Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám, szombat

A kelméket filmnyomással színezik Mi fékezi a fejlődést? Tervteljesítési akadályok a Liptovský Mikuláš-i textilgyárban Számomra kibírhatatlan az itte­ni zaj, a saját hangomat sem hal­lom. A dolgozó nőknek viszont „énekelnek“ a gépek, s még a legnagyobb zakatolásban is észreveszik, ha valamelyik szövő­gépnek gyanús a hangja. A szom­szédban már valamivel kelleme­sebb, ott a cérnát tekerik a csigák­ra. Zavarni egyik asszonyt sem lehet, mert teljesítménybérben dolgoznak, s a normák bizony pil­lanatnyi pihenőt sem engedélyez­nek. A festőműhelyben a legkelle­mesebb, még akkor is, ha szá­momra barátságtalan, plafonig érő gépek ágaskodnak látszólag ren­dezetlen sorokban. Torkukból kilo­méternyi kelmék rohannak egy sö­tét kamrába, hogy onnan színe­sen, megszépülve kerüljenek is­mét elő. Liptovský Mikulášban a Május 1 Textilgyár helyi üzemében já­runk. Itt selymeket, bélésanyago­kat, kötszövött textíliákat és más női ruhaanyagokat készítenek. Sta­rá Lubovňában, a másik üzemben kötszövött és pamutanyagok, kü­lönböző bútorhuzatok készülnek, a kötött anyagok egy részéből pe­dig női ruhákat, kosztümöket, szoknyákat varrnak. A gyár eredményeit a minőségi­rányítási osztályon boncolgatjuk.- ,,A könnyűiparban minden erőt a minőség javítására, a ter­mékek műszaki színvonalának emelésére, a választék gyorsabb ütemű innovációjára és a kereske­delem kínálatának gazdagítására kell összpontosítani." E jelszó je­gyében dolgozik vállalatuk. Vajon, az első félévben mennyire tettek eleget ezeknek a követelmé­nyeknek?- Még csak az első öt hónap eredményeit elemeztük, s ennek alapján sajnos, nem dicsekedhe­tünk - mondja Jaroslav Papšo mérnök, a minóségirányitási osz­tály dolgozója. - Igaz, a minőséget valamelyest javítottuk, nem emel­tük viszont a termékek műszaki színvonalát, nem került sor figye­lemreméltó innovációra és nem gazdagítottuk a piaci kínálatot sem. Állóeszközeink hatékonysá­ga sem növekedett az elvárások szerint és nem teljesítettük export­kötelezettségünket a szocialista országokkal szemben. Igy nem ér­tük el a tervezett nyereséget, késztermékekből túlléptük a meg­engedett raktárkészletet és nem tartottuk meg a készletek forgási sebességét. Az előirt nyolc muta­tóból csak hármat teljesített a vál­lalatunk.- Mivel indokolható ez a sok ,,nem“?- A szocialista országokba ter­szerzódést és ugyancsak problé­mák voltak a termékek minőségé­vel. Az előirt normánál nagyobb raktárkészlet az eladásra váró ter­mékekből a készletek forgási ide­jének csökkenését vonta maga után.- Vagyis minden mindennel összefügg. Paradoxonnak tűnik viszont, hogy míg a raktárkészlet a késztermékekből túl nagy volt, a kereskedelemnek nem tudtak szállítani.- Ez elenyésző részben a ke­vésbé jó minőség számlájára irha­tó. A nyomós ok viszont az volt, hogy nem tudtuk komplettizálni a szállítmányokat. Valamelyik üzemben - alapanyaghiány követ­keztében - mindig késtek a terme­léssel, igy a vállalat nem tudott megfelelni a gazdasági szerző­désben foglaltaknak.- A felsorolásból nem hagyha­tunk ki még egy fontos tényt- egészíti ki Ján Bláha, a minóség­irányitási osztály vezetője. - Az a választék, amit mi gyártunk és kínálunk, még ha éppen jó minő­ségű is, nem kell a kereskede­lemnek. A piac már túl van telítve anyagainkkal. Új, jobb textíliák kellenének. A fogyasztó mást vár- s mi ezzel teljesen egyetértünk. Csakhogy gúzsba vagyunk kötve, mert nincs alapanyagunk, hiá­nyoznak az új fajta fonalak. Inno- váljunk! Ez lenne a megoldás. De ahhoz új, jobb, a mai fogyasztó követelményeinek megfelelő alap­anyagok kellenek. Ez viszont a vegyiparon múlik. A mi esetünk­ben nem fokozatos, hanem ug­Két művelődési tábor A textíliát szárítás után űtókezelik, hogy a színek tartósak legyenek vezett szállítást 88 százalékra tel­jesítettük. A lemaradást elsősor­ban az okozta, hogy a poliészter és a pongyolák varrásához szük­séges anyagok nem voltak meg­felelő minőségűek. A 02-es számú üzem késett a bútorhuzatok szállí­tásával, s ugyancsak itt nem ké­szültek el a színes ruhaanyagok, mert szublisztatikus nyomásukhoz nem kaptunk papírt. Az állóeszkö­zök hatékonyságának növelésé­ben sem értünk el jó eredménye­ket, mert nagyobb összegű kötbért kellett fizetni - a már említett ke­vésbé jó minőségért és a szállítási határidő meg nem tartásáért. A kötbér, természetesen, a nyere­séget is csökkentette. A hazai pi­accal szemben is van kiegyenlítet­len számlánk. A 01 -es számú üzem nem teljesítette a gazdasági Az utolsó művelet az ellenőrzés (Miloš Brtáň felvételei) rásszerű fejlődésre lenne szük­ség, amiben csak a vegyipar se­gíthet. A gyártmányfejlesztésre nagy súlyt fektetünk, de hát újsze­rű alapanyagok nélkül forradalmi változást nem hozhatunk.- A másik fájó pontunk - mond­ja befejezésül hogy az alap­anyagok és a késztermékek nor­mái nincsenek összhangban. Míg az előbbieknek egy 1965-ben fel­állított normának kell megfelelni­ük, a késztermékekre vonatkozó előírásokat 1977-ben pontosítot­ták. Gondolja, hogy a tizenkét év alatt és azóta az alapanyagokkal szemben semmit sem változtak a követelmények? De térjünk még vissza a kereskedelemhez. A la­kás- és öltözködéskultúrával fog­lalkozó intézet által meghatározott irányvonal szerint 28 új, az első minőségi osztályba sorolt termé­ket kínáltunk fel a kereskedelem­nek. Ebből csak 14-et rendelt meg. Azt hiszem, jogosan tesszük fel a kérdést, hogy vajon kinek az ízléséhez, kívánságához igazítsuk a gyártási programot? Nyolc előírt mutatóból hármat teljesíteni - a 7. ötéves tervidő­szak befejezése előtt hat hónap­pal nem éppen bíztató. Kétségte­len, a fogyatékosságok tetemes része a vállalaton belüli kiaknázat­lan tartalékok következménye. Vi­szont az sem vitatható, hogy a vegyipar is ludas abban, hogy néhány textilgyár nem kívánatos helyzetbe került. Sőt a normák, a kereslet-kínálat, illetve a válasz­ték meghatározásában illetékesek sem vonhatják ki magukat a fele­lősség alól. Nekik is többet kell tenniük a textilgyárak gondjainak megoldásáért. KOVÁCS EDIT Minden valószínűség szerint végre megérkezett az igazi nyár. Nem vélet­len tehát, hogy sokan vannak olyanok, akik a kellemes pihenést összekötik a hasznos művelődéssel. Az ó szá­mukra rendezi meg idén is művelődési táborát a Csemadok kassai (Košice) járási bizottsága Somodiban (Drieno- vec), a fürdőben. A találkozó július 14- én kezdődik, majd egy héten át felnőt­teknek és gyermekeknek is számos érdekes, értékes műsort, előadást, já­tékos vetélkedőt, kirándulást szervez­nek. Feltétlenül említést érdemel, hogy a táborozás részvevői megemlékeznek felszabadulásunk 40. évfordulójáról, ellátogatnak a stószi (štós) Fábry-ház- ba, megismerkednek a korszerű szá­mítástechnikával, sportolhatnak és né­pi táncot tanulhatnak. A somodi találkozó még véget sem ér, jövő héten pénteken (július 19-én) a Nagykapos (Veľké Kapušany)-Ki- rályhelmec (Kráľ. Chlmec) közötti or- szágúttól 1,5 km-re a csicseri (Čičarov- ce) Latorca-parton nyitják meg a Cse­madok tőketerebesi (Trebišov) járási bizottságának három napig tartó mű­velődési táborát. A néprajzi előadáso­kon kivül a táborlakók beszélgethet­nek a felszabadító harcok résztvevői­vel, megismerhetik a világifjúsági talál­kozók történetét. Kétségtelenül sok ér­deklődőt vonz majd a hagyományos halászati bemutató. (d-n) APRÓHIRDETÉS ÁLLÁS ■ A Nyugat-szlovákiai Kő- és Ka­vicsbányák bratislavai üzeme somorjai (Šamorin) részlegére felvesz:- gépkezelőket L-34 típusú rakodó­gépre (gépkezelői igazolvány szük­séges),-üzemi villanyszerelőket (az 51/1978 sz. rendeletben előirt vizsga letétele után),- előkészítő munkásokat,- üzemi lakatosokat (szakképzetteket), - vizsgázott kotrógépkezelóket DH- 103 típusú gépre. Az érdeklődők írásban vagy személye­sen jelentkezhetnek a vállalat sze­mélyzeti osztályán. Západoslovenské kameňolomy a štrkopiesky, n. p., Závod Bratislava, Zlaté piesky 16. Telefon: 631-12, 653-98, 654-23. Toborzási terület: Dunaszerdahely (Dunajská Streda). ÚF-98 ■ A Bratislavai Mezőgazdasági Épí­tőipari Vállalat 01 -es üzeme azonnali vagy megegyezés szerinti be­lépéssel bratislavai építkezésekre felvesz:- kőművest,- ácsot,- építőipari gépekhez - földkotrógép, földgyalu, árokásó- és rakodógép, autóbagger, autódaru-gépészeket. A dolgozókat szükség esetén beta­nítjuk és gépészeti képzettséget szerezhetnek. Az ötéves munkaszerződéssel fel­vett dolgozóknak 7000 korona toborzá­si jutalékot fizetünk. Ebből munkába lépéskor a dolgozó 750 koronát, fél év elteltével 750 koronát, egy év után 1000 koronát, két év elteltével 2000 koronát és három év múlva 2500 koro­nát kap. Az érdeklődők személyesen jelent­kezhetnek az üzem személyzeti osztá­lyán (Bratislava, Vajnorská 137), vagy telefonon kérhetnek felvilágosítást. Te­lefonszám: 626 41, 28-as mellék. Toborzási terület: a Bratislava-vidé- ki, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és galántai járás. Továbbá felveszünk:- tehergépkocsi-vezetőket. ÚF-91 ■ A Somorjai (šamorin) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igaz­gatósága 1985. szeptember 1-i belé­péssel felvesz:- mezőgazdasági gépészt vagy gé­pészmérnököt gépészeti szaktár­gyak tanítására- testnevelés szakost az iskolán kívüli nevelés szakaszára- szakoktatót mezőgazdasági közép­iskolai végzettséggel. Érdeklődni az iskola igazgatóságán lehet Írásban vagy személyesen a kö­vetkező címen: Riaditeľstvo SOUP, Záhradnícka 2. 931 01 Šamorin. ÚF-93 KÖSZÖNTŐ ■ Július 16-án ünnepli 60. születés­napját a drága férj, apa, nagyapa és após, Stranyák Jenő Nagykéren (Milanovce), akinek sok örömet, egészséget és hosszú, boldog életet kíván felesége, három fia, három menye és hat unokája, akik sokszor csókolják a drága nagyapát. Ú-2023 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, a falu lakosságának, ismerő­söknek, akik 1985. április 25-én elkí­sérték utolsó útjára a balázsfai (Bla- žov) temetőbe a drága jó férjet, édes­apát, apóst és nagyapát, Szöcs Lajost, akit a halál 69 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok ko­szorút, virágot és a szép búcsúztatót, amelyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1886 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, barátnak, a helyi efsz vezetőségének, a volt munkatársaknak, ismerősöknek, a falu lakosságának és mindazoknak, akik 1985. május 28-án elkísérték utolsó útjára a leleszi (Leles) temetőbe drága halottunkat, Palágyi Miklóst, akit váratlanul, 57 éves korában raga­dott ki szerettei köréből a halál. Kö­szönjük, hogy virágaikkal, koszorúikkal igekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat, örökké gyászoló felesége, gyer­mekei, unokái, testvére és az egész rokonság Ú-1882 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszéd­nak, ismerősnek, aki 1985. IV. 11-én elkísérte utolsó útjára a Nové Zámky-i temetőbe a drága édesanyát, nagyma­mát, dédmamát, özv. Balázs Ferencné Rozsnyo Juliannát, akit a halál hosszú betegség után 80 éves korában ragadott ki szerettei kö­réből. Köszönet a sok szép virágért, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Emlékét őrző lánya, Juliska, uno­kája feleségével és két gyermeké­vel, Martinka és Babika, akik min­dig szeretettel emlékeznek a drága nagymamára Ú-1887 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel emlékezünk a szerető férjre és édesapára, id. Hajtman Józsefre (Izsa - lža), akinek szíve hosszú, súlyos betegség után 1984. VII. 14-én 64 éves korában megszűnt dobogni. Akik ismerték, sze­rették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Emlékét szeretettel őrzi családja Ú-1786 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megma­rad. Soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen, szerető férjre és édesapára, Koczka Lászlóra, aki 1984. július 13-án, 43 éves korában váratlanul távozott szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot e szo­morú első évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké őrző felesége és gyermekei Ú-1880 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halot­tunkra, Szuha Rozáliára (Felbár - Horný Bar), aki 1984. július 15-én 72 éves korában távozott örökre szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot ezen a szá­munkra oly fájdalmas, első évfordulón. Szeretetét és emlékét örökké őrző lánya, veje, unokái, unokavejei és 3 kis dédunokája Ú-1894 ■ Életünk legfájdalmasabb napja ma­rad 1984. július 9-e. Ezen a napon dobbant utolsót szive a drága férjnek, édesapának, Hrdlovics Sándornak (Dunajská Streda). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké gyászoló felesége, Erzsébet és családja Ú-1901 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férj­re, édesapára, nagyapára, Marek Antalra (Ipolyság - Šahy), akinek 1984. július 13-án 77 éves ko­rában dobbant utolsót szerető szíve. Akik ismerték, tisztelték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot e szo­morú, első évfordulón. gyászoló felesége, fia, menye, és leánya családjukkal. Ú-2001 ÚJ SZÓ 6 1985. VII. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom