Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám, szerda

Minősége: különleges Ha kifogástalannak tekinthető a bontott és csomagolt csirke, vagy kacsa, akkor a minősége: első osztályú. Ha azonban a hús rendkívül jó minőségű és a cso­magolás is, akkor a minősége: különleges. Ilyen minőségű bon­tott csirkét és kacsát egyre gyak­rabban, s egyre nagyobb mennyi­ségben találok hűtőjében a hús­boltnak, ahol a hétvégeken bevá­sárolok. Ilyenkor persze azt is megnézem, hogy a kiválasztott, különleges minősítésű csirkét, ka­csát honnan küldték a húsboltba. Általában mindig ugyanaz a cím: a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldol­gozó nemzeti vállalat dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) üzeme. Nem volt tehát számomra rend­kívüli feladat rátalálni az üzemre, ahol példásan eleget tesznek a minőségi követelményeknek. Ott pedig a tájékozódást ezzel a kér­déssel kezdem:- Tesznek ezért valamit a fiata­lok is?- Nálunk a minőség mindenki ügye - hangzik a válasz - a válo­gatás, a minősítés viszont első­sorban a fiatalok dolga. S ezt Németh Lajos mérnök, az igazgató, Wimmer József, a SZISZ 66 tagú üzemi szerveze­tének elnöke mondja. Okkal per­sze, mert a csomagolóban dolgo­zó 10 tagú szocialista munkabri­gád ifjúsági munkakollektiva, s ők nemcsak csomagolják, hanem Lerövidítik a szállítási határidőt (ČSTK) - Az év első hat hónap­ja alatt az érsekújvári (Nové Zámky) Sigma vállalat dolgozói a Szovjetunió számára 504 SPS 70/80 és SPS 100/100 típu­sú szivattyúállomást szállítottak. A vállalat gyártási és exportfela­datainak teljesítését elősegíti a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalási mozga­lom. Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása és a szovjet nép fasizmus feletti győ­zelme 40. évfordulójának tisztele­tére a Sigma és a moszkvai Trak- toexport dolgozói internacionális szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy a Szovjetunióba irá­nyuló idei export feladatait már 1985. november 30-ig teljesítik. osztályozzák, minősítik is a sza­lagról hozzájuk kerülő árut.- A lányok és a fiatalasszonyok munkabrigádja ez - tájékoztat Ta­kács Mária mester, a csomagoló vezetője. - Kedvelem őket, mert kellő szigorral végzik a válogatást, a munkában pedig ügyesek, fürgék. A brigádvezető, Erős Zsuzsa, aki tisztségét, mint ifjú kommunis­ta pártmegbízatásként látja el, igy magyarázza:- Valójában az üzembe érkező, úgynevezett élő áru milyensége a döntő. Bizony, megemlegetjük, dicsérjük azt a gazdaságot, azt a földműves-szövetkezetet, ame­lyik minőségi baromfit küld, mert attól függ a mi válogatásunk, mi­nősítésünk eredménye. Munkatársa, a Vásárútról (Trhové Mýto) bejáró Márton Zsu­zsa hozzáfűzi:- Most is például külföldi szállí­tásra, exportra csomagolunk, hát nem lehetünk elnézők. Amikor pe­dig hazai szállításra csomagolunk, akkor is ez a mérce, mert nem lenne becsületes másként a mun­kánk. A papírdobozok rendezésével foglalkozó Androvics Margit azon nyomban meg is jegyzi:- Azért akad ám olyan munka­nap is, hogy egy dobozzal se kerül ki innen különleges minőségű áru. Az átlagos, havonkénti ered­mény egyébként azt bizonyítja, hogy a szalagról hozzájuk kerülő árunak csak néhány százaléka harmadosztályú, 10-12 százaléka másodosztályú, a többi első osz­tályú. Átlagosan számítva az első osztályú áru mintegy 25-30 szá­zaléka különleges minősítésű.- Hangsúlyozni kívánom - mondja a brigádvezető - a kü­lönleges minősítésű áru részará­nya állandóan változó, mert több szempontot is figyelembe ve­szünk, nemcsak a hús, a tisztítás minőségét. A közelben, a csomagoló aszta­lának túlsó felén, a feldolgozó sza­lag innenső végén dolgozó Vígh Ilona, aki a fémzárat nyomó gépet kezeli, hozzáfűzi:- Még a lezárást is minősítik. Kiss Erzsébet, az ifjúsági mun­kabrigád tagja, nem hagyja szó nélkül ezt az észrevételt.- Történetesen, ha én veszem át a gépnek a kezelését, akkor is sor kerül az ellenőrzésre, mert ná­lunk ez így szokás. Közben állandó a mozgás, a változás a csomagolóban. Ki­húzzák, viszik a raktárba a dobo­zokkal megrakott kocsit, üresei húznak be helyette. A magasban, fejünk fölött mindig mozdul egy- egyet előre a dobozokat hordó, fémszalagos szerkezet. Olyan ütemben, ahogy leszedik róla a dobozokat. Telnek a feldolgozó szalag végéhez állított asztalok, melyeket kerekeken gördítenek a csomagolok, a minősítő ellenő­rök elé.- Nem a munka nehéz - szól a brigádvezető - inkább a lábun­kat fárasztja az állás, a járás, mert itt azután szükséges mind a helyt­állás, mind az ügyesség, a fürge mozgás. Kicsit később megjegyzi:- Valóságosan, meg képlete­sen szólva is. HAJDÚ ANDRÁS Utolsó ellenőrzés, mielőtt raktárba kerülne az áru. Balról jobbra: Erős Zsuzsa brigádvezető, Takács Mária mester, a csomagoló vezetője A szerző felvétele Következetesebben a visszás jelenségek ellen Jó két esztendő telt el azóta, hogy a CSKP KB Elnöksége levélben fordult a párt szerveihez, szervezeteihez, minden kommunistához, amelyben szorgalmazta a szocialista törvé­nyesség, erkölcs és fegyelem elveinek megszegése elleni harc hatékonyságának növelését. E levél gondolatai szelle­mében a szövetségi és a nemzeti kormányok konkrét határo­zatokban fogalmazták meg a tennivalókat. Az SZSZK kormánya az ezzel kapcsolatos helyzet alakulá­sát az ez év április végén megtartott ülésén mérte fel. Mégpedig a jogtalan gazdagodás megelőzését célzó komplex intézkedések teljesítéséről szóló jelentés, továbbá az 1984. évi lakossági panaszok elemzése és az SZSZK legfőbb ügyészének a szocialista törvényesség megtartásával foglal­kozó jelentése alapján. Határozata értelmében a szlovákiai minisztériumok és az egyéb központi hivatalok, továbbá a kerületi nemzeti bizott­ságok tanácsai, illetve a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizott­ság tanácsa júniusban aktívaértekezleten értékelte a komp­lex intézkedések teljesítésének eredményeit. Mit bizonyítottak ezek a tanácskozások? Elsősorban azt, hogy az említett pártelnökségi levelet és a hozzá kötődő kormányhatározatot nem lepte be a por. A párt, a társadalom, valamennyi becsületes ember legsajá­tabb érdekének megfelelően az életünk egyes területein tapasztalható fonákságok élesebb megvilágításba kerültek. Ebben nem csekély szerepe van annak is, hogy közvélemé­nyünk a korábbinál jóval éberebb figyelemmel kísér minden olyan jelenséget, amely összeegyeztethetetlen a szocializ­mussal és alapelveivel. A párt szervei támogatásával, a tár­sadalmi szervezetek együttműködésével az állami és a gaz­dasági szervek, illetve szervezetek valamint a nemzeti bizott­ságok és a lakosok is nagyobb aktivitást tanúsítottak a társa­dalomellenes cselekedetek és magatartás leleplezésében. Eredményként könyvelhető el az is, hogy a tárcák és a nemzeti bizottságok zömének jobb lett az áttekintése a helyzetről, a komplex intézkedések gyakorlati megvalósítá­sáról. Ez egyebek között annak köszönhető, hogy javult az ellenőrző szervek tevékenysége. Ez annál is fontosabb, mivel nem valamiféle kampányról van szó, hanem hosszú távú céltudatos tevékenységről, amely nemcsak az ellenőrzésnek, hanem általában az irányításnak egyik legfontosabb, politikai jellegú feladata. Politikai jellegű azért, mivel a különféle társadalomellenes jelenségek ellen és ezzel egyidejűleg a szocialista törvényességért, erkölcsért, rendért és fegyele­mért folytatott küzdelemtől és annak eredményességétől nem csekély mértékben függ rendszerünk stabilitása s a lakosság vezető szervek iránti bizalma is. Az elmúlt hónap tanácskozásai egyben számos példát felsorakoztatva bizonyították azt is, hogy a kétségtelen ered­mények, a nagyobb szigor ellenére még sok szerv és szerve­zet, intézmény és vállalat nem söpörte tisztára a saját portáját. Ilyen vagy amolyan formában megnyilvánul a szocia­lista életmóddal ellenkező magatartás, a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése, a pénzügyi, a bér-, az árfegyelem, az államigazgatás gyakorlásában a szocialista törvényesség megsértése. Az egyik legfájóbb pont az, hogy a szigorú törvényes intézkedések ellenére gyökeres fordulatot még nem sikerült elérni a nyerészkedés, a jogtalan gazdagodás felgöngyölítésében. A legfőbb tapasztalat tehát az, hogy a megkezdett munkát, amelynek elsőrendű célja a megelőzés, folytatni kell minden szinten és minden területen, de az eddiginél jóval következe­tesebben. GÁLY IVÁN Nemzeteink és nemzetiségeink testvérisége és szocialista együttélése Kétségtelenül az elmúlt időszak nagy történelmi vívmányai közé tartozik a nem­zetiségi kérdés megoldása. A szabad élet negyven éve alatt, a szocializmus építésé­nek és fejlesztésének folyamatában végér­vényesen megszüntettük a nemzeti elnyo­mást, a nemzetek közti egyenlőtlenséget, felszámoltuk Szlovákia szociális-gazdasá- gi és kulturális elmaradottságát, megte­remtettük a feltételeket ahhoz, hogy a két testvéri nemzet és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek szabadon és dinamikusan fejlődjenek, magas szintre emelve szövetsé­güket és testvéri együttműködésüket. A CSKP XV. és XVI. kongresszusa is nagyra értékelte a nemzetiségi kérdés szo­cialista megoldásában elért eredményeket. A felsorolt tények természetesen nem értelmezhetők leegyszerűsítve, úgy, hogy a nemzetiségek közti viszonyokban már nincsenek problémák és ellentmondások. A fejlett szocializmus építésének időszaká­ban a nemzetiségek közti viszonyok dina­mikusan fejlődnek, bonyolult kérdéskomp­lexumot jelentenek, amelyet folyamatosan, tapintatosan és teljes mértékben a szocia­lista internacionalizmus szellemében kell megoldani és szabályozni. A nemzetiségek közti viszony fejlesztésének tudományos megközelítése továbbra is nagy igényeket támaszt az irányítókkal és azon intézmé­nyekkel szemben, amelyek részt vesznek ezeknek a viszonyoknak az irányításában. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a fejlődés a mai időszakban sem harmonikus és egybehangolt az élet valamennyi területén, így például a nemzetiségi viszonyok erköl­csi-etikai aspektusa, az emberek egy ré­szének gondolkodásmódja és magatartása nincs mindig összhangban a nemzetiségi kérdés szociális, gazdasági és politikai, kulturális megoldásában elért szinttel. Nagy az eltérés a nemzetiségi viszonyok gyakorlatában az egyének és a nemzetek és nemzetiségek tényleges viszonya kö­zött. A személyes kapcsolatokban, a nem­zetek és nemzetiségek egyes tagjai közti viszonyban még aránylag gyakran talál­kozhatunk olyan megnyilvánulásokkal, amelyek nincsenek összhangban a szocia­lizmus alapelveivel, és objektíve gyengítik nemzeteink és nemzetiségeink egységét és testvériségét. Ezek és más tények azt jelzik, emelnünk kell a szocialista nevelés színvonalát úgy, hogy az teljes mértékben megfeleljen a fejlett szocialista társadalom építése követelményének, a világban ma folyó ideológiai harc szükségleteinek. Ez a helyzet megköveteli, hogy a nem­zetiségi viszonyok irányításában jobban figyelembe vegyük azt, milyen az ember szerepe és állandó feladata a nemzetiségi viszonyok rendszerében, internacionalista irányításában. A nemzetek a társadalom létezési for­máját jelentik a fejlődés bizonyos szintjén, a társadalmi viszonyok alakulásának konk­rét történelmi formáját. A kapitalista terme­lési viszonyok győzelme eredményeként keletkeztek. Marx, Engels és Lenin több­ször rámutatott erre. A további fejlődés megerősítette, hogy a nemzetek, bár bel­ső tartalmuk minőségileg változik, a kapita­lizmusból a kommunizmusba való átmenet időszakában is megtartják alapvető funkciójukat, továbbra is a társadalom léte­zési formáját jelentik, a társadalmi mozgás megfelelő keretét képezik. Ebből az alap­vető tényből kell levezetni a nemzeti ténye­ző szerepét a társadalmi fejlődésben és a nemzetek történelemalkotó funkcióját. A nemzeti tényezőnek a történelmi folya­matban betöltött jelentős szerepe nem ig- norálható, különösen nem az újkori nemze­tek kialakulásának, a nemzeti mozgalmak, a nemzeti államok megalakulásának idő­szakában, a nemzeti szabadságért és füg­getlenségért folytatott harcok korszakában. Tudatosítani kell azonban, hogy ennek a tényezőnek nincs döntő, sőt önálló sze­repe sem a történelemben. Ennek az az oka, hogy a történelmi folyamatnak nem a nemzetek, hanem az osztályok a fő szubjektumai. Az osztályok és harcuk ha­tározza meg mindenekelőtt a társadalmi fejlődés fő tartalmát, a társadalmi haladás fő irányvonalát. A nemzeti tényező csak az adott nemzetet alkotó bizonyos osztályok és társadalmi csoportok révén lép a törté­nelmi folyamatba. Az osztályok tevékenysége és hozzájá­rulása nélkül nem alakulhat ki semmilyen társadalmi folyamat. Az osztályok cseleke­deteit végeredményben mindig a társadal­mi termelés rendszerében betöltött szere­pükből és helyükből adódó alapvető és állandó érdekeik határozzák meg. Az emberek legfontosabb szociális, gaz­dasági és politikai érdekeit, amelyek döntő módon befolyásolják magatartásukat és cselekedeteiket, tehát nem nemzeti, ha­nem osztály hovatartozásuk határozza meg. Lenin joggal hangsúlyozta, hogy bár­milyen fontos politikai kérdés megoldása során nem a nemzetek, hanem az osztá­lyok szerint alakulnak ki csoportosulások. Csakis a szocialista forradalom és a szocializmus építése útján, a munkás- osztály és marxista-leninista pártja vezeté­sével szüntethető meg a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség, a nemzetek diszkrimi­nálása, az elnyomott nemzetek és nemzeti­ségek társadalmi gazdasági és kulturális elmaradottsága. Csakis ezen az úton vál­toztatható meg a nemzetek társadalmi és osztályösszetétele, szüntethető meg az osztályantagonizmus és alakítható ki új típusú viszony a nemzetek között, amely a teljes egyenjogúságon, a feltétel nélküli bizalmon és a testvéri együttműködésen alapszik. Amint a történelmi tapasztalatok bizonyítják, nincs más út, amely a nemzeti kérdés igazságos megoldásához vezetne. Az egyén és a nemzet viszonya Az ember társadalmi lény, csakis a tár­sadalomban létezhet és fejlődhet, teremt­het kapcsolatokat más emberekkel. Az em­ber társadalmi kötöttsége sokrétű és sok­oldalú. Tagja a családnak, a munkahelyi és más kollektíváknak, osztály- vagy szociális csoportnak, politikai pártnak, társadalmi szervezetnek, állampolgár s egy bizonyos nemzet és az egész emberiség tagja. így tehát minden ember a társadalmi viszo­nyok rendszerének egyéni hordozója. Marx hangsúlyozta, hogy „az emberi lényeg semmiféle olyan absztraktum, amely im­manens vonása az egyénnek. A maga valóságában a társadalmi viszonyok összessége“, (ötkötetes válogatott művek szlovák nyelvű kiadásának I. kötete, 208. old., Bratislava 1977). A fejlődés mai szakaszában minden em­ber nemzetileg determinált, egy bizonyos nemzet tagja. Az ember örökli nemzeti hovatartozását. Természetesen nem bioló­giai vagy genetikai örökségről van szó, hanem társadalmi örökségről, mivel az em­ber nem születik szlováknak, csehnek, né­metnek stb. Az adott nemzet tagjává csak társadalmiasodása folyamatában válik. A nemzeti hovatartozást és egyes összete­vőit (a nyelvet, a nemzeti öntudatot, a nem­zeti pszichikumot, szokásokat, a nemzeti kultúrák egyes jelenségeit stb.) képletesen szólva az anyatejjel szívja magába, a csa­ládban, gyermekkori környezetében, az is­ti 4 1985. VII. 10. r ..........................................................................................................——— ^ KO MMENTÁLJUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom