Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-23 / 224. szám, hétfő

AZ IDŐSZERŰ FELADATOK ÉS A SZTAHANOVISTA MOZGALOM MÁIG ÉRVÉNYES JELENTŐSÉGE

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde a sztahanovista mozgalom veteránjaival és az össz-szövetségi szocialista munkaverseny élenjáróival megtartott találkozón

(ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságára pénteken meghívták a sztahanovista mozgalom veteránjait és az össz-szövetségi szocialista munkaverseny élenjáró résztvevőit, akikkel Mihail Gorbacsov, Nyikolaj Rizskov, Vlagyimir Dolgih, Borisz Ponomarjov, Ivan Kapitonov, Viktor Nyikonov, Konsztantyin Ruszakov, Lev Zajkov és Mihail Zimjanyin találkozott.

Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a találkozón a következő beszédet mondta:

Tisztelt elvtársak,

engedjék meg, hogy pártunk központi bizottságának nevében szívélyesen üdvözöljem mindany- nyiukat, veterán sztahanovistákat, akik annak a mozgalomnak a bölcsőjénél álltak, melyben megnyilvánultak a dolgozó ember kiváló tulajdonságai, becsületessége, hősiessége, üdvözlöm továbbá a termelésben dolgozókat és azokat az újítókat, akik méltó folytatói e munkahősiesség örök érvényű hagyományainak.

A mostani találkozónkra jó okunk van. Fél évszázad telt el attól a naptól, hogy a munkakezdeményezés sztahanovi szikrája lángra lobbantotta a dolgozók többmilliós mozgalmát. Úgy gondolom, helyénvaló, ha nemcsak az akkori évek mozgalmas eseményeit idézzük fel, hanem megta- nácskozzuk azt is, hogy miként használhatnánk ki a lehető legjobban a szocialista munkaverseny mozgósító lehetőségeit napjaink halaszthatatlan feladatainak a teljesítésére.

A sztahanovista mozgalom jelentősége nagy és elévülhetetlen. Ebben kifejezően megnyilvánul az az alkotó elv, amelyet Lenin előre- tekintóen látott már az első kommunista szombatok tapasztalataiban. Ezek szerinte a dolgozók tudatos és önkéntes kezdeményezései a munkatermelékenység emelése, az új munkafegyelem érvényesítése, valamint a gazdálkodás és az életmód szocialista feltételeinek a létrehozása terén.

Elvtársak, milyen mélyen és tar- talmasan fejezi ki ez a definíció jelenlegi, alapvető változásokat hozó korszakunk aktuális feladatait is!

A sztahanovista mozgalom feledhetetlen években született. A fiatal szovjet állam szó szerint megelőzte a kort és szédületes ütemben valósította meg az iparosítást. Szükség volt a munka hatékonyságának a gyors emelésére, a munkaszervezés új formáinak a feltárására, valamint a műszaki rekonstrukcióval és a termelés anyagi bázisa felújításával kínálkozó lehetőségek maradéktalan kihasználására.

A sztahanovista mozgalomban megnyilvánult az a munkához való új viszony, amelyet Makszim Gorkij a tömegek energiája lángoló fellobbanásának nevezett.

Megnyilvánultak a fiatal ország munkásosztályának és parasztságának hatalmas alkotó erői. Magától értetődően mindez nem egyszerre történt, hanem ezt az új társadalmi kapcsolatok egész fejlődése és a párt céltudatos munkája készítette elő.

Azóta már sok év telt el, de még napjainkban is lelkesedéssel és büszkeséggel ismételjük a sztahanovista mozgalom megalapítóinak nevét. Ahány név, annyi kifejező, tehetséges és sajátos egyéniség. Valamennyien a nép soraiból származtak: Alekszej Sztahanov és Nyikita Izotov bányászok, Alek- szandr Buszigin kovács, Konsztantyin Petrov, az akna pártcsoportjának vezetője, Makar Mazaj ecélolvasztár, Ivan Gudov marós, Pjotr Krivonosz mozdonyvezető, Nyikolaj Szmetanyin cipész, Jev- dokija és Maria Vinogradova szövőnők, Konsztantyin Borin kom- bájnos, Pasa Angelina és Prasz- kovija Kovardakova traktorosok, Marija Gyemcsenko és Marina Gnatyenko mezőgazdasági dolgozók és sokan mások. A sztahanovista és sztahanovi módon kifejezések a kezdeményezés, a minden haladóért, minden elavult és túlhaladott ellen folytatott küzdelem jelképei. A sztahanovista mozgalom nemcsak társadalmi,

hanem erkölcsi jelenség is, amely megmutatja az új társadalom emberének lelki szépségét. E mozgalom úttörői országunk tényleges hősei lettek. Ókét akarták utolérni, tőlük tanultak élni és őket követték a munkások, kolhozparasztok, az értelmiség és az ifjúság.

Nemcsak azért beszélek erről, hogy felidézzem a történelmet. Ha a teremben ülőkre tekintek, veterán sztahanovistákra és napjaink legjobb dolgozóira, a korszak szerves összefüggéseire kell gondolnom, a szocialista hagyományok stafétájára. Az eltelt fél évszázadban a technika és az emberek egyaránt megváltoztak. A sztahanovista mozgalom hagyományai azonban nem merültek feledésbe. Korunkhoz különösképpen közelálló az első sztahanovista úttörők fékezhetetlen újító szelleme, az a törekvésük, hogy a technikából a maximumot aknázzák ki, merészségük a csöke- vények és a pszichológiai szokások leküzdésére.

Pártunk jelenleg is az ország szociális és gazdasági fejlesztésének, valamint a tudományosműszaki haladásnak a meggyorsítására, az általános fegyelem és a rend következetes megszilárdítására törekszik. A gazdaságnak nagyobb dinamikát kell kölcsönözni, azt az intenzív fejlesztésre kell átállítani és sokoldalúan fokozni kell a termelés hatékonyságát. Ez a politika teljes mértékben tiszteletben tartja, pontosabban mondva kifejezi a dolgozók vágyait és gondolkodását.

Terveinket és politikánkat a legközelebbi és a távolabbi jövőre vonatkozóan végérvényesen az SZKP XXVII. kongresszusa tűzi ki. Lényegében azonban már megvan az elképzelésünk, hogy a népgazdasági komplexumnak miként kell fejlődnie a 12. ötéves tervidőszakban, egészen a harmadik évezred kezdetéig. Látjuk, hogy mi a meghatározó elem és milyen eszközökre kell helyezni az elsőrendű hangsúlyt. Három ötéves tervidőszak alatt az ipari potenciál olyan mértékű növekményét kell elérnünk, amely egyenlő azzal, amit a szovjethatalom korábbi éveiben hoztunk létre. Ezt a gazdaság intenzifikálásával kell elérnünk - ez a dolgok lényege.

Az élet diktálja nekünk ezt a tempót. Következik ez a szovjet emberek életszínvonala emelésének a szükségességéből és az ország védelmi képessége olyan szinten való tartásának a követelményéből, amely feltétlenül szavatolja országunk és szövetségeseink biztonságát. Röviden: a lenini irányvonal érvényesitése során felelősségteljes történelmi választást kellett végrehajtanunk, és a párt az új minőségű társadalom elérése céljából a szociális és a gazdasági haladás lényeges meggyorsításával tette ezt. Ezen az úton haladunk kitartóan és következetesen. A legnagyobb figyelmet most a kitűzött intézkedések és a konkrét feladatok gyakorlati megvalósítására, a nem könnyű mindennapi munkára kell összpontosítani. Ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, legyen szó munkásról, kolhozparasztról, szakemberről, . tudósról, vezető vállalati vagy ágazati dolgozóról.

Nemrég alkalmam nyílt ellátogatni a nyugat-szibériai olaj- és gázkitermelö területre és a kazahsztáni szűzföldekre. A dolgozókkal és a szakemberekkel folytatott beszélgetéseink komolyak és nyíltak voltak. A legfontosabb, ami belőlük következik: a szovjet munkás, paraszt, mérnök és tudós mélységesen tudatában van az országunk előtt álló feladatok teljesítéséért viselt felelősségének. Világosan tisztában vannak azzal, hogy most nemcsak az előrelépés szükséges, hanem ténylegesfrontáttörést kell végrehajtani a tudományos-műszaki fejlesztésben és alapvető fordulatot kell elérni a gazdaságfejlesztésben.

Ezen új feltételek között jelentős mértékben növekedik az emberek aktivitása és a változtatások iránti érdekeltsége. A problémák újszerű megoldásait és a szocialista munkaverseny szervezésének hatékonyabb formáit keresik. Erről tanúskodik a dolgozóknak az a tömeges méretű kezdeményezése, amely az utóbbi időben bontakozott ki.

A moszkvai és a leningrádi vállalatok kollektívái arra törekednek, hogy a termelés egész növekményét műszaki haladással és a berendezések maximális kihasználásával érjék el. Az ukrajnai gépészek kötelezték magukat arra, hogy a 12. ötéves tervidőszakban a termelés egész növekményét a hengerelt vas felhasználásának és a dolgozók létszámának a növelése nélkül érik el. A lipecki, Nyizsnyij Tagil-i és a cserepoveci kohászok magas termelési mutatók elérésére törekednek - a kapacitások és a másodlagos nyersanyagforrások jobb kihasználásával, valamint a termelt áru minőségének a javításával. Számos vállalat a tesztelés tökéletesítésével és a munkahelyek ésszerűsítésével ér el kiváló eredményeket. Általános támogatásra talált azon dolgozó kollektívák kezdeményezése, akik úgy döntöttek, hogy idén legkevesebb két napot a megtakarított anyagok felhasználásával dolgoznak.

Külön szeretnék említést tenni a személygépkocsikat gyártó vol- gai egyesülés fontos kezdeményezéséről, amelyet az SZKP Központi Bizottsága is méltatott. Ennek lényege, hogy a kollektíva konkrét javaslatot dolgozott ki a termelés hatékonyságának és a termékek minőségének a növelésére, amely jelentős mértékben túllépi a minisztérium által a 12. ötéves tervidőszakra meghatározott mutatókat. Döntés született a munkatermelékenység lényeges növeléséről és az egy autóra eső fémfelhasználás csökkentéséről, valamint az üzemanyagszükséglet csökkentéséről is. Ráadásul a felével meghosszabbodik az új autó- modellekre adott szavatossági idő. A kollektíva kérte, hogy javaslataikat az állami tervben rögzítsék.

Emlékeztetni szeretnék arra,, hogy ezen egyesülés kezdeményezése jelentős mértékben a folyamatos önelszámolási rendszer tapasztalataiból indul ki - kezdve a vállalattól minden brigádig és minden munkahelyig. Ez méltó válasz a pártnak arra a felhívására, hogy minden tartalékot a népgazdaság szolgálatába kell állítani. Igazi gazdákra valló magatartás ez.

Amint látjuk, a legjobb kollektívák napjainkban mindenek előtt a munka minőségi mutatóira helyezik a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy az új technika és technológiák bevezetésére, a forrásokkal való takarékosságra, a szerződéses kötelezettségek feltétlen teljesítésére és a termelés hatékonyságának az emelésére. Magától értetődően a munkaverseny csupán néhány jellegzetességét említem; ennek tapasztalatai gazdagok és különfélék, mint maga az élet.

Rendkívüli jelentőségű az a tény, hogy a dolgozóból a termelésben gazda lesz, s vállalja korunk szerteágazó és újszerű feladatait. Hiszen a munkaverseny a dolgozók alkotó tevékenysége kibontakoztatásának legfontosabb területe. Ez az egyik legfőbb módja annak, hogy a szovjet ember kibontakozhasson és felemelkedhessen, érvényesíthesse képességeit, tehetségét és állampolgári

tulajdonságait, s hogy ezért megkapja a társadalmi elismerést.

Röviden: a dolgok nálunk már mozgásban vannak és az elsó eredmények meg is születtek. De ez még csak a nagy munka kezdete Rendkívül igényes feladatok állnak még előttünk, amelyeket következetesen teljesítenünk kell. Ezek több területet érintenek. Az irányítás minden szintjén a legnagyobb felelősséget követelik meg. Ezentúl is kitartóan és következetesen szorgalmazzuk a gazdasági káderek új orientációját - a párt által előterjesztett új hozzáállás és új követelmények szellemében.

A dolog végső sikeréről azonban, elvtársak, a dolgozó kollektívák, egyesülések, vállalatok, cégek, brigádok és az egyes munkahelyek döntenek. Minden egyes dolgozó energiájától, tudásától és úgy mondanám, a szivétől, becsületességétől és lelkiismeretességétől függ ez. Minden dolgozótól megköveteli, hogy a közös jólétért tisztességesen dolgozzon, hogy szigorúan megtartsa a fegyelmet, felelősségteljes és kezdeményező legyen, az állam és a saját érdekeivel egyaránt törődjön.

E célból minden anyagi és erkölcsi eszközt - gazdasági és szociális és minden más ösztönzőket - fel kell használni. Emellett külön szeretnék figyelmeztetni az olyan ösztönzés fontosságára is, amelyet nem lehet pénzben kifejezni. Az elmúlt évek és a legutóbbi időszak gyakorlata azt igazolja, hogy milyen fontos a munkások és kolhoztagok, szakemberek, tudósok és a haza nagyobb dicsőségéhez hozzájárulok becsületes munkájára időben felfigyelni, támogatni és méltányolni azt.

Nem mindig könnyű azok dolga, akik az élen haladnak. A széljárás nem mindig kedvező számukra: le kell küzdeniük a bevett hagyományokat, át kell hidalniuk a merevséget és az értetlenséget. Országunk azonban minden újítóra büszke és szocialista társadalmunk megbecsüli őket. Az ilyen embereket támogatni kell. Nevüket és tetteiket az egész országnak, minden dolgozó kollektívának meg kell ismernie. Sokoldalúan támogatnunk kell a kezdeményezést és a nagy munkatermelékenységet, de ugyanakkor szigorúan kell sújtanunk azokat, akik hanyagul dolgoznak, megszegik a munka- és technológiai fegyelmet és selejteket gyártanak. A dolgozók a központi bizottsághoz érkező leveleikben javasolják, hogy azok ellen, akik nem akarnak tisztességesen dolgozni, hatékonyabb jogi, anyagi, adminisztratív és egyéb intézkedéseket foganatosítsanak. Ez igazságos és igy is kell eljárni. Végső soron a gazdaságirányítás új mechanizmusa, amelyre egyre több vállalat és ágazat tér át, már ezt célozza.

A központi bizottság azzal számol, hogy a munkásosztály, a parasztság, a műszaki dolgozók, mérnökök, alkalmazottak és értelmiségiek alkotó aktivitást tanúsítanak és nem sajnálják erejüket azért, hogy országunk gazdasági és szociális fejlesztése valóban meggyorsuljon, hogy a szovjet emberek élete anyagi és szellemi szempontból még gazdagabb, teljesebb és tartalmasabb legyen.

Elvtársak! Vlagyimir lljics Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított annak a képességnek, hogy a tömegek munkaversenyét és aktivitását olyan irányba tereljék, hogy az azonnal megnyilvánuljon. Jelenleg gyakorlatilag valamennyi dolgozó bekapcsolódott a munkaversenybe. Úgy gondolom azonban, hogy a munkaverseny eredményei nem mindig olyanok, amilyeneknek lenniük kellene. Az okok különfélék. Az egyik legfőbb abban gyökerezik, hogy a verseny formái és módszerei távolról sem felelnek meg teljes mértékben a gazdaságfejlesztés jelenlegi időszaka jellegének. Számos kollektívában csak formális szocialista verseny folyik anélkül, hogy szilárd és mély kapcsolata lenne a gazdaság intenzifiká- lására, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a gazdasági mechanizmus átépítésére és a munkaszervezés kollektív formái széles körű bevezetésére irányuló munkával.

Ezen a helyzeten alapvetően változtatni kell. Ha már megkezdtük a tartalékok feltárását és a rendelkezésünkre álló források maximális kihasználását, új szemszögből vegyük szemügyre magát a versenyt is. Mindent egybevetve: még nem elég kifejezően összpontosítunk az elsőrendű célokra, tehát a munkatermelékenység fokozására, a termékek minőségének a javítására és a forrásokkal való takarékosságra.

Ütem, minőség, gazdaságosság és szervezettség - ezek a nap legfontosabb jelszavai.

Mostani találkozónkat szeretném kihasználni annak ismételt hangsúlyozására, hogy szükséges a termékek minőségének a lényeges javítása. Ez a gazdasággal, politikával és erkölccsel összefüggő átfogó kérdés-komp- lexum. A termékek alacsony minősége nem más, mint a nép tulajdonának és az emberek munkájának az elherdálása és pazarlása. Vegyük például a közszükségleti cikkeket. Természetes, hogy a fogyasztó nem értheti meg, miért van az, hogy űrhajókat és nukleáris repülőgépeket tudunk gyártani, de a korszerű háztartási technika gyártásában, cipők vagy ruhák készítésénél gyakran fordulnak elő selejtek. Ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és politikai károkat is okoz.

Nem titok, hogy miért van ez igy. Az egyik legfőbb ok az, hogy kis hangsúlyt helyeznek a termelés minőségére és gyenge a technológiai fegyelem. Sok függ ez esetben maguktól a dolgozó kollektíváktól. Meggyőződésünk, hogy a munkások, kolhoztagok, tudósok, szakemberek, műszaki alkalmazottak és mérnökok, valamint a vezető gazdasági dolgozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hazai termelés elérje a világszínvonalat, vagy azt túlhaladja.

Amikor a minőségről beszélek, határozottan nem azt akarom állítani, hogy a mennyiségi mutatók elvesztették jelentőségüket. Most is több gabonát, zöldséget, húst kell előállítani, több szenet és olajat kell kitermelni, több közszükségleti cikket kell gyártani. Számos ágazatban az árutermelés növelése továbbra is a munkaverseny legfontosabb mutatója. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a végtelenségig nem növelhetjük az energiahordozók és nyersanyagok kitermelését. Meg kell tanulnunk gazdaságosan kihasználni minden tonna fémet, kőolajat és műtrágyát, minden kilowatt energiát és minden köbméter fát. Ezért a versenynek a munka-, anyag- és pénzügyi források megtakarítására és ésszerű kihasználására is törekednie kell. Már szóltam erről a témáról, de tekintettel arra, hogy a jobb irányába csak lassan javul a helyzet, ismét hangsúlyozni szeretném: a takarékosság, a gazdaságosság, a termelési potenciál ésszerű kihasználása - ez a mi legközelebbi tartalékunk és a népgazdaság hatékonysága fokozásának döntő feltétele.

Értékelni kell minden ez irányban tett konkrét lépést és szigorúan kell büntetni a pazarlást. Hiszen megtörténik, hogy a műhelyben vagy az üzem udvarán a takarékosságra és a gazdaságosságra felszólító plakátok függnek, ugyanakkor az üzem területén hever a fémhulladék és az a berendezés, amelyet nem helyeztek időben üzembe. Az egyik oldalon vannak a felhívások és a szavak, a másik oldalon pedig a teljesen más valóság.

ÚJ SZÚ 2

(Folytatás a 3. oldalon) 1985. IX. 23.