Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-01 / 179. szám, csütörtök
A Záróokmány kiállta az idő próbáját ÚJ SZÚ 1985. VIII. 1. (Folytatás az 1. oldalról) Európa, az USA és Kanada külügyminiszterei ismét összegyűltek, a jelenlegi nemzetközi helyzet javítására irányuló törekvések megnyilvánulása. A találkozó megrendezését célzó kezdeményezést kezdettől fogva üdvözöltük és támogattuk. Akkor, a hetvenes évek közepén igényes feladatot tűztünk magunk elé: biztosítani a szilárd, tartós béke feltételeit, létrehozni a politikai kapcsolatok olyan rendszerét, amely az európai nemzetek számára lehetővé tenné az előretekintést, s nem csupán néhány hónapra vagy néhány évre, hanem egy egész történelmi szakaszra. „Az atomkorszak körülményei között - amint az tíz évvel ezelőtt ezen a helyen Gustáv Husák, Csehszlovákia elnöke hangsúlyozta - az államok közötti kölcsönös kapcsolatoknak nincs más ésszerű alternatívája, csak a békés együttélés. Elsősorban ezek a megfontolások vezettek ahhoz, hogy Európában elinduljunk azon az úton, amelyen a következő kérdésekre keressük a választ: miként érvényesíthető és fejleszthető az, ami bennünket összeköt, s nem az, ami bennünket szétválaszt, s hogyan lehetne kizárni a társadalom életéből a háborút.“ Amikor ma megkíséreljük megvonni az elmúlt tíz esztendő mérlegét, elsősorban arra emlékezünk, miből indultunk ki, min alapulnak a helsinki utáni fejlődés prognózisai. A konferencia legfőbb jelentőségét abban láttuk, és továbbra is abban látjuk, hogy a részvevő államok közötti kapcsolatok alapelveit fogalmazta meg a kialakult európai területi és politikai realitások elismerése alapján. A kollektív erőfeszítéseknek köszönhetően kitűztük az európai biztonság megszilárdításának és az enyhülési politika elmélyítésének útjait. Ugyancsak kollektiven fejeztük ki meggyőződésünket, miszerint „az erőpolitika és a hidegháborús politika“ nem vezet eredményre. A különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés kapcsolatok fontos stabilizáló tényezőjeként emeltük ki a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést, amely jelentősége egyre nő. Ugyancsak állást foglaltunk a kulturális értékekkel való lehető legszélesebb kölcsönös inspiráció mellett. Az eszmék és az információk cseréje mellett, amelyek a megértést és az ember sokoldalú fejlődését szolgálják. A személyek széles körű cseréje mellett, amely elősegíti a tárgyszerű, a sokoldalú, hasznos és eredményes együttműködést és a kölcsönös megismerést. A Záróokmány valamennyi egymással szervesen összefüggő részének hatékony, alkotó és átfogó teljesítésében nem csak várakozásaink nyilvánultak meg, hanem az is, hogy készek vagyunk ezek gyakorlati megvalósítására. Mindig Igy jártunk el, s a jövőben is ezt fogjuk tenni. Csehszlovákia kezdettől fogva abból a bevált elvből indult ki, hogy az összeurópai folyamat csak akkor alakulhat pozitívan, ha a Záróokmányt mint egészet valamennyi aláíró állam teljesíteni fogja. Azt vártuk, hogy ez a folyamat széles körű fejlődésnek indul, és új, konstruktív tartalommal gyarapodik. A tények azt mutatják, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia folyamatának megszilárdításához vezető utak keresése során több ország nem egy alkalommal jóindulatot tanúsított. Főleg ami a politikai párbeszéd felvételének és fejlesztésének kulcsfontosságú területét illeti. Kiszélesedett a nemzetközi szerződések hálózata. Bővült a gazdasági együttműködés és az árucsere, a nyugat-európai országok és a KGST európai tagállamai között csaknem megkétszereződött, felélénkültek a kapcsolatok a tudomány, a technika és a környezet- védelem területén. Ugyancsak fejlődés tapasztalható a humanitárius és más területeken. Egyszóval, elmélyült az együttműködés, amely valamennyi részvevő állam érdekeit szolgálja. Nem minden várakozás vált azonban valóra. Nem mindenki tanúsított politikai akaratot. Az enyhülési politika következtében elért számos eredményt megzavarta az enyhülési folyamat tagadására irányuló kísérletek fagyos szele. Ezt támasztják alá a fennálló stratégiai stabilitás megbontására és a katonai erőfölény megszerzésére irányuló törekvések. Erről tanúskodik a lázas fegyverkezés fel- gyorsulása, az új amerikai elsőcsapásmérő nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének folytatása, a teljesen új, magas színvonalú hagyományos fegyverfajták fejlesztése, amelyek megsemmisítő ereje hasonló a tömegpusztító fegyverekéhez, s főleg azok a veszélyes tervek, amelyek az ún. csillagháború folytatására szánt fegyverek új generációjának létrehozására irányulnak. Ugyancsak ezt támasztják alá a revan- sizmust ösztönző, a jaltai és a potsdami konferencia eredményeit kétségbe vonó politikai akciók. Ezt illusztrálják a gazdasági szankciók, bojkottok és kereskedelmi embargók praktikái, azok a kísérletek, amelyek az emberi jogok és szabadságjogok kérdését szuverén államok belügyeibe való beavatkozásra, a konfrontációra irányulnak, ami következményeit tekintve az alapvető emberi jog - a békés élethez való jog - veszélyeztetéséhez vezethet. Mindennek ellenére azonban teljes felelősségtudattal kijelenthetjük, hogy a Záróokmány, mint komoly, sokoldalú szerződés, kiállta az idő próbáját. Természetesen kezdettől fogva, tudtuk, hogy az enyhülési folyamat nem lesz mentes az akadályoktól. A helsinki- konferencia határozatai azonban mély gyökereket eresztettek, s ma is szemmel látható hasznot hoznak. -A maguk módján még a zavaró momentumok is tanulságokkal gazdagítottak minket. Az elmúlt tíz év megerősítette, hogy az európai nemzetek érdeke az enyhülési politika folytatása, a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés fejlesztése. A fennálló bonyolult és gyakran veszélyes nemzetközi helyzet ellenére összeurópai keretekben az elmúlt egy évtized alatt értékes tapasztalatokra tettünk szert az államok különböző területeken folytatott kölcsönös együttműködését illetően. Az enyhülés időszakában létrejött államközi dokumentumok, köztük a Záróokmány, nemcsak hogy nem veszítettek jelentőségükből és időszerűségükből, hanem még ma is a stabilitás tényezői, annak példái, miként lehet alakítani a konstruktív nemzetközi kapcsolatokat, hogyan lehet befolyásolni Európában a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvein alapuló kapcsolatok alakulását. Ezeket a tapasztalatokat az enyhülés ellenfelei sem járatták le, nem szüntették meg. Nem holt, hanem aktív tőkét jelentenek, amelyet a közös ügy érdekében ki lehet és ki kell használni. Nekünk Csehszlovákiában, tekintettel történelmi tapasztalatainkra és földrajzi helyzetünkre Európa szívében, különösen érdekünk, hogy kontinensünkön fejlődjön a békés együttműködés. Minden erőnkből és országunk potenciáljának megfelelő lehetőségeink szerint síkra szállunk, a háborús veszély, mindenekelőtt az atomháborús veszély elhárításáért, a nemzetközi kapcsolatokban olyannyira szükséges pozitív fordulatért, az enyhülési politikához való visszatérésért. A „visszatérés“ kifejezés persze ebben az összefüggésben nem egészen pontos. Ugyanis nem vissza kellene térni, hanem dinamikusan előrelépni, s kihasználni annak a politikának minden tartalékát, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jelentős eszköze, mégpedig a közös cél - a béke biztosítása érdekében. Találkozónknak ezért nemcsak az enyhülés általánosan vett jelképévé kellene válnia, hanem olyan impulzussá, amely az enyhülést erősíti és továbbfejleszti, s haladást eredményez a katonai enyhülés és a leszerelés útján is. Az események alakulása véleményünk szerint alapvetően megváltozhatna, főleg ha a nukleáris és az úrfegyverekról Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon lényeges haladás születne. Nem vitás, hogy a kölcsönös bizalom megerősítésének a kulcsa épp ez a terület. Ugyanolyan világos, hogy a lázas űrfegyverkezés elhárítása és a földön folyó fegyverkezés megszüntetése és korlátozása nem csupán a szovjet-amerikai viszony központi kérdése, hanem fontos feltétele az enyhülési folyamat reneszánszának is. Ezzel összefüggésben nagyra értékeljük a Szovjetunió konstruktív állásfoglalásait és kezdeményező javaslatait, fől§g a legújabb kiemelkedő kezdeményezést, amelyet találkozónk előestéjén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jelentett be. Üdvözöljük és teljes mértékben támogatjuk a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy augusztus 6-ával kezdve egyoldalú moratóriumot rendel el valamennyi atomrobbantásra, s felszólítjuk az Egyesült Államok kormányát és a többi atomhatalmat, adjanak pozitív választ erre a komoly lépésre. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozónak, amelyre novemberben kerül sor, s reményünket fejezzük ki, hogy eredményei hozzájárulnak a feszültség enyhüléséhez, s a leszerelés terén születendő kézzel fogható eredmények eléréséhez szükséges kedvező feltételek kialakításához. A helsinki határozatok és a madridi záródokumentum következetes megvalósítása során aktívan törekszünk arra, hogy az enyhülési politika érvényesüljön a katonai területen is. Erről a stockholmi konferencia tárgyal. A megállapodáshoz itt a katonai-politikai és katonai-technikai jellegű intézkedések szerves összességének kidolgozása és elfogadása vezethet eredményre. Mindez alapvetően megszilárdítaná az európai bizalmat és biztonságot. A nemzetközi légkör javítását elősegítené, ha a konferencia résztvevői, főleg pedig a NATO-államok, előítéletek nélkül megvizsgálnák a Varsói Szerződés országainak javaslatát a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról és a békés kapcsolatok megőrzéséről szóló szerződés megkötésére. A szocialista országokkal közösen olyan kezdeményezéseket tettünk, amelyek épp ebbe az irányba mutatnak. Az ottawai találkozóval összefüggésben szeretnénk ismét hangsúlyozni, hogy az emberi jogok mindig az állampolgári és politikai jogoknak az alapvető gazdasági és szociális jogokkal való konkrét összekapcsolását jelentik. A budapesti kulturális fórumnak a Záróokmány céljaival és szellemével összhangban ösztönöznie kellene a kulturális együttműködés bővítését. A kulturális értékek cseréje mindig kiemelkedő szerepet játszott a nemzetek kölcsönös megismerésében és megértésében. Európa gazdag kulturális örökségéhez azonban úgy kell viszonyulni, hogy általa a népek közeledjenek egymáshoz, s ne álsematikus regionális szempontok szerint skatulyázzák be őket. A helsinki konferencia, a belgrádi és a madridi találkozó során szerzett értékes tapasztalatokat megfelelő módon kamatoztatni kellene a következő bécsi találkozón. Elő kellene segíteniük az európai biztonsági és együttműködési folyamat teljes és dinamikus fejlődését. Szeretném kifejezni reményemet, hogy mostani találkozónk ehhez kedvező légkört teremt. Ezért arra van szükség, hogy valamennyi részt vevő állam a gyakorlatban tanúsítson határozott politikai akaratot a veszélyes feszültség leküzdésére, a Záróokmány következetes megtartására, a széles körű békés együttműködés fejlesztésére, az enyhülés új szintre helyezésére, a nemzetközi biztonság megszilárdítására, az európai és az egyetemes béke erősítésére. Ami bennünket illet, következetesen megerősítjük hűségünket ehhez a politikához. Békekapu a Vörös téren (Kiküldött munkatársunktól) - Dob pereg, gitár szól, ének száll az éjszakában - Moszkva nem tud nyu- góvóra térni. Ilyen még nem volt... Csillagos az ég, kerek a hold, fél hármat mutat a Kreml toronyórája, mégsem alszik a tér. Fény, fény, mindenütt fény. Fiatalok százai a fényben. Fehérek és feketék, mandulaszeműek és száriba öltözöttek. Indiaiak és litvánok, magyarok és arabok, finnek és görögök, belgák és franciák. Kézitáskák és hátizsákok a földön - egy kupacban a világ összes gondja-bánata. Tíz lépéssel távolabb élő békekapu - test test mellett, kezek a magasban. ,,Egy a jelszónk: a béke“ - hirdeti száz torok, s ugyanennyi kéz csattan a combokon. Mintha egy láthatatlan karmester vezényelne valahol... Egyszer csak kézen- fognak. Megszólítanak. A nevemet kérdezik. Meg azt, hogy honnan jöttem, mit dolgozom és hogy élek. Aztán átvisznek a békekapu alatt. Vajon hányadik leszek a sor végén: százegyedik vagy százhuszonötödik? Előbb még távolról néztem a magasba nyúló karokat, most meg én vagyok a kapu a hold alatt. Egy chicagói lány nevet az arcomba: Laura Torgerson. A kezemet fogja, úgy beszél.- így szeretnék élni mindig, mint most. Békében, nyugalomban, megértésben. Negyedéves leszek az egyetemen - szeretném befejezni, aztán jó lenne családot alapítani. Emberhez méltó módon élni. Dolgozni, alkotni. Változtatni azon, ami rossz. Közelebb hozni egymáshoz az embereket. Igen, a közös nyelv, csak a béke nyelve köthet össze bennünket. Huszonkét éves vagyok, amikor megtudtam, hogy Moszkvában lesz a VIT, azt mondtam: bárhogy legyen is, én eljövök. Hát én maradjak otthon, aki orosz nyelvét tanulok az egyetemen? Apám orvos, anyám egy forgalmas képcsarnokban dolgozik, nem mondhatom, hogy szűkölködünk anyagiakban. Tudtam, mindig sejtettem, hogy a hazai lapok elferdítik a tényeket, de hogy ennyire, azt mégsem hittem. Én itt csupa kedves, humánus, béke- szerető emberrel találkoztam, akikkel pillanatok alatt összebarátkoztam. Akikkel szívesen laknék egy házban. De mást mondok: amikor az irodalom szerepéről beszélgettünk, s én megjegyeztem, hogy Puskin és Dosztojevszkij a kedvencem, nem sokan hittek a fülüknek. Még hogy egy amerikai lány orosz klasszikusokat olvas. .. De hát mi ebben a különös? Igen, én imádom az orosz irodalmat: Blokot és Jev- tusenkót is szeretem. Egyszerre olvasom őket angolul és oroszul. Ó, ha majd egyszer én fordítom le néhány versüket.,. Moszkva? Igen, tetszik. Hát nézz csak körül: micsoda tornyok, micsoda kupolák. Lesz mit mesélnem otthon... De nemcsak a szüleimnek - a barátaimnak is. Címeket viszek és képeket, írjanak, ismerkedjenek, nyújtsák ki ók is a kezüket. Próbáljuk meg végre begyógyítani a világ sebeit. Dob pereg, gitár szól, ének száll až éjszakában - Moszkva nem akar nyugovóra térni. Élvezi a béke dalát. SZABÓ G. LÁSZLÓ UGANDA Az új vezetés igyekszik megszerezni szomszédai támogatását (ČSTK) - Tito Okello altábornagy, az Ugandát ideiglenesen irányitó katonai tanács elnöke kedden a szomszédos Tanzániába utazott, hogy megmagyarázza, mi késztette az ugandai hadsereget a szombati államcsínyre, illetve hogy támogatást szerezzen az új rendszernek. Kenya, Uganda déli szomszédja és legnagyobb afrikai kereskedelmi partnere az államcsínnyel kapcsolatban még nem hozta nyilvánosságra hivatalos álláspontját. Kampalai jelentések szerint Tito Okello megszerezte az eddig ellenzéki Demokrata Párt támogatását. A Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NRA) azonban, amely négy éven át harcolt a most megbuktatott Milton Obote rendszere ellen, az új vezetést élesen bíráló nyilatkozatot tett közzé a kenyai fővárosban. Washingtonban hivatalosan közölték, az USA „ideiglenesen“ felfüggeszti Ugandának nyújtott támogatását. A segítség folytatása a helyzet „további alakulásától“ függ - mondotta az illetékes kormányképviselő. Erőfeszítések a közép-amerikai válság békés rendezésére (ČSTK) - Az új perui elnök, Alan Garcia beiktatásán részt vevő számos latin-amerikai államfő, illetve kormányképviselő írta alá az ún. limai nyilatkozatot, amely a közép-amerikai válság békés eszközökkel történő megoldását sürgeti. A dokumentum támogatja a Contadora-csoport erőfeszítéseit, továbbá elítéli a fejlett tőkés országok gazdaságpolitikáját, mindenekelőtt a protekcionizmust, xxx Daniel Ortega nicaraguai elnök televíziós beszédében hangsúAmerikai katonai segélyek (ČSTK) - Az amerikai szenátus törvényt hagyott jóvá, amely szerint az USA az 1986-os költségvetési évben 12,7 milliárd dollárt fordít külföldi katonai segélyekre. A szenátus állást foglalt az Izraelnek és Egyiptomnak nyújtott újabb széles körű támogatás mellett. Az USA mintegy 5 millió dollárt szán a polpotista bandáknak és más kambodzsai kormányellenes szervezeteknek, s 27 millió dollárt a nicaraguai ellenforradalmároknak. A külföldi katonai segélyek kérdéséről tegnap este a képviselóház is tárgyalt. lyozta, az USA testvérháborúba akarja taszítani a közép-amerikai országokat. Washington nyomást gyakorol térségbeli szövetségeseire, szakítsák meg tárgyalásaikat Nicaraguával és csatlakozzanak a sandinista rendszer elleni agresszióhoz. Ortega elmondta, Costa Rica-i reakciós erők követelik a kormánytól, mielőbb szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Managu- ával. Costa Ricában külföldi katonai segítség kérését is fontolgatják, állítólag a Nicaraguával szembeni védelemre. Mindez ugyancsak azt mutatja, hogy az USA katonai konfliktust akar kiprovokálni a térségben - mutatott rá Ortega. A Pentagon költségvetése (ČSTK) - Az amerikai szenátus szerdán vita nélkül jóváhagyta a javasló bizottság indítványát, amely szerint a Pentagon kiadásai a következő költségvetési évben meghaladnák a rekordmagasságú 302,5 milliárd dollárt. A javaslat magában foglalja a hadügyminisztérium által az új elsöcsapásmé- ■ ró hadászati fegyverek gyártására, vegyi fegyverek előállítására, illetve a „csillagháborús" terveket szolgáló fegyverrendszerek kifejlesztésére kért összegeket.
