lev Zajkov és Mihail Zimjanyin találkozott. Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a talál­kozón a következő beszédet mondta: Tisztelt elvtársak, engedjék meg, hogy pártunk központi bizottságának nevében szívélyesen üdvözöljem mindany- nyiukat, veterán sztahanovistákat, akik annak a mozgalomnak a böl­csőjénél álltak, melyben megnyil­vánultak a dolgozó ember kiváló tulajdonságai, becsületessége, hősiessége, üdvözlöm továbbá a termelésben dolgozókat és azo­kat az újítókat, akik méltó folytatói e munkahősiesség örök érvényű hagyományainak. A mostani találkozónkra jó okunk van. Fél évszázad telt el attól a naptól, hogy a munkakez­deményezés sztahanovi szikrája lángra lobbantotta a dolgozók többmilliós mozgalmát. Úgy gon­dolom, helyénvaló, ha nemcsak az akkori évek mozgalmas esemé­nyeit idézzük fel, hanem megta- nácskozzuk azt is, hogy miként használhatnánk ki a lehető legjob­ban a szocialista munkaverseny mozgósító lehetőségeit napjaink halaszthatatlan feladatainak a tel­jesítésére. A sztahanovista mozgalom je­lentősége nagy és elévülhetetlen. Ebben kifejezően megnyilvánul az az alkotó elv, amelyet Lenin előre- tekintóen látott már az első kom­munista szombatok tapasztalatai­ban. Ezek szerinte a dolgozók tu­datos és önkéntes kezdeménye­zései a munkatermelékenység emelése, az új munkafegyelem ér­vényesítése, valamint a gazdálko­dás és az életmód szocialista fel­tételeinek a létrehozása terén. Elvtársak, milyen mélyen és tar- talmasan fejezi ki ez a definíció jelenlegi, alapvető változásokat hozó korszakunk aktuális felada­tait is! A sztahanovista mozgalom fe­ledhetetlen években született. A fi­atal szovjet állam szó szerint meg­előzte a kort és szédületes ütem­ben valósította meg az iparosítást. Szükség volt a munka hatékony­ságának a gyors emelésére, a munkaszervezés új formáinak a feltárására, valamint a műszaki rekonstrukcióval és a termelés anyagi bázisa felújításával kínál­kozó lehetőségek maradéktalan kihasználására. A sztahanovista mozgalomban megnyilvánult az a munkához való új viszony, amelyet Makszim Gor­kij a tömegek energiája lángoló fellobbanásának nevezett. Megnyilvánultak a fiatal ország munkásosztályának és parasztsá­gának hatalmas alkotó erői. Ma­gától értetődően mindez nem egy­szerre történt, hanem ezt az új társadalmi kapcsolatok egész fej­lődése és a párt céltudatos mun­kája készítette elő. Azóta már sok év telt el, de még napjainkban is lelkesedéssel és büszkeséggel ismételjük a sztaha­novista mozgalom megalapítóinak nevét. Ahány név, annyi kifejező, tehetséges és sajátos egyéniség. Valamennyien a nép soraiból származtak: Alekszej Sztahanov és Nyikita Izotov bányászok, Alek- szandr Buszigin kovács, Konsz­tantyin Petrov, az akna pártcso­portjának vezetője, Makar Mazaj ecélolvasztár, Ivan Gudov marós, Pjotr Krivonosz mozdonyvezető, Nyikolaj Szmetanyin cipész, Jev- dokija és Maria Vinogradova szö­vőnők, Konsztantyin Borin kom- bájnos, Pasa Angelina és Prasz- kovija Kovardakova traktorosok, Marija Gyemcsenko és Marina Gnatyenko mezőgazdasági dolgo­zók és sokan mások. A sztahano­vista és sztahanovi módon kifeje­zések a kezdeményezés, a min­den haladóért, minden elavult és túlhaladott ellen folytatott küzde­lem jelképei. A sztahanovista mozgalom nemcsak társadalmi, hanem erkölcsi jelenség is, amely megmutatja az új társadalom em­berének lelki szépségét. E mozga­lom úttörői országunk tényleges hősei lettek. Ókét akarták utolérni, tőlük tanultak élni és őket követték a munkások, kolhozparasztok, az értelmiség és az ifjúság. Nemcsak azért beszélek erről, hogy felidézzem a történelmet. Ha a teremben ülőkre tekintek, vete­rán sztahanovistákra és napjaink legjobb dolgozóira, a korszak szerves összefüggéseire kell gon­dolnom, a szocialista hagyomá­nyok stafétájára. Az eltelt fél év­században a technika és az embe­rek egyaránt megváltoztak. A sztahanovista mozgalom ha­gyományai azonban nem merültek feledésbe. Korunkhoz különös­képpen közelálló az első sztaha­novista úttörők fékezhetetlen újító szelleme, az a törekvésük, hogy a technikából a maximumot ak­názzák ki, merészségük a csöke- vények és a pszichológiai szoká­sok leküzdésére. Pártunk jelenleg is az ország szociális és gazdasági fejleszté­sének, valamint a tudományos­műszaki haladásnak a meggyorsí­tására, az általános fegyelem és a rend következetes megszilárdí­tására törekszik. A gazdaságnak nagyobb dinamikát kell kölcsönöz­ni, azt az intenzív fejlesztésre kell átállítani és sokoldalúan fokozni kell a termelés hatékonyságát. Ez a politika teljes mértékben tiszte­letben tartja, pontosabban mond­va kifejezi a dolgozók vágyait és gondolkodását. Terveinket és politikánkat a leg­közelebbi és a távolabbi jövőre vonatkozóan végérvényesen az SZKP XXVII. kongresszusa tűzi ki. Lényegében azonban már meg­van az elképzelésünk, hogy a népgazdasági komplexumnak miként kell fejlődnie a 12. ötéves tervidőszakban, egészen a har­madik évezred kezdetéig. Látjuk, hogy mi a meghatározó elem és milyen eszközökre kell helyezni az elsőrendű hangsúlyt. Három öté­ves tervidőszak alatt az ipari po­tenciál olyan mértékű növekmé­nyét kell elérnünk, amely egyenlő azzal, amit a szovjethatalom ko­rábbi éveiben hoztunk létre. Ezt a gazdaság intenzifikálásával kell elérnünk - ez a dolgok lényege. Az élet diktálja nekünk ezt a tempót. Következik ez a szovjet emberek életszínvonala emelésé­nek a szükségességéből és az ország védelmi képessége olyan szinten való tartásának a követel­ményéből, amely feltétlenül sza­vatolja országunk és szövetsége­seink biztonságát. Röviden: a leni­ni irányvonal érvényesitése során felelősségteljes történelmi válasz­tást kellett végrehajtanunk, és a párt az új minőségű társadalom elérése céljából a szociális és a gazdasági haladás lényeges meggyorsításával tette ezt. Ezen az úton haladunk kitartóan és követ­kezetesen. A legnagyobb figyel­met most a kitűzött intézkedések és a konkrét feladatok gyakorlati megvalósítására, a nem könnyű mindennapi munkára kell össz­pontosítani. Ez kivétel nélkül min­denkire vonatkozik, legyen szó munkásról, kolhozparasztról, szakemberről, . tudósról, vezető vállalati vagy ágazati dolgozóról. Nemrég alkalmam nyílt elláto­gatni a nyugat-szibériai olaj- és gázkitermelö területre és a ka­zahsztáni szűzföldekre. A dolgo­zókkal és a szakemberekkel foly­tatott beszélgetéseink komolyak és nyíltak voltak. A legfontosabb, ami belőlük következik: a szovjet munkás, paraszt, mérnök és tudós mélységesen tudatában van az országunk előtt álló feladatok tel­jesítéséért viselt felelősségének. Világosan tisztában vannak azzal, hogy most nemcsak az előrelépés szükséges, hanem ténylegesfront­áttörést kell végrehajtani a tudo­mányos-műszaki fejlesztésben és alapvető fordulatot kell elérni a gazdaságfejlesztésben. Ezen új feltételek között jelen­tős mértékben növekedik az em­berek aktivitása és a változtatások iránti érdekeltsége. A problémák újszerű megoldásait és a szocia­lista munkaverseny szervezésé­nek hatékonyabb formáit keresik. Erről tanúskodik a dolgozóknak az a tömeges méretű kezdeménye­zése, amely az utóbbi időben bon­takozott ki. A moszkvai és a leningrádi vál­lalatok kollektívái arra törekednek, hogy a termelés egész növekmé­nyét műszaki haladással és a be­rendezések maximális kihaszná­lásával érjék el. Az ukrajnai gépé­szek kötelezték magukat arra, hogy a 12. ötéves tervidőszakban a termelés egész növekményét a hengerelt vas felhasználásának és a dolgozók létszámának a nö­velése nélkül érik el. A lipecki, Nyizsnyij Tagil-i és a cserepoveci kohászok magas termelési muta­tók elérésére törekednek - a ka­pacitások és a másodlagos nyers­anyagforrások jobb kihasználásá­val, valamint a termelt áru minősé­gének a javításával. Számos vál­lalat a tesztelés tökéletesítésével és a munkahelyek ésszerűsítésé­vel ér el kiváló eredményeket. Ál­talános támogatásra talált azon dolgozó kollektívák kezdeménye­zése, akik úgy döntöttek, hogy idén legkevesebb két napot a megtakarított anyagok felhasz­nálásával dolgoznak. Külön szeretnék említést tenni a személygépkocsikat gyártó vol- gai egyesülés fontos kezdemé­nyezéséről, amelyet az SZKP Központi Bizottsága is méltatott. Ennek lényege, hogy a kollektíva konkrét javaslatot dolgozott ki a termelés hatékonyságának és a termékek minőségének a növe­lésére, amely jelentős mértékben túllépi a minisztérium által a 12. ötéves tervidőszakra meghatáro­zott mutatókat. Döntés született a munkatermelékenység lényeges növeléséről és az egy autóra eső fémfelhasználás csökkentéséről, valamint az üzemanyagszükséglet csökkentéséről is. Ráadásul a fe­lével meghosszabbodik az új autó- modellekre adott szavatossági idő. A kollektíva kérte, hogy javas­lataikat az állami tervben rög­zítsék. Emlékeztetni szeretnék arra,, hogy ezen egyesülés kezdemé­nyezése jelentős mértékben a fo­lyamatos önelszámolási rendszer tapasztalataiból indul ki - kezdve a vállalattól minden brigádig és minden munkahelyig. Ez méltó vá­lasz a pártnak arra a felhívására, hogy minden tartalékot a népgaz­daság szolgálatába kell állítani. Igazi gazdákra valló magatartás ez. Amint látjuk, a legjobb kollektí­vák napjainkban mindenek előtt a munka minőségi mutatóira he­lyezik a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy az új technika és technológi­ák bevezetésére, a forrásokkal va­ló takarékosságra, a szerződéses kötelezettségek feltétlen teljesíté­sére és a termelés hatékonyságá­nak az emelésére. Magától értető­dően a munkaverseny csupán né­hány jellegzetességét említem; ennek tapasztalatai gazdagok és különfélék, mint maga az élet. Rendkívüli jelentőségű az a tény, hogy a dolgozóból a terme­lésben gazda lesz, s vállalja ko­runk szerteágazó és újszerű fela­datait. Hiszen a munkaverseny a dolgozók alkotó tevékenysége kibontakoztatásának legfontosabb területe. Ez az egyik legfőbb mód­ja annak, hogy a szovjet ember kibontakozhasson és felemelked­hessen, érvényesíthesse képes­ségeit, tehetségét és állampolgári tulajdonságait, s hogy ezért meg­kapja a társadalmi elismerést. Röviden: a dolgok nálunk már mozgásban vannak és az elsó eredmények meg is születtek. De ez még csak a nagy munka kez­dete Rendkívül igényes feladatok állnak még előttünk, amelyeket következetesen teljesítenünk kell. Ezek több területet érintenek. Az irányítás minden szintjén a legna­gyobb felelősséget követelik meg. Ezentúl is kitartóan és következe­tesen szorgalmazzuk a gazdasági káderek új orientációját - a párt által előterjesztett új hozzáállás és új követelmények szellemében. A dolog végső sikeréről azon­ban, elvtársak, a dolgozó kollektí­vák, egyesülések, vállalatok, cé­gek, brigádok és az egyes mun­kahelyek döntenek. Minden egyes dolgozó energiájától, tudásától és úgy mondanám, a szivétől, becsü­letességétől és lelkiismeretessé­gétől függ ez. Minden dolgozótól megköveteli, hogy a közös jólétért tisztességesen dolgozzon, hogy szigorúan megtartsa a fegyelmet, felelősségteljes és kezdeményező legyen, az állam és a saját érde­keivel egyaránt törődjön. E célból minden anyagi és er­kölcsi eszközt - gazdasági és szo­ciális és minden más ösztönző­ket - fel kell használni. Emellett külön szeretnék figyelmeztetni az olyan ösztönzés fontosságára is, amelyet nem lehet pénzben kife­jezni. Az elmúlt évek és a legutób­bi időszak gyakorlata azt igazolja, hogy milyen fontos a munkások és kolhoztagok, szakemberek, tudó­sok és a haza nagyobb dicsősé­géhez hozzájárulok becsületes munkájára időben felfigyelni, tá­mogatni és méltányolni azt. Nem mindig könnyű azok dol­ga, akik az élen haladnak. A szél­járás nem mindig kedvező szá­mukra: le kell küzdeniük a bevett hagyományokat, át kell hidalniuk a merevséget és az értetlenséget. Országunk azonban minden újító­ra büszke és szocialista társadal­munk megbecsüli őket. Az ilyen embereket támogatni kell. Nevü­ket és tetteiket az egész ország­nak, minden dolgozó kollektívának meg kell ismernie. Sokoldalúan támogatnunk kell a kezdeménye­zést és a nagy munkatermelé­kenységet, de ugyanakkor szigo­rúan kell sújtanunk azokat, akik hanyagul dolgoznak, megszegik a munka- és technológiai fegyel­met és selejteket gyártanak. A dol­gozók a központi bizottsághoz ér­kező leveleikben javasolják, hogy azok ellen, akik nem akarnak tisz­tességesen dolgozni, hatékonyabb jogi, anyagi, adminisztratív és egyéb intézkedéseket foganato­sítsanak. Ez igazságos és igy is kell eljárni. Végső soron a gazda­ságirányítás új mechanizmusa, amelyre egyre több vállalat és ágazat tér át, már ezt célozza. A központi bizottság azzal szá­mol, hogy a munkásosztály, a pa­rasztság, a műszaki dolgozók, mérnökök, alkalmazottak és értel­miségiek alkotó aktivitást tanúsíta­nak és nem sajnálják erejüket azért, hogy országunk gazdasági és szociális fejlesztése valóban meggyorsuljon, hogy a szovjet emberek élete anyagi és szellemi szempontból még gazdagabb, tel­jesebb és tartalmasabb legyen. Elvtársak! Vlagyimir lljics Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulaj­donított annak a képességnek, hogy a tömegek munkaversenyét és aktivitását olyan irányba terel­jék, hogy az azonnal megnyilvá­nuljon. Jelenleg gyakorlatilag va­lamennyi dolgozó bekapcsolódott a munkaversenybe. Úgy gondo­lom azonban, hogy a munkaver­seny eredményei nem mindig olyanok, amilyeneknek lenniük kellene. Az okok különfélék. Az egyik legfőbb abban gyökerezik, hogy a verseny formái és módsze­rei távolról sem felelnek meg teljes mértékben a gazdaságfejlesztés jelenlegi időszaka jellegének. Számos kollektívában csak formá­lis szocialista verseny folyik anél­kül, hogy szilárd és mély kapcso­lata lenne a gazdaság intenzifiká- lására, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a gaz­dasági mechanizmus átépítésére és a munkaszervezés kollektív formái széles körű bevezetésére irányuló munkával. Ezen a helyzeten alapvetően változtatni kell. Ha már megkezd­tük a tartalékok feltárását és a ren­delkezésünkre álló források maxi­mális kihasználását, új szemszög­ből vegyük szemügyre magát a versenyt is. Mindent egybevet­ve: még nem elég kifejezően összpontosítunk az elsőrendű célokra, tehát a munkatermelé­kenység fokozására, a termékek minőségének a javítására és a for­rásokkal való takarékosságra. Ütem, minőség, gazdaságos­ság és szervezettség - ezek a nap legfontosabb jelszavai. Mostani találkozónkat szeret­ném kihasználni annak ismételt hangsúlyozására, hogy szüksé­ges a termékek minőségének a lé­nyeges javítása. Ez a gazdaság­gal, politikával és erkölccsel összefüggő átfogó kérdés-komp- lexum. A termékek alacsony minő­sége nem más, mint a nép tulajdo­nának és az emberek munkájának az elherdálása és pazarlása. Ve­gyük például a közszükségleti cik­keket. Természetes, hogy a fo­gyasztó nem értheti meg, miért van az, hogy űrhajókat és nukleá­ris repülőgépeket tudunk gyártani, de a korszerű háztartási technika gyártásában, cipők vagy ruhák ké­szítésénél gyakran fordulnak elő selejtek. Ez nemcsak anyagi, ha­nem erkölcsi és politikai károkat is okoz. Nem titok, hogy miért van ez igy. Az egyik legfőbb ok az, hogy kis hangsúlyt helyeznek a terme­lés minőségére és gyenge a tech­nológiai fegyelem. Sok függ ez esetben maguktól a dolgozó kol­lektíváktól. Meggyőződésünk, hogy a munkások, kolhoztagok, tudósok, szakemberek, műszaki alkalmazottak és mérnökok, vala­mint a vezető gazdasági dolgozók mindent megtesznek annak érde­kében, hogy a hazai termelés elér­je a világszínvonalat, vagy azt túl­haladja. Amikor a minőségről beszélek, határozottan nem azt akarom állí­tani, hogy a mennyiségi mutatók elvesztették jelentőségüket. Most is több gabonát, zöldséget, húst kell előállítani, több szenet és ola­jat kell kitermelni, több közszük­ségleti cikket kell gyártani. Szá­mos ágazatban az árutermelés növelése továbbra is a munkaver­seny legfontosabb mutatója. Nyil­vánvaló azonban az is, hogy a végtelenségig nem növelhetjük az energiahordozók és nyers­anyagok kitermelését. Meg kell ta­nulnunk gazdaságosan kihasznál­ni minden tonna fémet, kőolajat és műtrágyát, minden kilowatt ener­giát és minden köbméter fát. Ezért a versenynek a munka-, anyag- és pénzügyi források megtakarítá­sára és ésszerű kihasználására is törekednie kell. Már szóltam erről a témáról, de tekintettel arra, hogy a jobb irányába csak lassan javul a helyzet, ismét hangsúlyozni sze­retném: a takarékosság, a gazda­ságosság, a termelési potenciál ésszerű kihasználása - ez a mi legközelebbi tartalékunk és a nép­gazdaság hatékonysága fokozá­sának döntő feltétele. Értékelni kell minden ez irány­ban tett konkrét lépést és szigorúan kell büntetni a pazarlást. Hiszen megtörténik, hogy a műhelyben vagy az üzem udvarán a takaré­kosságra és a gazdaságosságra felszólító plakátok függnek, ugyanakkor az üzem területén he­ver a fémhulladék és az a beren­dezés, amelyet nem helyeztek időben üzembe. Az egyik oldalon vannak a felhívások és a szavak, a másik oldalon pedig a teljesen más valóság. ÚJ SZÚ 2 (Folytatás a 3. oldalon) 1985. IX. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom