Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-03 / 181. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagOvilagban Július 27-töl augusztus 2-ig Szombat: Moszkvában megnyílt a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó • Ugandában a hadsereg államcsínyt hajtott végre Milton Obote elnök ellen Vasárnap: Alan Garcia, Peru új elnöke letette az esküt, és elfoglalta hivatalát • A jordániai király elsőként jelentette be, hogy részt vesz a marokkói kezdeményezésre tartandó arab csúcsértekezleten Hétfő: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára bejelentette, augusztus 6-tól a Szovjetunió moratóriumot rendel el a kísérleti atomrobbantásokra Kedd: Helsinkiben megnyílt 35 ország külügyminiszterének jubileumi találkozója • A JKSZ KB úgy határozott, hogy 1986 júniusában tartják meg a párt XIII. kongresszusát • Fidel Castro kubai államfő kezdeményezésére Havannában megkezdődött a latinamerikai adósságértekezlet Szerda: Helsinkiben találkozott a szovjet és az amerikai külügyminiszter • Az EGK közölte, kész a KGST- vel való együttműködésre Csütörtök: Befejeződött a helsinki külügyminiszteri találkozó • Sajtóértekezletet tartottak Moszkvában az új békekezdeményezésről Péntek: Hirosimában 27 ország békevédőínek és 12 nemzetközi szervezet képviselőinek részvételével konferencia kezdődött az atomfegyverek betiltásáról Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere július 31 -én Helsinkiben az Egyesült Államok nagykövetségén 3 órán át tárgyalt George Shultz amerikai külügyminiszterrel. (Telefoto - ČSTK) Pozitív szellemben A helsinki Finlandia-palota előtt tegnap bevonták az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmányát 10 évvel ezelőtt aláírt 35 ország zászlaját, melyek külügyminiszterei a héten három napon át tanácskoztak ismét a történelmi esemény színhelyén. Ezzel az ünnepi aktussal zárult a gyakorlatilag még az előző napon befejeződött tanácskozás, melynek lefolyása bizonyította, hogy Helsinki szelleme él, mély gyökereket eresztett Európában, és a 35 ország - igaz, más-más mértékben - kész az enyhülési folyamat folytatására. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Helsinkiből való elutazása előtt újságírók előtt megelégedéssel nyilatkozott a találkozóról. Ennek során - mint mondotta - kitűnt, hogy a résztvevők döntő többsége nagyra értékeli a 10 évvel korábban aláirt történelmi dokumentumot. Egyetértettek abban, hogy a helsinki konferenciával kezdődött folyamatot pozitív szellemben kell folytatni. Ebben az értelemben a mostani találkozó előrelépést jelentett. A szovjet külügyminiszter nagyon hasznosaknak minősítette találkozóit kollégáival és rámutatott, ezeken a megbeszéléseken kifejezésre juttatták nyugtalanságukat a fennálló feszült helyzet miatt, és kifejezték elhatározásukat, hogy a leszerelés irányában fognak tevékenykedni. A Moszkvában csütörtökön megtartott sajtóértekezleten- amelyet elsősorban az új szovjet moratóriumjavaslatnak szenteltek- szintén értékelték a helsinki külügyminiszteri találkozót, elsősorban a két nagyhatalom külügyminiszterének megbeszéléseit. Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese közölte, hogy a megbeszélést mindkét fél egyaránt hasznosnak, nyíltnak és fontosnak minősítette. Egyébként a Sevardnadze-Shultz találkozón is szóba került a Mihail Gorbacsov által előterjesztett moratóriumjavaslat, amely jelentős visszhangot váltott ki világszerte. Politikusoknak és a közvéleménynek azok a körei, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárítására, a lázas fegyverkezés korlátozására és beszüntetésére törekednek, a szovjet kezdeményezésben reális lehetőséget látnak arra, hogy mielőbb megállapodás szülessék a nukleáris kísérletek minden fajtájának betiltásáról, ami lényegében a nukleáris leszerelés előmozdítását szolgálná. Az amerikai fél nem reagált pozitívan a szovjet kezdeményezésre, bár hivatalos válasz még nem érkezett Washingtonból. Az amerikai közéleti személyiségek reagálásából azonban arra lehet következtetni, hogy mindenképpen biztosítani akarják az Egyesült Államok számára a nukleáris fegyverek tökéletesítésének lehetőségét, s ezáltal a lázas atomfegyverkezés folytatását. Ezért állítják például, hogy a szovjet moratóriumjavaslat elfogadásával a Szovjetunió megszilárdítaná egyoldalú katonai fölényét. Ezen kivül az amerikai kormány képviselői főleg azzal indokolták negatív álláspontjukat, hogy nincs lehetőség az összes kísérleti atomrobbantás moratóriuma teljesítésének ellenőrzésére. Az erre vonatkozó kérdésre adott válaszában Georgij Kornyijenko hangsúlyozta, hogy az ellenőrzésre vonatkozó érveket Washington ezúttal is arra akarja felhasználni, hogy kitérjen a javaslat megvalósítása elől. Reagan elnöknek azzal a javaslatával összefüggésben, hogy a Szovjetunió képviselői vegyenek részt az egyik amerikai nukleáris fegyver- kísérleten, kijelentette, véleménye szerint ezt a javaslatot Washingtonban sem gondolták komolyan. A nukleáris robbantásokat be kell szüntetni, nem pedig megfigyelőket hívni meg, mintegy azok szentesítésére. Sokkal fontosabb kérdésről van szó, mintsem megengedhető lenne azt ilyen propagandacélokra kihasználni. A sajtóértekezleten végezetül hangsúlyozták, hogy minden feltétel megvan a szovjet javaslat megvalósítására. A fő, hogy az Egyesült Államok pozitívan válaszoljon a kezdeményezésre. Ez reális lépést jelentene a nemzetközi feszültség enyhítésének útján, megfelelne Helsinki szellemének. Viták az arab csúcsról Egy hete, hogy II. Hasszán marokkói király javasolta, augusztus 7-tól országában tartsanak arab csúcsértekezletet az Arab Államok Ligáján belüli viták és ellentétek rendezéséről, a tovább éleződő közel-keleti helyzetről. A javaslatra elsőként Husszein jordániai király reagált: bejelentette, személyesen vezeti a jordániai küldöttséget a csúcstalálkozón. A hét folyamán még az iraki elnök, Szaúd- Arábia, Kuvait, a Jemeni Arab Köztársaság és a PFSZ közölte részvételi készségét. Ezzel szemben Szíria, Libanon és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság határozottan elutasította a részvételt, s felettébb valószínűtlen az algériai és a líbiai államfő megjelenése is. A csúcsértekezlet összehívását elutasító, illetve fenntartásokkal fogadó országok vezetői úgy vélik, hogy az arab államok között fennálló problémák kielégítő megoldása egy ilyen, szinte minden előkészítés nélkül összehívott csúcsértekezleten elképzelhetetlen. Az egyes országok közti ellenségeskedés, a PFSZ-en belüli ellentétek, az arab államok eltérő viszonya a PFSZ-hez és annak egyes tag- szervezeteihez, a libanoni belpolitikai helyzet megoldása, valamint az egyes libanoni politikai és vallási csoportokkal kapcsolatos álláspontok különbözősége inkább miniszteri szintű egyeztető tárgyalásokon, kétoldalú vagy más szű- kebb körű megbeszéléseken kellene, hogy előbb napirendre kerüljön. Miután ezek a tárgyalások pozitív eredménnyel végződnének, akkor válna reálissá a csúcsértekezlet összehívása, melynek - az arabközi ügyekben létrejött megegyezésre támaszkodva - fő feladata a közös arab stratégia kidolgozása lenne a közös ellenség, az izraeli cionizmus és az amerikai imperializmus veszélyes akcióival szemben. Ez utóbbi vélemény helyességét igazolja az a tény is, hogy már csak napok vannak hátra a csúcs- értekezlet kitűzött dátumáig, s még mindig nem világos, kik és miről fognak tanácskozni. GÖRFÖL ZSUZSA A Dél-afrikai Köztársaságban a rendkívüli állapot elrendelése után sem szűntek meg a polgárháborús méreteket öltő faji zavargások. A felvételen katonai járőr a Johannesburg melletti Soweto, a legnagyobb néger gettó utcáin. (Telefoto - ČSTK) Az „aki, amely, ami“ használata Először is hárítsuk el azt a balhitet, hogy a ki, mely, mi, azonkívül a vonatkozó határozószók a- nélküli alakja, a hol, mikor, milyen stb. csakis kérdő értelmű lehet, vonatkozó nem. Hisz a régi magyar nyelvben eleinte nem volt ott az a mutató névmási elem. Ma is így szólnak közmondásaink: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát“, nem pedig „Aki amint veti ágyát...“ Annyi igaz, hogy vonatkozó jelentésben ma már gyakrabban fordul elő a hosszabb, az összetett változat: az aki, amely, ami, amilyen, ahol stb., mint az egyszerű. Az is igaz, hogy kérdésre csak a rövid változat alkalmas: ki, mely, mi, milyen, mikor, hol stb. De lássuk, mikor melyiket használhatjuk. Az aki mai irodalmi és köznyelvünkben csak személyre vonatkozhat: ,,ltt volt az a gyerek, aki olyan tehetségesen hegedül“; ,,Sok emberrel találkoztam már, aki (kerüljük ilyenkor a többest: akik!) szintén ezt vallotta“. A társaság, a vállalat, az egyesület stb. személyekből áll ugyan, de az ilyen gyűjtőfogalom mégsem személy, legföljebb jogi személy; ilyen főnevekre nem szabad alkalmaznunk az aki névmást. Helytelen tehát az efféle: ,,Az a társaság, akihez tartozott; „Az a vállalat, aki fölvette“; ,,Az az egyesület, akinek tagja volt“. Itt mind a háromszor amely vagy mely való az aki helyére: ,,Az a társaság, amelyhez vagy melyhez tartozott“; „Az a vállalat, amely vagy mely fölvette“; ,,Az az egyesület, amelynek vagy melynek tagja volt“. Régiesség vagy nyelvjárásiasság, ha valaki így beszél: „Mérgében agyonrúgta azt a kutyát, aki megharapta“; „Abból az eperből egyél, aki édesebb!“ Mai köznyelvünkön: „Mérgében agyonrúgta azt a kutyát, amely vagy amelyik megharapta“; „Abból az eperből egyél, amelyik édesebb!“ (Ezt éppen rövidebben is ki lehet fejezni: „Az édesebb eperből egyél!“) Az amely vagy mely mindig csak megnevezett dologra vonatkozhat: „Az a könyv, amely...“] „Az a bot, amely...“; „Az az ötlet, amely..." Ha nincs megnevezve az a dolog (az a nem személy) akkor az ami kell az amely helyett: „Megkaptam, amit küldtél“; „Mindent elkövetett, ami lehetséges volt“; „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra“; „Csak az a jó neki, ami drága“. Helytelen volna ez: „Mindent elkövetett, amely lehetséges volt“. Elsősorban tehát akkor helyes az ami használata, hogyha nincs külön főnévvel megnevezve az a dolog, amelyre mellék- mondatunkat vonatkoztatjuk. De régen is, ma is voltak, vannak olyan nyelvészek, akik nemcsak ilyenkor helyeslik az ami használatát, hanem olyankor is, amidőn az egész mondat tartalmára vonatkozik. Hyenfélére gondolok: „Elhagyták barátai, ami nagyon megviselte“. Bármennyire elterjedt is, éreznünk kell idegenszerűségét. Kezdettől fogva így tartja helyesnek nyelvészeink többsége az előbb idézett mondatot: „Elhagyták barátai, s ez nagyon megviselte“. Aki sokat hallja, olvassa a rosszat, s magyar nyelvérzéke nem eléggé tudatos, az könnyen úgy hiheti, hogy a mondatra vonatkoztatott ami használata ellen sem lehet semmi kifogásunk, hiszen különleges stílusértéke van. Valóban különleges ez a stílusérték: az idegenszerűségé, s az ilyesmi „csábos“, mert a szokásostól eltérő hangulatával, másnevű árnyalatával „kelleti magát“. Ha valaki ilyenként kedveli, hát használja. Aki nagyon megszokta a mondathoz viszonyított ami-1, az esetleg úgy érzi, hogy az ami-vei szorosabb egységbe kapcsolódik a mondat, a másik, az eredeti magyar szerkesztésmóddal pedig egy kicsit meglazul, sót „széttörik“ az összetartozó tagmondatok egysége. Nézzük csak, látunk-e ilyen szerkezeti lazulást néhány efféle jó magyar mondatban: „Anyja babusgatta, apja korholta, s ezzel csak vérszemet kapott“; „Visszaesett régi rossz szokásába, s ezt nem bocsátották meg neki“; „Tiltották tőle, ez pedig csak olaj volt a tűzre.“ Ha újra ezt a jó magyar szerkesztésmódot szokjuk meg, akkor nem érzünk benne „lazaságot“. Nemcsak a népies stílusban, hanem a mindennapi társalgás nyelvében is sűrűn előfordul az ami megnevezett dologra vonatkoztatva. A választékosabb stílusból kirí, de a közvetlenebb stílusban helyénvaló. Ott nem szabad hibáztatni az effajta mondatot: „Add elő a ceruzát, amit eldugtál!“; „Azt a könyvet kérem, ami legfölül van“. A sajtó nyelvében számtalanszor elénk kerül egy különös mondatfajta: „A villamos elgázolta X. Y.-t, akit kórházba szállítottak.“ Ez azt jelenti magyarul, hogy azt az X. Y.-t gázolta el a villamos, akit (előzőleg) kórházba szállítottak! Holott ezt akarta mondani fogalmazója: „A villamos elgázolta X. Y.-t; a sérültet (a szerencsétlenül jártat stb.) kórházba szállították.“ Másik ilyenféle elhibázott mondat: „Kicsavarta kezéből a pisztolyt, amelyet beszolgáltatott a rendőrségnek.“ Eszerint azt a pisztolyt csavarta ki az illetőnek a kezéből, amelyet (előbb) beszolgáltatott a rendőrségnek. Helyesen persze: „Kicsavarta kezéből a pisztolyt, s beszolgáltatta a rendőrségnek.“ Még egy ilyen furcsa mondat: „A mélységbe bámult, ahova leszédült.“ Helyes magyar nyelvre fordítva: ,,A mélységbe bámult, s leszédült belé“; hiszen nem abba a mélységbe bámult, amelybe már (azelőtt) leszédült. Az imént hibáztatott mondatok nemcsak logikátlanok, hanem idegenszerűek is, természetesen főképp német mondatok utánzatai. Az az érdekes, hogy maguk a német stiliszták is helytelenítik ezt a fajta vonatkozó mellékmondatot. Bizonyára az az oka a különös mondatszerkesztésnek, hogy néha talán gondolkodni kell a helyes szó, kifejezés megtalálásán (lásd például föntebbi javításunkban a sérült, a szerencsétlenül járt példáját); egyszerűbb, ha gépiesen előrántunk helyette egy vonatkozó névmást, vonatkozó határozószót. Példáinkból mindjárt levonhatjuk a tanulságot: csak akkor helyes a vonatkozó névmásnak meg a vonatkozó határozószónak a használata, ha ott van a fömondatban vagy beleillik valamilyen rámutatószó (az, olyan stb.). Idézett téves példáinkba nem illik bele helyes értelem szerint. Nem hallgathatom el, hogy egyre szaporodnak nemcsak az élőbeszédben, hanem nyomtatott szövegekben is a helytelenül egyeztetett vonatkozó névmások. íme: „Azok a próbálkozások, amit tapasztalunk...“; „A büntetések, amellyel sújtották...“ Helyesen: „Azok a próbálkozások, amelyeket (vagy hétköznapibban: amiket)..:1] „Azok a büntetések, melyekkel...“. Figyeljünk mindarra, amit (nem pedig: amiket) elmondtunk! [Rövidített szöveg] FERENCZY GÉZA ÚJ SZŐ 4 1985. VIII. 3.
